Mérséklődés vagy radikalizálódás: mit hoz 2019 a lengyel kormánypártnak?

A következő másfél év során összesen három fontos választáson fognak szavazni a lengyelek. Hogyan vág ennek neki az Orbánnal szövetséges PiS, a nacionalista-konzervatív kormánypárt? A PiS ráadásul nem is egységes: több, versengő frakció küzd benne egymással, helyzetük a kormánytisztséget nem viselő pártelnök, Jarosław Kaczyński döntéseitől függ. Radikalizálódás vagy mérséklődés jön? Az Azonnali elmagyarázza!

Az Azonnali a Lengyelország 2019-es évét elemző cikksorozata első részében a kormányzó nacionalista-konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) helyzetét és kilátásait mutatja be.

Mikor szavaznak a lengyelek?

Az első ütközet 2019 tavaszán lesz: európai parlamenti választások lesznek ekkor. A Matteo Salvini olasz Lega-vezér és Jarosław Kaczyński lengyel PiS-elnök közti, Róma-Varsó-tengelyről szóló tárgyalások óta már biztos, hogy ennek eredménye európai szinten is fontos lesz, ugyanis ha a kormányzó nacionalista-konzervatív PiS jól szerepel, az az euroszkeptikus erők frakcióalapítási terveit segítheti.

A lengyel belpolitika szempontjából azonban fontosabb, hogy az EP-választás lesz a 2019-es őszi parlamenti választások főpróbája. A PiS számára életbevágó, hogy mennyire lesz sikeres az ellenzék tavaly óta körvonalazódó koalíciós kísérlete.

A 2019 őszi parlamenti választásokon a Szejmbe (ez az alsóház) és a Szenátusba (ez a felsőház) választanak új képviselőket. A 2015-ben kormányra került PiS számára a legfontosabb, hogy meg tudja-e tartani kormányzó többségét az arányos, listás választási rendszerben. Túlzott aggodalomra egyelőre nincs okuk, a helyzet viszont korántsem ennyire egyszerű – hiszen a lehetséges forgatókönyvek között van olyan is, hogy csak koalíciós kormányt tudnak alakítani és olyan is, hogy elvesztik a többséget.

De ezzel még nem lesz vége a választási kampánynak. 2020 tavaszán ugyanis elnökválasztás lesz, amely a magyarnál szélesebb jogkörökkel bíró lengyel elnöki pozíció miatt szintén fontos. Ezzel kapcsolatban leginkább az ellenzéki oldalon vannak kérdések.

Hogyan áll a kormánypárt?

Januárban több közvélemény-kutatás is megjelent, ezek közül a legfrissebbet január 16-án tették közzé. A Gazeta Wyborcza című balliberális napilapnak készült felmérés már Paweł Adamowicz ellenzéki politikus, gdański polgármester meggyilkolása után készült. A késelő motivációiról egyre több derül ki, ezek alapján azonban nehéz klasszikus értelemben vett politikai gyilkosságról beszélni, mégis: a közvélemény-kutatás adatai szerint negatívan hatott a kormánypárt megítélésére.

Eszerint a PiS jelenleg 30 százalékon áll (mögötte második 25 százalékkal a jobbközép Polgári Platformból és a liberális Nowoczesnából álló Polgári Koalíció nevű ellenzéki csoport), ez az eredmény ugyanannak a közvélemény-kutatónak szeptemberi és novemberi felméréséhez képest 6, illetve 3 százalékpontos esést jelent.

Egyfelől nagyon korán van, hogy hosszútávú következtetéseket lehessen levonni Adamowicz polgármester halálának hatásairól. Másfelől évelején a többi közvélemény-kutató inkább 40 százalék környékén mérte a PiS-t. A január 7-én publikált és a Rzeczpospolita című jobbközép napilapnak készült felmérésben a kormányzó párt 39,1 százalékon állt. Ami viszont minden közvélemény-kutatás számaiból leszűrhető: hogy egy ellenzéki koalíció komolyan meg tudná szorongatni a kormánypártot.

A PiS harcai

2019 legfontosabb kérdése a 2015 óta kormányzó Jog és Igazságosság számára, hogy sikerül-e stabilizálnia választói bázisát a sorozatos botrányok és az agresszív kormányzás ellenére?

Orbán Viktor lengyel szövetségeseit, a nacionalista-konzervatív PiS-t ugyanúgy az illiberális-populista hullám részeként szokás kezelni. Jóllehet a párt a magyar kormánypárthoz hasonló elveket vall és gyakran hasonlóan viselkedik, a kétharmad hiánya azonban egyértelműen korlátozta az elmúlt években a PiS mozgásterét, így hatalmát sem sikerült a Fideszhez hasonló mértékben stabilizálnia. Nem mellesleg a lengyel vezetés kevesebb taktikai érzékkel bír, mint a magyar, így sokszor ideológiai alapon vállalt konfliktusokat.

Ezek miatt számos ügyben kénytelenek voltak visszakozni, volt, amikor társadalmi nyomásra: például 2016-ban az abortusztörvény szigorítása kapcsán országos női sztrájk szerveződött.

Vagy diplomáciai nyomásra, például abban az esetben, amikor a tavalyi „holokauszttörvény” néven elhíresült jogszabályt kellett módosítani izraeli tiltakozásra. A rendelkezés eredetileg az ellen lépett volna fel, hogy a náci Németország által Lengyelország területén elkövetett bűncselekményeket ne tulajdonítsák a lengyel államnak, azaz például ne használják a „lengyel haláltáborok” kifejezést. Kritikusai szerint azonban a törvény ellehetetlenítette volna arról az amúgy nagyon komplex kérdésről szóló vitát, hogy a lengyelek mint nép hogyan vettek részt a holokausztban.

Ezenfelül az Európai Unió volt még egy fontos tényező, ami miatt a PiS nem tudta végigvinni elképzeléseit. A kormánypárt egyik legvitatottabb rendelkezése az alkotmánybíróság és a bírósági rendszer átalakítása volt. Az alkotmánybíróságot jelentősen gyengíteni tudta a kormány, és alaposan belenyúltak a bírósági rendszerbe is: egy csomó bírót nyugdíjba küldtek, az igazságügyi miniszter (aki egyben a legfőbb ügyész is) egyedül dönthet egy csomó bírósági szervezeti ügyről, és a bírók önigazgatási szervét is erős parlamenti befolyás alá helyezték. Az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő egyik ügy miatt a legfelsőbb bírók nyugdíjazásától egyelőre elálltak, ami egy látványos hátralépésnek tűnhet, de azért a bíróságok függetlenségébe ettől függetlenül is alaposan belekavartak.

Tavaly nyáron az Európai Bizottság a 7-es cikkelyes szankciós eljárás elindítását kezdeményezte Lengyelországgal szemben: a végső ok a bíróságok letámadása volt, de az alkotmánybíróság gyakorlatilag működésképtelenné tétele is vastagon benne volt a döntésben. Az Európai Unió Bírósága előtt mindenesetre nem csak egy kötelezettségszegési eljárás van a bírák nyugdíjba küldése miatt, hanem egy sor előzetes döntéshozatali kérelem is, a lengyel bírók ugyanis ilyesmire is szokták venni a fáradtságot, pláne, ha saját magukról van szó.

A különböző EU-s szervek döntései azonban a belpolitikában mindenképpen hátrányosak voltak a PiS számára, amiket az ősz folyamán az ellenzék sikeresen használt ki.

Ami gyengítheti a PiS-t: független média és a párt korrupciós ügyei

Ugyan a TVP közszolgálati adóból a PiS egyszerű propagandacsatornát csinált (ezért a mozaikszót gyakran csak TV PiS-ként fejtik ki Telewizja Polska helyett), de a privát média érintetlen maradt, és a „lengyelesítésére” tett kísérletek nem jártak igazán sikerrel. A párt a részben a német Axel Springer kiadócég tulajdonában levő Onet hírportál felett próbált befolyást szerezni eddig sikertelenül, a Discovery Channel tulajdonában levő független TVN csatorna zaklatását pedig amerikai nyomásra abbahagyták.

A ciklus során gyakran személyi ügyekben is kénytelen volt magyarázkodni a kormánypárt. Az elmúlt években számos olyan ügy volt, amely kikezdte azt a képet, amelyet a PiS saját magáról alakított ki, miszerint ők az egyszerű emberek pártján állnak és mentesek a korrupciótól. Ilyen volt Beata Szydło korábbi miniszterelnök és minisztereinek osztott óriás bónusz, amelyet végül a közfelháborodás hatására végül jótékony célra ajánlottak fel.

Tavaly ősszel pedig az is negatívan hatott a kormánypárt megítélésére, hogy korrupciós vádak miatt letartóztatták a pénzügyi felügyelet igazgatóját. Vagy itt van éppen a legújabb botrány, amelyben a Nemzeti Bank elnökének – aki nem mellesleg Jarosław Kaczyński PiS-elnök régi barátja – kellett magyarázkodnia, hogy tanácsadói miért kapnak 13-szor nagyobb fizetéseket, mint a lengyel átlagbér, arról nem beszélve, hogy ezek a gigafizetések még Andrzej Duda lengyel elnök fizetésénél is magasabbak.

Töredezettség a jobboldalon

Ezek helyzete általában a kormánytisztséget amúgy nem viselő pártelnök, Jarosław Kaczyński döntéseitől függ. Legutóbb 2018 elején volt kormányátalakítás, amely során a mérsékelt szárnyat képviselő új miniszterelnök, az angolul jól beszélő, korábban nemzetközi bankárként dolgozó Mateusz Morawiecki eltávolította a radikálisabb kormánytagokat.

2019 során komoly kérdés lesz, hogyan dönt a pártelnök: további konszolidációval a mérsékelt szavazók felé nyitnak vagy inkább a radikális szavazók felé tesznek gesztusokat. Az új digitalizációért felelős miniszterhelyettes, Adam Andruszkiewicz kinevezése után úgy tűnik, hogy inkább az utóbbi folyamat zajlik. A politikus a szélsőjobboldalról érkezett, korábban egy radikális ifjúsági mozgalom elnöke volt.

Ez egyfelől a nacionalista törpepártok szavazóinak megszerzését szolgálhatja, de értelmezhető a keményvonalas konzervatív körökben rendkívül befolyásos Tadeusz Rydzyk atya felé tett gesztusként is. A Toruńban saját birodalmat építő katolikus pap még ősszel helyezte nyomás alá az új abortusztörvény mögül kihátráló PiS-t azzal, hogy új pártot alapít az EP-választásokra.

A gazdaság a PiS-nek dolgozik

A kormánypárt helyzetét azonban erősíti, hogy a lengyel gazdaság lényegesen jobb helyzetben van, mint a magyar. Ugyan a fellendülés a 2007 és 2015 között kormányzó Polgári Platformnak köszönhető, de a PiS-nek sikerült fenntartania a gazdasági növekedést. Az egyik ígéret, amellyel a jelenlegi kormánypártnak 2015-ben sikerült passzív szavazókat is mobilizálni, az volt, hogy a gazdasági prosperitásból egyenlőbben részesül majd a társadalom.

A rekordalacsony munkanélküliség és a dübörgő gazdaság mellett

Az egyik ilyen az 500+ családtámogatási program, amelynek bevezetése után minden két gyermeket nevelő család havi 500 złotyt kap és minden további gyerek után újabb 500 złoty jár.

Regionális és helyhatósági választások

A tavaly őszi regionális és helyhatósági választások eredményeiből már nagyjából lehet következtetni, hogy mire számíthat idén a PiS. Egyfelől regionális szinten jól teljesített, a 16 vajdasági parlamentből 9-et megszerzett a kormánypárt, országos szinten összesen 34,13 százalékot szerzett a Polgári Koalíció 26,97 százalékával szemben. Ebből arra lehet számítani, hogy a parlamenti választásokon a PiS jól teljesít majd.

És ha a PiS rosszul teljesít tavasszal, az esetleg kihat őszre is. Emiatt, amikor januárra halasztotta a kormány a költségvetés megszavazását, az is felmerült, hogy esetleg előrehozott választásokat akar a PiS. Ugyanis ha január 27-éig nem tudja aláírni Andrzej Duda köztársasági elnök a költségvetést, új parlamenti választásokat kell kiírni, amelyek minden valószínűség szerint az EP-választások előtt lennének. Ennek azonban kicsi az esélye, január 24-25-én előreláthatólag a Szejm megszavazza a költségvetést.

Milyen esélyeket látnak az elemzők?

Aleks Szczerbiak politológus úgy látja, a PiS nagy valószínűség szerint nyerni fog ősszel, még ha meg is van annak a veszélye, hogy csak koalícióban képes tovább kormányozni. Stanley Bill, a lengyel tanulmányok professzora Cambridge-ben hasonlóan gondolja.

Utóbbi szerint egy ilyen esetben majd sok függ Paweł Kukiz rocksztár elitellenes pártjától. Mindketten arra számítanak, hogy a kormánypárt taktikája 2019-ben az lesz, hogy a gazdasági fejlődést és stabilitást hangsúlyozza, amellyel az apolitikusabb választókat próbálja majd meggyőzni. Az olyan témákban, mint az alkotmányosság, a PiS megpróbálja majd kerülni a konfliktust. Főleg, mivel tavaly ősszel az ellenzék sikeresen tematizálta a kormány EU-val való konfliktusát.

A „polexit” vádja – azaz Lengyelország kilépése az Európai Unióból – azután merült fel, hogy Zbigniew Ziobro igazságügyminiszter az őszi helyhatósági választások előtt pár nappal arról kérdezte az Alkotmánybíróságot, hogy a lengyel bíróságok fordulhatnak-e az Európai Bírósághoz az EU-jog értelmezésével kapcsolatban a nemzeti bírósági rendszerrel kapcsolatos ügyekben. (Nyilván ez a fentebb emlegetett előzetes döntéshozatali kérelmek kapcsán jutott eszébe a törvény által legfőbb ügyészbe oltott igazságügyi miniszternek.) 

egy politikai erő számára.

És valóban: a PiS-nek nem jött jól, hogy emiatt kell magyarázkodnia a választások során. De lehetnek még további forgatókönyvek is. A Rzeczpospolita napilap szerint ha az ellenzéknek sikerül megegyeznie és koalícióban indulnia, a kormánypárt elvesztheti a Szenátust, a felsőházat. Ilyen még nem fordult elő a lengyel politikában, és jelentősen megnehezítené a kormányzást.

Mi lesz Adamowicz halála után?

További fontos kérdés, hogy Paweł Adamowicz meggyilkolása hogyan hat majd a PiS stratégiájára és a megítélésére. A gyilkosság után nagyon sokan a kormánypártot tartják felelősnek a közbeszéd eldurvulásáért. Főleg, hogy az ellenzéki politikus halála után a TVP híradója nem túl gusztusos módon az ellenzéki politikusokat tette felelőssé az agresszív közélet kialakulásáért. Emiatt a PiS köreiből is többen a közmédia igazgatójának leváltását követelték. Erről Kaczyński még nem döntött, de úgy látszik, egyelőre biztos az igazgató pozíciója.

Összességében látható, hogy – a Fidesszel ellentétben – a lengyel kormánypárt 2015 óta nem tudta teljesen megszilárdítani a hatalmát. 2019 során sok olyan esemény lesz, amely kockázatot jelent a PiS számára. A gazdasági fejlődés és stabilitás előnyt jelent számukra, amellyel a passzívabb választókat tudják mobilizálni. Paweł Adamowicz meggyilkolása után azonban

Emellett a korrupciós ügyek és az EU-val való konfliktus is negatív hatással lehetnek a párt eredményeire. Egy széles ellenzéki összefogás esetén akár a párt kormánytöbbsége vagy a szenátusbeli többsége is veszélybe kerülhet. De erről, vagyis az ellenzék kilátásairól és koalíciós terveiről a következő részben írunk.

FOTÓK: Bakó Bea / Azonnali