Megalakult, de nagyon gyenge lábakon áll az új svéd kormány

Csak a képviselők egyharmada szavazott bizalmat Svédország eddigi leggyengébb kormányának, de a radikális jobboldalt sikerült kiszorítani.

A tavaly szeptemberi svéd parlamenti választások után tizennyolc héttel, pénteken kisebbségi kormányt alakított Svédországban a szociáldemokrata Stefan Löfven, aki ezzel megkezdheti második ciklusát az ország miniszterelnökeként – adta közre a Politico.

A képviselők harmadát támogatja őket, mégis kormányt alakíthatnak

Kormánykoalíciója ugyanakkor igencsak gyenge lábakon áll: a Szociáldemokrata-Zöld együttműködés csupán 117 képviselővel rendelkezik a Riksdagban (svéd parlament alsóháza), ahol az egyszerű parlamenti többséghez is 175 mandátumra lenne szükség.

Az új kormány elutasítottsága tehát rendkívül nagy a parlamenti pártok körében:

A svéd szabályok viszont lehetővé teszik, hogy az új kabinet a parlamenti többség igenlő szavazata nélkül is felálljon: elég az igeneket és a tartózkodásokat számolni, ha azzal megvan a 175 fős többség, akkor megalakulhat a kormány.

Stefan Löfven miniszterelnök a szavazás után elmondta, „épp itt az ideje, hogy a parlament végre normálisan dolgozhasson”, a reformintézkedések pedig „tempósan fognak haladni”.

De miért is csak négy hónap után tudott felállni az új kormány, és az végül miért lett ennyire gyenge? A tavaly szeptemberi választások után felborultak a svéd politikát már régóta jellemző tömbök: a jobbközép pártok szövetségének 143, a szocdemek a szélsőballal és a zöldekkel kiegészült koalíciójának 144 mandátuma volt. 62 mandátumukkal viszont a politikai spektrum jobb szélén állnak a bevándorlásellenes Svéddemokraták, akikkel egy másik parlamenti párt sem hajlandó szövetkezni. Az elutasítás és a tömbök szerint szerveződő politizálás ugyanakkor lehetetlenné tette a kormányalakítást, ahogy ezt a parlamenti szavazás előtt írt elemzésünkben is említettük.

Nincsenek szélsőjobbosok a kormányban, de milyen áron?

Végül a megoldás a vörös-zöld kisebbségi kormány lett, akiket a Liberálisok, a Centrumpárt és a radikális Baloldal kormányon kívül – így a kormányalakítási szavazáson például tartózkodással – támogat.

Ezzel végül sikerült kizárni a folyamatból a Svéddemokratákat, ugyanakkor Henrik Ekengren Oscarsson, a Göteborgi Egyetem politikatudósa úgy véli, az új kormány kénytelen lesz sokkal inkább jobboldali irányvonalat képviselni, mint a választások előtt. Kérdés marad ugyanakkor, hogy a korábbi jobbközép szövetség felborulásával születik-e új polgári koalíció a kormányon kívül maradt pártok részvételével, vagy a már létrejött tömbök a mostani nézeteltérések ellenére is fennmaradhatnak.

A Centrumpárt vezetője, Annie Lööf – akiről már az Azonnali is sokat írt – a kormányalakítás után úgy nyilatkozott, bár pártja nem erre az eredményre vágyott, de „még mindig ez lehető legjobb felállás”.

Mások – így a jobbközép koalíció kormányon kívül maradt vezető ereje, a Mérsékeltek – nem örülnek ennyire. A párt elnöke, Ulf Kristersson szerint ugyanis a Centrumpártot és a Liberálisokat hamis ígéretekkel csábították el a Szociáldemokraták. „A kormány összetétele abszurd” – mondta a szavazás után.

Az valóban kérdéses, hogy a svéd kormány mennyire tudja majd érvényesíteni akaratát a törvényhozásban, miután a szigorúan vett kormánykoalíciónak csupán 117 mandátuma van. Így szinte minden egyes törvény elfogadásához szükségük lesz a kormányt kívülről támogató pártok szavazataira is.