Dafke elindul az EP-választáson az egyszemélyesre fogyatkozott német professzorpárt

Szerző: Bukovics Martin
2019.01.08. 13:10

2015-ben még átvitte az AfD EP-képviselőinek többségét saját pártjába, mára ott is egyedül maradt Bernd Lucke, az AfD-t megalapító euróellenes német közgazdászprofesszor. Aki ismét nekivág az EP-választásnak.

Dafke elindul az EP-választáson az egyszemélyesre fogyatkozott német professzorpárt

A Liberális-Konzervatív Reformerek nevű alakulat marginális, de annál érdekesebb szereplője a német politikának: Brüsszelben és Strasbourgban jóval aktívabb, mint Berlinben. A párt alapítója Bernd Lucke, aki a mostanra szélsőjobboldalivá változott, de eredetileg eurókritikus-liberális pártként induló AfD egyik alapítója, elnöke, mi több, arca volt korábban. Az AfD-ből Lucke 2015-ben lépett ki, mikor a Lucke-féle elitista, gazdasági liberális irányvonallal szakítani akaró párt népies-keletnémet jobbszárnya annyira megerősödött, hogy azt a Frauke Petryt ültette a helyére, aki aztán 2017-ben szintén távozott az addigra már csak a bevándorlásellenességre építő pártból, az egyre szélsőségesebb jobbszárny további erősödésére hivatkozva.

AfD --> ALFA --> LKR

Már a Lucke-féle AfD-t is eleve azzal szekálták, hogy egy elitértelmiségi párt – született is az Alternative für Deutschland (Alternatíva Németországnak) pártnév feloldására egy Akademiker verarschen Deutschland (Értelmiségiek átverik Németországot) verzió is (mivel a v-t a németben f-nek ejtik, ezért ki is jön a szóvicc) –, az LKR-re ez még inkább igaz. A párt 2015-ben még eleve ALFA, azaz Szövetség a Fejlődésért és Fellendülésért jött létre, csakhogy az ALFA mozaikszó már egy abortuszellenes egyesületé volt, ezért 2016 végén átnevezték a mostani Liberális és Konzervatív Reformerekre a pártot. Elutasítják a komplex problémákra adott egyszerű válaszokat, a szélsőséges gondolatokat, és eleve ellenzik azt a fajta politikát, ami nem a hosszútávú megoldásokra, hanem a választások időpontjára fókuszál.

Az LKR ehelyett ideológiamentes szakpolitikát, véresen komolyan vett jogállamiságot és kontrollált bevándorlást ígér – Bernd Lucke Orbán Viktor határkerítését már 2015-ben is megvédte egy lapinterjúban, mondván a magyar miniszterelnök az EU külső határainak védelmével csak azt teszi, ami a dolga. Szimpátiája a magyar kormány iránt azóta sem változott: tavaly ősszel Lucke az Azonnalinak azt nyilatkozta, nem szavazza meg a Sargentini-jelentést, az ugyanis  „semmilyen meggyőző bizonyítékkal nem támasztja alá, hogy a magyar kormány szisztematikusan sértené meg az EU alapértékeit”. De Lucke volt az is, aki arról beszélt: a német kormány helyében menedékjogot adna Carles Puigdemont katalán exelnöknek. Szerinte el kéne gondolkodni azon, van-e politikai üldözés az Európai Unióban.

Lucke fő problémája egyébként az euró léte. Szerinte eleve karcsúbb EU-ra és erős nemzetállamokra, pláne Németországra van szükség, de az eurót külön ostorozni szokta még ezen felül is – az AfD-nek 2013-as alapításakor is ez volt a fő témája. A közgazdász úgy látja, az euró megbukott: „A maastrichti szerződés aláírásakor biztonságos monetáris politikát ígértek – a kiszámítható Németország volt a példa. Azóta legalább 165 alkalommal szegték meg a maastrichti szerződést. Az eurózóna időközben adósságunióvá vált, az Európai Központi Bank olyan fiskális politikát folytat, amilyet nem is szabadna neki. Eddig több, mint 2 billió eurónyi államadósságot vásároltunk, és irgalmatlan mennyiségű eurót nyomtattunk – mindezt azért, hogy »megmentsük« az eurózónát.” 

Lucke pártja választási plakátjain poénkodott is ezzel: ők szívesen adnak pénzt a görögöknek – már amennyiben giroszt árulnak.

Az AfD-ből Lucke magával vitt az LKR-be pár EP-képviselőt: Hans-Olaf Henkelt, a német iparszövetség korábbi elnökét, Ulrike Trebesius építőmérnököt, az LKR későbbi főtitkárát és Joachim Starbatty-t, az eurókritikus közgazdászt is. Az akkor még az ECR-frakcióban helyet foglaló hét AfD-s EP-képviselőből öt tartott Lucke pártjával, a többiek távoztak az ECR-ből: volt, aki a Farage-féle EFDD-be lépett, volt, aki az Európai Parlament legjobboldalibb frakciójába, a Le Pen-féle ENF-be.

Egyszemélyes párt lett a vége

Az LKR eleve olyan szavazókat óhajt megszólítani, akik a régi CDU és a régi FDP értékeire vevők. Ez annyira sikerül nekik, hogy a 2017-es szövetségi parlamenti választáson el sem indultak, a tavaly őszi bajorországi tartományi választáson 0,02 százalékot kaptak, Hessenben pedig 0,0-t, azaz 1337 voksot. Mondjuk elég magasra tették maguknak a lécet, amikor Bajorországban helyi témák helyett azzal kampányoltak, hogy véget kell vetni az euró megmentésének és a brexitnek is.

Mivel az EP-választásokon Németországban nincs ötszázalékos bejutási küszöb, ezért egy mandátum talán még ki is néz az LKR-nek – amikor ezért ketten is elindultak, rögtön szétszakadt a párt.

Az LKR tagjai ugyanis 78:62 arányban Bernd Luckéra szavaztak Hans-Olaf Henkel ellenében, hogy az EP-ben most is bent ülő közgazdászprofesszor legyen a párt 2019-es EP-választási listavezetője: több sem kellett a maradék három EP-képviselőnek (Hans-Olaf Henkel, Joachim Starbatty, Bernd Kölmel), tavaly szeptemberben kiléptek a pártból. Döntésüket azzal indokolták, hogy ők anno az LKR tagjai akartak lenni, nem pedig Bernd Lucke pártjának.

Németországban körülbelül a szavazatok 0,6 százalékát kell elérni ahhoz, hogy egy párt EP-mandátumhoz jusson. 2014-ben így lett EP-képviselői helye például a német neonáci NPD-nek, az EP-listájára idén poénból náci húzóneveket pakoló német viccpártnak és az állatvédőknek is. Akkor a 0,6 százalékos eredmény eléréséhez  nagyjából 180 ezer szavazatra volt szükség. Idén még izgalmasabb lesz a németországi EP-választás: itt indul ugyanis Bernd Lucke tökéletes ellentéte, Janisz Varufakisz volt görög pénzügyminiszter is.

Jelenleg úgy néz ki, hogy az idei lesz az utolsó olyan EP-választás, ahol ilyen minimális támogatottság is elég lehet egy mandátumhoz, ugyanis pont a német kormánypártok kezdeményezésére a Tanács úgy fogja módosítani a szabályokat, hogy a nagyobb tagállamokban kötelező legyen 3-5 százalékos küszöböt alkalmazni az EP-választáson. Az ügy beszédes előzménye, hogy a német alkotmánybíróság korábban kétszer is megsemmisítette az EP-választási küszöböt.

FOTÓ: Bernd Lucke / Facebook

Bukovics Martin
Bukovics Martin az Azonnali alapító-főszerkesztője

Német anyanyelv, gradišćei gyökerek, pécsi szőlő, olasz parkolási bírságok. Az Azonnalitól való távozása óta itt olvasható: Gemišt

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek