+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Fekő Ádám
2018. december 6. csütörtök, 18:30
Hoppá, erőlködés nélküli magyar film született egy teljesen átlagos magyar fiatalról! Szakítás, világnézeti válság, elbukott tervek kerültek Reisz Gábor második mozifilmjébe, a Rossz versekbe.

Reisz Gábor második nagyfilmjéről gyakorlatilag lehetetlen úgy beszélni, hogy ne említsük meg a 2014-es Van valami furcsa és megmagyarázhatatlant. Nem folytatásról van szó, de a kritikailag és nézőszámilag is sikeres bemutatkozás könnyen agyonnyomhatta volna a rendezőt, aki ezúttal a saját főszereplésével és önéletrazi ihletéssel forgatott le egy filmet, ami első ránézésre nem sokban különbözik elődjétől:

 

adott egy srác, akivel szakít a barátnője, ő pedig leginkább a saját élete analizálásával próbálja feldolgozni, hogy már megint nem jött össze ez a szerelem dolog, miközben a nézők láthatják a Tipikus Magyar családot és Tipikus Magyar Helyzeteket.

 

A rajongói körökben csak VAN-ként emlegetett film tökéletes ötlet volt egy olyan időszakban, amikor már a 2001-es Moszkva tér óta nem jelent meg olyan magyar film, ami pontosan és hitelesen mutatná be a magyar jelent úgy, hogy egy harminc körüli felnőtt úgy érezné: hozzá szól. Mivel az igény óriási volt egy ilyen filmre, több szakavatott szem már az első trailer után kijelentette, hogy ez itt most egy generációs film lesz, az új Megáll az idő, vagy valami ilyesmi.

 

A kritikusok egy része annyira szerette volna ezt látni, hogy én átlag nézőként átverve éreztem magam, amikor egy alapvetően szórakoztató, de rettentően elnagyolt filmet kaptam egy teljesen életképtelen budapesti srácról, akinek még a barátai is életképtelenek. Márpedig ennyire azért nem szar fiatalnak lenni. Emellett voltak benne nagyon jó párbeszédek, hiteles szülő-gyerek kapcsolatábrázolás, de a legerősebb a szakítás metódusainak bemutatásában volt, abban ugyanis tényleg bárki magára ismerhetett, akit hagytak már ott váratlanul. 

 

 

A Rossz versekhez azért fűztem nagy elvárásokat, mert látszólag a VAN legerősebb oldalát választotta főprofilnak, tehát a fiatal felnőtt szenvedő férfi önmarcangolását. A téma kimeríthetetlen, Dosztojevszkij már 1866-ban szentelt egy egész könyvet abból a vergődésből, amit egy szerelmes férfi tud produkálni, de a Rossz versek szerencsére valamivel vidámabb ennél. 

 

Reisz tulajdonképpen másodszorra is nekifutott ugyanannak a feladatnak. Vehetném önismétlésnek is, ha nem érte volna meg a második nekifutás. A Rossz versek ugyanis végre tényleg egy nagyon jó film.

 

Ez már ott egyértelművé válik, ahogy kezdésként Tamással Párizsban szakít az ösztöndíjjal hónapok óta kint élő nője, Anna. Nincs benne túljátszott balfaszkodás, nem néz zavaróan bután maga elég a főhős, csak egy életszagú szakítás egy teljesen életszagú helyzetben. 

 

Tamás figurája nagyjából bárki számára megélhető: reklámosként nincs rossz munkája, de azért mégiscsak egy csirkehús-forgalmazó ajánlatát kellene élete nagy dobásának tartania, ami érthető módon nem érdekli annyira, amikor élete aktuális szerelme épp kidobja, és Franciaországban lóg egy Pierre nevű sráccal. A múltba révedve beleshetünk a rendszerváltás környékére esett gyerekkorába is, ahol javíthatatlan romantikusként kereste a szerelmet minden elképzelhető módon. Szóval tényleg nem olyan érdekes a történet, viszont talán a személyes vonal miatt is annyira természetesre sikerült az egész, hogy

 

a nézőnek szinte minden jelenet végén az az érzése, hogy ez akár vele is történhetett volna.

 

Mivel erőlködésmentesen kezdünk el szimpatizálni Tamással, a Rossz verseket könnyű annak tekinteni, ami: egy közel tökéletes szakítós film a kisbetűs életből, aminek a legnagyobb dicsérete talán az, hogy pár jelenet akár a Pop, csajok satöbbibe is belefért volna. A trükk az, hogy mivel Reisz megváltoztatta a fókuszt négy évvel ezelőtti munkájához képest, ezért korrajzként is sokkal jobban működik: a Kovács Zsolt által természetesen tökéletesen megformált apa például nem csak a film messze legszerethetőbb figurája,

 

de sikerül egy apa-gyerek viszonyt is úgy megrajzolni, ami miatt a nézőnek kedve lenne azonnal felhívni a családját, és elmondani nekik, szereti őket.

 

 

Bár a film nem akar túlmutatni magán, kicsit mégis sikerül az apával: amikor az addig végig roppant kedves és szórakoztató férfi a családi ebédnél ordibál arról, hogy „ezek ide be akarnak jönni”, és Németországban már kevesebb a német gyerek, mint a nem német, az jobban bemutatja a 2018-as magyar néplelket, mint bármelyik generációzós cikk. Leginkább azért, mert a figura akkor sem válik elleszenvessé vagy gyűlöletessé, egyszerűen csak megmarad annak a szerethető apának, aki utoljára Jugoszláviában volt külföldön. 

 

Reisz Gábornak nagyon megérte másodszor is nekifutni egy botladozások köré épülő szakításnak, mert a Rossz versek olyan film lett, amit nem kell magyarázni. Van saját hangulata és felismerhető stílusa, nem esik túlzásokba, egyszerűen csak jó érzés megnézni. Azt még nem tudom, generációs film-e, mert az majd évekkel később derül ki.

 

A Rossz Versek december 27-től kerül országosan a mozikba.

 

 

FOTÓK: Facebook / Rossz versek

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Napirend előtti felszólalás helyett kivonultak a parlamentből az ellenzéki képviselők. Esztergomba mennek tiltakozni.

II. János Pál menesztette 1983-ban a nicaraguai Ernesto Cardenalt, aki az akkori szélsőbalos kormány minisztere volt. Most Ferenc pápa rehabilitálta a 94 éves papot.

Ma elstartol a parlament tavaszi ülésszaka, és egészen június 14-ig tart. Briefing négy pontban.

Eredetileg a migrációs rész nem tetszett a magyaroknak, de most változtatás nélkül ment át.

Bár fizikailag lassan vége lesz a kalifátusnak, a mögöttük lévő hálózatokat is el kell vágni.

A hét kérdése

Újabb intézkedéseket jelentett be Orbán Viktor annak érdekében, hogy ne fogyjon tovább a magyar. De elég ez bármire is? Mondjátok meg ti!

Azért ide elnéznénk

Hogy végzi a munkáját a Magyar Filmalap? A Revizor folyóirat kivesézi február 18-án.

Tölgyessy Péter jogász-expolitikus a rendszerváltásról ad elő február 20-án.

Milyen a furmint, ha balaton-felvidéki? Kóstold végig őket a február 22-23-i hétvégén!

Kóstold végig a legjobb badacsonyi borokat Budapesten, március 9-én, szombaton!

A branding hatásait járják körül magyar alkotók Pozsony egyik legmenőbb kiállítóterében, a Kunsthalléban, április 14-ig!

Ezt is szerettétek

Egy tangóharmonika, egy ember, egy dal, hat nép. Melyik a legjobb? A bosnyák? A horvát?

Milyen lesz a kontinens, amikor százéves lesz a világ legsikeresebb utópisztikus projektje? Mondjátok el ti az Azonnali novellapályázatán!

Hiába ugyanis a rengeteg adat, ha nem tudjuk őket kutatható módon megőrizni; márpedig jelenleg még ötlet sincs erre.

És vajon mit keresett a Jobbik évadnyitóján az LMP társelnöke vagy éppen Márki-Zay Péter?

Twitter megosztás Google+ megosztás