+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Lénárd Anna
2019. február 7. csütörtök, 17:11
Elnevetgélünk a fényképeken, ahol a nemi esélyegyenlőség jegyében négy férfit tüntetnek ki, a valóságban azonban Egyesült Arab Emírségekben több nő van a kormányban és a parlamentben, mint Magyarországon, a világsajtón végigfutó hír pedig nem bontja ki az igazság minden részletét.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Az egész világsajtón végigsöpört a hír, hogy az Egyesült Arab Emírségek kormány által átadott Gender Balance Index nemi esélyegyenlőségi díjat – vicces módon – csak férfiak kapták. A mára ebben a téves formában mémmé vált hír megjelent a magyar 444-en is, ahol még egy pluszban téves információ is került a történetbe: egyenesen a címbe.

 

A díjat ugyanis nem először osztották ki: az Emírségekben már tavaly is osztottak ki ilyen díjat, és akkor volt is nő a díjazottak között. Nem más, mint Reem bint Ibrahim Al Hashimy, aki harmincévesen, 2008-ban lett a Külügyi és Nemzetközi Kapcsolatok Minisztériumának egyik minisztere. A Harvardon végzett Al Hashimy korábban Washington DC-ben intézte országa nemzetközi kapcsolatait, és jelenleg tárcája vezetése mellett elnöke a Dubai Cares nevű gyermekjótékonysági szervezetnek is.

 

Nemzetközi hírnévre pedig azzal tett (illetve tehetne) szert, hogy elnyerte Dubai számára Törökország, Brazília és Oroszország elől az Expo 2020 megrendezésének jogát, így ő lesz a világ legnagyobb nemzetközi vásárának főigazgatója is. Ezzel kapcsolatban eddig csak a Gulf Business készített vele interjút.

 

Reméljük, hogy jövő ilyenkor már rendszeresen fog szerepelni fekete abajás képe az európai sajtóban is:

 

REEM BINT IBRAHIM AL HASHIMY / FOTÓ: WIKIPEDIA

 

Az Emírségek kormányában kilencszer annyi nő van, mint a magyarban

 

Sajnálatos módon tavaly sem a Gender Balance Index díjosztásáról, sem az Expo elnyeréséről nem számolt be mainstream lap. Pedig az előítéletmentes híradás esetleg ráirányította volna a figyelmet az Emírségek kormányára, amiben El Hashimyn kívül még további nyolc miniszterasszony is tevékenykedik, akik a teljes kormány közel harmadát alkotják:

 

tehát éppen kilencszer többen vannak, mint az egyetlen szem magyar női miniszter.

 

Az egyik tárca nélküli miniszter, Maryam al Mahiri nem hord kendőt még a hivatalos fotózáson sem. Az ifjúsági miniszternő, Shamma Al Mazrui pedig mindössze 23 éves volt a kinevezésekor. A nem demokratikusan megválasztott parlamentnek az uralkodó döntése nyomán éppen a felét adják nők.

 

AZ EMÍRSÉGEK KORMÁNYA (FENT) ÉS A MAGYAR KORMÁNY (LENT)

 

Nem ismerhettük meg így a 2015-ben felülről jövő kezdeményezésként alapított Gender Balance Council tevékenységét sem, aminek négytagú vezetőségében három nő található. A szervezet fő célja, hogy 2021-re az Egyesült Arab Emírségek az ENSZ Gender Inequality Index rangsorában bekerüljön az első huszonöt ország közé. Mielőtt az arab régiókkal kapcsolatban belénk sulykolt sztereotípiák mentén gúnyolódni kezdenénk:

 

az Emírségek idén a 49. helyen áll, miközben jelenleg hazánk áll az 54. helyen – négy hellyel Szaúd-Arábia mögött.


Ez a mutató olyan faktorokat vesz figyelembe, mint a nők által elfoglalt helyek a parlamentekben, a kamaszkori terhességek, a gyermekágyi halálozások aránya, és nem utolsósorban az oktatásban, a munkapiacon megjelenő nemi egyenlőtlenségek.

 

Természetesen lehet ezeket a számadatokat kritikával fogadni, hiszen az Emírségekben (és meglepő módon Magyarországon sem) áll rendelkezésre minden szükséges adat a meghatározásukhoz. Ráadásul a két ország szinte csak lakóinak számában hasonlít egymásra. Maga a két társadalom talán nem is lehetne egymástól különbözőbb.

 

Az EAE hét abszolút monarchia államszövetsége, az államfő a hét emír közül kerül ki választással. Maga az állam 1971-ben alakult, és gyakorlatilag másfél évtized alatt vált a Közel-Kelet annyira vonzó célpontjává, hogy az öt kontinensről ideérkezők nagy száma miatt ma az állampolgárok a teljes lakosság alig egyötödét teszik ki. Az ország kétharmadát alkotó Abu Dhabi és Dubai egyszerre működik a nagyvilágra nyitott hubként és gazdasági központként, miközben a másik öt tagországban a hagyományos, zártabb arab élet folyik.

 

Mivel az ország számunkra sok tekintetben nem transzparens, és az európai értelemben vett sajtószabadság is hiányzik, nehéz a mi társadalmunk elvárásait a helyi viszonyokra vetíteni. A számunkra elképzelhetetlen jólétben és az arab nagycsaládok védelmét és örökségét élvező

 

helyi lakosok számára nem feltétlenül jelent társadalmi előnyt a munkavállalás. Másrészt az állampolgárság hiánya veszélyeztetett helyzetbe sodorja a női vendégmunkásokat,

 

akik valószínűleg nem szerepelnek ebben a statisztikában sem. Mivel az országban szinte minden világvallás megjelenik, és a kisebbségbe került őslakosság miatt az arab nyelv használatát szinte minden hivatalos fórumon felváltotta az angol, az országban élő nők társadalmi és családi helyzete kulturálisan és a tradíciók tekintetében is rengeteg különböző – gyakran általunk megismerhetetlen – faktortól is függ. 

 

Mindezek részletes elemzése meghaladja ennek a cikknek a terjedelmét, a célom itt most az, hogy felhívjam a figyelmet a nemzetközi sajtóból importált tévképzetekre, és azokra az előítéletekre, amik ma már szinte társadalmi normává váltak. Az európai köztudatban nemcsak az egymástól gyökeresen eltérő politikai és gazdasági berendezkedésű arab országok, de gyakran az egész Közel-, sőt Távol-Kelet is egybemosódik.

 

Ezért nehéz elhinni, hogy az arab világ legfejlettebb országának mutatói megelőzik az Európai Unió jelen pillanatban egyik legelmaradottabb országát.

 

Díjat kapott a tábornok, aki bevezette az anyasági szabadságot

 

A díj eddig nem ütötte meg a nemzetközi és a magyar sajtó ingerküszöbét, idén azonban a Guardiantől kezdve a New York Timesig számos helyen jelent meg a díjazottak fényképe anélkül, hogy pontos teljesítményük – amiért a díjat kapták – kiderült volna. A CNN megemlíti az egyik díjazott nevét – Sheikh Saif bin Zayed Al Nahyan tábornokét, aki bevezette a katonaságnál szolgáló nők számára az anyasági szabadságot. Ő kapta az egyetlen személyeknek osztott díjat.

 

A többi díjat intézményeknek adták. Idén a Dubai Media Office tisztázó közleménye szerint a díjakat például a rendőrség állományában a női rendőrök arányának növeléséért, illetve egy távmunka-program bevezetéséért adták át kormányzati szerveknek, akiket az átadón valóban férfiak képviseltek, de azt már nem említették sehol, hogy a szervezetek vezetőségi tagjai között szintén vannak nők.

 

Ráadásul minden egyes hírközlés képanyaga is megtévesztő.

 

Az esemény hivatalosan kiadott fotóanyagán ugyanis összesen kilenc férfi és öt nő szerepel, utóbbiak között a Gender Balance Council elnöke és alelnöke is, az európai és amerikai sajtó azonban ezek közül csak férfiakat ábrázolókat közölte le a Dubai Media Office tweetje alapján.

 

EGY MÁSIK PERSPEKTÍVA / FOTÓ: DUBAI MEDIA OFFICE

 

Nem kéne egy jó poén kedvéért dehumanizálni az arabokat

 

A 444 a Guardiantól vette át a hírt, de azt már nem vették át, amit a brit kollégák nem mulasztottak el leírni: a régió minden országa közül az Egyesült Arab Emírségekben a legelőrehaladottabb a nemek egyenlőségéért folytatott harc. Az eredeti angol nyelvű cikkből megtudhatjuk, hogy 1975 és 2015 között ezerről

 

135 ezerre nőtt a dolgozó nők száma az országban, egyetemi végzettséggel pedig ma kétszer annyi nő rendelkezik, mint férfi.

 

Ugyanitt egyébként felsorolásra kerülnek azok a problémák is, amiket azonban sürgősen orvosolni kell ezen a területen az országban. A magyar újságíró nem számol azzal, hogy olvasói túlnyomó részének teljes a tudatlansága a régió társadalmával, politikájával és kultúrájával kapcsolatban.

 

A közösségi médiában megjelenő kommentek közül is egyoldalúan válogattak a híroldalak. Pedig sokan tették szóvá különböző fórumokon, hogy a világon mindenütt,

 

Európában is magától értetődően férfivezetők és férfiakból álló parlamentek szavazták meg a nők jogait első körben. Hogyan is kaphattak volna más úton nők szavazati jogot kontinensünkön a 20. században?

 

Hogyan másképp vonhatna be egy kormány nőket békés úton a kormányzásba, oktatásba, hogyan adhat nekik tulajdon- és egyéb jogokat, ha nem felülről jövő kezdeményezéssel?

 

A fejlett országok médiája gyakran tálalja előítéletesen a Közel-Keletről érkező híreket és dehumanizálja az ottani társadalmat.

