+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Ésik Sándor
2019. január 29. kedd, 15:01
Egyetértünk, hogy szükség van radikális eszközökre és konfrontációra, lepellerántásra, adott esetben botrányokra. Csakhogy ha ez elég lenne, akkor ma Magyarország miniszterelnökét Juhász Péternek hívnák. Válasz Berg Dánielnek.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Reagált Berg Dániel a Momentumról írt cikkemre. Berg a politikus definiálásával kezd. Mivel írásom a Momentumról szólt, szerencsésebb szerintem a politikai párt meghatározásával kezdeni, már csak azért is, mert ez kell az alább kifejtettekhez. Jelen írás céljaira definiáljuk úgy a politikai pártot, hogy az egy szervezet, amely politikai érdekeket érvényesít.

 

Ahhoz, hogy egy párt sikeres legyen, egyrészt jól kell megválasztania azokat a politikai érdekeket, amelyeket érvényesít, másrészt pedig a megfelelő eszközöket kell az érdekei érvényesítéséhez megválasztania. Az érdekválasztás többféle lehet..

 

+ Lehet értékalapú, egy párt választhat, hogy kereszténydemokrata párt lesz, kommunista párt lesz vagy épp liberális párt lesz.

 

+ Lehet területi alapú, mint például az ulsteri unionisták.

 

+ Összefoghat csoportokat, mint például a kisgazdapártok.

 

+ Kitűzhet valamilyen nagy célt, mint például az Orbán-rezsim megdöntése és hazánkban a demokrácia helyreállítása.

 

Nyilvánvaló, hogy egy pártnak úgy kell a politikáját alakítania, hogy ezzel a lehető legszélesebb körét érje el a választóknak. Ez jár kompromisszumokkal, különösen, ha a párt, ahogy Berg is sejteti a cikkben, egy olyan általános célt vázol fel, amelynek zászlaja alá – szerencsés esetben – nagyon sokféle ember áll oda. Nagy hiba tud lenni az, ha egy párt úgy politizál, hogy az általa képviselt érdekek nem esnek egybe a választók vélt vagy valós érdekeivel. Érdemes áttekinteni a német SPD vagy a magyar SZDSZ történetét.

 

Miért fontos erre gondolni, ezen gondolkozni és erről vitázni?

 

Magyarországon a választók számtalan olyan pártból választhatnak, amelynek az van a zászlajára írva, hogy Orbán menjen a fenébe. Ezek egyike sem szerezne tíz százalékot egy most vasárnap tartandó választáson. Lehet vitatkozni az okokon, de ide most az tartozik, hogy lehet, csak

 

kevés annyit mondani, hogy Orbán, takarodj?

 

(A linket a Momentum szakpolitikai programjához köszönöm, az ügyészségről, bíróságról szóló részt részben én írtam, a Szabad ország fejezetet egy emlékezetes éjszaka – mármint én emlékszem rá – én szerkesztettem. Este 11-től hajnal háromig mintegy 25-30 oldallal lett rövidebb. Van a Momentumnak antikorrupciós programja is, ott van a szakpol drive-on, gondoltam, szólok, kompletten nemzetközi példákkal, intézményi keretekkel, még azelőtt megírtuk egy kiváló kolléganővel, hogy hagytuk volna a fenébe az egészet.)

 

A következő kérdés az eszközöké: milyen eszközökkel juttassa érvényre politikai akaratát a politikai párt?

 

Itt érzem azt, hogy Berg Dánielt elragadják az indulatai. Sebaj, velem is előfordul. Igen, engem is idegesít, hogy a polgárság kivonult a közéletből. Azért írom pár barátommal a Diétás Magyar Múzsát, hogy lehessen a magyar és a nemzetközi közéletről olvasni itt is. Ezért állunk le az egybites Mandiner-trollokkal is beszélgetni, mert ha csak egyről kiderül, hogy amúgy érdeklődő ember, már nyertünk.

 

Azt jól látja Berg Dániel, hogy eleve a polgárság, mint társadalmi csoport léte kérdéses Magyarországon. Hiányoznak polgári attitűdök és polgári cselekedetek. Sőt még

 

abban is egyetértünk, hogy szükség van radikális eszközökre és konfrontációra, lepellerántásra, adott esetben botrányokra. Csakhogy ha ez elég lenne, akkor ma Magyarország miniszterelnökét Juhász Péternek hívnák.

 

Hiszen Juhi botrányolt, füttyögött, minden Rogán által elmutyizott ingatlan előtt sajtót tájékoztatott, a lábát lejárta. Az Együttben ráadásul ott volt például Baranyi Krisztina, aki példaértékű munkát végzett. Saját egészségével sem törődve tárta fel a külső-ferencvárosi vegyiüzem körüli anomáliákat, a ferencvárosi parkolótmutyit és még számtalan korrupciós botrányt. Ő az igazi helyi képviselő, aki megy, csinálja, provokatív, amennyire kell, felkészült... aztán mégis tíz-húszezrével dobtuk össze az Együttnek a kampánypénzt, olyan keveset értek el.

 

A célok jók voltak, és megvolt a konfrontatív, „leplet lerántó” fellépés is? Mi nem volt meg? Hát az, hogy nem voltak egy komolyan vehető párt, és a Momentum sem az. Pedig én nagyon drukkolok. Csak azt kéne megérteni, hogy a politikai érdekek érvényre juttatásának csak az egyik eszköze a konfrontáció, az akciózás, a kemény szavak mondása. Ez a rész egy awareness kampány. Ez legjobb esetben odáig juthat, hogy a választó eljut addig, hogy magában kimond dolgokat, vagy épp a tudatalattijában rögzül a probléma.

 

Zakót, blézert kell húzni

 

Csakhogy a marketing (és a politikai probléma) célja nem az, hogy problámákra hívja figyelmet. A figyelemfelhívás az csak az első lépés, a következőben már megoldást kell nyújtani. Figyeljük meg a kétfarkúak sikereit. Ott lehet járdát festeni meg vicces cetliket kiragasztani. Azért sikeresek, mert ha bolondozva is, ott legalább csinálni lehet valamit. Tehát azon nagyon hamar túl kell lépni, hogy lerántjuk a leplet. A választó ugyan felkiálthat, hogy íme, itt a mi prófétánk, de ha nem kezdünk neki nagyon hamar beszélni a Kánaánról, ahova vezetni akarjuk, akkor hamarosan továbbáll.

 

Az aktivista hozzáállásról továbblépni viszont csak akkor lehet, ha a politizálás eszközeiből elkezdjük azokat is elővenni, amelyekhez már öltönyt kell húzni. Vagy épp kigombolt inget, a zakóhoz.

 

Erre tehát szükség van ahhoz, hogy egyáltalán mondani lehessen valamit a választónak. A választók (fogyasztók) gondolkodását egyszerű de határozott vonalakkal rajzolt struktúrák jellemzik. Minden marketinges élete vágya, hogy bevezessen a piacra olyan terméket, ahol a márkanév összeforr a használati tárggyal (dzsip, fridzsider, amerikában a kleenex, németeknél tempo zsebkendő).

 

Ezek az egyszerű „boxok” megvannak a választó fejében is.

 

Kelet-Európában a „politikus, politikai párt” feliratú boxban öltönyös emberek vannak (és 90 százalékban férfiak). Ezen minimálisan lehet változtatni, de szembe kell nézni azzal, hogy a választásokon, az Orbán-rezsim csúfos megdöntése után is az öltönyösökre fognak szavazni. 1990-ben sem a laza liberálisok, a jóképű fideszesek alakítottak kormányt, hanem egy csomó öltönyös vén jobber a kulturáltabbtól le egészen a horthystákig.

 

A választók számára tehát majd egyszer egy olyan párt képét kell mutatni, ahol kompetens és hiteles emberek vannak. Engem idegesít a legjobban, hogy ehhez öltöny és karóra szükséges, de ez van.

 

Mióta rászoktam nagy nehezen arra, hogy karórát hordjak, jobban keresek. Az öltönyre még nem bírtam magam rávenni, pedig anyukám szerint nagyon fess és snájdig vagyok öltönyben.

 

De a választókon kívül is vannak meggyőzendő emberek!

 

Akik meg nem magyarok. Magyarország kis pont Európa térképén.

 

Orbánt többek között azért nem cserélték le másik miniszterelnökre, mert az ellenzékben lasszóval kell fogni a késsel-villával enni tudó embereket.

 

A Momentum fiatal, többdiplomás, a magyar mellett legalább még egy, de jellemzően inkább két nyelvet folyékonyan beszélő elnöksége tud késsel-villával enni.

 

És el fog jönni a fázis, amikor a július 4-i, 14-i, október 3-i követségi meghívások reggeli- vagy munkaebéd-meghívásokba fognak torkollni. De ez csak azután lesz, hogy a megfelelő emberek azt fogják látni, hogy ezekkel a gyerekekkel beszélgetni kell. Az meg akkor lesz, ha látják azt a politikai érdeket, amelyet a párt hatalomra kerülése esetén érvényesíteni akar és látják, hogy egy következő vasárnapi választáson megugranák a 10-15 százalékot.

 

Végezetül nézzünk meg egy elméleti és egy gyakorlati példát!

 

Az elméleti példa a Robin Hood strategy case, amely a Harvard Business School egyik esettanulmánya (van még pár Robin Hood-os esetük, szeretik).

 

A történet szerint Robin Hood üldögél a sherwoodi erdőben, már ő a legmenőbb rabló, csomóan vannak a bandájában, nevét rettegik, stb. Viszont annyian jönnek hozzá csatlakozni, hogy az már gondot okoz. Először is csomóan hozzák a családot, akiket etetni kell. Nyilván abban a pillanatban, ahogy elkezd adót (kötelező ételadományt) szedni a környékbeli parasztoktól, nem lesz különb a nottinghami bírónál, a parasztok majd azt mondják, hogy méltóztassanak a rablók is elmenni kapálni. Ha megostromolja Nottinghamet és elzavarja a bírót, akkor azzal már felségárulást követ el, és azt kockáztatja, hogy a környező tartományokból odaérkező hadak bosszút állnak. Korlátozhatja is tevékenységét, de akkor a rablók hazamennek kapálni, és elkaphatják a bíró pribékjei. Vagy le is lécelhet.

 

Egy szervezet és annak vezetése előbb-utóbb szembesül ezzel a dilemmával. A Momentum még nem, de csak azért nem, mert kicsi. És kicsi is marad addig, ameddig nem kezd el pártként viselkedni, ha viszont pártként viselkedik, akkor a dilemma már nem lesz dilemma.

 

A dolog nincs előkép híján. A Momentumot gyakran hasonlítják a Fideszhez, nézzük, mit csinál a Fidesz, ezt érdemes tőlük ellesni. Volt ott egy lelkes fiatal szónok, aki elment kigombolt ingben, kicsit petőfisen öltözve szónokolni. Aztán jött a pofon:

 

lehetsz te akármilyen jóképű és tehetséges, és a nők bálványa, a választók nagy része biza' savanya kispolgár, aki egy öltönyös embert akar választani. Nadrágosat.

 

Ezt a leckét megtanulta a Fidesz, sőt bevezette azt, hogy a vezetőség nem konfrontálódik, arra ott vannak a mindenkori ütközőemberek, akik aztán vagy feltörnek, mint Rogán Antal, Gulyás Gergely vagy megmaradnak felhúzhatós ütközőrobotnak, mint Kósa vagy Budai Gyula.

 

Ha a Momentum nem figyel arra, hogy mit csinál a konfrontáció mellett, akkor nagyon hamar azt fogja találni, hogy Hidvéghi Balázzsal meg Rezsiszilárddal csatározik. Az se rossz. Ha kiderül, hogy a Momentum tényleg csak ennyit tud, akkor a Fidesz ezt majd meg is fogja fizetni.

 

Jó jel, hogy nem akarják. Még van remény.

 

Ésik Sándor írása a Diétás Magyar Múzsán is megjelent.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az újonnan megválasztott ukrán elnöknek adták ki magukat, ezzel pedig a francia elnököt húzhatta csőbe egy orosz telefonbetyár-páros.

Mutatjuk 2019 Budapestjének valószínűleg legígéretesebb gyakornokságát: a miénket.

Dobrev Klárát több mint háromszor annyian ismerik itthon, mint Németországban a kereszténydemokrata
CSU csúcsjelöltjét.

Az ötvenet se éri el azok száma, akik éltek a január 1-je óta nyitva álló lehetőséggel.

Nem küldtek el időben egy beszámolót, így ezért Hódmezővásárhely később kapja meg az állami támogatását, de pénzt nem fognak veszíteni, állítja Márki-Zay Péter.

A hét kérdése

A Notre-Dame hétfői katasztrófája egész Európát megmozgatta. De vajon mi tudná összehozni a magyarokat?

Azért ide elnéznénk

Az Azonnali összeültet vitázni pár ifjú politikust április 25-én az Aurórában. Regisztráljatok!

Bringázz április 28-án a Margitsziget és a Városliget között több száz másik emberrel!

Április 25–28. között a Millenáris Parkba ismét kivonulnak a kiadók, és sok szerző is ott lesz.

Hogyan teljesített az Európai Bizottság a luxemburgi Jean-Claude Juncker vezetése alatt? Április 29-én a Corvinus Egyetemen megtudhatod.

Idén 100 éves a Bauhaus. Május 4-én és 5-én megünnepelheted.

Ezt is szerettétek

György Péter a Notre-Dame-on kívül a legújabb trianoni emlékmű terveiről is beszélt az Azonnalinak. Interjú!

Mi történt a dél-balkáni országgal és a Magyarországon menedékjogban részesített Nikola Gruevszki pártjával?

Révész Máriusz kormánybiztos Azonnalinak tett ígérete szerint kátyúzni is fognak a pénzből!

Elmentünk egy kampányfórumra Újvidéken, mert most először szavazhatnak az EP-választáson a vajdasági magyarok. Riport!

Twitter megosztás Google+ megosztás