+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Böcskei Balázs
2019. január 20. vasárnap, 19:12
Igaza lehet Kunhalmi Ágnesnek, működhet a Jobbik és a baloldal közötti koordináció. De hajlandó lesz-e egyáltalán a Jobbik koordinálni az őszi önkormányzati választáson?

Ismerjük a közvélekedést, hogy „ezek megint az összefogásról beszélnek, nem az országról”. Ahogyan azt a politikusi kitérő fordulatot is, hogy „nézze, az összefogás csak technikai kérdés, lesz, most az az első, hogy elmondjuk, mit akarunk csinálni Orbán után”.

 

Az igazság valahol a kettő között van. Valóban, az összefogás összefogásának az összefogásáról beszélni nem versenyképesség-növelő, ahogyan az sem igaz, hogy az együttműködés csak „technikai kérdés” lenne. Megannyi dilemma: kezdve onnan, hogy lehet-e együttműködni a Jobbikkal, taktikai vagy értékalapon közelítsenek a baloldalról ahhoz a párthoz, amelynek állásfoglalása a Sargentini-jelentés elfogadásakor a tartózkodás volt.

 

Az EP-választáson – értelemszerűen – külön indulnak a pártok, kár is ezen rugózni, arról tényleg le kellene csavarodni, az önkormányzati választások viszont szükségessé teszik, hogy koordináció felé mozduljanak a felek.

 

S hogy egy koordináció után az átszavazás működhet, azt többen evidensnek veszik. Kunhalmi Ágnes például az Azonnali vele készített interjújában a következőképpen fogalmazott annak kapcsán, hogy szerinte a jövőbben a „régi” baloldal pártjaira képesek szavazni más pártok szavazói is: „Utálják a pártjainkat, áprilisban mégis átszavaztak LMP-sek, jobbikosok is rám a XVIII. kerületben.” Általában is megfontolandó, hogy a saját ázsióját és iránta érzett szimpátiát megemelni kívánó politikusnak magára nézve pont az „utálat” kifejezést kellene-e használnia. Nyilván valahol ezzel kívánta nyomatékosítani, hogy annak fennállása ellenére is szavaztak rá az MSZP-n és DK-n túli szavazók.

 

Nézzük meg két ábra segítségével, hogy mindez így volt-e 2018. április 8-án a Kunhalmi által megnyert egyéni választókerületben?

 

Az első ábrán Budapest 15. számú választókerületének összes szavazóköri adatai szerepelnek, a jelöltet állító jelentősebb pártokkal (Fidesz, Jobbik, MSZP-P) számolva (a listás arányoknál az MSZP-Párbeszédet a DK-val együtt szerepeltettem). A pontok nagysága a szavazókörben leadott szavazatok számával arányos. A negyvenöt fokos egyenesen levő pontok esetén a listás és az egyéni szavazati arány megegyezik; az egyenes felett a listás szavazatarány nagyobb, mint az egyéni, azaz az adott párt választói (nettó) átszavazók; alatta pedig más párt választóitól kapnak szavazatokat.

 

FORRÁS: IDEA INTÉZET

 

Az eredmény elemzésekor meg kell jegyezni, hogy az LMP és a Momentum egyéni jelöltjei a választás előtt visszaléptek a tárgyalt választókerületben, utóbbi pártok szavazóinak nem volt saját jelöltjük. Emlékezetes volt épp az LMP-s Kassai Dániel esete, aki visszalépésével nem teljesítette a párt elitje – köztük Szél és Hadházy – által képviselt álláspontot. Csak a rend kedvéért, az érintettek így reagáltak akkor Kassai döntésére: „Szél Bernadett azt mondta, csak a teljes ellenzéki koordinációnak lenne értelme, Hadházy szerint viszont, bár most felálltak a tárgyalóasztaltól, ha valaki beszélni akar velük, készek rá.”

 

Ma már kimondhatjuk, ami akkor is nyilvánvaló volt: az akkori LMP-s vezetésnek jól jött, hogy a Jobbik nem kívánt megállapodni a baloldallal, és ezzel nem volt az LMP-n (újabb) jelentősebb nyomás az együttműködést illetően.

 

A párt vezetői az általuk is beterjesztett 2016. júliusi kongresszusi javaslatuknak (azaz a „külön jelölt – külön lista”-elv) eleget téve, nem kívántak és/vagy nem tudtak együttműködni. Csak mellékesen, az LMP alapszabálya szerint stratégiai kérdésekben (úgymint pl. szövetségi politika) a társelnököknek joguk van kezdeményezi a döntés megváltoztatását (pl. kongresszus napirendjére tűzését), de erre nem került sor – a háttérben persze dolgozhattak a visszalépéseken, de ezt már nem tudjuk meg, és már nem is mennénk sokra, ha tudnánk. 

 

Nem volt tehát LMP-s jelölt, így valóban jöhettek Kunhalmira ökopárti szavazatok is. Az első ábra alapján Kunhalmi több szavazatot kapott, mint a baloldali listák, Kunhalmi tehát más pártok listás szavazóitól is zsebelt voksokat.

 

A második ábrával a szavazóköri bontásban az átszavazás mértékét (fő) mutatja. Ha ez negatív, akkor az adott párt listás szavazói többen vannak, mint az egyéni jelöltük által kapott szavazat. Ha pozitív, úgy a párt listás szavazói kevesebben vannak, mint az egyéni jelöltük által kapott szavazat.

 

FORRÁS: IDEA INTÉZET

 

Ennek alapján nagy valószínűséggel mondhatjuk azt, hogy Kunhalminak igaza lehet abban, hogy jobbikosok közül elég sokan szavaztak át rá.

 

Ezt teljes biztonsággal ugye nem lehet megállapítani, de kevéssé valószínű az, hogy jobbikosok szavaztak volna át a Fidesz-KDNP jelöltjére és a fideszesek Kunhalmira. Meg kell jegyezni, hogy a Kutyapártot nem tüntettem fel külön, de a Kunhalmira eső egyéni szavazatokban azok listás támogatói is benne lehetnek.

 

Szinte biztosan mondhatjuk, hogy Kunhalminak bejött a (jobbikos) átszavazás, de például a VIII-IX. kerületben a jobbikosok vélhetően Kocsis Mátéra szavaztak inkább, mint a balosra (erről itt). Azon az áprilisi napon nagyon különbözőféleképpen, és a baloldalra nézve vidéken kedvezőtlenül működött az átszavazás (erről itt, a 2. fejezet 3. tanulmányában).

 

„Mindenedet elviszi a fekete ló” – Jobbik esete a baloldallal

 

Kétségkívül trendfordító, legalábbis az Orbán-rezsimet kimozgató lépés lenne, ha az önkormányzati választások alkalmával létrejönne egy olyan koordinált együttműködés, ami kétpártrendszerű indulóhelyzeteket eredményezne. Az ellenzéki győzelmi esélyek kétségkívül maximalizálódnának, még akkor is, ha az átszavazás – mint megtapasztaltuk áprilisban – nem olyan dolog, ami csupán attól létezik, hogy beszélünk róla.

 

A sikeres átszavazáshoz hosszú, választókat edukáló folyamat kell hozzá, és még akkor sem biztos, hogy az egyes szavazótáborok tagjai többségükben képesek felülemelkedni a másik párt (jelöltje) iránti antipátijukon, illetve a pártidentitásukat hátrébb tudják tolni.

 

És ami a legfontosabb: együttműködésre hajlandó pártok kellenek. A baloldalon ez egyre inkább megoldott képlet, az MSZP, a DK és a P rendszeresen indítanak közös jelölteket időköziken, hol csatlakozik a Momentum vagy a LMP, hol nem.

 

A Jobbik továbbra is „fekete ló”. A újabb Alaptörvény-módosítást az új ciklus elején megszavazó jobbikos országgyűlési képviselőknek most jól jön, hogy nyári-őszi válságuk után a növekvő ellenzéki aktivitás hullámára fel tudtak ülni, és megismerhették a politikát aktívan követők, hogy ki az a Jakab Péter. Ugyanakkor a december 12-e óta az ellenzéki slágerlistát vezető „innentől több dologban fogunk egyeztetni” slágere távolról sem jelenti azt, hogy a támogatottsága alapján visszaesett Jobbikban ismét ne az munkáljon, hogy ősszel inkább a Jobbikkal való együttműködésre saját választóit tanítható baloldalt szorítsa inkább hátrébb (főleg vidéki testületekben), mintsem koordináljon, vagy bizonytalankodjon azt illetően, hogy „mit mondanának arra a szavazóik”.

 

Utóbbi kérdés megválaszolásához kutatásokra van szükség. A „csak az összefogás” szlogent számszerűleg is meg kell alapozni, amennyire azt lehet, már csak azért is, mert nyomást is így lehet tenni akár a Jobbikra. Továbbá azért is, mert ma elég nehéz leírni kiket is foglal magában a Jobbik tábora. Mit jelent az, hogy valaki jobbikos?

 

EP-választáson tehát külön indulnak a pártok, e téren álláspontok világosak, kár is szorítani a feleknek egymást. Azzal csak az ellenzékieket áltatják és korbácsolják (fel).

 

Az önkormányzati koordináció „kitárgyalását” pedig soha nem lehet elég korán elkezdeni.

 

A Jobbik egyelőre hangosan hallgat azt illetően, hogy kíván-e együttműködni tömeges és kölcsönös „el nem indulások” jegyében olyan helyeken, ahol a baloldal lehet az esélyesebb. Idő kell ugyanis ahhoz, hogy a kevésbé szimpatikus baloldali/jobbikos jelölt a másik táborban maximalizálni tudja az elfogadottságát annyira, hogy esélye legyen a fideszes jelölttel szemben.

 

Valószínűleg a Jobbik az EP-választásig nem tisztázza nyilvánosan álláspontját az önkormányzatira vonatkozó együttműködés kapcsán, szavakban konstruktív lesz, a tettek viszont egy darabig aligha követik a hajlandóságot.

 

Ha ugyanis a Jobbik saját várakozásait tekintve jobban szerepel májusban, akkor nem lesz könnyű megegyezni vele.

 

Mint tudjuk: a politikai éhség nagy úr.

 

Olvasnál még Böcskei Balázstól? Az Azonnalin megteheted!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Rasmussen ugyanakkor kitalálta az ellenszert is: minden párt vállalja fel, hogy nyilvánosságra hozza a támogatóit!

Az ellenzék utcára hívta híveit, akik majdnem betörtek a miniszterelnöki hivatal épületébe is.

Ördögvillával csápoló zombikat láthatunk a norvég youtuber, Leo Moracchioli legújabb klipjében, aki Michael Jackson ikonikus számát, a Thrillert dolgozta fel metál stílusban.

Ha nem teljesül a kérésük, akkor a kisebbségi kormány komoly bajba juthat.

Vajon mit akar a bizottsági alelnök a 18 éves diáklánytól?

A hét kérdése

Újabb intézkedéseket jelentett be Orbán Viktor annak érdekében, hogy ne fogyjon tovább a magyar. De elég ez bármire is? Mondjátok meg ti!

Azért ide elnéznénk

Vienna meets Ungarisch. Gergely's Raise Four, február 16.

Világhírű természetfotósok képeit lehet megcsodálni február 16-án Budapesten.

Szerzők, fordítók, műhelyek, beszélgetések és nagy találkozások Budapesten, február 17. vasárnapig!

Hogy végzi a munkáját a Magyar Filmalap? A Revizor folyóirat kivesézi február 18-án.

Ezt is szerettétek

Egy tangóharmonika, egy ember, egy dal, hat nép. Melyik a legjobb? A bosnyák? A horvát?

Milyen lesz a kontinens, amikor százéves lesz a világ legsikeresebb utópisztikus projektje? Mondjátok el ti az Azonnali novellapályázatán!

Hiába ugyanis a rengeteg adat, ha nem tudjuk őket kutatható módon megőrizni; márpedig jelenleg még ötlet sincs erre.

És vajon mit keresett a Jobbik évadnyitóján az LMP társelnöke vagy éppen Márki-Zay Péter?

Twitter megosztás Google+ megosztás