+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Antal Miklós
2018. december 6. csütörtök, 17:21
Lehet abban reménykedni, hogy egyszer csak mégis működni fog egyszerre a fogyasztás növelése, az ideális gazdasági szabályozás és a környezetvédelem, de jobb inkább alternatív megoldásokat keresni.

Isztin Péter az idei közgazdasági Nobel-emlékdíjak kapcsán nyilvánosan is kifejtette véleményét: nemrég megjelent cikkének legfontosabb állítása, hogy a környezetvédelem és a gazdasági növekedés összeegyeztethetők. Gyulai Iván válaszcikke rámutatott a gondolatmenet számos problémájára és levonta a következtetést: Péter állítása a jövővel szembeni vétek.

 

Én arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az érvelés módja sem támaszt alá ilyen állítást. A társadalmi vitában való konstruktív részvételhez és a félrevezető kijelentések elkerüléséhez sokkal alaposabb elemzésre van szükség.

 

Kritikám három főbb pontra irányul.

 

1. Isztin Péter írása figyelmen kívül hagyja, hogy a környezetvédelmi célok eléréséhez rendkívül gyors és radikális változás szükséges.

 

2. A gazdasági növekedés környezeti fenntarthatóságának komoly szakirodalma van, aminek ismerete nélkül nem lehet felmérni, hogy egy-egy megoldási módszer mennyire lehet hatékony.

 

3. A helyzet súlyossága és a megoldási módszerekre vonatkozó alapos ismeretek nélkül etikailag megkérdőjelezhető messzemenő következtetéseket levonni.

 

Részletesebben.

 

1. Radikális változás: Mekkora a kockázat?

 

Környezeti fenntarthatóság alatt érthetjük azt, ha a nemzetközileg elfogadott környezeti célokat elérjük. Vizsgáljuk meg, hogy milyen feltételezésekre van szükség ahhoz, hogy minden országban növekvő gazdaság mellett elérjük ezeket a célokat! Az éghajlatváltozás esetében – melynek a megfékezése csak egy része a környezeti fenntarthatóságnak – már önmagában is extrém feltételezésekre van szükség.

 

Folytonos növekedés mellett az egyik lehetséges út, hogy három-négy évtizeden belül eltűnik a világ teljes szén-, olaj, és gázipara, tehát minden fosszilis üzemű erőmű, jármű, fűtési rendszer, stb. Ezek ma – akárcsak 35 évvel ezelőtt – az összes felhasznált energiának kb. 80 százalékát adják. A másik lehetőség, hogy évente több milliárd tonna szén-dioxidot kivonunk a légkörből, és biztonságosan tároljuk hosszú távon. Egyelőre fogalmunk sincs, hogy ezt a fizikai méreteiben a világ olaj- és gáziparánál nagyobb rendszert ki, hogyan és miért építené ki.

 

Tegyük fel a kérdést, hogy mennyire reálisak ezek a feltételezések! A válasz megmutatja, hogy mennyire kockázatos, hogy elérjük-e a célokat.

 

Ez a kockázati szint lehet a mérőszáma annak, hogy a környezeti fenntarthatóság és a gazdasági növekedési paradigma összeegyeztethető-e.

 

A szakirodalomban sem főáramú közgazdász, sem ökológiai közgazdász részről nincs olyan érvelés, ami azt mutatná, hogy ez a kockázat nem nagyon nagy. Az ellenkezőjére van. A most díjazott Nordhaus szerint sem reális a 2 Celsius-fokos határ betartása sem, pedig a párizsi klímaegyezmény célja „jelentősen” ezalatt maradni. Ezek szerint

 

úgy egyeztethető össze a növekedés és a környezetvédelem, hogy nem érjük el a korábban kitűzött környezeti célokat?

 

Ha valaki ilyen meglepő – és a környezeti hatások ismeretében nehezen tartható – módon értelmezi a fenntarthatóságot, akkor ezt minimum jelezni, de még inkább indokolni illene.

 

2. Szakirodalom: Nincs mire optimistának lenni

 

Isztin cikke olyan dolgokra hivatkozik töretlen optimizmussal, melyekkel kapcsolatban a szakirodalom évtizedek óta alapvetően negatív eredményeket mutat. Ezeknek jelentős részére a válaszcikk már rámutatott, ezért csak két meglátást tennék hozzá. Az egyik legfontosabb állítás a gazdagodó országok erősödő környezetvédelmére vonatkozik. Ezzel kapcsolatban hosszú ideje tudjuk, hogy kulcsfontosságú szennyezőanyagok kibocsátása nem fordul visszájára úgy, hogy a legsúlyosabb negatív hatások (pl. a grönlandi jég olvadásával járó 6 méteres tengerszint-emelkedés vagy a kiváltott tömeges migráció) emiatt elkerülhetők legyenek.

 

A másik fontos állítás a kibocsátások adóztatásának áldásos hatásaira vonatkozik. A kibocsátások beárazása fontos törekvés, de

 

álom, hogy az elkötelezett kormányok majd szép óvatosan növelik az adókat, a világ legnagyobb lobbierővel rendelkező cégei (Exxon Mobil, BP, Saudi Aramco, Gazprom és társaik) pedig hang nélkül eltűnnek a színről.

 

Az egyes közgazdászok által elképzelt hihetetlenül rugalmas gazdaság, ami bármit megold, ami éppen fontos az emberiségnek, nem létezik.

 

Évtizedek óta tudjuk, hogy csökkenteni kellene a széndioxid-kibocsátást, mégis folyamatosan nő. Idén is rekord év várható, nem jó értelemben. Hasonlóképpen évtizedek óta tudjuk, hogy drámai mértékben pusztítjuk a nem emberi életformákat, mégsem állt meg a folyamat.

 

3. Következtetés: Gazdasági növekedés vagy alternatív megoldások?

 

Ha valaki őszintén keresi a megoldásokat egy társadalmi problémára, akkor meg kell húzni a határt az általunk ismert és ismeretlen részek között. Ki lehet-e jelenteni valamit a felsorakoztatott érvek és bizonyítékok alapján? Az állítás igazságát megkérdőjelező adatokat és érveket ismerjük-e, bemutattuk-e, és jogosan vetettük-e el őket? Következnek-e az állításaink a felhozott érvekből? Ez a cikk egyik feltételnek sem felel meg (logikai hibát is vét: abból, hogy a környezetszennyezés fenyegeti a gazdasági növekedés fenntarthatóságát, nem következik, hogy a környezetvédelem és a növekedés összeegyeztethető lenne).

 

Azzal kapcsolatban lehet vitákat folytatni, hogy merre a legjobb továbbhaladni abból a nehéz helyzetből, ahol környezeti szempontból vagyunk – jórészt éppen a fogyasztásunk hatásai miatt. Lehet érvelni a gazdasági növekedés mellett is bizonyos helyeken, bizonyos körülmények között. Ez azonban

 

nem jelenti azt, hogy ne lehetnének az alternatív megoldások sokkal jobbak, mint abban reménykedni, hogy a fogyasztás folytonos növelése mellett egyszer csak működni fog az elképzelt ideális gazdasági szabályozás, ami globális léptékben eddig sohasem működött.

 

Végső soron az is kérdés, hogy milyen világban szeretnénk élni: Milyen célokat adunk föl és mihez ragaszkodunk? Mindez azonban már egy másik kérdéskör.

 

Az a vita, hogy a gazdasági növekedés összeegyeztethető-e a környezeti fenntarthatósággal, a fenti értelemben lezárható.

 

Akkor érdemes újranyitni,

 

ha valaki mutat egy gazdaságilag és politikailag is reális, valóban zöld forgatókönyvet.

 

A szerző ökológiai közgazdász

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Levelet írt az európai liberálisok vezetője a Facebook-főnöknek a meghamisított videó miatt, ami közben eltűnt Facebookról.

Az ügy akkora vihart kavart a belga kormánykoalíció berkein belül, hogy a miniszterelnök lemondásra kényszerült.

Magánéleti okokra hivatkozva hagyja ott a parlamenti képviselőséget Staudt Gábor, akit több támadás is ért ősszel a kormánymédiában. Már a helyettese is megvan.

Az egyik közkedvelt ünnepi fogás nálunk luxusterméknek számít.

Meztelen síelő nőt ábrázoló festménnyel reklámozták a semmeringi alpesi sí világkupát.

A hét kérdése

Szánkó, sárga mellény? A földön fekvő Hadházy Ákos? Szerinted mi lenne a legjobb szimbóluma a tüntetéseknek? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Kömlődi Ferenc és Tamás Veronika vezet be a látszat-ellentétek világába december 19-én a Múzeum körúton!

December 19-én este varsói PiS-ellenes tüntetők szimpátiademonstrálnak a budapesti tiltakozókkal.

A moszkvai patriarchátus kórusa énekel december 19-én a Szent István-bazilikában.

A híres osztrák zeneszerző Holdbéli világ című vígoperáját hallhatják a nézők december 20-án a Festetics Palotában.

A Kutyapárt megköszön a kormánynak mindent. Hálatüntetés december 21-én.

Ezt is szerettétek

Elmagyarázzuk, ki hogyan ferdíti el a túlóratörvényt, és mi is
az igazság valójában!

Az Azonnali által megkérdezett politikusok abban egyetértettek, hogy nagyon sokat dolgoznak.

A macedón miniszterelnök nyilatkozott az Azonnalinak
a Gruevszki-ügyről. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás