+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Bakó Bea & Hutter Marianna
2019. február 12. kedd, 07:42
Utólag is aggódik-e még az Audi-sztrájk miatt? Hogyan mehetett volna ennek elébe a kormány? Mit csinál rosszul a pénzügyminiszter? Ki a legjobb magyar vállalkozó? Mit gondol Mészáros Lőrincről? Mi a különbség a magánrepülőzés és aközött, ha valakit elvisznek autóval a következő sarokig? Miért nem akar miniszter lenni, és mi köze mindennek a vagyonnyilatkozatokhoz? Parragh László iparkamarai elnök mindent elmond az Azonnalinak. Nagyinterjú.

Megnyugodott az országimázs miatt most, hogy véget ért az Audi-sztrájk?

 

Nem nyugodtam meg. Többféleképpen magyarázták, amiket mondtam, bár szerintem teljesen világos voltam. Az egyik állításom az volt, hogy bérfelzárkóztatás kell, én mondtam először négy éve ezt a kifejezést. Ennek keretében viszont össze kell hangolni a termelékenységnövekedést azzal, hogy az állam képes legyen lemondani a járulékbevételek egy részéről.

 

A tizennyolc százalékos bérnövekedés egyetlen év alatt nagyon komoly károkat okoz.

 

De a magánszférában miért ne fizessenek annyit, amennyit akarnak? Csak nem ment volna bele az alkuba az Audi, ha annyira rossz lenne az neki.

 

Sajnos nem így van. A győri térségben több cég jelezte, hogy a következő egy hónapon belül be fognak zárni emiatt a nagy bérnyomás miatt. Cégneveket nem akarok mondani, nehogy bajt okozzak nekik.

 

Merthogy versenyezniük kell az Audi megnövekedett béreivel?

 

Csak részben. Ez úgy működik, hogy ha egy nagy gyártó költségterve megborul – jelen esetben a bérágon –, akkor megpróbálja a beszállítókon ezt a különbséget érvényesíteni; hiszen az értékesítési ágon nem, vagy csak nehezen tud változtatni. Úgyhogy a beszállítókon most nagyon erős nyomás van, hogy az előre kialkudott költségcsökkentést, árcsökkentést növeljék. A beszállítók egy része erre reagálva bezárhat, és elviheti a termelését külföldre.

 

Önnek van erre konkrét információja, hogy az Audi ezt majd a beszállítókon fogja leverni, és náluk fog alkudozni?

 

A végső megrendelő el fogja várni, hogy csökkentsék az árakat. Nem az Audiról, hanem a mechanizmusról beszélek.

 

Értjük. De másrészről meg nem reális veszély, hogy ha nem sikerült volna kialkudni a béremelést, akkor a munkavállalók tömegesen átmentek volna Ausztriába? Ott nem tizennyolc, hanem háromszáz százalékkal magasabb bérért lehet dolgozni.

 

Ilyen veszély mindig létezik, de nem gondolom a felvetést reálisnak. Ha elmegy Győr térségébe, vagy Pannonhalmára, Nyúlra, Ménfőcsanakra, ott szép családi házakat, ápolt kerteket, jó infrastruktúrát, életvitelszerűen ott lakó embereket fog látni. Nem gondolom, hogy valamekkora bérnövekedés okán egyszer csak egy családapa fogja magát, és otthagyva a családját elmegy külföldre.

 

Azért nem hagyta ott, mert sikerült kiharcolni a bérnövekedést.

 

Nem akarnak megérteni, vagy csak provokálni akarnak. Azt állítom, hogy emelni kell a béreket, de a bérnövekedésnek van két feltétele. Az egyik, hogy az állam lemond a járulékbevétel egy részéről, a másik, hogy a termelékenység hatékonysága nő. Ha ezt a képletet felborítjuk, akkor az egész beláthatatlanná válik.

 

Meg lehet csinálni, semmi akadálya, emeljük duplájára a béreket! Két évig működik, utána bezuhan a rendszer.

 

Most összesen kb. 35 százalékot fizet a munkavállaló a bruttó bérek után adóval és járulékokkal együtt. Mennyivel kéne csökkenteni a járulékot, mi lenne az ideális?

 

A hat évre szóló bérmegállapodásban az első két évre szabtuk meg pontosan a járulékcsökkentés mértékét, utána kicsit homályba vesztek a továbbiak: majd az előző év bércsökkentésének arányában, és akkor még két százalékos csökkenés évről évre... Na de a világ megváltozott. Lehet hatéves megállapodásokat kötni, de ha a világ gyorsabban változik, alkalmazkodni kell.

 

Ez a sztrájk sikeresnek mondható, a legtöbb követelésüket sikerült kiharcolniuk a dolgozóknak. Ön szerint kik fognak legközelebb sztrájkolni? Tart attól – ha már az országimázsnál tartunk –, hogy lesz sztrájkhullám?

 

Nézzük meg a részleteket!

 

Nem gondolom, hogy ez a sztrájk annyira sikeres volt.

 

Miért nem? Végül is az alapbéremelés meglett, a szabadsággal kapcsolatos követelések is teljesültek.

 

Fél év múlva szívesen leülök értékelni ezt.

 

Arra gondol, hogy meg fognak szűnni a beszállítócégek?

 

Persze.

 

Vagy arra, hogy a munkavállalóknak ez sem lesz elég?

 

Nem. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának pont az a lényege, hogy a kapcsolatunk meglehetősen szoros a gazdasági szereplőkkel. Tehát hozzánk olyan információ is eljut, ami egyébként nem nyilvános, és csak nekünk mondják el ezeket.

 

Ezért kérdeztük, hogy önnek van-e konkrét információja arról, hogy az Audi a beszállítókon akar majd spórolni, vagy ezt csak előre feltételezi.

 

Ilyet ne kérdezzenek, mert nem fogok válaszolni.

 

Higgyék el, hogy az információink hitelesek. Egyrészről direkt mondják nekünk a gazdasági szereplők. Másrészről kérdeznek is minket. Ha valaki valamit kérdez, abból már sejthető, hogy mi a kérdező problémája.

 

És mit kérdeznek?

 

Ne akarjanak ebbe az utcába belevinni. Számtalan forrásból kaptunk egyértelmű jelzéseket, hogy a beszállítóknál erős aggályok merültek fel. Erre háromféleképpen reagálhatnak: az egyik, hogy beállnak a sorba. Ezt nehéz megtenniük, mert ha a beszállító fő partnere tizennyolc százalékkal növeli a bért, miközben az övét csökkenteni kell...

 

Tartanak attól, hogy a beszállítók munkavállalói is sztrájkolni fognak, hogy ne rajtuk spóroljanak?

 

Ebben teljesen igazuk van. Csak ez megroppanthatja a térség egyensúlyi állapotát.

 

Az rendben lett volna, ha csak tíz százalékos bérnövekedésben állapodnak meg a felek?

 

Szerintem igen. Elég következetesen mondtam hónapokon át, hogy kétszámjegyű bérnövekedést javaslunk úgy, hogy az állam nagyobb mértékben mondjon le a járulékbevételről. Az állam pozíciója nem változott volna, a cégeké kicsit romlott volna, de nem nagyon. Rövid távon a mostani állapot az állam számára végtelenül kényelmes, mert a megemelt bér megemelt járulékbevételt hoz, ami a költségvetést kényelmes helyzetbe hozza. Rövid távon!

 

Akkor ön szerint, amikor már napok óta sztrájkoltak az Audiban, azt kellett volna mondania az államnak, hogy oké, járulékot csökkentünk, és az új helyzetben mindenki számára előnyösebb megoldást lehetett volna kötni?

 

Nem, még ennél is többet gondolok. Az állami reakciót nem az Audi-sztrájknak kell kiváltania, hanem az összgazdasági folyamatoknak.

 

Azt önök is láthatták, hogy tavaly milyen mértékben nőtt a reálbér, a fogyasztás, hogy milyen mértékben romlott a külkereskedelmi mérleg. Ennek szerintem az államnak elébe kellett volna mennie.

 

Ez most Varga Mihály pénzügyminiszter kritikája?

 

Fogalmazhatunk így is, de nem annak szántam.

 

Milyen reakciókat kap erre Varga Mihálytól?

 

Más a pozíciónk. Ő pénzügyminiszter, akinek a költségvetés egyensúlyban tartása, a büdzsé működtetése a feladata, én meg a magyar gazdaság érdekeit kell, hogy képviseljem. Ha úgy tetszik, az én időhorizontom lényegesen hosszabb.

 

De ha lobbizott Varga Mihálynál, a Pénzügyminisztériumnál annak érdekében, hogy legyen járulékcsökkentés, mert hosszú távon ez a jó, akkor csak kapott valami reakciót.

 

Látják önök is a reakciót.

 

Önnek talán mondtak többet is, mint amit mi látunk.

 

Ennek az árát meg fogjuk fizetni, az a baj.

 

Mikor? Az idén?

 

Dehogy. Két-három év múlva.

 

A visegrádiaktól szakadunk le, a románok jönnek föl ránk.

 

Magyarországnak a térségben most ki a legnagyobb vetélytársa?

 

Szégyenletes, de lassacskán Románia.

 

Még csak lassacskán?

 

Tényleg lassacskán, mert Románia nagy ország, és nagyok a földrajzi különbségek. A Partium borzasztó erős vetélytárs. Székelyföld külön státusz, a Kárpátokon túli terület pedig felejthető kategória ilyen szempontból.

 

Csak a járulék mértéke, az adópolitika miatt szakadunk le? Ha a befektetéseket nézzük, Magyarország a német autógyárak összeszerelő üzeme, míg Prágában, Varsóban magas hozzáadott értékű ágazatokban tevékenykedő techcégeket találunk.

 

Ez a helyzet gyorsan változhat. Hihetetlen sebességű a technikai fejlődés. Borzasztó nehéz látni, hogy mi az, ami ma előny, holnap hátrány, holnapután meg ismét előny. Most voltam egy call centeres bemutatón, ahol a kérdésekre a választ nem egy ember, hanem egy gép adta meg. Mivel a gép egy strukturált adatbázis alapján dolgozik, ezért biztos nem fog tévedni. Így az angolul beszélő call centeres fiatal elveszti a munkáját.

 

Ezért vannak átképzések, vagy például olyan programozó iskolák, amiket Magyarországon csak a privát szférában lehet drágán elérni, mert az állam nem támogatja ezeket. Ilyenekért nem lobbiznak? Elvégre az, hogy idejönnek-e a techcégek, nem csak a járulékon múlik, hanem azon is, hogy van-e kompetens humánerőforrás.

 

Itt két dologról beszélünk. Az egyik, hogy milyen irányba mozdítsuk el a felsőoktatást. Legyen-e kötelező az angol, olyan szinten, hogy ne csak nyekegni tudjunk?

 

Ezt nem a felsőoktatásban kellene elkezdeni.

 

Ebben igazuk van.

 

 

Még tartják, hogy 2020-tól kötelező legyen a nyelvvizsga a felsőoktatásba való bejutáshoz?

 

Mi ebből nem vonultunk vissza. Az megtörténhet, hogy a kormányzat másképp dönt, de látom ott is a kitartást.

 

A középiskolai nyelvoktatás színvonalát tekintve reálisnak látja ezt?

 

Nem tagadom, hogy ennek én voltam az egyik ötletadója. Ha nincs nyomás egy rendszeren, az nem fog változni.

 

Ez nem érinthet rosszul egy csomó felsőoktatásba készülő gimnazistát, akik nem tudnak finanszírozni egy magántanárt?

 

Ne vicceljen! Nem így szól a kérdés. Ha az lenne a feladat, hogy tanuljon meg két év alatt angolul, meg tudná csinálni, ha kellően motivált?

 

A fővárosban, normális fizetés mellett meg lehet, igen. De mondjuk egy falusi, alacsony keresetű embernek behatárolt lehetőségei vannak.

 

Ezt én nehezen tudom tolerálni.

 

Miért?

 

Szerintem, ha a motiváció megvan, igenis meg lehet tanulni...

 

Pont ez az. Magyarországon jelenleg az a motiváció, hogy az Audi-gyárban a szalag mellett lehet dolgozni. De ha itt lenne a techcég, ami mondjuk négy-ötszázezer forintos bérért keresne nyelveket tudó embereket, akkor egyből mindenki akarna nyelvet tanulni, nem?

 

Az Audinál a motiváció a német nyelvre van. Ha valaki beszél németül, megvan az esélye arra, hogy gyorsabban haladjon előre. Tehát a motiváció adott.

 

Ehhez képest az ország keleti felén már az ukrán nyelv tanulására motiválják az embereket, mert olyan sok a vendégmunkás, hogy nem tudnak a kollégáikkal kommunikálni. Ehhez mit szól?

 

Nem biztos, hogy nekik kell megtanulni ukránul, hanem a vendégmunkásoknak magyarul.

 

Úgy tűnik, mégiscsak az előbbi a realitás. Két év alatt ötezer ukrán vendégmunkást hoztak be állami program keretében, többszázmilliós állami ráfordítással. Ez a program sikeres volt?

 

Ha a számokat nézzük, egyértelmű, hogy nem. A több ezer vendégmunkás kontra a magyar munkaerőpiac mérete…

 

Akkor nem jött elég vendégmunkás, több kellett volna?

 

Ukrajnát rosszul látjuk, az nem egyenlő Kárpátaljával. Ukrajna egy nem működő ország. Onnan az emberek két ok miatt menekülnek: a rossz megélhetés és a háborútól való félelem miatt. Ennek okán Ukrajnából legalább két-hárommillióan elmenekültek már. Ha valaki ismeri a történelmet, pontosan tudja, hogy az ukrán és a lengyel nyelv és kultúra között régi kapcsolat van. Ebből adódóan az ukránok természetes közege Lengyelország, és oda is mennek nagy létszámban. Ha Kárpátalján megnézi a népesség összetételét, szomorú módon azt látja, hogy a népesség jó része olyan idős, hogy már nem lehet vendégmunkás. És nekünk meg az a jó, ha a fiatalság is ott marad.

 

Ennek ellenére csábítjuk ide onnan a munkavállalókat.

 

Persze. De most ők néhány ezren vannak.

 

Az előbb mondta, hogy ez a szám túl kevés.

 

Nem akarom lebecsülni ezt a számot sem.

 

Jobban örülne, ha tizenöt-húszezer vendégmunkás érkezne Ukrajnából?

 

Annak örülnék, ha lenne ennyi magyar vendégmunkás.

 

Akkor csak a kárpátaljai magyarokat hozná ide?

 

Próbáljuk meg ezt történelmi összefüggésben nézni. Az európai centrumok az erőforrásokat vonják el a perifériáktól. Ez nem csak a munkaerőre igaz, hanem mindenre.

 

Ukrajnában előállítanak egy tonna vasat, azt elviszik Németországba, ahol csinálnak egy Mercedest. Az egy tonna vasat eladják száz dollárért, de mennyiért veszi meg a Mercedest?

 

Abban a Mercedesben nem csak vas van.

 

Legyenek egy kicsit nagyvonalúak.

 

Egy vállalkozó nagyvonalúságot kér? Ez azért érdekes.

 

Jó, akkor előveszek egy papírt, és megmutatom, hogy mennyi réz, cink meg üveg van benne.

 

A Mercedes árában benne van még a német mérnökök által hozzáadott szellemi érték is.

 

Ez így van. De ez nem más, mint az erőforrás átcsoportosítása. Ez igaz a fodrászra, a takarítónőre, a mérnökre, az orvosra, az ápolónőre, bármilyen munkaerőre. Európa központja elszívja az erőforrást Európa perifériájától.

 

Mi erre a megoldás? Nem az, ha bért emelünk?

 

Csak részmegoldás egy sokkal erőteljesebb kompenzáció, amivel most pont ellentétes irányba tartunk. A problémát úgy ellentételezte Németország, hogy adott a periféria országainak pénzt. Amíg mi nem csatlakoztunk az Európai Unióhoz, addig Spanyolországnak, Portugáliának, Görögországnak bőséggel tudtak a németek pénzt adni. Aztán beléptünk mi, onnantól a forrás kevesebb lett, mert azt többek között kellett elosztani. A probléma így most már nyomasztó. Ráadásul Európának belső bajai is vannak, arról beszélnek, hogy 2020 után még kevesebb pénzt fognak adni.

 

De az, hogy pénzt adnak, csak tüneti kezelés.

 

Ebben teljesen igazuk van.

 

Akkor mi a tényleges megoldás, ha nem az, hogy bért emelünk és oktatjuk a munkavállalókat és leendő munkavállalókat, hogy minőségi munkát tudjanak végezni?

 

Ez mindig egy mix, egy összetett dolog lesz.

 

A tőketulajdonos továbbra is Németország, ott van a know-how, ott vannak a kutatások. Ezeket a németek ingyen nem fogják átadni,

 

hanem mindig arra fognak törekedni, hogy valamilyen egyensúlyi állapotot tartsanak fenn, amiben ők a dominánsak.

 

Itt is lehetne kutatási tulajdonlás, ha erre költenénk a pénzt, és ha nem szakmunkásképzőbe küldenénk a fiatalokat, hanem egyetemre kutatni és fejleszteni. Ön nagy szószólója annak, hogy szakmunkásképzőbe küldjük a fiatalokat. Miért?

 

Mert nincsen szakmunkás.

 

De nincsen kutatás és fejlesztés sem. Miért fontosabb szakmunkásokat képezni?

 

Kutatásban egy cégnél kell egy olyan alapképesség, amire lehet építeni a kutatást. Magyarországon nagyon szűk az a vállalkozási kör, ahol ez megvan. Az teljesen természetes, hogy egy német autógyár kutat, mert neki megvannak hozzá az alapjai.

 

Annak viszont nem lesz semmilyen hatása, ha mi hárman összedobunk fejenként ötezer forintot, hogy kutassunk valamit. A kutatás alapjai hiányoznak.

 

Nincs rá pénz.

 

Nem véletlen, hogy az MTA-ban mindig csábulnak az alapkutatás irányába. Ott nem a kutatási eredmény fizikai megvalósítása a cél, hanem valami nagy dolog felfedezése, amire meg mint ország vagyunk picik.

 

Eszerint támogatja Palkovics László innovációügyi minisztert az MTA kutatóintézeteinek megszüntetésében?

 

Messzemenőkig.

 

Akkor ennek nem kéne azzal együtt járnia, hogy a „hasznos, praktikus kutatást” végző egyetemek, mint mondjuk a BME kapjanak több pénzt?

 

Mi az, hogy hasznos? Egy szereplő tudja ezt megmondani: a piac.

 

Pont ez az. Azt látjuk, hogy gombamód szaporodnak például a bölcsészeket informatikussá átképző intézmények. Úgy tűnik, ez hasznos, és igény van rá a piacon. Ha látják, hogy ez hasznos, miért nem támogatják, hogy legyen ilyesmi mondjuk az egyetemeken is: praktikusan, de magasabb színvonalon?

 

Van egy csomó barátom, aki startupokkal foglalkozik. Látom, mennyit kínlódnak azzal, hogy valami egyáltalán megmozduljon. Tegyük fel, hogy van egy darab rézdrótom. Azt felhevítem, és elkezd világítani. Akkor tudni fogom, hogy a hőleadás fényt termel: ez az alapkutatás. A fejlesztés az, amikor ezt beteszem egy üvegburába, ráengedek egy kis áramot, és az üvegbura világítani kezd. Az innováció pedig az, amikor egy olyan üvegburát csinálok, ami világít, és standardizálva beletekerhető a foglalatba. Ekkor áll össze a lánc, ez a kutatás menete.

 

Akkor csak kell az alapkutatás is ahhoz, hogy legyen mit fejleszteni és innoválni.

 

Igen.

 

De ön ellentmond ennek, mikor azt mondja, hogy nem kellenek az alapkutatást végző MTA-intézetek.

 

Például a japánok mostanában minimálisan foglalkoznak alapkutatással, mert azokat megveszik. És kiválogatják azokat az alapkutatásokat, amikből fejlesztéseket lehet csinálni.

 

Nekünk van arra pénzünk, hogy megvegyük ezeket? Vagy arra van, hogy megcsináljuk? Melyik az olcsóbb?

 

Ez területenként változó. A sejtésem, hogy minél kisebb egy ország, annál nagyobb a valószínűsége, hogy alapkutatásban nem sok lapot osztanak neki.

 

Tehát megvesszük ezeket a kutatásokat. Vagy rárepülünk másokéra.

 

WTO-tagként csak megvenni könnyű,

 

nálunk tehetségesebb országok inkább ellopják.

 

 

Vissza a munkaerőpiachoz: ön alkalmazná a túlóratörvényt a saját cégében?

 

Abszolút egyetértek ezzel a törvénnyel, de nem tartom jól előkészítettnek, és néhány pontján kellően átgondoltnak.

 

Hosszú távon megéri annyit dolgoztatni a munkavállalót, hogy a rengeteg túlóra után kifáradjon, és rosszabbul dolgozzon?

 

Ez szerintem nem erről szól. Két hete volt az a nagy hóesés. Képzelje el, hogy azt mondjuk a hókotró sofőröknek, hogy napi nyolc óra a munkaidő. Hogy néztek volna ki az utak?

 

A hókotrókat és az ilyen jellegű munkát végzőket valószínűleg eleve olyan munkaszerződéssel foglalkoztatják, ami lehetővé teszi a tizenkét órás munkanapot túlóra elrendelése nélkül is.

 

A másik példa a beszállítók pozíciója. Az a jellemző, hogy van egy nagy megrendelő, akinek beszállít egy cég. Kiszámíthatatlan a cég szempontjából nézve, hogy mikor mekkora megrendelést kell teljesíteni. Amikor azt megkapja, akkor kell a terméket előállítania. De miután ezt megcsinálja, akkor már kevesebb munka van.

 

De eddig is volt négyhónapos meg egyéves munkakeret, ami pont erre való. Az miért nem volt elég, miért kell három év?

 

A kereskedelemben meg jól látszik, hogy van egyfajta önkorlátozás. Nem azért, mert szeretik a munkavállalókat, hanem mert annyira nincs ember.

 

Ezek szerint ön a vasárnapi zárvatartásnak sosem örült.

 

Kamaraként ebben nem foglaltunk állást. A tagjaink között volt, aki örült ennek, volt, aki nem.

 

Gazdasági szempontból örült neki?

 

Szerintem ez a törvény a fogyasztásra érdemben nem hatott, főleg hosszú távon nem. Ami elkölthető pénz, azt az emberek el is költik. Amit nem akarnak elkölteni, azt meg nem költik el. Ha az értékrendemet nézzük, én nem örültem a vasárnapi fogyasztásnak. Ma se megyünk vasárnap vásárolni. Van három gyerekünk, elmegyünk bringázni, ebédelni, uszizunk, eltöltjük az időt.

 

Beszéltünk a munkaerőhiányról és arról is, hogy a kárpátaljai magyaroknak örül, ha idejönnek dolgozni, az ukránoknak nem. Honnan lehetne még munkaerőt szerezni?

 

Az ukránoknak is örülnénk. A magyar munkaerőpiac szempontjából teljesen mindegy, hogy az idejövő ember kárpátaljai vagy ukrán.

 

De honnan lehetne még munkaerőt szerezni?

 

Abban nagyjából közmegegyezés van Magyarországon, hogy

 

keresztény gyökerű és fehér bőrű munkaerőpótlást keresünk. Lehet, ez egyszerűsítés, sokat is szidtak emiatt a mondat miatt.

 

A keresztény fehér emberek jobban dolgoznak?

 

Más a kultúránk. Amikor a tizenhat éves kislányom megkérdezi, hogy hol látom a különbséget mondjuk egy nigériai, nem keresztény fiúban, azt mondom: az, hogy ő nem enged előre az ajtóban.

 

Most már Nyugat-Európában sem divat feltétlenül előre engedni a nőket, mert ez genderkérdés. Akkor a nyugat-európaiak is kulturálatlan afrikaiaknak minősülnek?

 

Mosolyogva és szomorúan mondom, lehet, ez genderkérdés, de én a nőket akkor is előreengedem.

 

Visszatérve az eredeti kérdéshez: honnan szerzünk akkor fehér keresztény munkavállalókat?

 

Ez a nagy baj, ez az erőforrás elfogyott. A Balkánról már a hatvanas években csábították el az embereket: sok-sok szerb és horvát elment Németországba. Így ez a munkaerőpiac kiürült. A Vajdaságból is nehezen hozunk át munkavállalókat, Kecskeméten talán ezren lehetnek ilyenek. Ukrajna ebből a szempontból kettészakadt: annak keleti részéről Oroszország felé mennek az emberek. Ott magasabb az életszínvonal, jobb a fizetés, nagyobb a biztonság. Ukrajna nyugati részéről meg jönnek Európa felé. De Lengyelországból miért jönnének tovább Magyarországra?

 

Pont, hogy innen mennek oda. Például azért, mert ott nem csak összeszerelőüzemek vannak.

 

Elmondtam, hogy szerintem a minimálbér-megállapodás hibás volt. De ha elmegy Debrecenbe, ott is talál egy csomó techcéget és szolgáltatócéget.

 

Összességében Magyarország nem vonzó?

 

Szerintem teljesen vonzó.

 

De akkor milyen cégek jönnek ide? Akik szeretnek túlóráztatni?

 

Ugyan már. Tudják, mennyi Ausztriában a túlóra?

 

Mennyi?

 

Ötszáz óra.

 

És ezt ki is adják?

 

Menjenek el egy sícentrumba, nézzék meg az ott dolgozó magyarokat! Ők heti egy szabadnapot kapnak.

 

Az szezonális munka. De mi van, ha az egész évet nézzük? Hogyan lehet négyszáz túlórát kiadni, úgy, hogy közben az Mt. szabadságkiadásra vonatkozó szabályait is betartjuk? Pláne, ha kor és gyerek után járó plusz szabadságai is vannak a munkavállalónak. Megpróbálták ezt kimatekozni?

 

A túlórát a vállalkozó akkor alkalmazza, ha az neki szükséges és megéri. És csak időlegesen alkalmazhatja ezt.

 

De a törvényt megszegni akkor sem éri meg. Márpedig megszegi, ha nem tudja úgy kiadni a szabadságot, ahogy az Mt. alapján kellene.

 

Egy csomó cég küldött olyan visszajelzést, hogy azért nem alkalmaznák a túlóratörvényt, mert az sokkal többe kerülne nekik, mint a normál ügymenet. Sőt, még olyan visszajelzést is kaptam, ami kissé már bizarr, hogy a vállalkozónak ügyelnie kell, hogy a közvetlen munkairányítója, a középfokú vezető ne játsszon össze a munkavállalóval, és ne úgy alakítsa a munkarendet, hogy kihasználja az ebből fakadó többletjövedelmet.

 

Erre van a munkaidőkeret, amit most szintén megemeltek. Lehet a pluszmunkát csúsztatgatni, így csak a kereten túl számít pluszban kifizetendő túlórának.

 

Az látom, hogy érthetően és valószínűleg joggal nagyon sokaknak nem tetszik, amit ez a kormány csinál,

 

és keresik azt a közös nevezőt, amibe bele lehet kapaszkodni. Az Mt. módosítása egy ilyen volt.

 

Önnek mi nem tetszik még azon kívül, hogy a járulékok túl magasak?

 

Nekem tetszik, amit ez a kormány csinál. Annyi különbség van csak, hogy a gazdaságpolitikát én hosszabb távon képzelem el.

 

És a járulékokon kívül ez még miben nyilvánul meg? Mit mondana Varga Mihálynak, mit csináljon még máshogy?

 

Azt elmondom majd neki személyesen.

 

Nem akarja, hogy az emberek is tudják?

 

Elég gyakran beszélgetünk Varga Mihállyal.

 

De nem hallgat önre, most mondta, hogy a járulékok kapcsán sem fogadta meg a javaslatát.

 

Az üzengetésnek nincs semmi értelme.

 

 

Mit gondol, mennyire választható szét az üzlet és a politika?

 

Alapértelmezésben ez a kettő szét van választva. Ugyanakkor

 

a politika mint szabályozórendszer befolyásolja az üzlet működését. Ilyen értelemben nem lehet ezeket elkülöníteni.

 

Az alapvető igény az lenne, hogy az üzlet amolyan burában működjék a maga szabályai szerint, csak éppen a politikai döntéshozók részesei az üzleti döntéshozásnak. Az üzlet egyik legnagyobb megrendelője az önkormányzat és az országos kormányzat az infrastrukturális beruházásokon és sok más dolgon keresztül.

 

Tehát amikor Orbán Viktor azt mondja, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozik, az nem lehet teljesen igaz.

 

Dehogynem. Nem emlékszem pontosan, de ezt Orbán Viktor egy konkrét ügy kapcsán mondta. Ha a Belgrád-Budapest vasútvonalról van szó, ami geostratégiai kérdés is, nyilván foglalkozik vele.

 

A magyar üzleti életben nincsenek zavaró összefonódások a politikával, mondjuk Tiborcz István személyében?

 

Nem több és nem kevesebb az összefonódás, mint tőlünk nyugatra vagy keletre.

 

Ami most van, az akkor belefér?

 

Igen.

 

Az is, amikor Orbánt a barátja magángépen repteti? Nem lépik át a határt, amikor ez a barát közbeszerzéseket nyer?

 

Ezt tételesen meg kéne vizsgálni, és ehhez kevés információval rendelkezünk. De

 

tegyük fel, hogy magángéppel járok, és elviszek magammal akárkit. Ez mennyiben különbözik attól, mintha autóval elviszem a sarokig?

 

Azon túl, hogy az előbbi nagyobb értéket képvisel.

 

Pont abban, amit mondott, hogy nagyobb értéket képvisel.

 

Szerintem ilyen értelemben a magyar közvélemény prűd.

 

Mit ért ezalatt?

 

Azt, hogy Európában nem nagyon talál olyan kormányt, aminek nincsen saját kormánygépe.

 

A magyar kormánynak is van, csak nem mondják ki, hogy az az.

 

Igen, kétségtelen, hogy a sajtóból így tűnik. De én azt látom, hogy a szlovákoknak is, a lengyeleknek is, a cseheknek is van kormánygépe.

 

Akkor a közvélemény a prűd vagy a kormány, ami nem vállalja ezt fel?

 

Valószínűleg mind a kettő.

 

A népharagtól félnek a kormányban?

 

Ezt ne tőlem kérdezze.

 

 

Kit tart az ország legtehetségesebb vállalkozójának?

 

Jelenleg – túl azon, hogy szegény Demján Sándor meghalt – egyértelműen Csányi Sándort.

 

Mit gondol Mészáros Lőrincről, aki néhány év alatt a leggazdagabb magyar lett?

 

Mit gondoljak róla?

 

Hogyhogy nem őt mondta? Hát micsoda siker, amit ő elért!

 

Ezek provokatív kérdések. Nekem ez nem dolgom, nem ismerem őt. De a piacon az a hír járja róla, hogy ami munkát elvállal, azt megcsinálja, az adót befizeti, az alvállalkozóit kifizeti, és körülveszi magát az adott területen profi szakemberekkel.

 

Ez akkor a siker titka. Nyilván könnyebb mindig időben befizetni az adót és kifizetni az alvállalkozókat, ha lehet számítani az állami megrendelésekre, és nem kell nagy hatósági ellenőrzésektől félni.

 

Mindig nem lehet erre számítani, mert a politika forgandó.

 

Forgandó? Az elmúlt nyolc év alapján nem éppen úgy tűnik. Forogni fog ön szerint mostanában?

 

Szerencséje van az országnak, hogy volt nyolc év stabilitás. Remélem, ez így marad később is.

 

Megnéztük a fotóarchívumát a falon, abból is látszik, hogy a kétezres évek eleje óta stabilan a helyén van. Sőt, a falon legnagyobb részt 2010 előtti időszak képei láthatók. A forgandó politika önt ezek szerint nem kezdte ki. Hogyan csinálta ezt?

 

Nincs helyünk az új képeknek, de egyébként igaza van. Régi képeket nem akarok levenni, pedig új is van egy csomó. Valószínűleg még egy falat ki kell jelölni erre a célra.

 

De akkor hiába forgandó a politika, ön mindig jól helyezkedett ezek szerint.

 

Ez nem korrekt.

 

Nem?

 

Nem. Nekem soha nem volt állami megrendelésem.

 

Szemben Mészáros Lőrinccel.

 

Ez közömbös, mondhatnának még ötszáz másik nevet. De én a magánpiacon nőttem föl, megcsináltam az ország legnagyobb csempekereskedő cégét. Amikor azt láttam, hogy a multik, mint az OBI, a Bauhaus vagy a Praktiker ledózerolnak, azt mondtam, ki kell szállni, meg kell tartani a megszerzett vagyont, azt másképp kell működtetni. Csináltam belőle magamnak egy egzisztenciát, és azóta független vagyok. Nyilván teljesen független senki nem lehet sehol a világon, de a függetlenség határain belül mondhatom, hogy független vagyok.

 

Mik a függetlenség határai?

 

Az egyik, hogy az ember ne legyen morálisan kikezdhető. Ne csináljon olyat, amire azt mondhatják, hogy ez az ember lopott, csalt, hazudott. A másik, hogy ne legyen a hatóságok által kikezdhető.

 

Én még a sebességhatárt túllépve sem vezetek. Pedig van egy-két olyan autóm...

 

A harmadik az, hogy a családtagjai ne üljenek olyan fontos intézményekben, mint a szemben lévő Magyar Nemzeti Bank?

 

Ez miért tartozna ide?

 

Mert meglepő, hogy úgy alakult, hogy a felesége bekerült az MNB Monetáris Tanácsába.

 

Ezt soha nem titkoltam. Az MNB Monetáris Tanácsának döntési jogosítványai rendkívül szélesek, és meghatározzák Magyarország sorsát. Helyesnek tartom, ha oda olyan személy kerül, aki nem megvesztegethető, mert megvan a kellő anyagi háttere, akinek megvan a munka ellátásához szükséges szakmai tudása, és aki egyébként a politikai döntéshozók bizalmát élvezi. A feleségem egy fiatal, tehetséges nő, akinek van ambíciója, világlátása, jövőképe. Nem mondhatom, nem is állt szándékomban azt mondani neki, hogy pusztán azért, mert ugyanúgy hívják, mint engem, ne vállalja el ezt a feladatot. És persze azt sem vitatom, hogy lehet, hogy még száz másik ember alkalmas lenne erre a feladatra.

 

De azt a száz embert nem hívták úgy, mint önt.

 

Nem, de talán nem ismerték őket, vagy nem voltak ott a horizonton. De most nekünk emiatt kelljen szégyenkeznünk? Én felépítettem a nevemet, ami ismert és elfogadott, sokan utálják, sokan nem.

 

Ha már a nevénél és családjánál tartunk: egy másik interjúban említette, hogy a nagylányuk egy versenyistálló jellegű gimnáziumba jár. Gondolom azt szeretné, ha innen egyetemre menne tovább, nem pedig szakképzésbe.

 

Igen, mert ő tehetséges, színjeles tanuló.

 

Mi lenne, ha azt mondaná, mégse akar egyetemre menni, hanem inkább elmegy szakácsnőnek tanulni?

 

Nem szólnék hozzá semmit.

 

Egy rossz szava sem lenne?

 

Nem. A középső fiunk például éppen szakgimnáziumba készül.

 

Akkor a saját családjában is érvényesíti azt az elvet, hogy fontos a szakképzés, és teljesen rendben van, ha a gyerek nem akar egyetemre menni?

 

Persze. Miért tenném tönkre az életét?

 

 

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarában elégedett? Nem szeretne egyszer mondjuk gazdasági miniszter lenni?

 

Amikor a kamara elnökségét 2000-ben elvállaltam, eszem ágában sem volt ezt hosszan csinálni. Úgy gondoltam, pár évig leszek itt, megtapasztalom, megélem ezt a munkát. Aztán elkezdett tetszeni. Nincsen két egyforma nap. Nincsen nap, amikor unatkozni kéne. Ma reggel Gulyás Gergely járt itt átbeszélni pár dolgot, délután megyek Békéscsabára Lázár Jánossal közösen előadni. És túl ezen, a világ színpadán is komolyan vesznek. Ott vagyok a Kereskedelmi Kamarák Világszövetsége Általános Tanácsában. Mostanában fog lejárni a mandátumom, ami nem hosszabítható meg. De most beválasztottak a kínaiak a Selyemút Kamarába. Kormányzati ambícióm pedig nincs.

 

Miért nincs?

 

Álságos szituáció lenne, hogy mondjak le a vagyonomról, írjam át azt valaki nevére...

 

Nem kell átírnia, csak vallja be!

 

Be van vallva, csak nem nyilvános. Nekem nem kell ezt nyilvánossá tennem.

 

Akkor azért nem akar kormányzati szerepet, mert nem akarná nyilvánossá tenni a vagyonnyilatkozatát?

 

Ez hülyeség. Ha nem kell, akkor miért tegyem nyilvánossá? Hogy csámcsogjanak rajta?

 

Tart az emberek véleményétől?

 

Nem tartok, érdekel a véleményük. De kicsit belefásultam abba, hogy egy csomó ember anélkül, hogy ismerne, szid engem. Talán azért, mert támogatom ezt a kormányt – ámbár Medgyessyt is támogattam, sőt az elején még Gyurcsányt is –, talán mert nem vagyok neki szimpatikus, vagy mert rosszul kommunikálok. És van egy csomó ember, aki meg szimpatizál velem. Nehéz megtalálni annak a kulcsát, hogy miért kedvel valaki, vagy miért nem. Inkább csak tudomásul veszi az ember ezt.

 

De én jó embernek tartom magam, sok mindent teszek azért, hogy jó legyek.

 

Támogatok például művészeket. Működtettem olyan magángalériát tizen-egynéhány évig, ahol harminc napig fiatal, pénz nélküli művészek bemutathatták az alkotásaikat. Nem kértem tőlük semmit. Ezen fiatalok egy részéből komoly művész lett.

 

Van olyan műalkotás, amire nagyon vágyik, és megvenné a nappalijába vagy a dolgozószobájába?

 

Nincs. Abból indulok ki, hogy szép az, ami érték nélkül tetszik. Nem vagyok sznob. Mondhatnám most a...

 

Mondhatná a Golgotát, amit nagy nehezen sikerült most visszavásárolnia az államnak.

 

Dehogy! Képzelje el azt a nappalit, ahol a Golgota van a falon! Hogyan ülne ott az ember jó érzéssel?

 

FOTÓK: Bakó Bea / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Rasmussen ugyanakkor kitalálta az ellenszert is: minden párt vállalja fel, hogy nyilvánosságra hozza a támogatóit!

Az ellenzék utcára hívta híveit, akik majdnem betörtek a miniszterelnöki hivatal épületébe is.

Ördögvillával csápoló zombikat láthatunk a norvég youtuber, Leo Moracchioli legújabb klipjében, aki Michael Jackson ikonikus számát, a Thrillert dolgozta fel metál stílusban.

Ha nem teljesül a kérésük, akkor a kisebbségi kormány komoly bajba juthat.

Vajon mit akar a bizottsági alelnök a 18 éves diáklánytól?

A hét kérdése

Újabb intézkedéseket jelentett be Orbán Viktor annak érdekében, hogy ne fogyjon tovább a magyar. De elég ez bármire is? Mondjátok meg ti!

Azért ide elnéznénk

Vienna meets Ungarisch. Gergely's Raise Four, február 16.

Világhírű természetfotósok képeit lehet megcsodálni február 16-án Budapesten.

Szerzők, fordítók, műhelyek, beszélgetések és nagy találkozások Budapesten, február 17. vasárnapig!

Hogy végzi a munkáját a Magyar Filmalap? A Revizor folyóirat kivesézi február 18-án.

Ezt is szerettétek

Egy tangóharmonika, egy ember, egy dal, hat nép. Melyik a legjobb? A bosnyák? A horvát?

Milyen lesz a kontinens, amikor százéves lesz a világ legsikeresebb utópisztikus projektje? Mondjátok el ti az Azonnali novellapályázatán!

Hiába ugyanis a rengeteg adat, ha nem tudjuk őket kutatható módon megőrizni; márpedig jelenleg még ötlet sincs erre.

És vajon mit keresett a Jobbik évadnyitóján az LMP társelnöke vagy éppen Márki-Zay Péter?

Twitter megosztás Google+ megosztás