+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Böcskei Balázs
2018. december 13. csütörtök, 12:41
Ami szerdán volt az utcán, olyat már láttunk, de ami a parlamenti padsorokban történt, olyat még nem. Mi van, ha ez kellett ahhoz, hogy valami történjen majd jóval később?

„Sok beszédnek sok az alja / Csak az nem érti, aki nem akarja.
Tízmilliónyi Isaura / Legyen már végre a maga ura!”

(Bikini: A szabadság rabszolgái)

 

„Mi az eredménye?” – teszik fel maguknak sokan most a kérdést, miután az Országgyűlés Fidesz-KDNP-s többsége (beleértve a vesztegetéssel, vesztegetés elfogadásával és költségvetési csalással az ügyészség által megvádolt Simonka Györgyöt is) az ellenzék pulpitusfoglalása és hangos akciói ellenére is elfogadta a „rabszolgatörvényt”.

 

Mikor néztem az online közvetítéseket, ha meg nem is voltam győződve, de percről percre közeledtem ahhoz az állásponthoz, hogy az ülést majd felfüggesztik. Ami megakadályozott abban, hogy ennek magamban erősebben is hangot adjak, az a Fidesz-KDNP mindenkori elhivatottsága azt illetően, hogy amit beterjesztenek, azt a tervek szerint el is fogadják. A stabil, cselekvőképes és erős kormányzat képe folyamatosan igényli ezt az eljárást, minden másról pedig, ami ott történt a tulajdonképpeni kormánypárti informatikai rendszer részéről (a szavazás kivitelezéséről), bőven szóltak cikkek. Illetve

 

arra még keresni kell a szavakat és jelzőket politológusnak, jogászoknak, költőknek, pékeknek, és mindenkinek, aki még ilyet nem látott az elmúlt huszonnyolc évben.

 

Némi túlzással azt mondhatnánk, hogy a „rabszolgatörvény” esetében nincs olyan család, aki ne lenne érintett, és akinek még jobban ne kellene a jövőben azt a kockázatot viselnie, ami a munkaadó-munkavállaló viszony egyenlőtlenségéből fakad. Ennek megfelelően

 

a parlamenti ellenzék egy olyan módosítás ellen állt ki, ami osztályokon, rétegeken és nem utolsó sorban szavazótáborokon átívelő,

 

értelmezhető és könnyen lefordítható. Az ellenzéki politikusok kétségkívül mint „a” munkavállalók médiumai jelentek meg.

 

A már kezdetektől a 2018. április 8-a utáni parlamenti politizálást sokadrangúnak tételező – egyébként természetesen hónapról hónapra a padsorban ülő – Hadházy Ákos mégis a következőképpen véleményezte a tegnapi akciót a hvg.hu-nak: „Felhívtuk Hadházyt, azt mondta nem látja túl sok értelmét a mostani akciónak, mert a parlamenti megmozdulás csak annyit ér, amennyi látszik belőle. »Az ellenzéki szavazók látják, a kormánypárti médiát nézők viszont nem értesülnek erről, ők csak annyit látnak, amennyit megmutatnak nekik«”. Nagyon helyesen tette hozzá ehhez zárójelben a hvg.hu újságírója, hogy éppen előtte két nappal tüntetett Hadházy.

 

Az az egyéni mandátumát koordináció ellenére megnyerni nem tudó Hadházy mondja az előbbit, aki leginkább MSZP-s és DK-s aktivistákat mozgósítani tudó nullás tiltakozásokat szervezget advent vasárnapra az egyébként is könnyen megközelíthető és elérhető MTVA-székház elé.

 

Soha nem fogom azt megérteni, hogy politikus hogyan lehet ennyire következetlen, de ez nem is tárgya ezen írásnak. Amellett, hogy értem, amit Hadházy mond, ahogyan azt is, hogy ő azt gondolja, hogy az emberek tájékozódása egydimenziós, illetve az állampolgárok információk és a történések elől hermetikusan (illetve ahogyan az Echo TV riportere mondotta, „hermeneutikusan”) elzárhatók, de ez esetben Hadházynak ajánlom a Mérték Médiaelemző Műhely és Medián kutatását, úgyis mint abból például azt, hogy  a RTL Klub továbbra is a legnépszerűbb hírforrás, a fogyasztók, közönség 74 százaléka legalább hetente tájékozódik annak műsoraiból. Higgye el, ezek a kutatások neki is készülnek, és mindenkinek, aki kíváncsi saját magáén kívül más véleményére is.

 

A parlamenti ellenzék tehát tegnap megmutatta – meg kellett mutatnia –, hogy mire való a felhatalmazása,

 

hogy szemben a választáson el sem indulókkal, arra kapott mandátumot, hogy képviselje a másik – vagy mint jelen esetben –, a többségi Magyarországot. Szemben a korábbi magatartásukkal, a képviselők

 

nem elfogadták a NER parlamenti szisztémáját, hanem „kimozgatták” a struktúrákat, megbontották az addigi NER-rendet,

 

és lévén a tárgyalt törvény vitájában folyamatosan szűkítették jogaikat (lásd Lezsák Sándor nehezen feledhető szómegvonásait), tudták, hogy tovább ezen az úton nem lehet menni. Cselekvőként, és nem a NER jogi (így politikai) támasztékként léptek fel, saját mozgásterüket kezdték el módosítani. Mondhatnánk, hogy egyúttal szélesíteni, de egyrészt nem tudjuk, hogy Kövér László (mint Intézmény) milyen retorziókkal él majd, másrészt az ellenzék a tegnapi nappal megemelte a szintet, és ezzel a vele szemben később fennálló elvárásokat is.

 

Másképpen:

 

lehet-e 2018. december 12-e után ugyanúgy viselkedni parlamenti ellenzékiként, mint az éppen 24 órája zajlott események előtt?

 

Ha erre nem a válasz, abból akkor radikalizmus is következhet, aminek tartalmát meglehetősen nehéz lenne most feltölteni és meghatározni. Ha igen a válasz – főleg, ha adott esetben kormánypártot érdemben támogatottságában a törvény nem üti meg –, akkor jön a csalódottság, majd az újratervezés.

 

Semmiképpen nem az következik tehát, hogy most el kellene már hagyni a padsorokat. Azontúl, amit ilyenkor szokás írni, hogy milyen indokok szólnak a képviselői munka mellett, a tegnapi nap megmutatta azt is, hogy soha nem tudhatjuk, mikor tud olyan pillanat megszületni, amiből olyan folyamatok indulnak el, amelyeket nem láthattunk előre.

 

Nem mellékes, hogy a tüntetők soha nem fogják azt kiabálni, hogy „elegünk volt a kompetitív autoriter rendszerből”, és nem is kell ilyen szavakra „szocializálni” őket. Olyan szavakat kell a politikusnak használniuk, ami cselekvésre indító, ami a „mi a teendő?” kérdésre ad választ, ami „mozgás”. (Mindezt csak azért fontos megemlíteni, mert tegnap, az állampolgárnak és a sajtónak jelentős közvetítési szolgálatot tévő ellenzéki képviselő, Tordai Bence az online közvetítésben visszatérően hibrid rezsimezett, ami nem a politikai cselekvés, hanem a politikatudomány kategóriája, így ezt jobb lenne meghagyni a hivatásukból adódóan is elmélkedő figurának: a politikus cselekvő kategóriákkal éljen!)

 

A parlamenti jelenlét tehát még indokolt, ahogyan az lehet majd annak valamikori feladása is.

 

Soha nem tudhatjuk, hogy a „kompetitív autoriter rendszer” mivel billen ki, hiszen azok bukására vagy buktatására nincsenek semmiféle általános receptek. Minden parlamenti kijövetel előkészítést kíván.

 

Ahogyan egy általános sztrájk is, ami lehetne folytatása az eseményeknek, de kissé szkeptikus vagyok ezt illetően. Ünnepi időszakban, pár héttel az ország komplett leállása előtt, ebben a munkakörnyezetben meglehetősen nehézkes kivitelezni azt. Aki csinált már ilyet, az tudja, hogy annak szervezése nem keddről szerdára történik, hanem hónapos munka eredménye. Igazi szervezettséget és munkavállalói bebiztosítottságot követel, lám a félpályás útlezárások sem terjedtek ki az egész országra, messze nem.

 

Szemléletesen írja Jámbor András, hogy a tömeg különösebb szervezeti mobilizáció nélkül ment ki, és maradt kint tegnap, de a vezető és cél nélküli tömegnél rosszabb nincs – vagy talán csak a facebookos tüntetés-képeslapok („itt vagyunk, de hol is?” típusú fotók) –, mert az a céltalanság és a kifulladásérzés veszélyét hordozza magában.

 

Nehéz ugyanakkor megmondani, mi vagy ki irányából indul majd a következő szakasz: aligha az Alkotmánybíróság vagy Áder János felől. Szakszervezetek? Parlamenti pártok? Tömeg? Sehonnan? Nem tudjuk megmondani, hiszen

 

éppen a „kompetítv autoriter rezsimek” sajátossága az, hogy „kimegyünk a térre, de megtartani azt már nem akarjuk”

 

(erről bővebben itt), ahogyan az is, hogy a politikai cselekvés dinamikája ilyen rezsimekben kiszámíthatatlan.

 

Mert bár, amit tegnap láttuk az utcán, olyat – ha háttrébb lépünk kettőt – már láttunk, de olyat, ami a parlamenti padsorokban történt, még nem. S mi van, ha az kellett minden jelentős változás elmaradásának ellenére is ahhoz, hogy valami nagy történjen majd (jóval) később?

 

Aki erre a választ tudja, az ne a miniszterelnok@me.gov.hu-ra küldje!

 

Olvass még többet Böcskei Balázstól az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Dacian Cioloș lenne az első román, aki EP-csoportot vezet.

Egy, az egyházi tulajdonokat érintő törvénytervezet miatt háborognak a szerb ortodox egyházi vezetők és politikusok. Feszültség van Szerbia és Montenegró között.

A katalán függetlenségpártiak berágtak, mert nem ők adják Barcelona következő polgármesterét. Közben megszívathatják Pedro Sánchez miniszterelnököt is!

Még 3 napig lehet online szavazásra regisztrálni az előválasztásra. Részletek!

A volt román miniszterelnök korábbi uszító mondata éles ellentétben áll a szociáldemokrata EP-frakció értékeivel, mondta frakciótársa, Ujhelyi István az Azonnalinak.

A hét kérdése

Itt a nyár, itt a strandszezon, itt az idő elámulni azon, hogy hol tart még mindig a magyar gasztronómia. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

A kilencvenedik. A pesti Duna-korzón, június 13-17. között.

A borzalmas név ellenére is érdemes újragondolni mindazt, amit erről az unalmasnak tűnő fajtáról tudni vélünk. Június 22.

A Piacok Napján az Erzsébet tér egy hatalmas közösségi piaccá változik, idén már 6. alkalommal, június 23-án.

JazzTM, július 5-7. között Európa 2021-es kulturális fővárosában. Elég erős lineuppal, a közelben!

Tanúság? Cinkosság? Kortárs művészek fejtik meg a pannonhalmi főapátság galériájában. Egész nyáron!

Ezt is szerettétek

Hogy történt a rendszerváltás? Mit kell tudni a prágai gólemről? Milyen bosszúra készül az Álmok Fejedelme? Könyves Kálmán!

Valerij Pekar szerint az egész nyelvtörvényügy csak egy háborús ország átmeneti problémája. Interjú.

Amikor mi olyan speciálisnak érezzük magunkat, nem árt elmenni egy magát ugyanúgy meg- és feltalálni igyekvő másik volt szocialista fővárosba.

Ellenőriztük, mennyire vannak képben az emberek azzal, hogy kikre is lehet szavazni. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás