A karrier, amiben benne van a modern popzene összes baja

Nicki Minaj kilenc év alatt hagyta, hogy az Instagramja érdekesebb legyen, mint a lemezei. A világ egyik legbefolyásosabb nője hamarosan Budapesten is próbálja visszaterelni a hangsúlyt oda, ahol eredetileg is helye van.

Hacsak nem lép színre idén egy új Nirvana,

2008-ban még óriási pampogás volt arról, hogy az alapvetően gitárzene köré épülő Glastonbury fesztiválon Jay-Z neve jelent meg főfellépőként, hét évvel később már azon sem háborodott fel igazán senki, amikor Kanye West minden idők egyik legszarabb feldolgozását adta elő a világ egyik legmenőbb fesztiválján.

A stílus uralkodása leginkább annak köszönhető, hogy az idők folyamán már rég nem csak a drogokról és kurvákról rappelnek benne fegyverrel hadonászó hülyegyerekek. Előkerül itt a legarcbamászóbb érzelemkitörésektől kezdve a szinte rockzenei ugráltatáson át egészen az akár külön kategóriának is mondható Drake-ig egy csomó dolog, egy apróságon kívül:

Sőt, még az előző évtizedben valahogy felfutott nők is eljelentéktelenedtek közben, hiszen ameddig például Jay-Z átmentette magát a zeneipar legfontosabb emberei közé, addig a legsikeresebb nőnek számító Missy Elliott szinte teljesen eltűnt, a még említésre méltó Lil’ Kim pedig évekre börtönbe került.

Ebbe a légüres térbe érkezett meg a Trinidad és Tobagóban született Nicki Minaj, eredeti nevén Onika Tanya Maraj, aki gyakorlatilag vetélytárs nélkül lett 25 éves korára a hiphop királynője. Amellett, hogy szüksége volt rá a piacnak, Minaj különlegesen tehetséges is:

Ötéves kora óta Bronxban élve eredetileg színész akart lenni, de a fiatal évei leginkább azzal mentek el, hogy mindenhonnan kirúgták pincérnői állásából, amiért túl bunkó volt a vendégekkel. Első dalait a szépemlékű MySpace-re töltötte fel, mindössze két éves próbálgatás után igazolta le az akkor épp a hiphop következő legnagyobb dolgának tűnő Lil Wayne saját kiadójához. 

A popzenéhez már rég nem elég a zene, szerencsére Nicki Minaj ebben is tökéletes volt: szinte patikamérlegen szállította az aktuális minibalhékat, jó exhibicionistaként pedig bármikor lelkesen rakta ki Instagramra azokat a képeit, amiken ruha is alig van rajta.

A zeitgeist is az ő oldalán állt, hiszen vele egy időben épp felfedezte magának a világ az irreálisan nagy és kerek seggeket mint új szépségideált, ezért Minaj képeivel abban az univerzumban is celebbé tudott válni, amit a tulajdonképpen csak ebből élő Kim Kardashian, Amber Rose és társai uraltak. 

A történet innen lesz igazán 21. századi: a 2010-ben még első lemezét kiadó Nicki Minaj egy évvel később már Prince-szel együtt mutatta be Donatella Versace új kollekcióját, 2012-ben pedig minden idők legsikeresebb női rappereként ült az American Idol (= a helyi X-Faktor) zsűrijében azzal a nála 10 évvel idősebb Mariah Careyvel, akit az adás egyik szünetében úgy leosztott, hogy az énekesnő külön biztonsági őröket kért magának miatta.

Ha az ember rákeres a Nicki Minaj névre a fontosabb bulvárlapokban, nagyon jó eséllyel minimum egy hírt talál róla, viszont valahogy a zenéjéről elfelejtettek beszélni időközben az emberek. Modellként a Paper Magazine-nal simán meghódítja az internetet, az időközben trónkövetelőjévé vált Cardi B-vel összehozott balhéja is hozza a kattintást, a tavaly megjelent Queen című lemezének elég explicit borítójáról is beszéltek – csak a lényeg nem volt érdekes.

Arról ugyanis annyira sikerült elterelni a figyelmet, hogy már ugyan a Time szerint is a világ egyik legbefolyásosabb emberéről van szó, de arra már nem sikerült kihasználni a befolyását, hogy a lemezhez kapcsolódó megagigaturnéjára az emberek is kíváncsiak legyenek. Augusztusban hivatalosan a műsor tökéletesítése miatt mondta le a nagy névnek számító Future-rel közös észak-amerikai turnéját, de

novemberben pedig a hagyományosan zenebuzi briteknél is le tudott zavarni úgy egy egész turnét, hogy egyetlen sold outos estéje sem volt. 

Ha már a koncertek nem jönnek be, lehetne kapaszkodni a lemeze teljesítményébe, de az sem meggyőző: bár a csapból is Nicki Minaj neve folyik, kiemelve, hogy már több Billboard-listás szereplése van, mint a Beatlesnek, a jelenleg az egész zeneiparnak diktáló Spotify-t például egészen konkrétan azzal gyanúsította, hogy szándékosan rontottak lemeze hallgatottságán azzal, hogy nem reklámozták eléggé, helyette pedig mást hoztak helyzetbe. Ez az érvelés pedig tényleg elég nevetséges abban a világban, ahol rajongói igényre nem hogy Nicki Minaj megmozdulásáról kap az ember új értesítést, de ha akarja, a kedvenc tanzániai zenekarát is elkezdheti követni. 

A jelenség innentől nem is az amúgy továbbra is csak különösen jól rappelő Nicki Minajról szól, hanem arról, hogy az interneten látott világ már a popzenében is sokszor úgy aránylik a valósághoz, mint a magyar politikában: az erőteljes jelenlét, sok lájk és tévés szereplések egyáltalán nem járnak kézzelfogható érdeklődéssel akkor, ha már ki is kéne mozdulnunk a lakásból miatta, vagy esetleg megvenni egy koncertjegyet.

Azt senki ne higgye, hogy kisebben nincs jelen nálunk is ugyanez a jelenség: elég csak ránézni az Indexen egy őrült jó videóban is feltűnő Lil G és Nemazalány nyár óta tartó szárnyalását, akik a YouTube-on mutatott számok alapján az ország egyik legnépszerűbb emberei, de fellépésekben mégis csak a vidéki diszkóhaknik szintjén érdekesek. 

De azért van egy jó hírem is a sok siránkozás mellett: Nicki Minaj február 25-én Budapesten is fellép. Egy budapesti koncert nem dönti el, mennyire népszerű ténylegesen egy előadó, de arról például kiválóan képet kaphatunk, hol tart 2019-ben a legfelső ligába tartozó popzene.

Ráadásul arról sem érdemes elfeledkezni, hogy Nicki Minaj-nak minden válsága ellenére is van egy csomó jó dala, amiket valószínűleg el is fog énekelni élőben. Hogy ez a hiphop egykori királynőjének búcsúja, vagy egy korszakos előadó legendás magyar jelenése-e, majd eldöntődik valamikor 2023 körül. 

FORRÁSOK: Forbes, Page Six, People, Hypebot