1989-ben egész Európa erre a városra figyelt, és 2021-ben megint erre fog

Most, hogy kiderült: 2023-ban Veszprém lesz Európa kulturális fővárosa, bemutatjuk Temesvárt, amely 2021-re nyerte el ezt a címet. Építenek-e a programban Temesvár multikulturális örökségére vagy az innen indult '89-es forradalomra? Kellene-e a helyi románoknak beszélniük magyarul? Hogyan lehet Romániában pénzt szerezni kulturális projektekre? Simona Neumann EKF-programigazgató ezt is elmondta az Azonnalinak.

Mi Temesvár legfontosabb szerepe most Romániában?

Érdekes kérdés, még senki nem kérdezte tőlem. Most, hogy elnyerte az Európa kulturális fővárosa címét, vagy úgy általában?

Inkább általában véve.

Temesvár Románia egy fontos városa volt végig a történelemben. Ez leginkább 1989-ben éleződött ki, amikor az itteni lakosság egy erőteljes civil attitűdöt mutatott fel a totalitárius berendezkedéssel szemben. Ugyanis a ‘89-es forradalom abból indult, hogy a munkások tüntetése egyesült a Tőkés Lászlóért tartott tüntetéssel.

Szóval egyrészt emiatt, másrészt mert ez a város Románia nyugati kapuja, ahonnan Nyugat- és Közép-Európa felől el lehet érni az országot. A város mindig is interkulturális, többvallású, vállalkozó kedvű volt, és úgy gondolom, a civil mozgalmak is fontosnak számítanak történelmi szempontból.

Tulajdonképpen az Európa kulturális fővárosa-kampányunkat is erre a négy értékre építettük, ezeket akarjuk mainstreammé tenni. Szeretnénk, ha Temesvár modellként szolgálna, nem csak Romániában, de Európában is.

Mi lenne az a három dolog, amiért valakinek Budapestről érdemes lenne ellátogatnia Temesvárra?

művészekkel, vállalkozókkal, hogy együtt teremtsenek valamit. A város remek lehetőségeket kínál erre, és Európa kulturális fővárosaként egy új platformot jelentene nemzetközi projektek számára. Azt is szeretnénk, ha építhetnénk a mikrorégió kapcsolatait, Magyarország, Románia és Szerbia között.

Önök most nyilván azt kérdezték, miért érdemesebb eljönni egy itteni koncertre, mint egy budapestire, én azonban szerettem volna egy elvibb választ adni, hiszen tudjuk, hogy Budapest is nagyon sok mindent kínál kulturális szempontból, és nem hiszem, hogy Temesvár ezzel versenyezni akarna. Abban is biztos vagyok, hogy az olyan nagy nevek, akik Budapesten turnéznak, Temesvárt is útba ejthetik, hiszen tudjuk, hogy működnek a menedzserek.

Említette a város multikulturális voltát: hogy is van ez ma? Mert német, magyar, szerb kisebbségek már alig vannak.

Igen, ahogy nagyon jól tudjuk, a város változott a történelem során. Volt idő, amikor német többségi lakossága volt, azután magyar többség lakta, és most román többség. 

Persze, változik a lakosság összetétele, a ‘90-es évek óta például él itt egy körülbelül 15 ezer főt számláló olasz közösség is.

A Temesvár 2021 programon belül szeretnénk kerülni a kisebbség szót, mivel mind a magyarok, mind a németek, mind a zsidók a város interkulturális voltát erősítik. Ezért nem szeretnénk címkézni a projekt rendezvényein belül sem. Nem külön-külön szeretnénk programokat szervezni a magyar, német vagy roma közösségnek, olyan rendezvényeket szeretnénk, amelyekbe minden közösség bekapcsolódhat. Mert a magyar és a német civil szervezetek amúgy is megszervezik a saját eseményeiket: a Temesvár ‘21-el egy olyan platformot szeretnénk, ahol ezek a közösségek kapcsolódhatnak egymáshoz.

Hasonló kezdeményezés volt a magyar színházzal közreműködésben létrehozott For Public Spaces, vagy a TESZT keretében meghívott nemzetközi társulatok programjai is. Ami még örömmel tölt el, hogy a magyar vagy a német színházban gyakran látok magyarul vagy németül nem beszélő nézőket, ezek az előadások így nem csak a magyar vagy német nézőknek szólnak, hanem mindenkihez. Meg szeretnénk tartani ezt az interkulturális profilt, a szó kapcsolódásokat jelölő értelmében. A multikulturalitás azt feltételezi, hogy ezek a közösségek egymás mellett létezhetnek csak.

Tehát Temesvár ma még egy multikulturális város?

Interkulturális, bár nem úgy, ahogy annak idején volt.

Ennek ellenére, ha az utcán jár az ember, hallani német, francia vagy olasz beszédet. És voltak vendégeink, akik meglepődtek, hogy a lakosok többsége angolul válaszol, ha kérdik. Persze, az angol nemzetközi nyelv, de mégis.

Két évvel ezelőtt Kolozsvár traumaként élte meg, hogy Temesvár nyerte el az Európa Kulturális Fővárosa címet. Ez azt jelentené, hogy Temesvár jobb hely, mint Kolozsvár?

Minden verseny szabályokra épül. Ha az ember megérti ezeket a szabályokat, megpróbálja tőle telhetően betartani őket. Nem mondhatnám, hogy Temesvár jobb Kolozsvárnál, nagyon komoly pályázatot adtak le. Ismerem az ottani csapatot, tisztelem őket, nagyon jól ismerem a várost, én magam is végeztem ott egyetemet. Megvannak az adottságai, a struktúrája, a kulturális légköre ahhoz, hogy kulturális fővárossá váljon.

De most, két év után, hogy lecsendesedtek kicsit a dolgok, elmondhatom, hogy sikerült bizonyítanunk, egyrészt, hogy Nyugat-Romániában képesek vagyunk egy nemzetközi európai projekt felépítésére, másrészt meg nagy szükségünk volt erre a címre. Nekünk nem csak közigazgatási váltást jelentett, a kultúraszervezésben is változás mutatkozott.

Temesvár nem igyekezett aggresszíven marketingelni magát nemzetközi téren: kialakulóban volt egy komolyabb dzsessz-, egy komolyabb kortárs képzőművészeti vonal, de a város nem volt elég erős ahhoz, hogy ezeket kiépítse. Gazdaságilag fejlődik ugyan, de szeretnénk, ha a gazdasági és kulturális fejlődés párhuzamosan működne. Egy másik szempont volt a civil mozgalmiság felrázása. Mert nagyon erős civil közössége volt a városnak, ami mintegy tetőződött 1989-ben, aztán valahogy elveszett.

Hogyan veszett el?

Nem tudom. Öt évnyi előkészület alatt

A relatív jólét, amit egyik okként fel tudnék hozni: a munkanélküliség a nullához közelít. A másik ok szerintem az emberek individualizmusa. Sokkal szívesebben hoznak létre valamit egyedül, vagy a saját cégükkel. Arra rávenni őket, hogy együttműködjenek más csoportokkal már kihívás, de ezt szeretnénk megpróbálni ezzel a projekttel.

Ezt akartuk megmutatni és felpörgetni: a civil energiát. Ugyanakkor el akartunk menni azokra a helyekre is, amelyek nincsenek a kulturális áramlatba bevonva, a különböző negyedekbe, ez is egy erős pontja volt a pályázatunknak. Továbbá volt egy projektünk, amely a kulturális dolgozók utánpótlását hivatott megoldani, Power Station a neve. Ez egy nagy probléma itt, mert ha én egy specifikus területen szervezek programot, akkor nem könnyű találni ehhez alkalmas munkaerőt. Nem állítom, hogy lehetetlen, de nagyon nehéz. Tehát létrehoztuk a programot, hogy ennek segítségével kuturális menedzsereket, producereket találjunk.

Temesvárnak az is előnyére vált, hogy jól megérti az interetnikus viszonyokat. Ez egy érzékeny régió, közel van Szerbiához, Magyarországhoz.

Volt valamilyen szintű kapcsolat Újvidék és Temesvár között eddig is, de most szeretnénk adminisztrációs szinten is ezt megerősíteni: legyen legalább egy út, ami összeköti őket, vagy két új buszjárat.

Ha most tömegközlekedéssel el akarnánk indulni Újvidékre Temesvárról, lenne mivel mennünk? Van vonat-, vagy buszjárat, vagy taxival kell kell menni?

Autóval lehet csak, ez az egyik nagy gond. Szeretnénk elérni, hogy a két városvezetés leüljön, és megoldja a helyzetet, és örülnénk, ha nem 2021-ben történne meg ez, hanem még előtte. Persze 2021-ben tervezünk egy kulturális buszt beindítani, de az csak a hab kell, legyen a tortán. Addig is vannak alapszükségletek, például a művészeknek is el kellene jutniuk valahogyan onnan ide. És a legjobb az lenne, ha több várossal is kialakulna egy ilyen kapcsolat, erre hajtunk.  

Júniusban írtak a lapok arról, hogy a város anyagi gondokkal küszködik, valamint arról is, hogy a kulturálisfőváros-projekt nem kapott sehonnan pénzt még. Most milyen a helyzet?

A pénznek a várostól, a megyétől és a kulturális minisztériumtól kellene érkeznie, majd 2021-ben egy kis részét állja az Európai Unió is. Ezen kívül még a vállalatoktól lehet bevonni támogatást. Idén súlyos anyagi gondokkal küzd a város, holott innen kellene a fő összeget kapnunk,

de a kifizetések késése miatt le kellett mondanunk jó néhány projektről.

A kulturális minisztériumtól nem kaptunk semmilyen összeget idén, csak azt sikerült megkapnunk, amit a centenáriumra kiírt pályázati keretben pályáztunk: itt nyertünk ugyan, de a kifizetés folyamata nem világos. Szóval ez van: késnek a kifizetések, és ezen felül ott van még a bürokrácia és az átláthatatlanság is.

Ezt nem csak mi látjuk, hanem van a zsűrinek is egy bizottsága, ők nemrég voltak itt, és elmondták világosan, hogy mi a probléma. Próbáltunk továbbra is a megegyezésre törekedni, volt pár projekt, amire nem kaptunk választ a kulturális minisztériumtól, nem tudjuk, hogy fogják-e őket finanszírozni.

Most az van, hogy egy évig dolgozunk valamin, és végül le kell mondanunk róla. Próbáljuk megoldani, ahogy lehet, de nem vagyunk elégedettek.

Van veszélye annak, hogy elveszítsék a titulust ilyen körülmények között?

Nem hiszem, amíg dolgozunk, nem. És mi nagyon nagy erőfeszítéseket tettünk, látszik is valamiféle előrehaladás. Ha a következő évben megérkezik a pénz is, akkor mehetünk tovább kiszámíthatóbb úton. A veszély csak abban áll, hogy nem érkezik meg időben. Persze próbálunk mi is gyűjteni pénzt vállalatoktól, de a a projekt komolyanvehetősége nagyon fontos nekik.

Szóval ha az önkormányzatok nem bíznak bennünk, vagy bíznak, de ezt anyagilag nem tudják kimutatni, akkor mi nagyon furcsa helyzetbe kerülünk. Egy ilyen volumenű programon mindenkinek együtt kell dolgoznia, a magán- és a közszférának egyaránt.

Milyen programokat kellett eddig lemondani?

Néhány nemzetközi workshopot, néhány épület átalakítását is. Volt egy Multiplex City nevű koncepciónk, ebben egy művészeti, tudományos és technológiai központot akartunk létrehozni, ehhez az önkormányzat kellett volna, hogy biztosítsa az infrastruktúrát. Idén nem sikerült, áttesszük jövőre. Szerbiában is lemondtunk egy projektet, azt a helyi románokkal szerveztünk volna. Ugyanígy a Változás Fesztivált is, ami az előadóművészeteket célozta volna meg, és vitte volna ki az utcára, valamint támogatott volna olyan projekteket, amelyek új művészeti utakat keresnek.

Lesznek új épületek is építve? 2010-ben Pécsen például az volt a baj, hogy rengeteg új épületet húztak fel, új koncerttermet is építettek, aztán a város nem tudta finanszírozni ezeket, és 2017-ben csődközeli helyzetbe került a város. Mi a helyzet Temesváron?