 

Reem bint Ibrahim Al Hashimy és kolléganői politikai teljesítménye nem válik számunkra elérhető hírré, mert ellentmond a fekete abajás, elnyomott arab nő sztereotípiájának,

 

amitől nem tudunk – vagy nem akarunk – szabadulni. De még a nők egyenjogúságáért aktívan tevékenykedő férfiak szerepvállalása is áldozatául esik egy-egy jó poénnak.

 

Minderre pedig égető szükség lenne, különösen napjainkban. Míg ugyanis a külföldi kommentek többsége egyszerűen ironizál a külföldi portálokon, addig a 444-en megjelenő hír alatt a tudatlanságból gyűlölködő kommentek hada gyülekezik. Nem csoda, hiszen Magyarországon 2016 óta államilag finanszírozzák azt a gyűlöletkeltést, aminek szenvedő alanyai elsősorban a hazánkban élő magyar és nem magyar muszlimok. Ez a gyűlölet meglehetősen logikátlan módon terjed ki a Öböl-országok állampolgáraira is, akik ritkán válnak hazánkba érkező menekültté.

 

A gyűlöletkampánynak pedig sajnos a konzervatív és a magukat liberálisként meghatározó portálokon megjelenő cikkek egyaránt a részévé válnak, amikor dehumanizálva, egyoldalúan, ráadásul tévinformációkkal fűszerezve tálalnak híreket egy olyan országról, amivel kapcsolatban az általános műveltségünk minimális.

 

Remélem, hogy jövő ilyenkor már számos magyar és európai médium hírt ad az Expo 2020-ról, esetleg átfogó portrét közöl az azt levezénylő arab miniszternőről.

 

A nemzetközi vásár megnyitásáig pedig örömmel olvasnék azokról a tényekről, amelyeket a Dubai Media Office szedett össze az ország nőiről: miért érvényesül az Emírségekben az egyenlő fizetés elve férfiak és nők számára sokkal inkább, mint Európában, vagy miért végez kétszer annyi nő egyetemet ugyanitt, mint férfi. Sőt: hogyan fordulhat elő, hogy az úgynevezett STEM-szakmákban (tudomány, technológia, mérnöki tudományok, matematika) is kevésbé éri a nőket hátrányos megkülönböztetés, ami pedig az európai kultúrára is erősen jellemző

 

Ha minderről hitelesen be tudunk számolni, akkor hitelesen vethetünk fel olyan égető kérdéseket is, mint a nőkre vonatkozó jogi gyámság problémája, vagy – a hazánkban is megoldatlan – családon belüli erőszaké, hogy csak néhányat említsek. Mindennek hiányában azonban a társadalmi párbeszéd nem jut tovább az értelmetlen élcelődés szintjénél, ami inkább rombolja, mint építi az emberi kapcsolatokat.

 

A szerző képzőművész és sétakurátor. Vitatkoznál vele? Itt megteheted!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Bécsben is nagyobb stadiont tudtak építeni a magyaroknál ugyanennyi pénzért, de az oroszokhoz képest sehol nem vagyunk költekezésben.

Rengeteg pornószínésznő retteg, hogy elkapta a vírust Nacho Vidaltól. Évek óta vitatéma a felnőttfilmesek védekezése.

Ha küldesz egy tűsarkú cipős és egy pénzeszsákos emojit, az arra utal, hogy strici vagy?
Az USA-ban ez is megtörténhet!

Feleannyian se szavaztak volna Menyhárt Józsefre, mint amennyit pártja, az MKP kapna most egy választáson.

A biztonsági helyzet jelentősen javult az utóbbi hónapokban, így egyre többen vágynak vissza Szíriába. A hazatérőkön kívül már a külföldi kereskedők, sőt az első turisták is megjelentek.

A hét kérdése

Újabb intézkedéseket jelentett be Orbán Viktor annak érdekében, hogy ne fogyjon tovább a magyar. De elég ez bármire is? Mondjátok meg ti!

Azért ide elnéznénk

Tölgyessy Péter jogász-expolitikus a rendszerváltásról ad elő február 20-án.

Milyen a furmint, ha balaton-felvidéki? Kóstold végig őket a február 22-23-i hétvégén!

Kóstold végig a legjobb badacsonyi borokat Budapesten, március 9-én, szombaton!

A branding hatásait járják körül magyar alkotók Pozsony egyik legmenőbb kiállítóterében, a Kunsthalléban, április 14-ig!

Ezt is szerettétek

Egy tangóharmonika, egy ember, egy dal, hat nép. Melyik a legjobb? A bosnyák? A horvát?

Milyen lesz a kontinens, amikor százéves lesz a világ legsikeresebb utópisztikus projektje? Mondjátok el ti az Azonnali novellapályázatán!

Hiába ugyanis a rengeteg adat, ha nem tudjuk őket kutatható módon megőrizni; márpedig jelenleg még ötlet sincs erre.

És vajon mit keresett a Jobbik évadnyitóján az LMP társelnöke vagy éppen Márki-Zay Péter?

Twitter megosztás Google+ megosztás