+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szarvas Koppány Bendegúz
2019. január 23. szerda, 17:17
A brexitnek fájdalmasnak kell lennie az Egyesült Királyság számára: pedagógiai okból és az EU érdekében is.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Van egy vicc, amiben az aranyhalat kifogó pasas kívánhat, de bármiből, amit kíván, a haragosa duplán részesül.

 

Az utolsó kívánsága ezért az, hogy „veszítsem el a fél herémet!”. Én az EU helyében ezt a viccet fejben tartva lépnék fel a britekkel való tárgyalásokon.

 

Úgy tűnik, hogy mások is így gondolják, mert az EU tárgyalói szokatlanul jól teljesítettek, szépen kihasználva Őfelsége kormányának felkészületlenségét, inkompetenciáját, szétesettségét, és a számukra szorítóbb határidőt.

 

Jól tették, írom ezt úgy, hogy egyébként masszívan britofil vagyok. Imádom a brit kultúrát, a humort, perverz módon még a klímát is, Az egyik kedvenc politikusom Tony Blair, és iszonyat boldog lennék, ha a nemrég szolgálatba lépett HMS Queen Elizabeth repülőgéphordozó lenne a közös európai flotta zászlóshajója. Ehhez csak két dolognak kéne megváltoznia: az Európai Uniónak meg az Egyesült Királyságnak.

 

Az Európai Unió jó úton halad, és most májusban, ha a progresszív erők nyernek, tovább menetelhet afelé a büszke, sikeres és gazdag szuperhatalom felé, aminek már az alapítói egy része is megálmodta. Az Egyesült Királyság keményebb dió ezen a téren, de pont most szalad egy hatalmas pofonerdőben, aminek még nem látszik teljesen a vége. Ez a pofonsor már most kijózanítóan hat sokakra: talán végre megérteti a britekkel a helyüket a világban, és leszámol a megmaradt világbirodalmi nosztalgiával és különcködéssel.

 

Bizony, a brexitnek szerintem fájdalmasnak kell lennie: pedagógiai okból és az EU túlélése, illetve továbbfejlődése érdekében is.

 

Akármennyire is fájdalmasnak éreznénk mi a brexitet, ezt ellensúlyozza, hogy cserébe egységesebbek és hatékonyabbak tudunk lenni közösségként. A britek számára semmiféle érdemi haszon nincs, csak fájdalmasabbnál fájdalmasabb következmények.

 

A népszavazás utáni európai parlamenti ülésen Nigel Farage arra buzdított, hogy legyenek a kollégái pragmatikusak. Persze ő ezt úgy értette, hogy hadd ússza meg olcsón, és ne kelljen se neki, se az általa megvezetett népnek szembenézni a döntésük keményebb következményeivel. Már akkor is azt gondoltam magamban, hogy: „Pragmatizmust akarsz? Megkaphatod, de nem úgy, ahogy azt Nigelke elképzeli!”.

 

Pragmatikus, magára adó, érdekeivel tisztában levő politikai entitás nem hagyja büntetlenül, ha megpróbálják szétzülleszteni. Egyetlen, a helyzetét reálisan értékelő nagyhatalom sem nézheti tétlenül, ahogy a belső szabotőrei szétszaggatják.

 

Ha már itt tartunk, nem lenne csoda, ha az EU a mostanában sikerrel gyakorolt közös fellépést például a magyar kormánnyal szemben is alkalmazná. Az explicit kilépők megregulázása után a belülről bomlasztók gatyába rázása lenne a következő szint.

 

De visszatérve az általam preferált brexithez: én bizony elengedném őket. Keményen tárgyalnék, a no dealtől sem visszariadva, ami a kötelezően előírt határidőt is az én oldalamra állítaná, hiszen egy tárgyalásban azé az előny, akinek távolabbi a határideje, és akinek kevésbé fontos a megegyezés. Ez itt egész jól ment, de jelenleg még egy második referendum és az egész brexit visszacsinálása is egyre inkább ott van a lehetőségek között.

 

A második refrendumba csak akkor szabad beleegyezni, ha az összes opt-outjukról hajlandóak lemondani;

 

az EU Alapjogi Chartára vonatkozó, inkább csak szimbolikus kifogástól kezdve az olyan gyakorlati jelentőségű opt-outokig, mint a schengeni övezet és az euró elutasítása. (Egy ilyen lépés egyébként szintén előzményként szolgálhatna a későbbi mélyítési folyamatra, amikor nem csak elvárás lesz áttérni az euróra annak, aki képes rá, de ezt az elvárást be is hajtják, Magyarországot sem kihagyva.) Ez is jó megoldás, amennyiben az Unió egyben tartásának és a kilépési kedv csökkentésének célját eléri, bár a kohéziót kevésbé növeli, mint a kemény közös fellépés.

 

Nagy-Britannia saját magára húzott balsorsa fölött kárörvendeni, vagy éppen vérmérséklet szerint sajnálkozni egész jó közös program. Sőt, európaiak közösen röhöghetnek az odáig vezető, Monty Python-komédiába fulladó brit szerencsétlenkedésen, ami már anélkül is nevetséges lenne, hogy mémeket csinálnának belőle. Pythonék emelik a kalapjukat: amit az angol politikai elit összehozott, azt talán ők sem tudták volna megírni, bár előzményt már készítettek hozzá.

 

Lesz némi elégtétel-érzet, ahogy nézzük az egész végeredményét: a brit gazdaság recesszióba fordul, és a kevés megmaradt, megkeseredett „angolka” a világra mérgesen, dacosan szorongatja a visszanyert kék útlevelét (made in EU egyébként, ilyen viccekre tényleg csak a valóság képes). A formálódó európai nemzet tagjai pedig egy boldog közösségként sóhajthatnak fel: „de jó, hogy nem mi vagyunk abban a helyzetben, szerencsére mi bent maradtunk a csapatban, minden különbözőségünk ellenére is!”

 

Az üzenet célbajuttatása érdekében lehetne még lépéseket tenni.

 

Ha igazán reálpolitikai alapon viselkedne az EU, akkor bátorítaná a skót elszakadást, és aztán gyorsan felvenné a független Skóciát tagállamnak.

 

Hiszen a 2014-es népszavazáson a skótok jelentős része azért szavazott az Egyesült Királyság integritásának megőrzése mellett, vagy legalábbis nem szavazott ellene, mert megnyugtatták őket, hogy az Egyesült Királyság úgyis az EU része marad, és Skócia is az akart maradni. Tehát az Angliától való elszakadás tárgytalan – vagyis az volt eddig.

 

A brexit után viszont már csak azért is fontos lenne Skócia Unióban maradása, mert így jóval könnyebben, a szomszédban lelhetnek menedékre azok a derék angol polgárok, akik a maradásra szavaztak. Így kevésbé csattan rajtuk honfitársaik rossz döntése. De az igazán kemény lépés az lenne, ha megjelennének az EU „kis zöld emberkéi” Észak-Írországban, és nem a leprikónokat értem az elnevezés alatt ezúttal, hanem azt a fajtát, amelyik a Krímben is felbukkant.

 

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságából pedig megmaradna Wales és Anglia Megosztott Királysága, akik végül térden csúszva kéredzkednének vissza. Mi pedig beengednénk őket, de ismétlem: csak úgy, ha teljes mértékben a közösség tagjai lesznek

 

– különleges bánásmód nélkül.

 

Persze ez már elég durva ötlet, ha nem is KGB, de legalább CIA-szintű szervezet, elszántság és külpolitikai értelemben vett realizmus kell hozzá. Az idealista alapokon létrehozott, konszenzusra törekvő Európai Unió nem áll még készen arra, hogy ilyen trükköket húzzon meg a világpolitika nagy kártyaasztalánál. Sőt, jelenleg igazából még jelen sincs ennél a képzeletbeli asztalnál, de legalábbis nem akkora játékosként, amekkora egyébként lehetne, ha összetartóbb lenne.

 

Szerencsére eléggé úgy néz ki, hogy különösebb európai behatás nélkül is elintézik magukat a britek.

 

Akár így, akár úgy, de csak idő kérdése, amíg annak rendje és módja szerint vissza nem térnek a tékozló angol fiúk a győztes csapatba, ami történelmi távlatban az EU.

 

Ha nem most, akkor majd a következő generációval, hiszen a fiatalok a népszavazásnál is többnyire a maradásra szavaztak. Nem is várható más az Erasmus-generációtól, akiknek már természetes a szabad mozgás, a nyitottság és a sokszínűség. Nem csak a tárgyalások alatt volt így, hanem később is érvényes lesz: az idő az Európai Unió mellett van.

 

A szerző a Momentum tagja, a cikk a saját, nem pártja álláspontja. Olvasnál még tőle? Itt megteheted! Vitatkoznál vele? Ide kell levelet küldeni!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A jobbközép Andrej Plenković annyira egyértelmű győzelmet aratott, hogy nem szorul rá egyetlen nagyobb pártra se koalíciós partnerként. Csak a kisebbségekre, lényegében.

Dorosz Dávid főpolgármester-helyettes szerint Budapesten rövid távon biztosan nem lesz ingyen a BKV. De mit és miért akarnak a bécsi zöldek?

Hónapok óta veszekszenek a Gödöt vezető politikusok. A Momentum vezetése polgármestere, Balogh Csaba pártjára állt, de mit gondol az ügyről a többi pártközpont?

Ahhoz, hogy Magyarországról valaki ellen eljárást indítsanak, részes tagállamban vagy ottani céggel kell az EU-s pénzt elcsalni. Ezt maga Laura Codruța Kövesi mondta nekünk.

Itt a nyár, itt a főszezon, a budapesti reptér mégis inkább szellemvárosra hasonlít.

A Belgrádban kedd este kezdődött kormányellenes tüntetések hajnalig nyúltak, a rendőrség brutálisan kezdte el a köveket dobáló tömeget feloszlatni. Tucatnyi a sérült. De mi is vezetett ide?

Rövid ideig tartott a szerb koronavírus-siker: a választások után két héttel ismét kijárási korlátozásokat vezethetnek be.

A hét kérdése

Vége a parlamenti szezonnak, vége a járvány durvábbik részének, és már rendeleti kormányzásra való felhatalmazása sincs Orbánnak, ideje hát megnézni, profitált-e ebből bármelyik párt. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Miért menekülnek el melegek még ma is Kelet-Európából? A berlini ZOiS online-rendezvényén erről lesz szó július 9-én.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás