+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szarvas Koppány Bendegúz
2018. december 2. vasárnap, 18:02
Sem TGM-től, sem a semmiből felbukkant civil szónokoktól és a cuki külföldi diákoktól nem kéne elájulni, inkább azt kéne belátni, hogy a politika egy szakma. Válasz Kulcsár Árpádnak.

Olvasom Kulcsár Árpád írását a legutóbbi CEU-s tüntetésről, és érlelődik bennem az inger, hogy felüvöltsek: „Árpád, hát hol éltél te eddig, hogy ilyeneket hiszel?!” Jó, tudom, Erdélyben, de hát az nem annyira külföld, legalábbis pártállás szerint.

 

Vagy csak a fejlett romániai demokrácia szocializációs hatása ez, ahol még hatnak a kormány működésére a tüntetések?

 

Nem tudok fogcsikorgatás nélkül elmenni a „fejlett romániai demokrácia” kifejezés mellett, de mégis használnom kell, mert Magyarországhoz képest Románia demokratikusabbnak és fejlettebbnek is tűnik, és egyre több mutatóban hagy le minket. És akármekkora hazafiatlan libsinek is tűnök, szorult belém annyi nacionalizmus, hogy engem is bosszús mordulásra késztessen, amikor arról olvasok, hogy épp miben áll jobban Románia – pont Románia – nálunk.

 

Nagyon nem örülök, hogy ahogy telik az idő, egyre többször van okom ilyen mordulásra. Nem az zavar, hogy Románia van ennyire elöl, az váljék egészségükre, hanem az, hogy Magyarország van ennyire és egyre jobban, lemaradva.

 

Kitekintést félretéve és lehiggadva az írásba adott naivitáson, amit Kulcsár Árpád cikke képviselt, további kiakadás helyett inkább megírom, hogy

 

miért nem segít az általa felsorolt hét dolog, hanem inkább egyenesen árt.

 

Mert aranyos ugyan a lelkesedés, és lehet, hogy nem szép dolog azt letörni, de jobb, ha minél hamarabb kezd el az ember a valóságból kiindulni, és az alapján gondolkodni a hasznos politikai cselekvésen, még ha ehhez előbb össze is kell szedegetnie összetört szívének darabjait. Aki pedig az eddig és ezután leírtakat cinikusnak tartja, annak üzenem, hogy úgy vagyok vele, mint Jack Nicholson karaktere a vallás kérdésével a Bakancslistában: csak nyerhetek vele, ha nincs igazam.

 

1. TGM beszéde a tüntetésen

 

Ha nagyon gonosz lennék, azt írnám, hogy „a hozzáadott érték egy kapitalista ármány, és TGM távol tartja magát a kapitalista ármányoktól”. De nem gonoszkodom, inkább komolyan megkérdezem:

 

miért pont Tamás Gáspár Miklós? Miért éppen ő szimbolizálja, hogy baloldali válasz kell a rendszerszintűnek kikiáltott problémára?

 

És honnan veszi Árpád, hogy annyira merész dolog őt meghívni beszédet tartani? Csak mert például 2012-ben és 2013-ban is felszólalt a Milla tüntetésein, és a Milla által is alapított Együtt nem csak, hogy óvatoskodó volt (ekkor még nem a sípolós-akciózós Juhász Péter volt az egyedüli érdemi vezetője), de abszolút nem is lehet baloldalisággal vádolni, mégiscsak egy Bajnai Gordon által fémjelzett formációról van szó.

 

Ergo TGM minden érdeme elismerése mellett (művelt, független gondolkodású, és kiváló nekrológokat ír) egyáltalán nem jelent semmi extra üzenetet, csak egyike az utópista baloldali szónokoknak, akikből bőven van még.

 

2. Nincsenek politikusok

 

Atyaég! 

 

Az egyik legkárosabb nézet, az egyik legtovább fennmaradó tévhit, hogy távol kell tartani a politikusokat egy tüntetéstől, mert akkor marad csak meg annak hitelessége. Ugyan már!

 

A tüntető tömeget alkotó emberek nagy része leszavazott valamelyik ellenzéki pártra, vagyis valamelyik ott levő politikusnak már volt támogatója.

 

Ám ha mindenképp el nem kötelezettnek akar látszani a tüntetés szervezője (ennyit az előző pontban vállalt merészségről; ez bizony eléggé egy megfelelési kényszer szülte hozzáállás), akkor mindegyik ellenzéki párttól hívjon egy szónokot, aztán ha sokan vannak, limitálja a beszédidejüket. Ez utóbbi lépést amúgy önmagában is érdemes bevezetni, sokat javíthat egy tüntetés élvezeti értékén.

 

Ami pedig azt illeti, hogy „az ellenzéki politikusok nem tudnak választ adni a problémákra, marad tehát az utca”, csak két helyen téved. Egyrészt igenis tudnak az ellenzéki politikusok választ adni, maximum ez a válasz nem felel meg elég embernek. A „marad az utca”, pedig: nos, a Fidesz ezt már elég alaposan kitapasztalta. Nem tudsz velük szemben engedményt elérni, csak ha a tömeg változatlanul sokáig kint marad, és fenyegetni kezdi a szavazóbázisuk egységét is. Mint az történt például a netadónál.

 

Csakhogy az online pornó széleskörű mozgósításra képes, a CEU nem,

 

márpedig az volt az apropója a diáktüntetésnek, akármennyire is be lettek hozva más témák a képbe (ezekről később). Ha nincs meg a hosszan tartó, növekvő felháborodás és társadalmi bázis által fűtött tüntetéssorozat, és Molotov-koktélok sem repülnek, akkor bizony a Fidesz kivár és nyer. „Előbb-utóbb megunják, hazamennek”, mondta az elődjük. Stimmel.

 

Következésképpen

 

utcán, békés módon aligha fog megbukni a Fidesz rendszere. Ahhoz vagy erőszak kell, vagy választás, ahol viszont pártokra lehet szavazni.

 

Lehet, hogy a pártok olyanok, amilyenek, de a mechanizmus megkerülhetetlen. Esetleg be lehet lépni a pártokba és dolgozni a széleskörű vállalhatóságukon, de az a lépés nem úszható meg, hogy alternatívát állítson az ellenzék a kormánnyal szemben, és ez az alternatíva legyőzze a szavazók előtt a kormányzó pártot.

 

Ehhez pedig párt kell, ahhoz meg pártpolitikusok. Éket verni a politikusok és a többi ellenzéki szervezet és egyén közé hülyeség, és csak odázza az elkerülhetetlen elfogadását.

 

3. Társadalmi szolidaritás

 

Mert még sosem volt olyan, hogy több foglalkozás képviselői együtt tüntettek? Dehogynem,

 

elég csak a kockásinges tüntetésre gondolni. Együtt tiltakoztak az ápolók és a tanárok. Eredménye nem lett több, mint bármelyik szokásos ellenzéki tüntetésnek.

 

A szolidaritás fontos, de nem tüntetésben fog megnyilvánulni és győzelemre jutni. Sokkal jobb lenne az itt említett foglalkozások képviselőinek a fentebb említett politikusokkal leülni, és kidolgozni egy mozgósítási tervet az általuk képviselt szakmabeliek részére.

 

De ehhez nem tüntetés kell, hanem józan politikai belátás.

 

4. Bognár Éva beszéde

 

Ezt is hányszor láthattuk! Felkapott a közhangulat egy aktuális Egyszeri Hőst, aki legrosszabb esetben elkezdte tényezőnek képzelni magát, és mondjuk pártot gründolni, mint Pukli István, vagy „jobb esetben” csak mindenét beleadta a rendszerellenes küzdelembe, aztán magára maradt, mint a feketeruhás nővér, Sándor Mária.

 

Szokjunk már le arról, hogy kikiáltunk egy éppen akkor sikeres civil szónokot messiásnak!

 

Azzal csak rosszat teszünk: neki is, meg az ellenzék ügyének is; hiszen az illető civil mivoltánál fogva nincs kész a nagypolitikában való mozgásra, és csak bukdácsolni fog tévéműsorról tévéműsorra, míg meg nem unja ő a műfajt, vagy a közvélemény őt, és eltűnik a politikai süllyesztőben. Karsay Dorottya, Várady Zsolt, Sándor Mária, folytassam?! Engedjük el a civil messiás gondolatát!

 

Vegyük tudomásul, hogy a politika egy szakma: kell tudni űzni, kell hozzá az ambíció,

 

és nyugodjunk bele, hogy nem egy-egy személy, hanem a társadalom szegmenseit képviselő pártok fognak maradandó változást elérni és megtartani!

 

5. „Végre civilek a Kossuth téren”

 

Ezt is kifejtettem fentebb. A politika szakma, és egyébként a civilek állítólag pont azt akarják, hogy ne kelljen politizálniuk, csak normálisan legyen menedzselve az ország, ők meg élhessék nyugodt, szabad hétköznapi életüket.

 

Lehet, hogy emeli a cukiságfaktorát egy tüntetésnek, ha civilek a fellépők, de más gyakorlati haszna nincs. Mint írtam,

 

a civileknek már rég a politikai szövetségeket kéne építeniük a pártokkal, és nem lejátszani próbálni őket a színpadról.

 

6. Occupy

 

Ez sem újdonság. A Kossuth téren hosszasan táborozott Szabó Gábor „Tuareg”, illetve időről időre tüntető fiatalok is befoglalták az Oktogont. Egyébként az Oktogont foglalni több értelme van, mint a Kossuth teret, hiszen kisebb, tehát könnyebben elfoglalható, és inkább csomópont a közlekedésben, vagyis kevésbé ignorálható, cserébe sokan járnak arra.

 

A Kossuth téri táborozásnál, pláne november-decemberben, a kormány nyugodt szívvel alkalmazza a „megunják, hazamennek”-doktrínát, várhatóan sikerrel.

 

7. Nemzetközi diákság

 

Cuki, meg mutatja a sokszínűséget, de a fentiek fényében sok extrát nem adnak hozzá a tüntetéssorozathoz. Persze, érintettek, de azzal önmagában nem sokat segítenek, hogy kijönnek néhány százan a néhány ezres tüntetésre.

 

Akkor már inkább kérhetnének pénzt aputól, aki ideküldte őket tanulni,

 

hogy támogassák vele az egyetemükért kiállókat, meg a többi hozzájuk csatlakozót. Azután pedig, ha választáson akarjuk legyőzni a Fideszt (mondom, egyelőre az alternatívája ennek a barikád és Molotov-koktél, ezért feltételezem, hogy akkor már inkább választás), ott magyarországi magyarok százezreinek szavazataira lesz szükség, nem külföldi szurkolóik százainak bátorítására. Utóbbi lehet, hogy jól esik, de önmagában sokat nem ad hozzá az eredményhez.

 

Kulcsár Árpád cikke tehát körülbelül olyan,

 

mintha valaki fogta volna az elmúlt 8 év civil tüntetései mögött álló összes téveszmét, ledesztillálta volna őket egy cikké, és hozzáadott volna ízesítésnek némi egyéni szubjektív rajongást.

 

Ezzel önmagában nem lenne gond, ha nem 2018-ban lennénk, hanem mondjuk 2011-ben, és nem egy viszonylag befolyásos oldalon jelenne meg az egyik újságíró tollából.

 

Hosszú évek fáradhatatlan pofonba szaladásainak eredménye volt a fenti pontok meghaladása, és az ellenzéki aktivisták fluktuációját figyelembe véve egyáltalán nem tekinthető ez a meghaladás stabilnak – mint látjuk, bármikor visszatérhetnek a már meghaladott hibák. Ezért is veszélyes egy-egy ilyen komolyabb regressziós kísérlet olyan fórumokon, ahol még hatásuk is lehet. Vagyis fogalmazhatnék úgy: nincs bajom a makacs naivitással, amíg otthon a négy fal között…

 

A szerző a Momentum Mozgalom tagja. A cikk a saját véleményét tükrözi, nem a Momentum Mozgalom álláspontját.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Levelet írt az európai liberálisok vezetője a Facebook-főnöknek a meghamisított videó miatt, ami közben eltűnt Facebookról.

Az ügy akkora vihart kavart a belga kormánykoalíció berkein belül, hogy a miniszterelnök lemondásra kényszerült.

Magánéleti okokra hivatkozva hagyja ott a parlamenti képviselőséget Staudt Gábor, akit több támadás is ért ősszel a kormánymédiában. Már a helyettese is megvan.

Az egyik közkedvelt ünnepi fogás nálunk luxusterméknek számít.

Meztelen síelő nőt ábrázoló festménnyel reklámozták a semmeringi alpesi sí világkupát.

A hét kérdése

Szánkó, sárga mellény? A földön fekvő Hadházy Ákos? Szerinted mi lenne a legjobb szimbóluma a tüntetéseknek? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Kömlődi Ferenc és Tamás Veronika vezet be a látszat-ellentétek világába december 19-én a Múzeum körúton!

December 19-én este varsói PiS-ellenes tüntetők szimpátiademonstrálnak a budapesti tiltakozókkal.

A moszkvai patriarchátus kórusa énekel december 19-én a Szent István-bazilikában.

A híres osztrák zeneszerző Holdbéli világ című vígoperáját hallhatják a nézők december 20-án a Festetics Palotában.

A Kutyapárt megköszön a kormánynak mindent. Hálatüntetés december 21-én.

Ezt is szerettétek

Elmagyarázzuk, ki hogyan ferdíti el a túlóratörvényt, és mi is
az igazság valójában!

Az Azonnali által megkérdezett politikusok abban egyetértettek, hogy nagyon sokat dolgoznak.

A macedón miniszterelnök nyilatkozott az Azonnalinak
a Gruevszki-ügyről. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás