Átszavaz-e egy jobbikos egy baloldali jelöltre? Úgy tűnik, igen

Igaza lehet Kunhalmi Ágnesnek, működhet a Jobbik és a baloldal közötti koordináció. De hajlandó lesz-e egyáltalán a Jobbik koordinálni az őszi önkormányzati választáson?

Ismerjük a közvélekedést, hogy „ezek megint az összefogásról beszélnek, nem az országról”. Ahogyan azt a politikusi kitérő fordulatot is, hogy „nézze, az összefogás csak technikai kérdés, lesz, most az az első, hogy elmondjuk, mit akarunk csinálni Orbán után”.

Az igazság valahol a kettő között van. Valóban, az összefogás összefogásának az összefogásáról beszélni nem versenyképesség-növelő, ahogyan az sem igaz, hogy az együttműködés csak „technikai kérdés” lenne. Megannyi dilemma: kezdve onnan, hogy lehet-e együttműködni a Jobbikkal, taktikai vagy értékalapon közelítsenek a baloldalról ahhoz a párthoz, amelynek állásfoglalása a Sargentini-jelentés elfogadásakor a tartózkodás volt.

S hogy egy koordináció után az átszavazás működhet, azt többen evidensnek veszik. Kunhalmi Ágnes például az Azonnali vele készített interjújában a következőképpen fogalmazott annak kapcsán, hogy szerinte a jövőbben a „régi” baloldal pártjaira képesek szavazni más pártok szavazói is: „Utálják a pártjainkat, áprilisban mégis átszavaztak LMP-sek, jobbikosok is rám a XVIII. kerületben.” Általában is megfontolandó, hogy a saját ázsióját és iránta érzett szimpátiát megemelni kívánó politikusnak magára nézve pont az „utálat” kifejezést kellene-e használnia. Nyilván valahol ezzel kívánta nyomatékosítani, hogy annak fennállása ellenére is szavaztak rá az MSZP-n és DK-n túli szavazók.

Az első ábrán Budapest 15. számú választókerületének összes szavazóköri adatai szerepelnek, a jelöltet állító jelentősebb pártokkal (Fidesz, Jobbik, MSZP-P) számolva (a listás arányoknál az MSZP-Párbeszédet a DK-val együtt szerepeltettem). A pontok nagysága a szavazókörben leadott szavazatok számával arányos. A negyvenöt fokos egyenesen levő pontok esetén a listás és az egyéni szavazati arány megegyezik; az egyenes felett a listás szavazatarány nagyobb, mint az egyéni, azaz az adott párt választói (nettó) átszavazók; alatta pedig más párt választóitól kapnak szavazatokat.

Az eredmény elemzésekor meg kell jegyezni, hogy az LMP és a Momentum egyéni jelöltjei a választás előtt visszaléptek a tárgyalt választókerületben, utóbbi pártok szavazóinak nem volt saját jelöltjük. Emlékezetes volt épp az LMP-s Kassai Dániel esete, aki visszalépésével nem teljesítette a párt elitje – köztük Szél és Hadházy – által képviselt álláspontot. Csak a rend kedvéért, az érintettek így reagáltak akkor Kassai döntésére: „Szél Bernadett azt mondta, csak a teljes ellenzéki koordinációnak lenne értelme, Hadházy szerint viszont, bár most felálltak a tárgyalóasztaltól, ha valaki beszélni akar velük, készek rá.”

A párt vezetői az általuk is beterjesztett 2016. júliusi kongresszusi javaslatuknak (azaz a „külön jelölt – külön lista”-elv) eleget téve, nem kívántak és/vagy nem tudtak együttműködni. Csak mellékesen, az LMP alapszabálya szerint stratégiai kérdésekben (úgymint pl. szövetségi politika) a társelnököknek joguk van kezdeményezi a döntés megváltoztatását (pl. kongresszus napirendjére tűzését), de erre nem került sor – a háttérben persze dolgozhattak a visszalépéseken, de ezt már nem tudjuk meg, és már nem is mennénk sokra, ha tudnánk. 

A második ábrával a szavazóköri bontásban az átszavazás mértékét (fő) mutatja. Ha ez negatív, akkor az adott párt listás szavazói többen vannak, mint az egyéni jelöltük által kapott szavazat. Ha pozitív, úgy a párt listás szavazói kevesebben vannak, mint az egyéni jelöltük által kapott szavazat.

Ezt teljes biztonsággal ugye nem lehet megállapítani, de kevéssé valószínű az, hogy jobbikosok szavaztak volna át a Fidesz-KDNP jelöltjére és a fideszesek Kunhalmira. Meg kell jegyezni, hogy a Kutyapártot nem tüntettem fel külön, de a Kunhalmira eső egyéni szavazatokban azok listás támogatói is benne lehetnek.

Szinte biztosan mondhatjuk, hogy Kunhalminak bejött a (jobbikos) átszavazás, de például a VIII-IX. kerületben a jobbikosok vélhetően Kocsis Mátéra szavaztak inkább, mint a balosra (erről itt). Azon az áprilisi napon nagyon különbözőféleképpen, és a baloldalra nézve vidéken kedvezőtlenül működött az átszavazás (erről itt, a 2. fejezet 3. tanulmányában).

„Mindenedet elviszi a fekete ló” – Jobbik esete a baloldallal

Kétségkívül trendfordító, legalábbis az Orbán-rezsimet kimozgató lépés lenne, ha az önkormányzati választások alkalmával létrejönne egy olyan koordinált együttműködés, ami kétpártrendszerű indulóhelyzeteket eredményezne. Az ellenzéki győzelmi esélyek kétségkívül maximalizálódnának, még akkor is, ha az átszavazás – mint megtapasztaltuk áprilisban – nem olyan dolog, ami csupán attól létezik, hogy beszélünk róla.

És ami a legfontosabb: együttműködésre hajlandó pártok kellenek. A baloldalon ez egyre inkább megoldott képlet, az MSZP, a DK és a P rendszeresen indítanak közös jelölteket időköziken, hol csatlakozik a Momentum vagy a LMP, hol nem.

A Jobbik továbbra is „fekete ló”. A újabb Alaptörvény-módosítást az új ciklus elején megszavazó jobbikos országgyűlési képviselőknek most jól jön, hogy nyári-őszi válságuk után a növekvő ellenzéki aktivitás hullámára fel tudtak ülni, és megismerhették a politikát aktívan követők, hogy ki az a Jakab Péter. Ugyanakkor a december 12-e óta az ellenzéki slágerlistát vezető „innentől több dologban fogunk egyeztetni” slágere távolról sem jelenti azt, hogy a támogatottsága alapján visszaesett Jobbikban ismét ne az munkáljon, hogy ősszel inkább a Jobbikkal való együttműködésre saját választóit tanítható baloldalt szorítsa inkább hátrébb (főleg vidéki testületekben), mintsem koordináljon, vagy bizonytalankodjon azt illetően, hogy „mit mondanának arra a szavazóik”.

Utóbbi kérdés megválaszolásához kutatásokra van szükség. A „csak az összefogás” szlogent számszerűleg is meg kell alapozni, amennyire azt lehet, már csak azért is, mert nyomást is így lehet tenni akár a Jobbikra. Továbbá azért is, mert ma elég nehéz leírni kiket is foglal magában a Jobbik tábora. Mit jelent az, hogy valaki jobbikos?

EP-választáson tehát külön indulnak a pártok, e téren álláspontok világosak, kár is szorítani a feleknek egymást. Azzal csak az ellenzékieket áltatják és korbácsolják (fel).

A Jobbik egyelőre hangosan hallgat azt illetően, hogy kíván-e együttműködni tömeges és kölcsönös „el nem indulások” jegyében olyan helyeken, ahol a baloldal lehet az esélyesebb. Idő kell ugyanis ahhoz, hogy a kevésbé szimpatikus baloldali/jobbikos jelölt a másik táborban maximalizálni tudja az elfogadottságát annyira, hogy esélye legyen a fideszes jelölttel szemben.

Valószínűleg a Jobbik az EP-választásig nem tisztázza nyilvánosan álláspontját az önkormányzatira vonatkozó együttműködés kapcsán, szavakban konstruktív lesz, a tettek viszont egy darabig aligha követik a hajlandóságot.

Mint tudjuk: a politikai éhség nagy úr.

Olvasnál még Böcskei Balázstól? Az Azonnalin megteheted!