+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Bakó Bea & Bukovics Martin & Kulcsár Árpád
2018. december 4. kedd, 07:56
Nincs baja azzal, hogy a románok patrióta módon ünneplik december elsejét, egy kétsebességes Európa pedig ráférne Romániára, hogy újra felébressze a megfelelési kényszert mint a fejlődés motorját – mondja az Azonnalinak Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke. Szóba állhat-e egy RMDSZ-es a magyar ellenzékkel? Mi a Duna TV ősbűne a székelyekkel kapcsolatban? Miért áll érdekében a jogállam a korrupt román kormánynak? Nagyinterjúnkból ez mind kiderül!

Ön a Fidesz erdélyi fiókszervezetében politizál?

 

Jó a kérdés, de nem. Ez egy hosszabb történet, ami még a kilencvenes évek közepére nyúlik vissza. 2008-ban a Fidesz jelentősen részt vett az erdélyi kampányban az Erdélyi Magyar Néppárt oldalán, majd a második Orbán-kormány több olyan intézkedést is tett, amivel az EMNP-t akarta helyzetbe hozni, gondolok itt például a magyar állampolgárság igénylésébe való bevonására azzal, hogy a párttal hozatta létre a Demokrácia Központokat, vagy arra, hogy olyan médiaportfóliót hozott létre, ami elsősorban az ő rendelkezésükre állt. Ezt követte egy jónéhány éves mosolyszünet. Végül sikertelennek bizonyult, hogy az EMNP-ből hozzanak létre domináns pártot Erdélyben, ez ugyanis nem az erőforrásoktól és a magyarországi politikai támogatástól függ. 

 

Egyértelművé vált, hogy a folyamatos szembenállás senkinek se jó. A Fidesznek se. Az EMNP-vel lehet ugyan jó konferenciákat szervezni, de ha a Fidesz azt szeretné, hogy a magyarországi nemzetpolitikát Romániában önkormányzati vagy akár kormányzati, parlamenti döntésekkel lehessen támogatni, vagy még ha a támogatás erős szó is, legalább a mindenkori román kormány szempontjából egy megengedő, tudomásul vevő keretet kialakítani; az az EMNP-vel nem megy, ezt világosan látták.

 

Aztán 2014 elején Semjén Zsolt egy interjúban úgy fogalmazott, hogy el kell kerülni azt a helyzetet, hogy az RMDSZ 85-92 százalékos támogatása miatt az erdélyi magyarok ne tudjanak a magyarországi választáson leszavazni a Fideszre. Ha megfordítom ezt a mondatot, akkor világossá válik az RMDSZ legfontosabb érdeke ebben a viszonyban: a Fidesznek az erdélyi szavazótábora 95-96 százaléka az itteni magyaroknak.

 

Nekünk az az érdekünk, hogy valaki egyszerre tudjon RMDSZ-es és fideszes lenni,

 

és a rossz viszony ne legyen akadálya annak, hogy ez a különböző választásokon is megnyilvánuljon.

 

A választók ennyire következetesek ebben? Magyarországon egy választáson is megosztják a két szavazatukat vagy egymás utáni választáson leszavaznak különböző pártokra. Tényleg megsértődnének?

 

Folytatom a logikát, mert ez az egyik része. Magyar oldalról elsősorban pragmatikus a megközelítés.

 

Orbán Viktorról sok mindent lehet mondani. Jót is, és talán kevésbé jót is, de az biztos, hogy hihetetlenül pragmatikus politikus.

 

Ha látja, hogy valami ellen nagy az ellenállás – netadó, vasárnapi boltbezárás –, akkor abból rögtön kihátrálnak, és automatikusan váltanak, nem csinálnak belőle presztízskérdést. Másrészt az erdélyi magyarok egy alapvetően jobbközépre húzó szavazóbázis.

 

Mennyire jobbközép? Mondjuk akár a német CDU-hoz vagy az osztrák ÖVP-hez viszonyítva?

 

Ez egy strukturális kérdés, én három dologra szoktam itt utalni. Egyrészt a kisebbségi helyzet, amiben a legfontosabb a nemzeti identitás megőrzése, továbbadása, bár nem csak ennyiben merül ki. A másik a múlthoz való viszony. Ceaușescu záró periódusában tetten érhető volt a Rákosi-korszak összes ismérve, leszámítva a tömeges fizikai terrort. Eközben Magyarország a Kádár-rendszer liberalizációja útján jutott el ’89-ig, tehát óriási volt a különbség a kettő között.

 

Ráadásul Ceaușescu alatt egy határozott nemzeti elnyomás-éle is volt ennek – az erdélyi magyarok teljes mértékben elutasítják azt, ami ’89 előtt volt. A románok lehet, hogy visszasírják Ceaușescut, de a magyarok egész biztosan nem. Épp ezért azokat a magyarországi irányzatokat is mereven elutasítják, akik esetében bármilyen jogfolytonosság mutatható ki a ’89 előtti időkkel.

 

Az, hogy az MSZP-nek olyan miniszterei voltak, akik miniszterek voltak ’89 előtt is… Hát, hogy mondjam? Azokat Romániában lelőtték,

 

de legalábbis ilyen fel sem merül. Tehát a múlt ilyen határozott elutasítása egyértelműen jobbközépre pozícionál.

 

Harmadrészt pedig Erdélyben egész más a történelmi egyházak szerepe, hiszen amikor a két világháború között a román állam egyik napról a másikra megszüntette a magyar nyelvű oktatást, akkor ezt a feladatot az egyházak vállalták magukra, vagyis jelentős volt a társadalmi szerepvállalásuk, másrészt pedig autonómok. Magyarországon gyakran van azzal kapcsolatban értetlenség, hogy miért az egyházaknak mennek a határon túlra szánt támogatások. Azért, mert ott biztosabb helyen van egy ingatlan, mint akárhol máshol, hiszen jogilag nehezebb megkérdőjelezni az egyház vagyonát, mint egy alapítványét vagy egyesületét, ami ma van, holnap nincs.

 

Porcsalmi Bálint RMDSZ-alelnök nemrég azt mondta egy kerekasztal-beszélgetésen, hogy talán túl van értékelve az egyházak mobilizáló ereje Erdélyben, hiszen a házasságról szóló referendum kapcsán is csak ők kampányoltak, és érdektelenségbe fulladt az egész. Ön ezt hogyan látja?

 

Az egyházakkal való együttműködés nem azon alapul, hogy a mobilizáló szerepük meghatározó. Persze volt olyan, még a kilencvenes években, hogy az RMDSZ etnikai alapon szerveződő egyesületeken, véleményvezéreken és az egyházakon keresztül próbált mobilizálni, de mára a választási technikák megváltoztak. Ma már a pártok közvetlenül szólítják meg a választókat. Én óvnék attól is, hogy a referendum kapcsán történt mozgósításból vonjunk le messzemenő következtetéseket, mivel az nagyon hamar

 

bekerült egy olyan értelmezési kontextusba, hogy a PSD-elnök Dragnea jövőjéről szavazunk. Dragnea népszerűsége 4 százalékos a közvélemény-kutatásokban, de világos, hogy egyszemélyes vezetője az országnak.

 

Tehát az ő megítélése rányomta a bélyegét a referendumra, ami szerintem egy elhibázott népszavazás volt, ahol rossz kérdésre csak rossz választ lehetett adni.

 

 

Mi az oka annak, hogy azon jobban felbolydulnak az itteni magyarok, ha egy jobbikost hozunk ide vitázni, mintha egy DK-st? 

 

Ez nem így van. Ha az erdélyi felméréseket nézzük, akkor van egy 95 százalékos Fidesz, a maradéknak pedig a fele Jobbik. A Jobbik politikai víziójának vannak Erdélyben is követői.

 

Mi ez a vízió? A revizionizmus?

 

Nem mondanám. Inkább a kisebbségi kérdés erősebb, markánsabb képviselete. És az, amit Csurka István fogalmazott meg az etnikai nemzetállamépítés kapcsán, hogy a megrekedt nemzetépítést – amibe nem fér bele a magyarországi izraelita és roma, belefér viszont a határon túli magyar – állami eszközökkel folytatni kell.

 

A Fidesznél nagyon fontos a folyamatos jelenlét: ebben Bálványosnak nagy a szerepe. A lassan harmincéves Bálványost végignézve a politikai elit 90 százaléka megfordult itt egyszer vagy többször: eljött a határtól többszáz kilométerre, medvét látott, pálinkát ivott, mulatott egy jót egy magyar világban. Ilyen szempontból van egy társadalmi beágyazottsága a Fidesznek. A Jobbiknak is van egy ilyen tábora Gyergyószentmiklóson, ami lassan tíz éves, tehát az ő esetükben is beszélhetünk jelenlétről.

 

A közvélemény a Jobbikkal kapcsolatban elmarasztaló, erre jó példa Marosvásárhely. Marosvásárhelyen most történik meg az etnikai váltás: a magyarok aránya most már csak 47 százalék körül van, a kilencvenes évek elején még jóval 50 százalék fölött volt. A helyi többségből kisebbséggé válást nehéz feldolgozni. Ezért puskaporos hordó Marosvásárhely, nem véletlen, hogy ott tört ki a marosvásárhelyi pogrom is, hiszen két többségi tudattal rendelkező helyi közösség feszül egymásnak: az országos többséget maguk mögött tudó, akár konkvisztádori lelkülettel élő románok és a székely főváros bűvkörében felnőtt magyar közösség. Egy ilyen kényes helyzetben elmegy oda a Jobbik:

 

utána hetekig erről cikkezik a román sajtó, csakhogy a jobbikosok hazamentek, mi viszont itt maradtunk a problémával.

 

Önök akkor nem hisznek a Jobbik néppártosodásában?

 

Nagyon hosszú az árnyéka a Jobbik kétezres évekbeli tevékenységének.

 

De ez alapján miért higgye el valaki, hogy az RMDSZ-nél nincs meg ez a hosszú árnyék azok után, hogy Markó Béla elnöksége alatt inkább a magyarországi baloldallal volt jóban a párt?

 

Megvan a hosszú árnyék, mi is nap mint nap tapasztaljuk. Én nem vitatom azt, hogy valakinek joga van revideálni a saját nézeteit. Én emlékszem a ’90-es Fideszre: akkor nem tudtam őket komolyan venni. A Jobbiknál a változás gyorsasága az, ami hitelteleníti ezt az egész történetet. A Fidesz is váltott, nagyot váltott, de nem ilyen sebességgel.

 

De lehet, hogy ez egy csíki vagy egy gyergyói faluból másképp látszik. Ez Erdély különlegessége: Felvidéken, Délvidéken, Kárpátalján a magyarok tömbben élnek. Erdélyben viszont a magyaroknak csak fele él tömbben Székelyföldön, a másik fele román többségű régiókban él. Ezekben a régiókban a magyarok jogsérelmeire és a „legyen úgy, mint régen volt” attitűdre apelláló politikai vonalvezetésnek nem lesz tömegtámogatása.

 

 

Ha már Jobbik, pörgessük végig a többi ellenzéki pártot is, hogy azokról milyen kép él az erdélyi közvéleményben…

 

Erdélyből nem látszanak. Nincsenek jelen. A Fidesz ’90 óta itt jelen van. Akkor is ilyen volt a támogatottsága Erdélyben, amikor az RMDSZ megpróbálta ezt valamilyen formában felülírni, és akkor is, amikor a magyarországi támogatások nem a mostani szinten voltak.

 

A magyarországi Erdély-percepcióban egyébként máig meghatározó a kilencvenes évekbeli Duna TV hatása. A magyarországi turisták jelentős része azért jön ide, hogy találkozzon a saját múltjával: a nagymamája világával, amit Magyarországon a modernizáció már megszüntetett, és

 

Erdélyt úgy képzeli el, mint a dicső mitikus múlt egy fényes lapját, ahol mindenki népviseletben jár, és faragott székelykapu előtt ül a kispadon, onnan osztva a székely vicceket.

 

Szóval úgy vannak vele, hogy most ezen a héten nem a Néprajzi Múzeumba megyünk, hanem Erdélybe. Ebben nagy hatása volt a Duna TV-nek. Egyébként az erdélyi magyarok is jórészt magyar médiát fogyasztanak, leginkább tévét, és a népszerűségi sorrend ugyanaz, mint Magyarországon, azzal a különbséggel, hogy a Duna TV a második helyen van.

 

De az, hogy magyarországi médiát fogyasztanak, nem csak amiatt problémás, mert abban az itteni problémák tálalása meglehetősen kontextusfüggő, hanem kolozsvári egyetemi tanárok mondják nekem, hogy egyre rosszabb romántudással kerülnek a fiatalok az egyetemre. Mindenesetre, hogy ezekben a médiumokban, főleg tévékben mennyire vannak jelen a magyar ellenzéki pártok, azt önök jobban tudják, mint én.

 

Erdély nagyvárosaiban él egy olyan fiatal réteg, aki társadalmilag olyan, mint Budapest a nagykörúton belül. De ők nem látszanak Magyarországról. Mindenki be van skatulyázva

 

ebbe az archaikus valamibe. Kolozsvár pedig dinamikusabb, jobb város, mint bármelyik magyarországi város Budapesten kívül. Nem lehet már rég összevetni Debrecennel, Szegeddel.

 

Csakhogy a magyarországi ellenzéki pártok nagyjából a magyarországi vidéki városokat is csak kampány idején keresik fel. De az úgy nem megy, hogy beülök a kocsiba, lemegyek Debrecenbe, tartok egy sajtótájékoztatót, aztán jövök is vissza.

 

Akkor jót tenne, ha nyitna itt egy irodát, a Jobbik, az LMP, akár az MSZP?

 

Nem az iroda a lényeg, hanem a rendezvény. A nagyvárosokban meglenne a közönség a fiatalok körében a posztmateriális értékrendet valló pártokra. Van egy olyan réteg, akiknek már nem a szűken vett egzisztenciális igények kielégítése a probléma, hanem az emberi méltóság, a környezetvédelem, a kóborkutyák, a cián, a Critical Mass.

 

Betörtek Erdélybe a first world problemek? Ez a fejlődés jele ezek szerint?

 

Ez mindig megvolt, csak a Duna TV műsorpolitikájának köszönhetően nem látszott.

 

Csíkban megkérdezték a székely bácsit, de a kolozsvári belvárosi járókelőt már nem. Van bajsza-nincs bajsza, ilyen alapon válogatták ki a megszólalókat. Olyan, mint a Tinder…

 

A különbség Magyarországhoz képest az, hogy itt nagyon erős a szigetszerű fejlődés, és óriásiak a különbségek. Kolozsváron az átlagbér forintban 220 ezer nettó. Ami nem olyan hú, de nagy, de egy 350 ezres város átlagának nem rossz. Több más mellett Kolozsvár is egy ilyen mágnesváros lett – aki kiment egy csíki faluból nyugatra, az sem oda megy már vissza, hanem ide, Kolozsvárra.

 

 

Az interjú elején említette, hogy az az érdekük, hogy valaki egyszerre lehessen szavazóként RMDSZ-es és fideszes. Ha valaki RMDSZ-tagként úgy dönt, hogy inkább az LMP-t vagy a Momentumot szeretné itt megjeleníteni, tehet-e ilyet?

 

Az RMDSZ egy etnikai törésvonal mentén szerveződő szervezet, aminek a célja az önálló, teljes értékű erdélyi magyar társadalom kialakítása és konszolidálása. Egy olyan gyűjtőpárt, amely az etnikai törésvonal mellett mindenkit meg kell, szólítson. Egy kísérlet, amely a szélsőbaltól – mert olyan is van, bár már inkább a Házsongárdban – a szélsőjobbig mindenkit megpróbál megfogalmazni. A kilencvenes években ezért azt mondtuk, hogy az RMDSZ egy keret, ami teret ad a politikai pluralizmusnak.

 

Ezt követően volt egy váltás ’98 nyarától kezdve: szűken kezdték meghatározni az RMDSZ politizálását. Markó Béla azt mondta, hogy egyes szakpolitikák esetében addig lehet előre menni, amíg azt a szövetségi elnök az RMDSZ országos érdekei tekintetében fel tudja vállalni. Ez óhatatlanul egységesüléshez vezetett. Kelemen Hunor alatt ez megint változott: a szövetségi elnök mindig figyelembe kell, hogy vegye az RMDSZ országos érdekeit, még ha a közvélemény egyik-másik szegmensét ez sérti is.

 

A mostani RMDSZ-be vígan beleférne bármi ilyesmi. Olyan is volt, hogy most a választási kampányban némely RMDSZ-es politikus a Fidesz támogatásában előreszaladt: nem elnöki sugallatra, hanem azért, mert ő úgy gondolta. És bár RMDSZ-es politikus nem, de RMDSZ-közeli véleményvezér gyakran ezzel ellentétes elveket fogalmazott meg. Jelenleg

 

nem látom semmilyen akadályát annak, hogy bármely magyarországi párt építkezzen Erdélyben, azonban szkeptikus vagyok, mert ez olyan szervezési kapacitást feltételez, amit a magyarországi pártok esetében nem látok.

 

Jövőre lesznek az EP-választások. Kit javasolna az RMDSZ-ből a Fidesz listájára, és ha az EMNP-s Tőkés László fideszes EP-képviselőségéből indulunk ki, lesz-e ilyen egyáltalán?

 

Azon el lehet gondolkodni, hogy

 

Tőkés jelölése a Fidesz-listán a párt értékrendjéből következett-e, vagy abból, hogy valamilyen formában tehermentesíteni kellett Erdélyt.

 

Az RMDSZ bekerül az Európai Parlamentbe, két képviselővel biztosan: ez megvan 5 százaléknál. A harmadik 7,5-nél jön, de ehhez az is kell, hogy más párt ne legyen abban a sávban. Egyszer volt Budán kutyavásár, az RMDSZ két képviselővel bejutott, plusz Tőkés László magánszemély. Akkor voltunk egyébként egyedül 85 százalék alatt a magyar lakosság tekintetében.

 

Ez mit jelent? Több magyar gondolja úgy, hogy az EP-ben képviselheti őt román párt is?

 

Nem. Régi tapasztalat, hogy az erdélyi magyarok érdekeit nem képviselik román pártok.

 

Európai szinten sem?

 

Nincs különbség, az emberek fejében ez nem válik szét. A kilencvenes években volt néhány magyargyűlölő párt, ezek eltűntek. De ez is olyan, mint a környezetvédelem vagy a feminizmus. Ha azt látják, hogy van mögötte szavazat, akkor a mainstream pártok beemelik a programjukba. Szóval kialakult egy pártok közötti konszenzus, de azért egyértelműen magyarellenességnek nem nevezném.

 

Nekem azzal nincs gondom, hogy Románia a százéves évfordulóját ünnepli, és azzal sem, hogy ezt egy patrióta módon teszi meg. Ez teljesen természetes. Az viszont probléma, hogy Romániában a nemzeti érzésnek szinte óhatatlanul van egy magyarellenes összetevője.

 

Nem akkor vagy jó román, ha ismered a nemzeti történetedet, ápolod a kultúrádat, satöbbi, hanem ha valamilyen formában nem szereted a magyarokat. Persze tudomásul vesszük, mert mindig így volt a világ, hogy a mindenkori kormány szereti a magyarokat, mert sok esetben az RMDSZ fegyelmezett és jól felkészült parlamenti csoportjára kell, hogy támaszkodjon.

 

Pedig megvan a parlamenti többsége most is, az RMDSZ nélkül is. Csakhogy képviselőik gyakran hiányoznak, külföldön vannak, lógnak, a mindennapok szempontjából az RMDSZ-es szavazatok arra kellenek, hogy stabilizálják a parlamenti többséget. De ’90 óta egyedül a 2004-es választás után felállt helyzetben volt az RMDSZ döntéshozó helyzetben, akkor pedig épp a PSD ellenében.

 

 

Az RMDSZ végül is mindig ott volt a hatalom közelében. Monica Macovei korábbi igazságügyi miniszter pedig azt mondta nekünk, hogy ennek fényében az RMDSZ csak ne siránkozzon a magyarság sorsán, hiszen eddig nagyjából végig kormányon volt, ráadásul ők adják a székely megyék tanácselnökeit, vagyis ők tartják szegénységben ezt a régiót. Erről mi a véleménye?

 

Akkor pontosítsunk. Az RMDSZ kormánykoalíció része volt ’96-tól 2000-ig, 2000 és 2004 között kívülről támogatta a kormányt, 2004-től 2008-ig kormányon volt, és ha jól számolom, ennyi.

 

Meg most is kívülről támogatja a kormányt.

 

Orbán Viktornak volt egyszer egy ilyen mondata, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Románia egy központosított ország: nagyjából olyan, mint De Gaulle rendszere volt anno Franciaországban. Ebben a rendszerben el lehet mondani, hogy egy kisebbség sem lehet ellenzékben: nap mint nap olyan problémákat kell megoldani, ami a mindenkori kormánnyal valamilyen beszélő viszonyt feltételez.

 

Két opció volt: vagy kisebbségi jogokat adnak, vagy inkább a mindenkori többség egy egyeztetési folyamat részeként döntsön számukra kedvező módon. Például nem arról van szó, hogy az oktatási törvény feltételeinek megfelelően a nemzeti kisebbség dönt arról, hogy hol hány középiskolai osztályt indít.

 

Az, hogy itt Kolozsváron hány magyar gimnáziumi évfolyam indul, az jelenleg Bukarestben dől el egyfajta kijárásos politika alapján. Ilyenformán nem engedheted meg magadnak azt, hogy „én márpedig ellenzékben vagyok”.

 

Nincs egy vörös vonal, hogy valakikkel mégse?

 

Romániában nincs olyan párt, akivel ne kelljen együttműködni. Olyan típusú szélsőségesen nacionalista és rendszerellenes párt, mint amilyen volt Magyarországon egészen 2-3 évvel ezelőttig a Jobbik, Romániában utoljára ’92 és ’94 között volt kormányon.

 

De nem szélsőséges az a PSD, aki szétverte az augusztusi tüntetést Bukarestben? Ez nem olyan, mint Gyurcsány Ferenc, aki kvázi lövette az embereket 2006-ban? Ez belefér még, egy ilyen párttal együtt kormányozni?

 

Mit jelent az, hogy együtt kormányozni?

 

Kívülről támogatni a koalíciót. A magyar közösség nevét adni ehhez.

 

Miért lennénk kormányon? Van egy olyan parlamenti többség, amihez mi nem kellünk. [Ez a helyzet éppen közvetlenül az interjú készítése után változott meg – a szerk.] Amivel egyetértünk, megszavazzuk, amivel nem értünk egyet, azt nem. Ezt következetesen betartjuk: megszavaztuk az első és a második igazságügyi reformot, a harmadikat nem. Megmondtuk, hogy ezt semmilyen formában nem támogatjuk.

 

Sosem mondták azt, hogy például az LMP kormányon van. Holott bizonyos kérdésekben legalább olyan messze elment a kormány támogatásában, mint az RMDSZ a PSD támogatásában.

 

Nem egészen. Az RMDSZ-nek van papírja arról, hogy kívülről támogatja a kormányt.

 

Nem. Ami van, az parlamenti együttműködésről szól. A kormányról egy szó sincs abban a dokumentumban.

 

Biztosítják a kormány parlamenti többségét.

 

Az van benne, hogy az RMDSZ-frakció és a kormánypártok frakciói egyeztetnek a beterjesztett törvényekről, és amennyiben az rendben van, egymást támogatják.

 

Politikailag ez kívülről támogatás. Ami úgy néz ki, mint egy pipa, és úgy is működik, mint egy pipa, az egy pipa.

 

De nem úgy működik.

 

Ezt látja a választó.

 

A probléma más, és messzebbről indítanám a megvilágítását. Világossá vált, hogy az úgymond átmeneti, vagy annak szánt társadalmak időben stabilak: ez a rendszer már nem valahonnan valahova megy, hanem ez maga a rendszer. És egyrészt strukturális okok miatt nem biztosítja a folyamatos felzárkózást a nyugathoz, másrészt pedig az emberek egy igen nagy része ebben nem érzi magát jól. Én nem érzem jól magam ebben a rendszerben, de ez a rendszer a kitűzött célok tekintetében sem jó szerintem.

 

A PSD-nek az egyes számú problémája nem az elnöke, hanem az a jövőkép, amit sugall. Az a jövőkép egyszerűen elborzaszt.

 

Ez az alapja annak a populista hullámnak, ami Lengyelországtól, Magyarországon, és akár Csehországon át Romániáig mindenhol megfigyelhető. Minden országban különböző válaszokat ad a politika erre a rendszerre. Romániában ennek a populista hullámnak a fősodra nem az etnikai nemzet, ami végső soron egy szerencsés dolog. Ott van ugyan biztosítékként, de nem ez a fősodor. Romániában a populizmus az igazságszolgáltatásra és a korrupcióra fókuszál, mondván itt minden jól menne, ha a politikusok nem lopnának, és a többi.

 

Romániában most már két éve könyörtelen háború van; ezért

 

nincs idejük a centenáriumra se, senkit nem is érdekel a centenárium: fogják egymás nyakát

 

a titkosszolgálatok és Johannis elnök, illetve a másik oldalon a mostani parlamenti többség. Traian Băsescu, amikor 2004-ben átvette az elnöki tisztséget, egy új koalíciót rakott össze, de két év után kivonta a pártját a kormányból, és tízéves mandátumából nyolcat ellenzékben töltött.

 

Ezután kihasználva az amerikai ikertornyok elleni támadást és az azt követő madridi, londoni terrortámadásokat, hihetetlen mértékben megerősítette a titkosszolgálatokat, mivel az elnöki kompetencia. Ez egyfajta kohabitációt feltételez a klasszikus francia félelnöki rendszerben: ha az elnök és a parlamenti többség eltérő színezetű, akkor valamit kell, hogy kezdjenek egymással.

 

Romániában azonban az elnöknek valódi hatáskörei nincsenek: ez nem félelnöki rendszer, még ha annak is látszik. A kakukktojás annyi, hogy közvetlenül választják, tehát óriási a politikai felhatalmazása. Nálunk nincs egyéni választókerület, tehát

 

mindenki más ilyen listás kreatúra: odatesznek húzónévként a listára három jó arcot, a többi pedig nem mondom, hogy köztörvényes bűnöző – mert azt csak akkor lehet, ha valakit elítéltek , de legalábbis gyanús valaki.

 

 

Az RMDSZ-ben kik a gyanúsak az első három után?

 

Nincs országos listánk, Romániában csak megyei listák vannak. Bekerül megyénként egy, max. 2, leszámítva Hargitát, Kovásznát…

 

Akkor a jó arcok kerülnek be, a gyanúsak már nem?

 

A lista vége felé vannak azért bonyolult dolgok. De visszatérve a témára. Romániát korrupció szempontjából mindennek elmondják: néplélek, Balkán, stb. Nem vonom kétségbe, hogy a néplélekben van egy ilyen dolog, de nem ez a fő, hanem a politikai rendszer alulfinanszírozottsága. 2016-ig semmilyen formában nem számolták el a pártok kampányköltségeit, és a pártok finanszírozása szimbolikus volt. Azóta változott ez. Addig

 

egy párt egyéves működésre adott támogatása valójában két hétre volt elég. Valahogyan pedig finanszírozni kell a pártokat. Honnan van pénz? Korrupcióból van pénz. Volt egy hallgatólagos konszenzus a pártok között, hogy valamiről nem beszélünk.

 

És mielőtt megkérdeznék, az RMDSZ kisebbségként kb. 5,5 millió eurós költségvetési támogatásban részesül, ennek egy részét pályáztatja civil programokra, másik részéből pedig elvan. Működtetés szempontjából csak az RMDSZ és a Híd-Most olyan határon túli szervezetek, amelyek nem szorulnak rá a magyarországi pénzügyi támogatásra.

 

És biztosan az RMDSZ kell, hogy kezelje az erdélyi magyarok pénzét?

 

Értelmezés kérdése, hogy ez a pénz mire van. A kisebbségi tanácsban helyet foglaló, parlamenti képviselettel rendelkező szervezetek kapják a törvény értelmében. Lehet erre azt mondani, hogy nem az RMDSZ kapja, de ha előveszem a törvényt, abban ekként az RMDSZ van megnevezve.

 

Sikerült akkor kijárni eszerint, ahogy korábban emlegette ezt a módszert.

 

Mi a probléma ezzel?

 

Az RMDSZ is álljon be a sorba, hogy Budapest pénzétől függjön, vagy potenciális börtöntöltelékeket kéne, odategyen pénztárosnak? Mi az alternatívája ennek? Hogy ne legyen?

 

Mert ez a három lehetőség van. Ez egy versenyelőny kétségtelenül a Magyar Polgári Párttal vagy az Erdélyi Magyar Néppárttal szemben. De visszatérek Băsescuhoz: pont a pártfinanszírozás megoldatlansága kapcsán az ő nyolc éve alatt a politikusok 90 százalékának összerakták a dossziéját. Ami ott ül valahol a szekrényben. És itt jön a sok de.

 

Egyetértek azzal, hogy aki lop, annak börtönben a helye, még akkor is, ha politikus. És azzal is, hogy ennek a pártfinanszírozási zavarosságnak véget kellett vetni, húzni kellett egy vonalat. Ez is rendben van. Egyetértek azzal, hogy aki akár múltbeli ügyek kapcsán felelősségre vonható, annak távozni kell a politikából. Ez egy megtisztulási folyamat. Ez is rendben van. Az igazi probléma, hogy ezek a dossziék szelektíven kerülnek elő.

 

Például pár napja megnevezi a saját pártja a kinevezendő szállítási minisztert, s másnap közzéteszik, hogy az illetőnek van két dossziéja. Akkor most mi van? Hát ő nem tudott róla, különben nem vállalta volna a blamázst. Vagy ott az ALDE-s házelnök, Tăriceanu. A háttérben fél éve folytak tárgyalások egy új parlamenti többség kialakításáról, hiszen az ALDE van királycsináló helyzetben. Tăriceanu végül azt mondta, hogy nem partner egy új konfigurációjú parlamenti többség kialakításában, erre másnap összevontak három régi dossziét és nyitottak ellene egy bűnvádi eljárást egy 2009-es ügy kapcsán, amit egyszer, 2015-ben már megpiszkáltak. Hol volt az a dosszié 2009-től máig? Most meg csak úgy előkerült.

 

Romániában eddig egyedüli helyzet állt elő: a parlamenti többségnek és a kormánynak érdeke fűződik a jogállamhoz.

 

Azoknak a speciális rendelkezéseknek a kiszűréséhez, amiket Monica Macovei hozott be, és amivel egyedül az RMDSZ nem értett akkor egyet. Macovei rendszeresen sírva rohant ki a kormányülésről, mert Markó Béla „bántotta” folyamatosan. Markóról sok minden elképzelhető, de nem a csizmaszárában viszi a konyhakést.

 

A korrupció melegágya jelenleg a titkosszolgálat: nemzetbiztonsági érdekre és titkosításra hivatkozva. A kérdés itt Romániában tehát lényegében az, hogy ki vezeti ezt az országot? A kormány és a parlamenti többség, vagy más? Az RMDSZ partner abban, hogy azt, aki a titkosszolgálatokat távol akarja tartani a politikai döntéshozataltól, azt támogatni kell. Ez a közvélemény szemében úgy jelenik meg, hogy

 

a PSD ezt nem a jogállami érdekek miatt akarja, hanem mert néhány olyan politikusát szeretné menteni, akiknek meggyűlhet a bajuk az igazságszolgáltatással. Igen, ez igaz.

 

Az igazságügyi reform egyes részeit ezért – például azt, hogy illegális lehallgatásból származó információt ne lehessen bűnvádi eljárásban felhasználni – támogatjuk még akkor is, ha élünk a gyanúperrel, hogy nem a kormánytöbbség jogállam iránti indíttatása, hanem a saját bőrének mentése áll mögötte.

 

Inkább meneküljön meg néhány korrupt politikus a jó cél érdekében?

 

Igen, csak a közvélemény ezt nem fogadja el. Ez az igazságszolgáltatásra épített populizmus Corneliu Vladim Tudort 2000-ben bevitte az elnökválasztás második fordulójába: fő programja az volt, hogy a korrupt politikusokat összegyűjtjük egy stadionba és legépfegyverezzük őket. Ennyire röviden, velősen. Erre építette Dan Diaconescu a néppártját: ezek mind korruptak, le kell őket csukni, szavazz rám, és majd jönnek a tiszták. Ezzel elért tizenvalahány százalékot.

 

Az alapvető dichotómia, hogy az egyik állítás szerint a PSD hozzápiszkál az igazságügyhöz azért, hogy a saját bőrüket mentsék, a másik, meg hogy ezt az országot a mélyállami struktúrák határozzák meg, és ennek véget kell vetni.

 

De mi történik, ha mind a két állítás igaz? Ezt a kérdést senki nem teszi fel.

 

Ha megnézzük a Monica Macovei előtti helyzetet, mert ő sürgősségi rendelettel vitt át egy nagy butaságot két részletben…

 

De az Európai Bizottság támogatásával.

 

Most mit mondjak erre? Az Európai Bizottság azt gondolja, hogy Románia egy olyan ország – az egész Balkánnal együtt – ahol vagy a titkosszolgálatok uralják a társadalmi folyamatokat, vagy nem uralja senki.

 

Kultúrrasszisták ezek szerint? Csak igaza van Deutsch Tamásnak?

 

Abból indulnak ki, hogy általuk is értelmezhető struktúrák kellenek. Romániának a nagy baja, hogy itt a ’89 utáni országprojekt nem épített ki egy működőképes struktúrát. Igazából ezzel kéne foglalkozni: kitalálni a 21. századi Romániát, de legalább egy olyan struktúrát, ami működik. Most olyan káosz van, ami a döntésképtelenség határára sodorta az országot. Senki nem mer aláírni semmit. Hát miért nincs autópálya?

 

Nem azért, mert ellopták?

 

Senki nem ír alá semmit, senki nem meri vállalni a felelősséget.

 

Mitől félnek?

 

Nem annyira világosak a törvények, hogy aláírhass valamit anélkül, hogy rajtad fogás legyen.

 

Olyan káosz van, hogy ha nagyon akarják, az emberek többségét el tudják vinni.

 

Csak egy pár példát mondok. Van az összeférhetetlenségi ügynökség nevű intézmény, az RMDSZ-nek pedig van 200 polgármestere, ezek legalább fele becsületes őstermelő. Paraszt bácsi községben. Van egy tehene. Az EU ad a tehén után némi támogatást, nagyon minimális összeget. A törvény értelmében ezt csak úgy lehet lehívni, ha egyéni vállalkozói igazolványt váltasz ki a tehénre – csakhogy ez már összeférhetetlen a polgármesteri tisztséggel! De olyan is volt, hogy önkormányzatok csak közösen tudtak pályázni egy szennyvízberuházásra, közös céget kellett létrehozniuk, de végül az ebben betöltött pozíciójuk miatt is összeférhetetlenné nyilvánították a falvak polgármestereit. Vég nélkül lehetne sorolni ezeket.

 

Ön írt már alá olyan papírt, ami miatt főhet a feje?

 

Nem. Én eldöntöttem, hogy nem dolgozom a közigazgatásban, tehát román közpénzhez nincs közöm. De egy alapítványnak vagyok az elnöke, amely kiad egy társadalomtudományi folyóiratot. Romániában nem pályázunk éppen azért, mert az közpénz.

 

Akkor figyel erre, hogy ne is kelljen aláírnia.

 

Igen. Magyarországon pályázunk, emiatt fél évig jártam a korrupcióellenes ügyészséget, ugyanis az volt a vád, hogy a magyarországi párszázezres forrásokat mi tiltott külföldről származó párttámogatásra használjuk. Fél évet szántam arra, hogy papírokat szedtem össze és fordítgattam. Miért?!

 

A jogállam érdekében.

 

Ez rendben van. De ez egy szándékos vegzálás. Meg hogy valakik ellen eljárás indul, két-három évet ülnek előzetesben, aztán felmentik. Ha már vonalakat húzunk, akkor itt is húzzunk egyet, és mondjuk azt, hogy a bírónak is van felelőssége, mert jelenleg nincs nekik.

 

Kapni is fog Románia is az EU-tól emiatt, egy határozatot már el is fogadtak.

 

Az én véleményem különbözik az RMDSZ-étől az EU kapcsán. Én azt mondom, hogy

 

jó lenne egy kétsebességes Európa.

 

Periférián lenni is jó lenne benne?

 

Igen. A 2007-es EU-csatlakozás óta teljesen leállt a modernizáció Romániában: azt a folyamatot értem ez alatt, hogy olyanná váljunk, mint a nyugat. A legfontosabb felhajtóerő ’90 után az elvárásoknak való megfelelés volt. Ez volt a modernizáció mozgatórugója.

 

Mióta bevették Romániát az EU-ba, ez a megfelelési kényszer okafogyottá vált.

 

A periférián pedig újra igyekeznie kéne, hogy bekerüljön a magba.

 

Igen. Biztos, hogy Románia nagyon távol van egy szűken vett Európától, hiszen az nagyjából ugyanolyan gazdasági teljesítményű országokra van kitalálva. Egy nagyon erős Európa kell, ami nemcsak gazdasági érdekszövetség, de tartalmi lényege is van egységes politikákkal minél több területen. Egy ilyen Európának látnám értelmét. Ez jelentene egy olyan pozitív víziót Románia esetében, ami megint egy megfelelési kényszert indukálna, ennek következtében pedig lehet, hogy megint megmozdulna valami.

 

FOTÓK: Bakó Bea / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Levelet írt az európai liberálisok vezetője a Facebook-főnöknek a meghamisított videó miatt, ami közben eltűnt Facebookról.

Az ügy akkora vihart kavart a belga kormánykoalíció berkein belül, hogy a miniszterelnök lemondásra kényszerült.

Magánéleti okokra hivatkozva hagyja ott a parlamenti képviselőséget Staudt Gábor, akit több támadás is ért ősszel a kormánymédiában. Már a helyettese is megvan.

Az egyik közkedvelt ünnepi fogás nálunk luxusterméknek számít.

Meztelen síelő nőt ábrázoló festménnyel reklámozták a semmeringi alpesi sí világkupát.

A hét kérdése

Szánkó, sárga mellény? A földön fekvő Hadházy Ákos? Szerinted mi lenne a legjobb szimbóluma a tüntetéseknek? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Kömlődi Ferenc és Tamás Veronika vezet be a látszat-ellentétek világába december 19-én a Múzeum körúton!

December 19-én este varsói PiS-ellenes tüntetők szimpátiademonstrálnak a budapesti tiltakozókkal.

A moszkvai patriarchátus kórusa énekel december 19-én a Szent István-bazilikában.

A híres osztrák zeneszerző Holdbéli világ című vígoperáját hallhatják a nézők december 20-án a Festetics Palotában.

A Kutyapárt megköszön a kormánynak mindent. Hálatüntetés december 21-én.

Ezt is szerettétek

Elmagyarázzuk, ki hogyan ferdíti el a túlóratörvényt, és mi is
az igazság valójában!

Az Azonnali által megkérdezett politikusok abban egyetértettek, hogy nagyon sokat dolgoznak.

A macedón miniszterelnök nyilatkozott az Azonnalinak
a Gruevszki-ügyről. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás