+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Galba-Deák Ádám
2018. november 23. péntek, 17:47
Hihetetlen, de igaz: már az ókori görögök is kísérleteztek mesterséges hangok előállításával. Amit ma sokan egy play gomb lenyomásával azonosítanak, az valójában ugyanolyan komplex művészet, mint klasszikus zenét játszani. Elmondjuk, miért.

Egészen az időszámításunk előtti harmadik századig kell mennünk a gyökerekig. A görögök az úgynevezett víziorgonát (hidraulisz) találták fel ekkor. A víziorgona inkább tekinthető mechanikus gépnek, semmint elektromosnak – hiszen hol vagyunk még az elektromosság feltalálásától –: sípsorait mechanikus fújtatóval létrehozott, a víz hidrosztatikus nyomásával állandósított szélnyomás szólaltatta meg.

 

 

Ugorjunk egy nagyot, és érkezzünk meg a XX. századba, ahol már van elektromosság, van avantgarde meg futurizmus és sok más izmus, ami elutasítja az akadémiai művészetet és annak ellenpontjaként határozza meg magát. Ennek következtében vetik el a klasszikus zenét, a klasszikus formákat és keresnek valami radikálisan újat és szokatlant.

 

A telharmóniumtól a Hammond orgonáig

 

Az első, valóban elektromossággal működő hangszer minden bizonnyal a XIX. század utolsó éveiben feltalált telharmónium volt. Működési elve alapján a szerkezetben óriási, fogaskerekekhez hasonlító rotorok forogtak közös tengelyeken, amelyek a kromatikus hangsor frekvenciáinak megfelelő elektromos rezgéseket generáltak.

 

Az egyes hangok harmonikus felhangjaihoz is külön hangkerekeket rendelt, így az alaphangok és a felharmonikusok variációiból addig soha nem hallott hangszínek szólaltak meg.

 

Amilyen villámgyors és nagy sikere volt a hangszernek, olyan gyorsan tönkre is ment tíz év év alatt a feltaláló Thaddeus Cahill.

 

Az első elektromos gitár megjelenési éve 1936, gyártója pedig az azóta is prosperáló Gibson cég volt. A 30-as évek közepén találták föl a Hammond orgonát, azt a hangszert, amit mindenki ismer, aki hallgatott rockzenét, mondjuk Deep Purple-t. Vagy hallgassátok őt:

 

 

1957 az az év, amelyet a nagy elektronikus zenerajongók fejből tudnak: Tom Dissevelt és Kid Baltan megalkotják az eindhoveni Philips laboratóriumban a „Song of the Second Moon” című számot. Talán ez az első dallamos elektronikus zenei kompozíció, mindenki onnan ismeri, hogy a Magyar Televízió által sugárzott tudományos műsornak, a Deltának ez volt a főcímdala. És félelmetes!

 

 

A szintipop aranykora

 

Ám a legfontosabb és mindenképpen legeredetibb együttes a német Kraftwerk volt, akik 1970-es megalakulásuk óta az elektronikus zene atyjainak és alapjainak tekintendők. Ők voltak azok először, akik kizárólag elektronikus hangszereken alkottak és játszottak. Őket nem akarom bemutatni hosszan, hiszen minden olvasó fejből dúdolja: „Wir sind die Roboter.”

 

Az 1970-es évek a szintipop igazi aranykora és erre az évtizedre is tehető az is, amikor az elektronikus zene beszivárog a rádiókba

 

és hétköznapokba. Erről leginkább az olasz Giorgio Moroder tehet, aki Donna Summerrel felénekeltette az „I Feel Love” című korszakos gigamega slágert 1977-ben. Nevezhetjük ezt a számot a diszkó születésének origójának is, vagy ezernyi másnak akár, de ami kétségtelen: ez az egyik olyan szám, ami az utána következő évtizedek legmeghatározóbb dala lett, milliónyi feldolgozással, remixszel és ráutalással.

 

Sőt, 2011-ben az USA-beli Kongresszusi Könyvtár gyűjteményébe is fölvették mint a kulturális világörökség részét. Ja, Giorgio Moroder 2019 tavaszán Budapesten zenél, a részvétel erősen ajánlott, hiszen közeledik a 80-adik életéve felé a művész. Íme, egy 10 perces remix a gigaslágerből:

 

 

Ahogy a II. világháború óta a kulturális hangsúly is az USA-ba helyeződött át, így nem meglepő, hogy onnan indult el a klasszikus elektromos zene is (ha élhetek ezzel a képzavarral) az 1980-as évek lepattant ipartelepeiről és leginkább Detroitból. Megszületik a house, a techno, kialakult a 80-as években az a forma, a reptatív hangok, a négynegyedek világa, amit ma is ismerhetünk elektronikus zeneként.

 

Az 1990-es évek zenéje az acid és a house lett, jellemzően az Egyesült Királyság DJ-i és producerei vitték a prímet ezekben a műfajokban. Érdemes hallgatni az Orbital vagy a Trainspotting filmzenéit, külön figyelemmel az Underworld számára.

 

A kétezres években a hollandok aztán nekiálltak szétbarmolni az elektromos zenét

 

a dutch-house-zal és az EDM-nek elkeresztelt szörnnyel, ahol már nem a technikai tudás és a zenetörténet ismerete számít, hanem a nagybetűs SHOW, tortadobálással, sok kiállással és általában alpári káromkodásokkal a szett közben. A „siker” receptje: végy egy alapszintű bassline-t, pakold tele 2-3 hangra épülő szintifutamokkal, egy kicsi/közepes plusz egy megakiállással, adj még hozzá némi zöld lézert és dőlj hátra a pultban. Erre több szót nem is vesztegetek.

 

A 2010-es évektől kezdve aztán Berlin vált a techno-house és bármiféle elektronikus zene fővárosává, így az ott játszó vagy onnan érkező arcokat érdemes ma is figyelni és követni.

 

De hogyan készül ma el egy szám vagy egy mix, remix?

 

Nos, számítógépen, laptopon és leggyakrabban az Ableton Live-on. A program 2001 óta létezik és azóta elsöprően népszerű a DJ-k, producerek körében, mert a Live-ot mind élő fellépésekhez használható hangszernek, mind zeneszerzésre és hangszerelésre alkalmas eszköznek tervezték. A Live pont annyi, amennyit kiveszel belőle. Ennek a programnak megismeréséhez órák, napok kellenek, mutatunk egy videót arról, hogy hogyan lehet ezzel zenét komponálni és mennyire nem egyszerű:

 

 

Aki alaposabban elmélyülne a zeneszerkesztés világában, annak ajánlunk egy 2013-as workshop videót Simon Iddoltól:

 

 

Ha már ennyit írtunk erről a programról, akkor a cikk végén hallgassunk is meg egy ezzel készült mixet, az Azonnali egyik állandó zenefelelősétől, August Hoffertől!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A Dél-Afrikai Köztársaságban akkor esőzések voltak a héten, hogy nem bírta a téglafal a Pünkösdi Egyház
húsvéti szolgálata alatt.

Hosszú hányattatás után megnyerte az Izraeli Nemzeti Könyvtár a megmaradt kéziratok tárolásának lehetőségét.

Alojz Peterle a mostani ülésével egy időre búcsúzó Európai Parlamentben vidította fel a képviselőket.

Vágó Gábor LMP-s EP-listavezető mindenkit meg akar győzni, aki elbizonytalanodott az LMP-vel kapcsolatban, így Puzsért is, aki a Kétfarkúakra akar szavazni májusban.

Zavargások voltak egy rendőrségi rajtaütés miatt Londonderryben: a rendőrökre lőttek, Molotov-koktélokat dobáltak, egy fiatal nő meghalt.

A hét kérdése

A Notre-Dame hétfői katasztrófája egész Európát megmozgatta. De vajon mi tudná összehozni a magyarokat?

Azért ide elnéznénk

Imádod a 80-as éveket? Akkor április 19-én TRIP-ben a helyed.

Április 21-én a folkmetálé lesz a főszerep a Barba Negrában. Vendégek: Týr, Heidevolk, Dalriada, Dirty Shirt, Surma.

Bringázz április 28.-án a Margitsziget és a Városliget között több száz másik emberrel!

Április 25–28. között a Millenáris Parkba ismét kivonulnak a kiadók, és sok szerző is ott lesz.

Idén 100 éves a Bauhaus. Május 4-én és 5-én megünnepelheted.

Ezt is szerettétek

Csak egy szlogen, vagy történelmileg megalapozott külpolitikai program? Megkérdeztünk pár politológust a V4-es országokból.

A szociális munkásokat a sajtó is üti, közben az embereknek fogalma sincs róla, hogy működik a rendszer – és hogy mennyi szakember hiányzik.

Mit szóltak hozzá a parlamenti képviselők április elsején, hogy Juncker bizottsági elnök kiírta Twitterre, hogy O1G?

Megkérdeztük a magyar pártokat, mit lépnek arra, hogy Szlovákiában büntetni fogják a magyar himnusz eléneklését.

Twitter megosztás Google+ megosztás