+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2018. december 7. péntek, 18:18
Miközben másutt Kurzok, Orbánok, Salvinik, de akár a szintén csak jelszavakban utazó Macronok erősödnek, Németország a teljesítményre és a szerénységre, a szorgalomra és az alázatra mondott igent.

A mai pártelnökválasztó CDU-kongresszus nagyon szoros és izgalmas eredménnyel zárult: az első fordulót is már a centrista Annegret Kramp-Karrenbauer nyerte, de a két jobbosabb jelölt, Friedrich Merz és Jens Spahn együttesen több szavazatot kapott. Azonban végül Spahn és Merz hívei nem egyesültek, a szavazatok valamivel több mint ötvenegy százalékával Kramp-Karrenbauert választották a küldöttek a CDU új elnökévé.

 

Az eredmény azt mutatja: Angela Merkel még egyszer, most már talán véglegesen legyőzte Friedrich Merzet és az ellene mindig berzenkedő konzervatív férfiakat.

 

Amikor Merkel 2000-ben a CDU elnöke lett, letaszította már a piedesztálról Helmut Kohlt, a pártelnöki posztról pedig Wolfgang Schäublet. Majd folyamatosan szorította ki a konzervatív férfiakat Edmund Stoibertől Roland Kochon át – egészen a most ismét visszatérni akaró Friedrich Merzig. Merkel tizenhat évvel ezelőtt szorította ki a frakcióvezetői posztból Merzet, aki aztán elment a gazdaságba, ahol mára – felettébb kétes hátterű cégek felügyelőbizottságaiban – alaposan megtollasodott.

 

A mostani elnökválasztás arról szólt, hogy a konzervatív férfiak visszatérhetnek-e a kohli időkhöz: a társadalompolitikailag konzervatív és a gazdaságpolitikailag neoliberális CDU-hoz. A párt már 1998-ban és 2002-ben se tudott egy ilyen programmal győzni. Merz ígérete, hogy visszahozza a kilencvenes és nyolcvanas éveket, éppen ezért végül nem volt meggyőző.

 

Merkel sikeresen alakította át a CDU-t, amely mára – a szélsőségek kivételével – minden irányba nyitott centrumpárt lett.

 

A merkeli CDU már nem csak a hagyományosnak számító, de Merkeltől egyre jobban elidegenedettebb szabaddemokratákkal (FDP), hanem a szocdemekkel és a zöldekkel is koalícióképes. Hiába nőtt fel egy széljobbos párt a CDU-tól jobbra, Merkel válasza nem az volt, amit Merz ígért. Merz jobbosabb retorikával akarta visszahozni a jobbszélt. Merkel viszont belenyugodott a jobbszél leválásába – ő a CDU-t már rég inkább a Zöldek mellett képzeli el. És a két polgári középpártnak, a CDU-nak és a Zöldeknek már ma is meglenne a többsége a német parlamentben.

 

Annegret Kramp-Karrenbauer mai győzelme egyértelmű üzenet: ez a párt már nem egy jobbos férfiklub, a CDU Merkel pártja.

 

Noha ma szűnt meg Merkel pártelnöksége, de ma született meg a merkeli örökség: a CDU a merkeli utat ígérő elnököt választotta. Annegret Kramp-Karrenbauer a CDU-t a centrumban képzeli el, és a szerény Saar-vidéki politikus számára is a „keresztény emberkép” a legfontosabb, amellyel Merz neoliberalizmusa nem fért volna össze.

 

Ma eldőlt: Merkel nem zárójel a német történelemben, pláne nem az a CDU történetében. Merkel sikeresen adta át a hatalmat olyasvalakinek, aki sokban hasonlít hozzá, aki szintén az ő politikáját folytatná. És ezzel Merkel megteremtette a lehetőséget arra, hogy 2021 után egy olyan politikus legyen a CDU kancellárjelöltje – és ezzel vélhetőleg Németország új kancellárja –, aki a balközépre is nyitott lesz. Ezzel persze végleg elszállhat annak esélye, hogy egy tisztán balos kormány jöjjön, a CDU már a balközépen is sikeresen halászik.

 

Hogy az új kancellár (kancellárjelölt) Annegret Kramp-Karrenbauer vagy egy másik merkelista reménység, az északi Schleswig-Holstein kormányfője, Daniel Günther lesz-e, még nem látni.

 

De hogy a merkeli örökséget mára a CDU örömmel átvette és megerősítette, az tény. Friedrich Merzre és neokonzervatív-neoliberális elveire a párt nemet mondott, Merz mehet vissza a kétes pénzügyeihez.

 

Mi Annegret Kramp-Karrenbauer sikerének titka?

 

Egyrészről sokban hasonló a története Merkeléhez. Lesajnált nőként, aki noha nem keleti, de egy másik perifériáról, Saar-vidékről jön, éppen azért tudott előre jutni, mert sokan csak legyintettek rá.

 

Merkel a kilencvenes években Kohl „kislánya” volt, akit senki se vett nagyon komolyan. Aztán elnök lett, tizennyolc évig állt a párt élén, és vélhetően tizenhat évig, azaz a kohli rekordot behozva, lesz Németország kancellárja. A Merzek, a Stoiberek, a Kochok, a Schäublék csak dörzsölhették a szemüket – az idős férfiak nem vették észre: a német társadalom is változott, és Merkel sikeresen változtatta meg a CDU-t. Kramp-Karrenbauer ezt tudja folytatni – Merkelhez hasonló szerénységgel, egyszerűséggel, pompátlansággal. Feltűnés nélküli siker.

 

Másrészről a mai eredmény sokat megmutat a német társadalomról.

 

Ez nem Ausztria, ahol pompával, nagy szavakkal egy jól fésült, érettségizett zsúrfiú – csak mert jól fésült és zsúrfiú – komoly karriert érhet el. Egy Sebastian Kurz a CDU kongresszusán esetleg gyakornokként vehetett volna részt a színfalak mögött.

 

A német társadalomban, amely talán ezért kicsit fádnak, strébernek, szürkének hat, a szorgalom, a teljesítmény és a szerénység számít. Egy nem annyira jól öltözött, nem is túl nőies Merkel vagy Kramp-Karrenbauer hitelesebb, mert éppen nem az öltözettel és nőiességgel akar politikus lenni, és nem vagyongyűjtésre, személyes pompára használja politikai karrierjét. És ez szimpatikusabb is a németek többségének, mint egy magánrepülőgépen repkedő, mandzsettagombos Friedrich Merz.

 

A német társadalom kissé aszketizmusa mellett tanulékonysága is megmutatkozott: képes változni, képes a történelemből tanulni, és a jobboldali populista veszélyre nem az a válasza, mint az osztrák zsúrfiúnak: nem maga is jobboldali populista akar lenni.

 

Annegret Kramp-Karrenbauer győzelmére igazán büszke lehet a német társadalom egésze.

 

Miközben másutt Kurzok, Orbánok, Salvinik, de akár a szintén csak jelszavakban utazó Macronok erősödnek, Németország a teljesítményre és a szerénységre, a szorgalomra és az alázatra mondott igent.

 

Arra, ami Merkel pártelnökségét és kancellárságát jellemezte – és amely immáron nem kisiklás, hanem a német társadalom fő iránya.

 

Herzlichen Glückwunsch, liebes Deutschland!

 

Olvass még több Techet Pétert az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Kövér László szerint az európai integráció tulajdonképpen olyan, mint a nácizmus, a sztálinizmus, és az amerikai imperializmus.

Behrouz Boochani korábban úgy nyert ausztrál irodalmi díjat, hogy egy ausztrál menekülttáborban tartották őrizetben, most Új-Zélandtól kapott ideiglenes vízumot.

Thierry Breton és Adina Vălean is átment a meghallgatáson, csak a magyar biztosjelölt fog kapni még plusz kérdéseket.

A magyar jelölt jó teljesítményt nyújtott, de nem tudta elhitetni, hogy biztosként le tudna szakadni az Orbán-kormányról.

Csak azért, hogy aztán pár hét múlva ki is lépjenek – már ha tényleg kilépnek. Von der Leyennek főhet a feje, ki tudja, mikor lép hivatalba a már most is késő új Európai Bizottság.

Bedőlni látszik a Le Pen-ellenes fal: egyre több baloldali szavazó választaná egy második fordulóban a szélsőjobboldali politikust a jelenlegi elnök ellenében. Te hogy döntenél?

A hét kérdése

„Támogasson téged a Momentum!” – hangozhatna a mondat azoktól, akiken megpróbáltak segíteni Fekete-Győrék az elmúlt napokban.

Azért ide elnéznénk

Jobbnál jobb európai filmeket vetítenek november 13-15. között, ráadásul még jegyet is lehet nyerni!

És mindegyiktől lehet kóstolni! Ráadásul Budapesten! És még finomak is a borok. Nov. 23.

Eljött a te időd! Ugyanis a szocialista párt szervezésében megnézhető Az ifjú Karl Marx című film november 14-én.

Fantasztikusirodalmi találkozó november 30-án!

Jávor Benedekkel, Stumpf Andrással és Bajomi-Lázár Péterrel december 12-ig.

Ezt is szerettétek

Miért nézik le egymást az értelmiségiek és a melósok? Három pályakezdő: egy büszke gázszerelő, egy egyetemista és egy self made man mondja el.

Romániának is valamiről illene szólnia. Most arról szól, hogy nagy, és még nagyobb akar lenni. Így nehéz lesz bármiféle autonómia, mert az nem mennyiségi, hanem inkább minőségi cél. Véleménycikk!

Az EU leendő éléskamrája lehetne a zöldségek tömegét termelő Észak-Macedónia, aminek az új nevét a lakói nagy része rühelli, de elviselik az olyannyira vágyott EU-tagság áraként. De lesz-e ebből valami?

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás