+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Ésik Sándor
2019. február 7. csütörtök, 10:30
Meg lehetne kérdezni a tudósokat mondjuk Paks 2-ről vagy a Budapest-Belgrád vasútról is. Arra vannak. Csak hát nálunk ez nem szokás: inkább csicskáztatják őket.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF), ez az alulról jövő kezdeményezés azt szeretné, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) ne vegyen részt abban a tisztán pályázati finanszírozási modellben, amelyet jobb híján „Palkovics-tervnek” neveznek. Erről tartottak sajtótájékoztatót. A Diétás Magyar Múzsa – részben személyes okokból is – rokonszenvvel követi az eseményeket, de amit ezek a közszerepléstől kicsit lámpalázas kutatók képviselnek, az nemzeti érdek. Az ADF Facebook-oldalán ott vannak a linkek a tudósításokhoz, a Múzsa szokásához híven inkább a háttérről ír.

 

Nem megy az innováció

 

A Palkovics-terv egyik alapvetése az, hogy Magyarországon nem megy az innováció, legalábbis nem kellő mértékben. Ez sajnos igaz. És érthető az is, hogy a korábban sikeres innováció-szervezőként tevékenykedő Palkovics az innovációért felelős miniszterként presztízskérdésnek is tekinti, hogy ezen változtasson. Csak nem mindegy, hogyan. Ebben az írásban erről, és a változtatások valódi céljáról írok.

 

Mi az az innováció? Nagyon fontos, hogy a Palkovics-tervről írva különítsünk el három fogalmat: innovációt, kutatás-fejlesztést és tudományos kutatást. A fejekben elég nagy a zavar, hogy ezek pontosan mit is jelentenek, noha pontos elhatárolásuk nélkül nem lehet megérteni, mi a baja az akadémia kutatóinak.

 

Az innováció gazdasági (illetve társadalomtudományi) fogalom és jelenség. Azt értjük alatta hogy a gazdaság szereplői (magán- és állami szereplők egyaránt) teljesítményüket, versenyhelyzetüket, nyereségességüket azzal javítják, hogy a tudomány új eredményeinek felhasználásával új és jobb termékeket, szolgáltatásokat dobnak piacra, illetve a tudomány új eredményeivel javítják a termelés módját.

 

Az innováció tehát nem tudomány és nem kutatás: az innováció egy üzleti stratégiai eszköz.

 

Mint minden stratégiai eszköz, eredményt csak akkor hoz, ha a mindennapi gyakorlatba átültethető. Enélkül a legjobb stratégiai is csődöt mond. Ahhoz, hogy egy cég (vagy összességében egy ország gazdasága) innovatív legyen, több feltétel együttes jelenlétére van szükség.

 

Szükség van például pénzre. Az innováció drága dolog. Egy új termékből prototípusokat, nullszériát kell gyártani, minőségi, biztonsági tanúsítványokat kell beszerezni. Az új termelési módszerekhez az üzemet fel kell szerszámozni. Ehhez adminisztratív és jogi háttér is kell, új szerződéseket kell írni stb.

 

Ebből természetesen következik, hogy az innováció a nagyon nagy és a nagyon kis cégek sportja. A nagyon nagynak azért mert nagyon sok pénze van rá (vagy éppen a kicsi, kreatív innovátorok felvásárlására) a kicsinek meg azért, mert sokszor nincs rá választása.

 

Innováció tehát ott lesz, ahol azt megbízhatóan hosszú távon (tehát nem hároméves projektekkel) finanszírozzák.

 

Az állam ebben ott tud segíteni, hogy az innovációra használható kapacitás egy részét az adófizetők pénzéből fenntartja, és azt a gazdasági szereplők rendelkezésére bocsátja. Érdekes kérdés, hogy a forrásokat elvonó Palkovics-terv ezt hogyan szolgálja.

 

Az innováció tényleges versenyelőnnyé formálásának ugyanilyen fontos része a humán tényező. És itt most nem csak a tudósokra kell gondolni. Az új, jobb terméket le is kell tudni gyártani. Ehhez pedig képzett munkaerőre van szükség. Olyanra, amelyik nemcsak egyféle folyamatra van betanítva, hanem olyanra, amelyiknek a tagjai képesek bármikor viszonylag rövid idő alatt új termékek és szolgáltatások gyártására átállni.

 

Palkovics miniszter úr esetleg leülhet Parragh „melósok országa leszünk” László úrral megbeszélendő, hogy milyen innováció várható abban az országban, ahol szétverték a szakképzést.

 


Végül, de nem utolsó sorban (kihagytam pár dolgot, pl. a megfelelő politikai stabilitás miatt kockázatos innovációkat végrehajtani hajlandó döntéshozók) kellenek tudósok.

 

Mire jó a tudomány?

 

Itt viszont különítsük el a K+F tevékenységet és az alapkutatást. A tudomány alapvető feladata, bármennyire is túl általánosnak hangzik ez: a világ jobb megértése. Miért villámlik? Miért lesz az egyik ember rákos, a másik pedig nem? Miért érzékelünk apró röntgenimpulzusokat a világmindenség távoli sarkából? Miért porozzák be a méhek az egyik repcetáblát és miért kerülik a másikat?

 

Hány gramm szén-dioxidot köt meg átlagos pitypang naponta? Mire gondolt Madách, amikor azt írta, hogy “parázna vérnősző barom”?

 

A K+F viszont valamilyen konkrét probléma megoldására koncentrál. Mindkettőt tudósok csinálják, de eltérő szemlélettel. Az alapkutatás és a K+F közötti határ állandóan mozog, amelyik az egyik nap még alapkutatás volt, másnapra egy cég konkrét feljesztési projektje lehet.

 

Mondok egy példát: a WiFi lényege az, hogy nagyon kis teljesítményű rádióadók sugározzák a jelet, mert vannak olyan antennák, amelyik borzasztóan rossz jel/zaj arány mellett is megbízhatóan tudják, viszonylag nagy (akár 20-30 méteres) távolságból venni egy bizonyos frekvencián nagyon kis teljesítménnyel sugárzó forrás jeleit. Azt, hogy az emberiség erre képes, annak köszönhetjük, hogy ausztrál rádiócsillagászok sok milliárd fényévre levő rádióforrások (valamelyik fajta felrobbant csillag, vagy tán fel se robbant, ezeket mindig keverem) jeleit kutatták, és azzal kellett szembesülniük, hogy lenn Ausztráliában kb. a Kossuth Rádió is jobban fogható mint egy ilyen milliárd fényéves jel. Megcsinálták hát az antennát, amelyik ilyen zavarviszonyok közepette is veszi a jelet.

 

Aztán rájöttek, hogy ez másra is jó...

 

Ellentétben az innovációval és a K+F-fel, a tudományos kutatás nem gazdasági, hanem kulturális jelenség. A legtöbb kutató nem azért kutat, hogy ő legyen a következő Edison és milliárdos legyen. Nyilván nem remetékről beszélünk, de

 

a fő motivációjuk Prométheusz tette. Elhozni az istenek tüzét. Jobban megismerni, jobban megérteni a világot.

 

To boldly go where no one went before. 

 

„Viszont hát a tudósok azok egy ilyen mihaszna banda, amelyik naphosszat doktoranduszokkal prücsköl a laborban, oszt nem tudjuk mire megy el az a sok pénz!” Legalábbis ezt sugallják, hogy erről van itten nagyba’ szó.

 

Nem a tudós felelőssége, hogy felhasználják-e, amit kikutatott

 

Menjünk tehát tovább oda, hogy elfogadtuk, hogy nem minden tudományos kutatást és nem minden kutatási eredményt lehet azonnal direkt üzleti-ipari innovációra használni. Van alapkutatás. Felesleges? Nem az. Az nem a tudós felelőssége, hogy az eredményeit használják vagy sem.

 

Az MTA-nak vannak olyan intézetei, amelyek hétköznapi ésszel gondolkodva feleslegesnek tűnnek. De egy jogi, szociológiai, pszichológiai, közgazdasági kutatást nem a boltban kell használni annak eldöntésére, hogy parizert vagy kenőmájast vegyünk.

 

Ellenben például, ha törvényeket írunk alapvető társadalmi kérdésekben, akkor ezeket a tudósokat lehet megkérdezni. Megéri nekünk Paks 2? Az állam azért fizet atomfizikusokat, hogy mondják meg.

 

Kell Budapest-Belgrád gyorsvasút? Elő a közlekedésmérnökökkel! Nem járnak a cigányok iskolába, pedig már rendőrrel próbáljuk megoldani? Néprajzosok, szociológusok, van erről valami kutatás?

 

Sajnos ezeknek a „felesleges” területeknek a feleslegessége abból fakad, hogy nálunk nem szokás velük szóba állni. Kiszámolta nekünk a Roszatom, biztos jól van az úgy.

 

Vagy Farkas Flóri, a másik nagy tudós.

 

De még mindig ott tartunk, hogy mi van, ha ezek elpazarolják az a sok pénzt? 

 

Mondjuk konferencia címén kaviár-pezsgő orgiákat tartanak valahol? Ezzel kiválóan lehet hülyíteni a közvéleményt, csak az a helyzet, hogy az Orbán-kormány korábbi, a tudománypolitikáért felelős vezetője, Pálinkás József vezetése alatt lezajlott már egy reform, amely bevezette azokat a megoldásokat, amelyek nagyjából megegyeznek a világ másik többi részén alkalmazottakkal.

 

Kezdjük ott, hogy a tudományos teljesítményt, ha tökéletlenül is, lehet mérni. A publikációk, az „impact factor” bármennyire is gyűlöletes, és a tudományt sok helyen eltorzító dolgok, azt azért megmutatják, hogy mennyire intenzív tudományos munka folyik valahol.

 

Nyilván erre is vannak trükkök a tudományos munka az egyik legjobban színlelhető dolog.

 

De nem abban a modellben, amely a Pálinkás-érában felállt.

 

Ez nagyjából a következő:

 

+ vannak projektek, amelyek 3-5 évig futnak és ez idő alatt eredményt kell produkálni, és az eredmények ismeretében írnak ki új projektet;


+ van olyan tudományos tevékenység, amelyet nincs értelme projektalapon finanszírozni (levéltárak, génbankok, arborétumok, gyűjtemények fenntartása, gondozása);


+ van egy alap infrastruktúra (létesítmények fenntartása, kutatók alapfizetése, alap tudományos felszerelés megvásárlása) amelyet a projektektől függetlenül kell biztosítani.

 

A jelenlegi modellben a pénz nagy része projektalapú, vagyis a mindenkori kormánynak nagyon konkrét beleszólása van (lehetne) abba, hogy mit kutassanak a tudósok. Ez egyébként nemcsak magyar hanem nemzetközi irányítás alatt is áll, mivel a projektek jelentős része nemzetközi. Vagyis

 

ha az állam valamilyen irányba akarja terelni a kutatást, esetleg valamilyen gazdaságpolitikai céllal összhangban, ezt három-ötéves pályázati ciklusokkal már ma is a megteheti.

 

A Palkovics-terv hosszasan emleget különböző nemzetközi példákat a projektalapú finanszírozásról. Ezek a (mindenkori) kormány vesszőparipái. És mint mindig, most sem pont úgy igazak, ahogy a kormány mondja. A felsorolt példák ugyanis nem tisztán projektalapú finanszírozásban működnek, hanem a fent vázolt vegyes rendszer helyi változatában.

 

Mi hát a cél?

 

A csicskáztatás. Egyrészt itt is megy az egész államháztartáson végigvert takarékoskodás, amelyet most már „gazdaságvédelmi programnak” hívnak. Palkovics tapasztalt topmenedzserként pontosan tudja, hogy forráselvonással ezt a társaságot nem fogja nagyobb teljesítményre késztetni.

 

A pénz kevesebb, és még egymásnak is ugrasztja őket. Azt, hogy

 

miért adja a nevét Palkovics ahhoz, hogy egykori kollégáit megtörjék, és kevés pénzért egymást taposó csicskákat csináljanak belőlük, pont úgy ahogy, ahogy Viktor szereti, nem tudom megmondani.

 

Ezzel Palkovics elvállalja, hogy ő legyen az MTA Handó Tündéje. Hogy ez neki miért jó, azt nem tudom megmondani. Remélem ő reggel a tükörben meg tudja mondani. Mielőtt köpne.

 

Ésik Sándor cikke megjelent a Diétás Magyar Múzsán is, itt lehet lájkolni.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Cseh sejtetőleg támogat,
Dobrev az elnökségre bízza, Szájer kiáll mellette, Ujhelyi pedig elvi okokból Ursula von der Leyen ellen szavaz.

Francois de Rugy még a parlament elnökeként rendezett luxusvacsorákat állítólagos civileknek közpénzből. Azóta az otthonát is felújította.

Magáncég vette volna meg a lakásokat, a lakók tüntettek, a város közbelépett.

Ez a nap legfontosabb kérdése!

Ki van mellette, ki van ellene? És mi lesz, ha az Európai Parlament nem szavazza meg Ursula von der Leyent? Gyorstalpaló!

A hét kérdése

Annyi remek hely veszi körül Magyarországot, nem? De itt az ideje igazságot tenni abba, hol számíthatunk a legtöbb jóra, ha átlépjük a határt! Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Fesztivál, szabadegyetem, tábor a Felvidéken július 15-21. között.

A Művészetek Völgye legizgalmasabb borai július 19-28. között, esténként.

Az új-zélandi fiatalokból álló Alien Weaponry július 24-én a Dürerben meg is mutatja, hogy mennyire. Vendég: Cryptodira.

Hogyan érintette a Strache által felvásárolni akart Kronen Zeitungot az Ibiza-gate? Erről lesz szó. Bécs, július 25.

Tanúság? Cinkosság? Kortárs művészek fejtik meg a pannonhalmi főapátság galériájában. Egész nyáron!

Ezt is szerettétek

Hogyan sikerülhetett véget vetni csúcsoligarcha hatalmának, és mi vár most Európa legszegényebb országára? Mizsei Kálmán leírta!

Különböző nemzetiségű és párthovatartozású EP-képviselők mondták el az Azonnalinak, hogyan érintette őket a csúcsjelölti rendszer meghekkelése. Videó!

Akihez több botrány fűződik, mint önálló gondolat. A hétgyerekes családanya az egyik legsikertelenebb politikus: igaz, ahányszor megbukott, azt mindig felfelé tette.

Van mit ünnepelni az előválasztás után. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás