+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2019. február 2. szombat, 17:30
A fantasztikus irodalomban ritkán kerül fókuszba a gyerekvállalás és a család, Brian K. Vaughn és Fiona Staples képregénysorozatában, a tavaly óta magyarul is megjelenő Sagában viszont ezek adják a vezérfonalat. Az izgalmas történet és a sziporkázó humor már csak bónusz.

Bár tavaly volt hivatalosan a Családok Éve, talán még idén sem butaság feltenni azt a kérdést, hogy az általunk fogyasztott kulturális termékekben egyébként mennyire jelenik meg a család, mint olyan. Nyilván vannak olyan zsánerek, ahol igen, de a fantasztikum irodalom és képregényes műfaj is hajlamos alulteljesíteni ebben a kérdésben. (Bár lehet amellett érvelni, hogy a Trónok harca családokról szól.)

 

Többek között ezért is fontos alkotás a tavaly decemberben végre magyarul is kiadott Saga, Brian K. Vaughn és Fiona Staples ami leginkább a családokról, vagy kibővítve: kapcsolatainkról szól.

 

Persze nem csak erről szól, hanem egy évszázadok óta tartó háborúról egy bolygó és annak holdja között, mely háború kezdetére és okára már senki nem emlékszik, cserébe viszont proxyháborúk formájában kiterjedt az egész galaxisra. Ráadásul a történet egyszerre sci-fi és fantasy is, mivel a holdon élő faj tud varázsolni, a másik fél meg sugárpisztolyokkal lövöldöz és egyik fő szövetségesük egy olyan faj, akiknek tévéképernyő van a feje helyén.

 

Mutatom:

 

 

Az angolul 2012-ben megkezdett, immár kilenc gyűjteményes köteten átívelő sztori lényege, hogy a két háborúzó faj két katonája egy romantikus regény által inspirálva szerelmes lesz egymásba, mi több: összeházasodnak és gyerekük is lesz, ő lesz a történet narrátora.

 

Egészen konkrétan itt lépünk be a történetbe az első kötet kezdetén: a szülésnél.

 

(Bár ez a jelentsor állítólag sokakat sokkol, szülőszobát kétszer is megjárt veteránként azt kell mondjam, hogy minden naturalizmus ellenére is csak enyhe képet ad a képregény arról, hogy milyen egy szülés.)

 

A gyermek, Hazel megszületésének pillanatától fogva mindkét háborúzó fél céltáblájára felkerül, hiszen ez a kis család önmagában cáfol egy sor propagandát, ami alátámasztja az örök háborút, a szülők ráadásul katonaszökevények, a gyermek maga pedig egy sosem látott hibridje a két fajnak.

 

Ennek megfelelően egy sor fejvadász, újságíró és állami szereplő ered a nyomukba, miközben ők hárman – kiegészülve szövetségesek állandóan változó csapatával – csak némi nyugodt életre vágynak.

 

 

A Sagában mindent megtalálunk, ami jó a fantasztikumban, és mindehhez még hozzá van csapva egy csomó ötlet, provokatív gondolat, a sziporkázó humor, és a fordulatokkal teli történetvezetés pedig már csak a ráadás.

 

Mindez azonban még nem emelné ki feltétlenül a mezőnyből éppen ezt a sorozatot,

 

ehhez tényleg az kell, hogy az alkotók tabuk nélkül a középpontba helyezzék a gyerekvállalás, a szülői szeretet, az anyaság, az apaság, illetve a szerelem és a gyász kérdéseit.

 

Mivel a fantasztikumban gyakran egy merész ötletet járunk körbe, vagy egy hős útját követjük, amint megküzd az ellenfeleivel, ezért igazán üdítő az, ha ezek a témák a reflektorfénybe kerülnek, ráadásul nem mézes-mázas tálalásban, hanem saját pőreségükben: mind a nehézségeket, mind az örömöket tekintve.

 

Mint arról már írtam, Magyarországon éppen egy nagy képregényes felfutás közepén vagyunk, szóval a rajongóknak és a műfajjal ismerkedőknek is kicsit nehéz válogatni a címek közül, de az biztos, hogy a Saga mindkét szempontból remek választás.

 

A második kötet február közepén jelenik meg a Pesti Könyvnél puhatáblás, illetve keménytáblás változatban is, Rusznyák Csaba fordításában.

 

Könyves Kálmán többi ajánlójáért és okoskodásáért ide kell kattintani.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Sok-sok gyerek születik, mi meg döntsük el, milyen Európában nőjenek fel. Erről szól a klip.

Mutatjuk 2019 Budapestjének valószínűleg legígéretesebb gyakornokságát: a miénket.

Az egyik román zsebtolvajokról tweetelt, a másik arról, hogy fél a fekete nőktől. Repülnek.

Az újonnan megválasztott ukrán elnöknek adták ki magukat, ezzel pedig a francia elnököt húzhatta csőbe egy orosz telefonbetyár-páros.

Dobrev Klárát több mint háromszor annyian ismerik itthon, mint Németországban a kereszténydemokrata
CSU csúcsjelöltjét.

A hét kérdése

A Notre-Dame hétfői katasztrófája egész Európát megmozgatta. De vajon mi tudná összehozni a magyarokat?

Azért ide elnéznénk

Az Azonnali összeültet vitázni pár ifjú politikust április 25-én az Aurórában. Regisztráljatok!

Működik-e az ökologikus vidékfejlesztés? Mit kéne csinálniuk az önkormányzatoknak? Konferencia április 26-án.

Bringázz április 28-án a Margitsziget és a Városliget között több száz másik emberrel!

Április 25–28. között a Millenáris Parkba ismét kivonulnak a kiadók, és sok szerző is ott lesz.

Hogyan teljesített az Európai Bizottság a luxemburgi Jean-Claude Juncker vezetése alatt? Április 29-én a Corvinus Egyetemen megtudhatod.

Ezt is szerettétek

György Péter a Notre-Dame-on kívül a legújabb trianoni emlékmű terveiről is beszélt az Azonnalinak. Interjú!

Mi történt a dél-balkáni országgal és a Magyarországon menedékjogban részesített Nikola Gruevszki pártjával?

Révész Máriusz kormánybiztos Azonnalinak tett ígérete szerint kátyúzni is fognak a pénzből!

Elmentünk egy kampányfórumra Újvidéken, mert most először szavazhatnak az EP-választáson a vajdasági magyarok. Riport!

Twitter megosztás Google+ megosztás