Eddig ellenzéki képviselőnek lenni kicsit olyannak tűnt, mint egy osztálykirándulás iszonyatosan jó zsebpénzért. Most meg végre elkezdtek dolgozni! Őrület!
Idén valamikor nyáron egy jóbarátommal fojtottuk fröccsökbe a világgal kapcsolatos elégedetlenségünket a Balaton mellett, aminek az érzelmi csúcspontja az volt, amikor a Tibi elpanaszolta, hogy
azért elég szar úgy élni viszonylag sikeres világlátott értelmiségi fiatal felnőttként, hogy tulajdonképpen senki nem képvisel téged.
A mondat utána ezerszer elhangzott, mert azon túl, hogy nagyon jó panaszkodás, tényleg ez történik nyolc éve, 2010 óta: addig még valamennyire lehetett bízni a Fidesz állandóan hangoztatott európai elkötelezettségében, de mióta kiderült, hogy ezt is csak egy szlogen volt, ennek a viszonylagos bizalomnak is vége lett.
Én 32 évesen életem legtudatosabb éveit annak a megemésztésével töltöttem, hogy a kétharmaddal a parlamentben ülő NER mellett nem fér el semmilyen világnézet, a többieknek fenntartott teret pedig tudatosan szűkítette le mostanra addig a Fidesz, hogy avatatlan szemlélő akár azt is hihetné, ebben az országban mindenki tökéletesen elégedett.
Az ellenzéki képviselők ráadásul lelkesen tettek ezért, hiszen nyolc éven keresztül csak a parlament széksoraiban láttam őket pampogni, esetleg a saját tüntetéseiken párszáz (ünnepek alatt akár ezer) ember előtt két egymásra köpés között.
Kicsit szerettem is volna ellenzéki képviselővé válni belül, hiszen olyannak tűnt, mint egy osztálykirándulás iszonyatosan jó zsebpénzért. A vasárnap este azért volt különleges, mert olyat láttam, amit szerintem eddig soha:
képviselők végezték a képviselői munkájukat.
Szél Bernadett, Kunhalmi Ágnes, Vadai Ágnes, Varga-Damm Andrea, Szabó Tímea, Bősz Anett, Hadházy Ákos, Varju László, Székely Sándor, Ujhelyi István, Kepli Lajos, Ungár Péter, Szanyi Tibor és Bana Tibor (azt most hagyjuk, mit csinált vajon a maradék). illetve az egész tüntetésnek irányt adó momentumosok végre látványosan megpróbálták képviselni az országnak azt a felét, amelyik nem szereti a közpénzből finanszírozott nyílt hazudozást.
Sőt, nem csak megpróbáltak minket képviselni, de sikerült is nekik, hiszen egészen kézzelfogható módon mutatták be bárki számára érthetően, mennyire aljasul működik a közmédia azzal, hogy az ötpontos követelésük felolvasása helyett végül inkább kidobták kettejüket hajnalban az épületből, a többiek pedig azóta is állóháborút folytatnak az épületben. Van kinek szurkolni, és már ez is ismeretlen érzés volt eddig.
Az ország fele, ha csak pár órára is, de azt érezhette, végre nekik is van nyomuk ebben az országban.
Ezt a munkát végre nem lelkes civilek és naiv fiatalok végezték el, hanem azok az emberek, akiket ezzel bíztak meg.
Választást vasárnap sem nyert meg senki, de ha holnap újat írnának ki, valószínűleg azt is a Fidesz nyerné meg. Túl nagy földindulásra sem kell számítani, hiszen az a réteg, akit többek közt az állami tévé tart pszichózisban, úgyis csak annyit fog megtudni, hogy Soros zsoldosai randalíroztak valahol Budapesten (vagy még annyit sem),
a pszichózison kívül esők pedig eddig is tudták, mit kell várni egy olyan tévétől, aminek egy hírhamisító a vezérigazgatója.
Indulásnak viszont jó. Mostantól akár el is kezdhetnénk egy olyan országban élni, ahol a megválasztott képviselőknek nem büdös ott tölteni az éjszakát a Kunigunda utcában, érzik magukat annyira hitelesnek, hogy beszédet mondjanak a tüntetéseken, és képesek találni olyan szimbolikus ügyeket, amikkel tudnak azonosulni a szavazók, és nem hagyják magukra azokat, akik szerint hazudni és lopni is van akkora bűn, mint átmászni egy határkerítésen.
Rövidebben mondva, képviselnek.
Olvass még több Fekő Ádámot az Azonnalin!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