Mi arra alapoztunk, hogy mit szeretne felújítani az önkormányzat. Egyetlen épületet szeretnénk örökül hagyni, hogy 2021 után is meglegyen, az pedig az előbb említett Multiplex City. Ez érzékeny kérdés, mert még azt sem tudjuk pontosan, hogy hol lesz, lehet egy már meglévő épület is, mint a Villamosmúzeum, amelyet fel lehetne újítani, vagy lehet egy új épület is, ami nem fog ugyan felépülni 2021-re, de legalább el lesz kezdve.

Miről is kellene ennek szólnia? Kell egy hely, ahol például alkotói tereket lehetne létrehozni, ahol művészek találkozni tudnak, és együtt tudnak dolgozni. Kellene egy nagy auditórium is, mert jelenleg nincs a városnak, ezt úgy kellene megcsinálni, hogy kiállításokat is lehessen benne szervezni. Mert kis galériák vannak a városban, de egy olyan, ahol egy nagy kiállítást meg lehetne szervezni, jelenleg nincs.

És persze fel kell újítani a város központjában levő zsinagógát is, ez már megkezdődött. Ennek is jó koncertterem-potenciálja van, ez bebizonyosodott a Szimultán fesztivál ideje alatt, amelyet Kozma Levente szervezett. Ott van még a Hunyadi-kastély, a Fő téren, húsz éve elhagyatva áll, a kormány kellene, hogy kiutaljon rá pénzt. A szépművészeti múzeum homlokzatán voltak újítások, az egy nagyon szép barokk épület, de sok még ott is a tennivaló. A kulturális minisztérium évtizedek óta tolja a kérdést, hihetetlen!

Gondolja, hogy a kormány fog erre pénzt adni?

Folyamatosan mondják, hogy adnak, de két év telt el. Egy másik fontos infrastrukturális fejlesztés az 1989-es forradalom múzeumának létrehozása lenne. Ha nem Temesváron, akkor hol? Jövőre lesz harminc éve, hogy megtörtént. Harminc év alatt nem sikerült létrehozni egy múzeumot!

Van egy nagyon kis múzeum a belváros szélén.

Igen, van egy nagyon kis múzeum, amit jó lenne felújítani, de arról is volt már szó, hogy a városközpontban felépítünk egy újat. És az intézménynek át kellene költöznie a védelmi minisztériumtól a megyei tanácshoz. És ahhoz, hogy a megyei tanács felépítsen egy ilyen épületet, idő kell, a pénzügyi helyzet miatt, meg a procedúrák miatt is.

És akkor elkezd jönni a pénz.

Valamennyi. Különben választások is lesznek, ilyenkor talán valamivel könnyebb. De nem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy csak panaszkodom: folyamatosan tartom a kapcsolatot a várossal, megyével, minisztériummal, senki nem mondja, hogy ne érdekelné a projekt. Szóval azt hiszem, hogy a bukaresti kormány azzal bizonyítaná az elkötelezettségét legjobban, ha az országos költségvetésben elkülönítenének egy összeget a kulturális főváros számára.

A magyar kormány szeret pénzt adni a határon túlra olyasmire, aminek köze van a határon túli magyarokhoz is. Ha ajánlanának pénzt, elfogadnák? Hiszen már Temesváron is költöttek pénzt arra, hogy a Gyárvárosban felújítsanak egy templomot.

Minden társfinanszírozásnak tudnánk örülni. Ha a magyar kormány, vagy magyar szervezetek szeretnének művészeti projekteket, akkor szívesen látjuk őket. Miért is ne? Hiszen ugyanilyen együttműködésünk van például a német kulturális központtal, vagy a franciával.

Mostanában egyre több kelet-magyarországi jön át dolgozni Temesvárra. Gondolja, hogy hamarosan a kultúrafogyasztók is járni fognak?

Ez lenne a cél, hogy Temesvár egy olyan hely legyen, ahová az emberek szívesen jönnek. Mert a város egyik legnagyobb problémája pont az agyelszívás. Rengeteg jól képzett ember ment el Nyugat-Európába, és rengetegen ott is maradtak. Tehát megpróbáljuk a kulturális életet úgy felélénkíteni, hogy akár a magánkezdeményezéseket is segítsük, hogy gyökeret eresszenek itt.

A pályázati anyagban szó volt a temesvári elfeledett történetek újrafelfedezéséről is. Milyen elfeledett történetei vannak a városnak?

Ez az egyik legnagyobb projektünk, és még ez sem indult el a pénzhiány miatt. Egy kis történettel kezdtünk, megvizsgáltuk a színházi ellenállást a diktatúra éveiben. Ez egy nagyon kis része a történetnek, tulajdonképpen az itt élő közösségektől akarunk történeteket gyűjteni, hogyan éltek ők különböző korokban, és ezt mutassuk meg a többi közösségnek! A megvalósítás módját a kurátorokra szeretném hagyni.

A Temesvár 2021 logójának színei a sárga és a fekete…

Igen, ezek a színek elég gyakran megjelennek.

Például az Osztrák-Magyar Monarchia színei is ezek voltak.

Tényleg?

Igen. Ön szerint érezhetőek még a Monarchia hatásai?

Először is elmondanám, hogy a színeket egy közvélemény-kutatás alapján választottuk. Nem akartuk, hogy mindenféle megkérdezés nélkül egyszerűen csak gyakorlatba ültessük valamelyik dizájner ötletét.

Azt hiszem, elmondható, hogy a történelem meghatározza a lakosok életét különböző formákban. Temesváron és a Bánátban, Erdéllyel ellentétben nem voltak annyira éles társadalmi osztálykülönbségek, például nem voltak nemesek. Másrészt itt a Habsburgok egyfajta európai kísérletet hajtottak végre, franciákat hoztak ide Elzászból, svábokat, cseheket, spanyolokat, lengyeleket is.

Temesvár ugyanakkor utak találkozásánál jött létre, keletről és nyugatról áramlottak itt az ötletek. Jól mutatja ezt, hogy a város egyik fő terén a római katolikussal szemben van a szerb ortodox katedrális.

Később, a kommunizmus alatt meg sokat számított, hogy az emberek innen néha átmehettek Magyarországra vagy Szerbiába beszerezni, amit itt nem lehetett, hozzáférésük volt a magyar és a szerb tévéadókhoz, más információk is érték őket, mint az ország többi részén élőket. Mindez természetesen hozzájárult a mentális építkezéseikhez is. És a Ceaușescuval szembeni ellenállás is erősebb volt, itt játszott a Phoenix rockbanda, amelynek sok rendszerellenes dala volt, a Sigma-csoport pedig, amely képzőművészekből állt, kapcsolatban volt az európai avantgárd alkotókkal.

És 1956-ban is volt egy diákmozgalom, a magyarországi forradalom mellett.

Igen, és a Politechnika diákjai csatlakoztak ehhez.

De miért pont itt? Miért nem Kolozsváron, Máramarosban?

az információ pedig itthon terjed. Sokan emigráltak innen, és tartották a kapcsolatot az itthon maradottakkal.

Gondolja, hogy Temesvár építhetne egy erős brandet a forradalom emlékezetére?

Ó, nagyon is! És nagyon kellene! Mármint sajnálatos, ami történt, de azt hiszem,

Akkor látták a tévében, amit láttak, de ha ide jönnének, akkor lehetne mást is mutatni nekik. Lehetne emlékséta a főbb helyszínekkel, egy múzeum is. Egyébként amikor megírtuk a pályázat első változatát, akkor ezen volt a fő fókusz. Aztán alakult a koncepció, de mindent megtartottunk, ami a forradalomról szólt.

Különben más premierekre is lehetne fókuszálni: Temesvár volt az első kelet-európai város, ahol volt elektromos közvilágítás, vagy ahol német nyelvű újság jelent meg. Az első romániai sörgyár, az első közkönyvtár, ahonnan kölcsönözni lehetett könyveket. Az első romániai város, ahol volt mozi: bezzeg most nincs egy sem, kivéve a bevásárlóköpontokban. A mozikat amúgy szeretnénk visszahozni. Szóval a forradalom fogalma többet is jelent, mint az 1989-es forradalom.

Valakinek meg kellene brandelni.