És egyáltalán, mi Európa? Ez itt a kérdés. A következő időszakban erről fogunk vitázni az Azonnalin.
Májusban ismét európai parlamenti választások lesznek, amelyek ezúttal talán az eddigi kampányokat, választásokat is meghaladó módon polarizálják, megosztják nem csak egy-egy tagállam közvéleményét, de az egész európai közvéleményt is. A menekültkérdéstől az Európai Unió jövőjéig terjedő kérdésekig olyan ügyek kerülhetnek most a középpontba, amelyek végre nem pusztán tagállami belpolitikáról, hanem összeurópai belpolitikáról szólnak.
Még ha egyes tendenciák félelemre, aggodalomra is adnak okot, a viták – még azok is, amelyek esetleg kétségbe vonják az európai integráció értelmét vagy legalábbis mai irányát – érdekesebbé, érzelmileg is átélhetőbbé teszik „Európát”. Ami eddig távoli bürokráciának tűnt, most helyi tagállami vitákban is megjelenik.
Mit mondhat az európai integráció azon generációknak, akiknek a háború lassan unalmassá is váló tankönyvi olvasmány csupán? És egyáltalán be tudta-e az európai integráció az egykoron hozzá fűzött reményeket – gazdasági együttműködés általi béke megteremtése – teljesíteni?
Van-e közös európai identitás és érdek? És ha igen: miben áll az? Akár csak a menekültkérdés kapcsán: A menekültek humánus befogadása, ellátása, elosztása következik a keresztény humanizmus és felvilágosodás szellemére épülő „európaiságból”? Vagy az „európaiság” jelenlegi jólétünk és kulturális adottságaink megvédését követeli, akár a határok lezárásával is? Melyik az igazi „európai” vélemény?
Robert Menasse osztrák író és Ulrike Guérot német politológus már a közös európai köztársaságot is kikiáltották, miközben Niall Ferguson skót történész szerint úgyis hamarosan szétesik az Európai Unió. Eközben a német és a francia együttműködés látványosan erősödik, a perifériák viszont valóban sodrodnak gazdaságilag vagy politikailag lefele, elfele.
Magyarország folyamatosan harcban áll „Brüsszellel”, de még „Düsseldorffal” vagy „Ingoldstadttal” szemben se meri a magyar munkavállalókat megvédeni, ha a csatának tétje és nem csak füstje van.
Az Azonnali számára az európai belpolitika (Európa, ugyebár, nem külföld), amint a a közép- és kelet-európai ügyek mindig is fontosak voltak és maradnak.
ahova több neves magyarországi és magyar anyanyelvű közép-európai szerzőt hívtunk meg. Hogy tudjuk, mire mondunk igent vagy nemet, mit védünk vagy utasítunk el.
Kedd reggel Navracsics Tibor, az Európai Bizottság oktatási, kulturális, ifjúsági és sportügyi biztosának írásával nyitjuk a sorozatot.
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.