Ma jelent meg Michel Houellebecq legújabb regénye

Szerző: Techet Péter
2019.01.04. 10:51

Négy évvel a Behódolás után ismét január elején jön ki legújabb regényével a francia író. A Sérotonine című munka, amit a francia sajtó december végéig már megismerhetett, vélhetően megint megosztó lesz – ezúttal sem kerülve a politikai állásfoglalást.

Ma jelent meg Michel Houellebecq legújabb regénye

A Flammarion párizsi kiadó már ősszel közölte, hogy január negyedikén – azaz ma – jelenik meg Houellebecq legújabb regénye. Már az első kiadást több mint háromszázezer példányban kezdik el terjeszteni. A négy évvel ezelőtti Behódolás, amely a Charlie Hebdo elleni terrortámadás napján jött ki, több kiadást is megélve végül több mint nyolcszázezer példányban fogyott el.

Milyen az új könyv?

A francia sajtó csak december utolsó hetében kezdett el írni a tartalomról, bár teljes ismertetés sehol sem volt – igaz, Houellebecqnél eleve a mondanivaló esztétikája számít, nem holmi könnyed műfajról van szó, aminek esetében bármit is lehetne spoilerezni.

Az igazi houellebecq-i, az önparódia, a száraz ismeretterjesztés és az esztétikai melankólia határain billegő stílus itt is megvan – sőt, amint Jérôme Dupuis, a könyv egyik kritikusa (mégpedig negatív kritikusa) megjegyezte a párizsi L´Express hetilapban: a mostani regényben minden összejött, ami Houellebecqet jellemzi, nem is egy új könyvről, történetről, inkább önismétlésről, rutinról lenne szó:

„Igen, kétségtelenül egy Houellebecqet olvasunk, az első antidepresszáns már a nyolcadik oldalon, […] az első maszturbáció pedig a tizennyolcadikon jön is…“

A történet főhőse egy kissé életunt agronómus (a párhuzamok tehát elég egyértelműek magával a szerzővel, aki szintén agronómus). Ő keresi az élet értelmét, amennyiben azon gondolkodik: hol rontotta el, hol nem találta meg ezt az értelmet. És a szerelem felől közelít: végigveszi (végigemlékezi, bár néhol fel is keresi) egykori szerelmeit. Egyik esetében például úgy véli: a beteljesedés, az újrakezdés akadálya az egykori szeretett nő kisfia, akit ezért a főszereplő le is akar lőni.

A főhős csak olyan antidepresszánsoknak köszönhetően tudja az ürességet maga körül – amely egyszerre egyéni és társadalmi-kulturális – elviselni, ami az agyban a regény címeként is választott szerotonin boldogsághormont indítja be.

A regény, amint az ismertetésekből kiderül, teli van olyan elemekkel, amelyek első olvasatra már csak esztétikailag, de akár morálisan is provokálnak: például

a pedofília mellett a zoofília, azaz az állatokkal való közösülés is – talán egyeseknek a kelleténél is plasztikusabban leírva – megjelenik.

Mezőgazdaság felől megfogalmazott EU- és globalizmuskritika

2015-ös regénye, a Behódolás – ami amúgy nem az iszlám kritikája, sokkal inkább a párizsi elité – után a mostaninak is van politikai tartalma. A főhős ugyanis nem csupán keresi elmúlt szerelmeit, de ennek révén visszatér – ahogy mondani szokás – a gyökereihez: abba a Normandiába, ahol a globalizmus, a tömegtermelés, valamint az EU agrárpolitikája a hagyományos mezőgazdaságot és paraszti létformát veszélyezteti.

Houellebecq regényében feldühödött parasztokról, munkásokról olvashatunk, akik az autópályákat lezárva tüntetnek a politikai elit ellen

– igen erős áthallások vannak tehát a sárgamellényesek mozgalmával, amelyről persze az író a regénye írásakor még nem tudhatott.

De az írónak máskor is sikerült kereszteznie a napi híreket: a négy évvel ezelőtti regénye, amiben arról írt, miként lesz francia elnök egy iszlamista politikus alapvetően a baloldal és a katolikus-reakciósok támogatásával, azon a napon jött ki, amikor iszlamisták berontottak és többeket megöltek a szatirikus Charlie Hebdo hetilap párizsi szerkesztőségében.

A párizsi konzervatív Valeurs actuelles hetilap úgy foglalta össze a ma megjelent regényt – talán túlságosan is csupán a politikai szálakra fókuszálva –, hogy az nem más, mint

„támadás a globalizmus, a szabadkereskedelem, az Európai Unió ellen”.

Philippe Labro író-újságíró szerint a könyvet „ironikus szkepticizmus“ jellemzi, ami mellett kifejezetten megnevettető mozzanatok is feltűnnek. Összességében szerinte

a könyv, amit Labro már most a 2019-es év legnagyobb alkotásának tart, egy „maró, gonoszkodó, okos, kemény, pontos, részletes, jól megírt, mindenki számára olvasható felvétel a mai Franciaországról”.

Alexandre Bensaid, a balliberális Inrockuptibles kulturális magazin kritikusa szerint

a könyv „Houellebecq legpolitikaibb regénye”.

Bensaid szerint a francia író egy nagy vizionárius, akit azonban sokan csak elítélni szoktak reakciósnak vagy libertariánusnak tartott nézetei miatt – Bensaid sajnálja viszont, hogy „még mindig hiányzik az a személy, aki ellentmondana [Houellebecq] téziseinek“.

Bensaid úgy véli: noha Houellebecq hősei „kortárs fehér férfiak, akiknek félárbócon van a farkuk“, nem holmi fehér-macsó nosztalgia szól belőle.

Az irodalomkritikus cáfolni próbálja azt a nézetet, hogy az író egy reakcióssá lett lázadó: inkább egy érzékeny ember, aki Bensaid szerint kedveli is Macront. Nem véletlen talán az sem, hogy Houellebecq január elsejével, Macron elnök felterjesztésére kapta meg a Becsületrendet. Politikai nézetei persze valóban a nemzetállami szuverenizmushoz – azaz a globális gazdaság és kultúra elutasításához – állnak a legközelebb, éppen ezért nem lehet őt a bal-jobb-skálán egyértelműen elhelyezni.

A könyv franciául ma, németül január hetedikén, olaszul január tizedikén jelenik meg.

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek