+++ MIBEN FEJLŐDJÜNK, MIRŐL ÍRJUNK? MONDD EL A VÉLEMÉNYEDET AZ AZONNALIRÓL! +++
Ésik Sándor
2018. december 4. kedd, 10:00
Nem lenne jobb figyelmen kívül hagyni a vasvillával Liszkay Gábor alá söpört médiát, és azzal foglalkozni, ami tényleg fontos? Vagy mégis inkább le kell velük állni vitatkozni?

Előrebocsátom: ennek a cikknek nem lesz végkövetkeztetése, hanem kérdőjel lesz a végén.

 

Írtam már, hogy Orbán Viktor az eddigi tapasztalatai alapján valamikor a megválasztását követő pár hónappal szokta elkezdeni, és a ciklus közepéig teszi meg a drasztikus lépéseket, utána már a következő választásra készül. Így van ez most is, megvolt pár nagy kirúgás (Lázár János, Balog Zoltán) megvolt a CEU-ügy, a háttérben

 

lassan a Magyarország fölötti légköri folyamatokat is beszervezték Mészáros Lőrinc alá, és ahogy írtuk, készülnek a 2020 utáni időszak finanszírozásának megoldására, várhatóan olyan adósságfelhalmozással, amely mellett néhai Fekete János klottgatyás kisiskolásnak tűnik majd.

 

Emellett pedig a teljes fideszes médiát berántották egy szervezetbe, Liszkay Gábor alá. Liszkay gerinctelenségével, hozzá nem értésével, a vezér iránti feltétlen lojalitásával már többször is bebizonyította, hogy Orbán jó katonája. A G-napon is pont időben állt a jó oldalra, felmérve, hogy Simicska nem akar öngyilkos lenni, és be fogja dobni a lapjait.

 

A Halálcsillag halála

 

Más kérdés, hogy afféle inverz Midászként, amihez az utóbbi időben Liszkay nyúlt, az menthetetlenül szarrá változott. Nem volt ez mindig így. A még Simicska alatt létrehozott Hír TV egyike a magyar sajtó- és médiatörténet legnagyobb sikereinek. Ahogy tíz évvel korábban az RTL Klub és a Heti Hetes segített megbuktatni Orbánt, úgy vert minden nap, minden adásával a Hír TV újabb szeget az amúgyis haldokló kormánykoalíció koporsójába a 2010 előtti években.

 

Én ezt akkoriban elég közelről néztem, és azt láttam, hogy a Hír TV nagyon profi licenszeket és nagyon profi szakembereket vett meg, nagyon tudatosan célzott közönségre, és az egész koncepciót nagyon magas színvonalon valósította meg. Azóta azonban Liszkay a lojalitást választotta a csapat összetartása helyett, ráadásul rászakadt az Echo TV-s és a Habony által felszedett dilettáns csapat, akik nem képesek egy negyedórás híradót vagy egy sima helyszíni bejelentkezést sem csinálni. Nem csoda, hogy

 

ha a megyei lapokat kivesszük, ez a sok tízmilliárdos szörnyeteg alig produkál elérést. Egy-két százalékos tévék, pár ezer példányban kiadott lapocskák és néhány száz törzsklikkelőnek gyártott honlapok.

 

De nekem mindegy is, nincs dolgom velük.

 

Teljesen kívül esek a fideszes média célközönségén. Nem vagyok minden aprósággal felheccelhető sértődött rettegő, akit röhögve heccel a 888 stábja. Nem vagyok reménytelenségben élő vidéki értelmiségi, aki a megyei lapot járatja csak, a gyászhírek és az állatorvosi rendelő nyitvatartása miatt. Nem vagyok a három szótagnál hosszabb szavakkal hadilábon álló átlag szavazópolgár, akinek a Ripost hatalmas címlapképei kellenek, Sorossal és Verhofstadttal. Nem vagyok iskolaigazgató, színházi rendező, akinek rettegve kell kinyitni a Magyar Időket, hogy vajon megírják-e róla, hogy túl liberális, és el kell zavarni.

 

Semmi dolgom a fideszes médiával

 

Ezért aztán az első reakcióm az szokott lenni, amikor valaki nekiáll hőbörögni, hogy mondjuk Huth Gergely mit írt, vagy a 888-on megy a libsizés, hogy mégis, mi a francért olvasol te ilyet? Tudjuk, miért vannak, tudjuk, hogy egy modern Gyűrűk Ura-feldolgozásban ők lennének az értelmesebb orkok. Erre szoktam válaszul kapni, hogy dehát figyelni kell, mit mozog az ellenség, és reagálni.

 

Én ezzel nem sok mindent tudok kezdeni, mert ugyan mi a francot reagáljak például arra, hogy egy alig leplezett fotelnáci hülyegyerek (vagyis a hímnemű bölcsészhallgatók 70 százalékába tartozó egyed) ír egy levelet a 888-nak, hogy felőle lehet mindenki liberális, amíg otthon a négy fal között csinálja (azt már nem írja le, hogy a többit legszívesebben a nyílt utcán lincselné meg). Ez ellen persze lehet tiltakozni, de minek. A 888 szerkesztőségében majd röhögnek egyet, hogy höhöhö, megint sikerült megtornáztatni a libsiket.

 

Az az érzésem, hogy nekem a Liszkay alá vasvillával összedobált médiával semmi dolgom. Ők ők, én meg én vagyok.

 

Ott én nem tudok se szép se okos lenni, ők pedig nem tudnak semmi olyat írni, amiből ne csöpögne az alig leplezett gyűlölet a „libsikkel” szemben, akik merészelnek háromnál tovább számolni, és akik nem akarják a gazdaságos tátrai síelés alkalmából Becherovkára ivott sörtől részegen üvölteni, hogy Krasznahorka büszke vára, és nem akarnak, lehetőleg nagymellű szőke nőket párosával kiutaltatni Magyar Anyává tétel céljából.

 

Nem is nagyon szoktam ezért az ilyen dolgokra reagálni, kimaradt a kultúrkampf is, mert nem tudtam belátni, miért is kellene reagálni egy hülyegyerekre, aki elkezdte megírni, hogy a pesti színházvilágban mindenki liberális. Na ja, a kormánypárti színész általában pocsék színész, szerte a világon, a kormány politikai irányvonalától függetlenül.

 

Azt gondolom, hogy helyesebb volna a Liszkay-sajtót ignorálni. Megtették azt a szívességet, hogy nem kell gondolkodni. Ami ott van, abban a kupacban, az Ők, mi pedig Mi vagyunk.

 

Igen ám, de a választásokon a nép Őket választja, mert a Mi, az bizony nem mi, hanem egy csomó olyan alak is, akivel egy városban se tartózkodom szívesen. Továbbá hippik, ezeréves filozopter bácsik és nénik, színházrajongók és más hasonlók. Nem én. Nagyon nem.

 

Mi a teendő?

 

Tehát akkor mégis kellene foglalkozni a Ripost címlapképével vagy azzal, hogy Schmidt Mária szerint mit kell tanítani az iskolában? Esetleg azért, mert lehet, holnap tényleg bevezetik? Nem tudom. Befolyásolta őket valaha is, hogy ki mit reagál? Én úgy emlékszem, nem.

 

Nem lenne jobb figyelmen kívül hagyni őket, és azzal foglalkozni, ami tényleg fontos? Vagy mégis inkább le kell velük állni vitatkozni?

 

Ti mit gondoltok?

 

Ésik Sándor cikke a Diétás Magyar Múzsán is megjelent.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az exminiszterelnök közvetlen kapcsolatban állhatott a Kuciak-gyilkosság állítólagos megrendelőjével, erre válaszul összehívott sajtótájékoztatóján szinte mindenkinek nekiment.

Dél-Franciaországban még mindig legálisak a bikaviadalok, az egyikre pedig az elvileg az állatjogi kérdésekért is
felelős mezőgazdasági
miniszter is elment.

A német környezetvédelmi minisztérium felmérése szerint a 14-22 év közöttiek szerint fontosabb a klímavédelem, mint a társadalmi igazságosság.

„A helyieket kizárva a pártok szétosztották egymás közt a koncot, mint a haramiák” – mondja Várnai László, a CivilZugló Egyesület vezetője.
Az MSZP-s Horváth Csaba szerint viszont Várnaival
nagyon nehéz együttműködni.

Főleg lengyelek és románok intéztek eddig letelepedési engedélyt az Egyesült Királyságban, de sokan még mindig nem gondolják fontosnak.

A hét kérdése

Meg lehet még akadályozni? Nem? Kamu az egész? Leszarod? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

A lassú élet ideálja mentén alkotó értékteremtők bemutatkozása a Balaton-felvidéken augusztus 18-án.

Ha a tűzijáték helyett inkább angol metalcore-ra csapatnád, augusztus 20-án a Dürerben a helyed. Vendég: Inhale Me.

Figyelemfelhívó bringatúra Budapestről Szentendrére augusztus 24-én délelőtt.

Gellért Ádám ad elő a Clio Intézet estjén szeptember 4-én.

Tokaj-Hegyalja legszebb falujában szeptember 13-án végig lehet kóstolni a helyi borászatok legjobb borait.

Ezt is szerettétek

Mire elég, ha Zuzana Čaputová elnök azt mondja magyarul, hogy köszönöm? Jarábik Balázs felvidéki elemző elmagyarázza.

A Coca-Cola ugyanolyan politikai termék, mint a Fidesz. Kár, hogy az előbbinek a magyar ellenzék is bedőlt, írja Techet Péter.

A véleménybuborékok ártanak jobban a demokráciának, vagy pártízezer „hülye” szavazó?

Az Azonnali birtokába kerültek a 2018-as szerződéseik: volt, ahol a kutatási pénznek nevezett összegből focipályát újítottak fel. Hogy mi?! Tényfeltárás!

Twitter megosztás Google+ megosztás