Ki legyen az Év Embere a politikában?

Három jelöltet mutatunk be, mindhárom mellett felsorolunk érveket. A döntést azonban a nép, azaz az Azonnali olvasói hozzák meg. Az Azonnali versenyén a győztes Év Embere egy Azonnali-táskát és egy díszoklevelet fog nyerni, amit szerkesztőségünk – a ti döntésetek értelmében – vagy Berlinbe, vagy Budapestre, vagy Rómába fog kipostázni.

Szavazni a cikk alján lehet csak, addig is jó olvasást!

1. JELÖLT: ANGELA MERKEL

A német kancellár tizenhárom éve áll az ország élén, ezzel már most behozta Helmut Kohl kivételével valamennyi elődjét. De vélhetően Kohl rekordját, a tizenhatévnyi kancellárságot is el fogja tudni érni, ha sikeresen kitölti a mostani, negyedik ciklusát. Márpedig Merkel kancellári hatalmát nem veszélyezteti semmi sem:

Idén leadta elegánsan tizennyolc év után a CDU elnöki posztját. Miközben sokan ebben is már a bukását látták, Merkel valójában úgy és annak adta át a CDU vezetését, ahogy és akinek akarta.

Merkel sikeresen tette rá a CDU-t egy olyan centrumpályára, aminek a végén a párt minden irányba – a szélsőségek kivételével – koalícióképes lehet. Hogy csökken a CDU támogatottsága, és már nem is lenne meg a többség az SPD-vel? Ez nem Merkel problémája, hanem a szocdemeké. A CDU egyrészről kezdi visszahízni magát, már ismét harminc százalék felett van. Másrészről a merkeli CDU számára a cél úgyis a megújult német társadalom új polgári közepének nagykoalíciója, azaz a CDU/CSU és a Zöldek közötti kormány. Ennek pedig már most is megvan a többsége.

Merkel sikeresen vette idén kancellárságának tizenharmadik évét, és fordul rá a tizennyedikre. Már csak kevesebb, mint három év, és behozza Kohl rekordját. Eközben a CDU-t megtartotta az általa kijelölt irányban. Kormányzásának valódi vesztese pedig a baloldal, amely mára fényévekre került egy önálló kormány lehetőségétől.

2. JELÖLT: ORBÁN VIKTOR

Orbán Viktor esetében a magyar ellenzéki nyilvánosság minden egyes több százfős tüntetés után a miniszterelnök bukásáról és a jogállam végéről értekezik. Az utóbbi vád persze érthetetlen, mert állítólag a jogállam már az elmúlt majdnem kilenc évben évente legalább hatszor véget ért – de most már aztán igazán! –; nem kevésbé nevetségesek azonban Orbán bukásáról vagy az Európai Néppártból való kizárásáról szóló hírek.

Mit látni ezzel szemben?

Eközben az egykori szkinhedvezérrel néppártosodó Jobbik szétesett és zuhan össze, az MSZP elnökének nevét még egy MSZP-s se tudná megnevezni, az LMP pedig pár hónap alatt távozásig hergelte (esetleg szó szerint ütötte) két volt társelnökét – ma a törpepártot egy zselézett hajú és egy festett szemöldökű politikus (nevük lényegtelen) vezeti. Ilyen versenyben persze nem nagy dicsőség győzni – de Orbán nem csak a magyar belpolitikát nyerte meg 2018-ban.

Orbán az európai politikában is egyre fontosabb tényező, egyre több országban erősödnek a vele és az ő nézeteivel szimpatizáló pártok, politikusok. Rómában, Prágában, Varsóban a kormány zöme, Zágrábban és Bécsben a kormány egy része, a többieknél pedig az erősödő szélsőjobboldali ellenzék gondolkodik hasonlóan a világról, mint Orbán.

Persze a magyarországi szájszagú, provinciális nyilvánosság egyrészről naponta jósolja meg, hogy Orbánra mindjárt megharagszanak a németek, másrészről hogy mindjárt ki is zárják az Európai Néppártból – ennek a teljes ellenkezője következett be. Orbán németországi kapcsolatai megszilárdultak, Merkel eleve csak akkor szakítana Budapesttel, ha az Aldinak vagy a BMW-nek lenne bántódása, a német külpolitikát az se érdekelné, ha Budapesten minden ellenzéki újságírót felkötnének.

Másrészről Orbán még mindig az Európai Néppárt tagja – ha távozni fog, nem kizárni fogják, hanem ő lép át felemelt fejjel egy esetleg másik, új konzervatív pártcsaládba, amely az EU-párti jobbközép erők jelentős visszaesését hozó EP-választások után akár tényleg létre is jöhet.

3. JELÖLT: MATTEO SALVINI

Matteo Salvini, aki csupán érettségivel rendelkezik, sikeresen tette az északi polgárság szuverenista pártját, a Lega Nordot, amiből lassan-lassan elfogyott a lendület, és 2014-ben majdnem még a római parlamentből is kiesett, egy összolasz nacionalista párttá. Északon és Délen is átvette Berlusconi szavazóinak nagy részét. Az idei parlamenti választáson még a jobbközéppel indult közösen koalícióban, már itt megelőzte Berlusconi Forza Italiáját, de a tizenhét százalék összesen csak a harmadik helyre volt elegendő.

Hosszú tárgyalások után végül Salvini ki mert lépni Berlusconi árnyékából, és a baloldali populista Öt Csillag Mozgalommal kötött koalíciót. Matteo Salvini belügyminiszterként megszerezte azt a tárcát, ahol leginkább tudott jól helyezkedni menekültellenes és law&order programjával. Kicsit több mint fél éve van hatalomban a populista római kormány, és Salvini

Ahogy az Il Foglio napilap elemzése írta: Salvini „felfalta“ az összes többi olasz pártot. Az ellenzék romokban: a baloldal Renzivel hadakozik, a jobboldalon Berlusconi próbálkozik, a Cinque Stelle pedig nem tudja se szervezettségben, se keménységben felvenni a versenyt Salviniékkal.

A két populista kormánypárt közül Salvini tudott jobban profilírozni: a menekültellenes retorika jobban bejön, mint a gazdagellenes populizmus, amit Grilloék tolnak. Salvininek az sem ártott, hogy a költségvetési hiányról és az eladósodottságról szóló meccset végül elvesztette Brüsszellel szemben, és megszorításokra kényszerül.

Az európai parlamenti választások után Salvini európai befolyása is nőni fog. Egyrészről körülötte szerveződhet egy még a mainál is szélesebb EU-ellenes, Moszkva-barát szélsőjobboldal; másrészről Salvini maga se zárja ki, hogy akár az Európai Néppártba tartana, és ott erősítené az orbánista szárnyat.

A szavazás lezárult, itt a végeredmény: