+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Fekő Ádám
2018. december 6. csütörtök, 18:30
Hoppá, erőlködés nélküli magyar film született egy teljesen átlagos magyar fiatalról! Szakítás, világnézeti válság, elbukott tervek kerültek Reisz Gábor második mozifilmjébe, a Rossz versekbe.

Reisz Gábor második nagyfilmjéről gyakorlatilag lehetetlen úgy beszélni, hogy ne említsük meg a 2014-es Van valami furcsa és megmagyarázhatatlant. Nem folytatásról van szó, de a kritikailag és nézőszámilag is sikeres bemutatkozás könnyen agyonnyomhatta volna a rendezőt, aki ezúttal a saját főszereplésével és önéletrazi ihletéssel forgatott le egy filmet, ami első ránézésre nem sokban különbözik elődjétől:

 

adott egy srác, akivel szakít a barátnője, ő pedig leginkább a saját élete analizálásával próbálja feldolgozni, hogy már megint nem jött össze ez a szerelem dolog, miközben a nézők láthatják a Tipikus Magyar családot és Tipikus Magyar Helyzeteket.

 

A rajongói körökben csak VAN-ként emlegetett film tökéletes ötlet volt egy olyan időszakban, amikor már a 2001-es Moszkva tér óta nem jelent meg olyan magyar film, ami pontosan és hitelesen mutatná be a magyar jelent úgy, hogy egy harminc körüli felnőtt úgy érezné: hozzá szól. Mivel az igény óriási volt egy ilyen filmre, több szakavatott szem már az első trailer után kijelentette, hogy ez itt most egy generációs film lesz, az új Megáll az idő, vagy valami ilyesmi.

 

A kritikusok egy része annyira szerette volna ezt látni, hogy én átlag nézőként átverve éreztem magam, amikor egy alapvetően szórakoztató, de rettentően elnagyolt filmet kaptam egy teljesen életképtelen budapesti srácról, akinek még a barátai is életképtelenek. Márpedig ennyire azért nem szar fiatalnak lenni. Emellett voltak benne nagyon jó párbeszédek, hiteles szülő-gyerek kapcsolatábrázolás, de a legerősebb a szakítás metódusainak bemutatásában volt, abban ugyanis tényleg bárki magára ismerhetett, akit hagytak már ott váratlanul. 

 

 

A Rossz versekhez azért fűztem nagy elvárásokat, mert látszólag a VAN legerősebb oldalát választotta főprofilnak, tehát a fiatal felnőtt szenvedő férfi önmarcangolását. A téma kimeríthetetlen, Dosztojevszkij már 1866-ban szentelt egy egész könyvet abból a vergődésből, amit egy szerelmes férfi tud produkálni, de a Rossz versek szerencsére valamivel vidámabb ennél. 

 

Reisz tulajdonképpen másodszorra is nekifutott ugyanannak a feladatnak. Vehetném önismétlésnek is, ha nem érte volna meg a második nekifutás. A Rossz versek ugyanis végre tényleg egy nagyon jó film.

 

Ez már ott egyértelművé válik, ahogy kezdésként Tamással Párizsban szakít az ösztöndíjjal hónapok óta kint élő nője, Anna. Nincs benne túljátszott balfaszkodás, nem néz zavaróan bután maga elég a főhős, csak egy életszagú szakítás egy teljesen életszagú helyzetben. 

 

Tamás figurája nagyjából bárki számára megélhető: reklámosként nincs rossz munkája, de azért mégiscsak egy csirkehús-forgalmazó ajánlatát kellene élete nagy dobásának tartania, ami érthető módon nem érdekli annyira, amikor élete aktuális szerelme épp kidobja, és Franciaországban lóg egy Pierre nevű sráccal. A múltba révedve beleshetünk a rendszerváltás környékére esett gyerekkorába is, ahol javíthatatlan romantikusként kereste a szerelmet minden elképzelhető módon. Szóval tényleg nem olyan érdekes a történet, viszont talán a személyes vonal miatt is annyira természetesre sikerült az egész, hogy

 

a nézőnek szinte minden jelenet végén az az érzése, hogy ez akár vele is történhetett volna.

 

Mivel erőlködésmentesen kezdünk el szimpatizálni Tamással, a Rossz verseket könnyű annak tekinteni, ami: egy közel tökéletes szakítós film a kisbetűs életből, aminek a legnagyobb dicsérete talán az, hogy pár jelenet akár a Pop, csajok satöbbibe is belefért volna. A trükk az, hogy mivel Reisz megváltoztatta a fókuszt négy évvel ezelőtti munkájához képest, ezért korrajzként is sokkal jobban működik: a Kovács Zsolt által természetesen tökéletesen megformált apa például nem csak a film messze legszerethetőbb figurája,

 

de sikerül egy apa-gyerek viszonyt is úgy megrajzolni, ami miatt a nézőnek kedve lenne azonnal felhívni a családját, és elmondani nekik, szereti őket.

 

 

Bár a film nem akar túlmutatni magán, kicsit mégis sikerül az apával: amikor az addig végig roppant kedves és szórakoztató férfi a családi ebédnél ordibál arról, hogy „ezek ide be akarnak jönni”, és Németországban már kevesebb a német gyerek, mint a nem német, az jobban bemutatja a 2018-as magyar néplelket, mint bármelyik generációzós cikk. Leginkább azért, mert a figura akkor sem válik elleszenvessé vagy gyűlöletessé, egyszerűen csak megmarad annak a szerethető apának, aki utoljára Jugoszláviában volt külföldön. 

 

Reisz Gábornak nagyon megérte másodszor is nekifutni egy botladozások köré épülő szakításnak, mert a Rossz versek olyan film lett, amit nem kell magyarázni. Van saját hangulata és felismerhető stílusa, nem esik túlzásokba, egyszerűen csak jó érzés megnézni. Azt még nem tudom, generációs film-e, mert az majd évekkel később derül ki.

 

A Rossz Versek december 27-től kerül országosan a mozikba.

 

 

FOTÓK: Facebook / Rossz versek

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Sok-sok gyerek születik, mi meg döntsük el, milyen Európában nőjenek fel. Erről szól a klip.

Mutatjuk 2019 Budapestjének valószínűleg legígéretesebb gyakornokságát: a miénket.

Az egyik román zsebtolvajokról tweetelt, a másik arról, hogy fél a fekete nőktől. Repülnek.

Az újonnan megválasztott ukrán elnöknek adták ki magukat, ezzel pedig a francia elnököt húzhatta csőbe egy orosz telefonbetyár-páros.

Dobrev Klárát több mint háromszor annyian ismerik itthon, mint Németországban a kereszténydemokrata
CSU csúcsjelöltjét.

A hét kérdése

A Notre-Dame hétfői katasztrófája egész Európát megmozgatta. De vajon mi tudná összehozni a magyarokat?

Azért ide elnéznénk

Az Azonnali összeültet vitázni pár ifjú politikust április 25-én az Aurórában. Regisztráljatok!

Működik-e az ökologikus vidékfejlesztés? Mit kéne csinálniuk az önkormányzatoknak? Konferencia április 26-án.

Bringázz április 28-án a Margitsziget és a Városliget között több száz másik emberrel!

Április 25–28. között a Millenáris Parkba ismét kivonulnak a kiadók, és sok szerző is ott lesz.

Hogyan teljesített az Európai Bizottság a luxemburgi Jean-Claude Juncker vezetése alatt? Április 29-én a Corvinus Egyetemen megtudhatod.

Ezt is szerettétek

György Péter a Notre-Dame-on kívül a legújabb trianoni emlékmű terveiről is beszélt az Azonnalinak. Interjú!

Mi történt a dél-balkáni országgal és a Magyarországon menedékjogban részesített Nikola Gruevszki pártjával?

Révész Máriusz kormánybiztos Azonnalinak tett ígérete szerint kátyúzni is fognak a pénzből!

Elmentünk egy kampányfórumra Újvidéken, mert most először szavazhatnak az EP-választáson a vajdasági magyarok. Riport!

Twitter megosztás Google+ megosztás