Budapest Parádéval egy depressziós ország ellen!

Az istennek sem akar összejönni ez az összellenzéki tüntetősdi, úgyhogy érdemes elkezdeni új utakra lépni. Én például egy 2019-es Budapest Parádét tartok a legjobb ötletnek!

Ki kell jelenteni, hogy országos megmozdulás ide, félpályás lezárások oda, szombaton a kimúlás közelébe kerültek a rabszolgatörvény és úgy általában a NER elleni tüntetések. Úgy tűnik, a magyar ellenzéki szavazók már csak ilyenek, nem kell őket bántani, ezek szerint a szerbek és a románok például jobban bírják a telet. Na de lassan el kell gondolkozni, hogyan tovább? 

Azt egy percig sem szabad elfelejteni, hogy az ország nagyjából felében tényleg van akkora elégedetlenség a dolgok menetével kapcsolatban, ami miatt nem a kormánypártra szavaztak áprilisban sem, az ellenzék pedig érthetően szeretné, ha legalább néha megmutatkozna ez az egész úgy is, hogy nem kell felfelé kerekíteni a számokat és úgy keresni a pozitív magyarázatokat, mint egyszeri magyar futballszakértő a magyar válogatott aktuális vállalható veresége után. 

Ha se az egy helyben állással, se a civil fiatalok beszédével, se a közmédiára gyakorolt nyomással nem lehet akár egy kis lépést is tenni előre, akkor mi legyen? Vége a világnak, mindenki szavazzon a Fideszre? Vagy csak egyszerűen kussoljunk és várjuk, hogy vége legyen magától? Óriási szerencsére nekem van egy kiváló ötletem!

Nem, nem csak olyan visszatekintő jellegű, mint az augusztus végi, hanem egy rendes régimódi buli kamionokkal, az egész országból, de még akár külföldről is érkező fiatalokkal, akik egy napra meg akarják mutatni, hogyan képzelnek el ők egy boldog országot.

Elsőre nyilván hülyeségnek hangzik, hiszen miért lenne ellenzéki movement sokszázezer technóra lépegető hülyegyerek? Pedig az, mert bár 2019-ben általában Facebookról, YouTube-ról meg ilyenekről szóló repetitív dalok jelentik a könnyűzenét, eredetileg ilyesmit hallgatni gyakorlatilag politikai állásfoglalás volt. Sőt, tovább megyek:

de még az eredetileg csak kábítószerezés és közösségi élmény köré épülő holland gabber technót is csak évekkel később fedezték fel magának a szélsőjobb azon része, akiknek azért nem derogált bevándorlóktól vásárolni szintetikus szereket.

És igen, a Budapest Parádé és úgy általában minden szabadtéri technobuli példaképének tekinthető berlini Love Parade sem csak egy buli volt eredetileg, hanem állásfoglalás. Amikor 1989-ben először rendezték 150 fővel, a békéért és egymás megértéséért állt ki az a 150 fő, ahogy pár évvel később az a százezerre, később milliósra duzzadt tömeg is képviselt valamit nagyrészt.

Érdemes elidőzni a Love Parade évente változó szlogenjein: „Béke, öröm, palacsinták”, „A jövő a miénk”, „Az én házam a te házad, a te házad az én házam”, „Mi egy nagy család vagyunk”, satöbbi. Igen, büdös hippiszövegek ezek egytől egyig, de hát még mindig sokkal jobb ebben gondolkodni, mint abban, hogy „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén”. 

A Parádé többféle igényt is kielégítene: a 2016-os foci-Eb óta jól látható, mekkora igénye van az országnak néha azért az utcára vonulni, hogy csak úgy ünnepeljen egy kicsit, és pár napra betemethesse azokat az árkokat, amiket olyan sikeresen épít a magyar politika úgy 1994 óta. Ezt a szerepet értelemszerűen soha nem fogja tudni betölteni az ilyen típusú bulizáshoz legközelebb álló Pride, hiszen mégis csak egy a mai napig vitás kérdésben foglal állást, viszont a Parádénak elég lenne csak annyit üzenni, hogy menjünk ki bulizni egy óriásit, és örüljünk annak, hogy együtt vagyunk.

Ha valaki azt hiszi, hogy a pofátlanul nagy buliknak nincs hatása, az téved. Most őszintén, mi idegesítené jobban Németh Szilárdot annál, mint hogy augusztus végén egy rakás boldog ember hangos zenére táncol Budapesten, szarva az ő erkölcsi útmutatásaira? Talán csak az, ha még a fellépők egy részét is az undorító liberális nyugatról importálnák, de talán még ezen a tortán is lehetne a hab, ha bevándorló hátterű DJ-re topognának az emberek! Persze nem kiemelve a bevándorló hátteret, hiszen őszintén szólva kit érdekel ez?

A nyilvánós jóérzésnek amúgy is vannak előnyei azokban az időkben, amikor az ország egyik fele konkrétan nem hajlandó szóbaállni a másikkal. Például kiderülne, hogy a liberális is ember. Vagy hogy Soros György valójában senkinek nem ad arra pénzt, hogy eltüntesse Magyarországot.

Azt pedig mind tudjuk, hogy a Fideszt a legjobban az zavarja, ha hirtelen arca lesz a tömegnek, aki ellen uszítanak, esetleg a két tömeg elkezd egymással beszélni. Mondjuk napfelkeltekor már a Hungexpón kicsit izzadva és vicsorogva.

Nyilván nem egy új Budapest Parádén tűnnének el a csoportok közti feszültségek, de szerintem már az is jobb kedvre deríthetné az országot, ha nem egy Békemenet és egy internetadó elleni tüntetés lenne az elmúlt 20 év legnagyobb szervezett utcai megmozdulása, hanem egy jó buli.

Egy olyan országban, amiben még a kormány is azt hiszi, hogy ellenzékben van, talán nem is nagyon lehet mást tenni, mint a nyár közepén együtt lenni hangos zenére, és kicsit szólni a világnak, hogy minden jel ellenére a magyarok is jobban szeretnek nevetni, mint sírni.

Olvass még több cikket Fekő Ádámtól az Azonnalin!