Miben van igaza Schmidt Máriának?

Bárány Balázs

Szerző:
Bárány Balázs

2018.11.21. 15:41

Schmidt Mária hét pontban tett javaslatot a magyar történelemtanítás (bocs, oktatás) megújítására. Kettővel bőven vitatkoznék, a maradék ötben viszont jócskán van valami. Mik ma a főbb problémák? Lehet-e őket orvosolni?

A NER történész-nagyasszonya – valószínűleg az elmúlt hetek kultúrkampfos, marxista történelemtanításos megjegyzéseitől indíttatva – arra ragadtatta magát, hogy a „történelemoktatás megreformálására” tegyen javaslatot hét pontban. (Nem állnék le hosszan rugózni annak a szemantikáján, hogy a történelmet „oktatjuk” vagy „tanítjuk”-e, de a két szónak azért szerintem más íze van. Nekem az autóvezetést oktatták, a történelmet tanították.)

Írásának preambulumát simán átugorhatjuk, mert különben rögtön az ideologizálás mocsarába tévedünk. Na jó, azért nézzünk bele! Szerinte a történelem oktatása azért fontos, hogy nemzeti öntudatot, önbizalmat, példaképeket stb. kapjanak a múltból, feledve a „merjünk kicsik lenni” nézőpontját (ez a Kovács Lászlónak tulajdonított szólás úgy látom, nagyon beakadt a jobboldalnak). Röviden:

a történelemtanításra (bocs, oktatásra) úgy tekint, mint egy identitásképző műveletre.

Ha csak erről szól, akkor engem ez zavar, mert erősíti a „mi-ők” dichotómiát, beleragad a régi „minket mindig bántanak, velünk ötszáz éve csak kiszúrnak” narratívába. Kell, hogy a diák érezze, milyen nemzeti közösség része, kell, hogy ismerje hazája múltját – ebben nem is vitázom. De itt el sem hangzik a kritikus gondolkodásra, a politika világában való eligazodásra, netán (urambocsá!) a demokratikus szemléletre való nevelés, ami a jelenkorban (meg úgy általában) nélkülözhetetlen. A későbbiekben azonban mintha előkerülne ez is. Szóval: ugorjunk!

Meglepő módon a hét pont (a fentiek ellenére) nagyon sok érdekes és korszerű szempontot tartalmaz. Vegyük őket sorra!

1. „Szakítani kell azzal az időrendiségre alapozott történelemtanítással, ami az őskortól indulva vezet el minket a huszadik századig.”

Abban mélységesen egyetértek a Terror Háza igazgatónőjével, hogy az időrendiséghez való ragaszkodás mindig is a történelem-, mind az irodalomtanítás (oktatás?) rákfenéje volt. Egyszerűen nincs rá elég óra, hogy az ősembertől Donald Trumpig (hmm, similis simili gaudet) végigvegyünk mindent. Az életkori sajátosságokhoz sem illeszkedik ez a típusú tananyag-elrendezés, ráadásul a szakirodalomban és a nemzetközi gyakorlatban már közhellyé vált, hogy hasznosabb elidőzni egy-egy témánál és „mélyfúrásokat” végezni, mint végigrohanni az egész történelmen.

Oké, ötödikben még őskorral és ókori mondákkal csudajól elvagyunk, de egy hatodikos gyereknek elmagyarázni a három hatalmi ág szétválasztását vagy az örökváltság kérdését igen embert próbáló feladat. Ráadásul a jelenlegi tanterv szerint még állampolgári, pénz- és munkaügyi (!) ismereteket is le kell nyomni a nyolcadikos, illetve a tizenkettedikes diákok torkán.

Azt ugye mindenki vágja, hogy erre a tanév utolsó heteiben kerül sor, amikor mindenki már a ballagásra/érettségire készül? És nekem történelemtanárként akkor kellett a munka törvénykönyvéről meg bankbetétekről beszélnem, mindezt egy mezei bölcsészdiplomával, jogi és közgazdasági előképzettség nélkül. Ugorjunk!

2. „Szakítani kell azzal a szemlélettel, ami a nyugat-európai, francia, brit történelemre súlyoz, azt érzékeltetve, hogy az általuk bejárt úthoz képest mi késésben, sőt eltérésben vagyunk.”

Hogy szakítsunk azzal a szemlélettel, miszerint mindig a Nyugathoz (értsd: brit és francia történelem) mérjük magunkat, egy vitaképes állítás. 

Akkor mihez mérjük magunkat? Kelethez? Mert az nem a Nyugathoz mérte magát az elmúlt évszázadokban?

Nagy Péter orosz cár nem oda akart felzárkózni a 17. században? Hruscsov nem a Nyugatot akarta utolérni, majd megelőzni?

Ráadásul ezen követelésével Schmidt Mária annak a 19-20. századi hagyománynak megy neki, amit (a jobboldalon is) elismert történészek, gondolkodók képviseltek. Szekfű Gyula Valahol utat vesztettünk című cikksorozatában állt ki a nyugati orientáció mellett; Kosáry Domokos szintén nyugati szempontból vizsgálta a magyar történelem változásait; Bibó Istvánt, vagy Ady Endrét már ide sem idézem (utóbbit mostanság érthető okokból). Ugorjunk!

3. „Szakítani kell a marxista lineáris történelemszemlélettel. Használaton kívül kell helyeznünk a marxizmus nyelvét, fogalmait és következtetéseit. Az értékelés alapját képező utópikus szemléletet el kell vetnünk. Nincs, nem volt és nem lesz tökéletes rendszer, társadalom, intézmény, ezért azt számon kérni nem helyes és nem is érdemes.”

Itt kerül elő a Kövér László-i bölcsesség, miszerint 2018-ban a gyerekek még mindig a gaz kommunisták által kimunkált tananyagot tanulják, mely megmételyezi a nemzettudatot, stb. Csak jelzem, hogy a jelenleg hatályban lévő Nemzeti Alaptantervet 2012-ben már a NER szellemiségében írták és vezették be. Akkor ez a szempont kimaradt?

Volt egy lista valahol az EMMI-ben, hogy mit tartalmazzon az új alaptanterv, például hogy „1. nemzeti érzés ápolása”, „2. a tananyag racionalizálása”, „3. marxista szemlélet kiiktatása”? És valahogy a hármas pontra már nem volt idő?

Olyan szempontból van igazsága Schmidt Máriának, hogy a marxista nyelvezet (valószínűleg megszokásból) néhány terminusa makacsul tartotta magát még a kétezres években is. Ilyenekre gondolok, mint a „jakobinus diktatúra” (ez a Lenin-féle meghatározás, aki a proletárdiktatúra előképét látta Robespierre és társai működésében – simán lehetne „jakobinusok diktatúrája”-ként emlegetni), a „pénzarisztokrácia”, vagy Lajos Fülöp esetében a „polgárkirály” kifejezések használata.

Az, hogy még mindig a marxizmus következtetései uralkodnak, szerintem szintén vitatható. Schmidt azon állítása viszont meglepő és számomra szívet melengető volt, miszerint „nincs, nem volt és nem lesz tökéletes rendszer, társadalom, intézmény, ezért azt számon kérni nem helyes és nem is érdemes.”

4. „Tudomásul kell venni, hogy a mai gyermek keze ügyében ott van az internet és az okostelefon nyújtotta tudástár, ezért számukra elsősorban összefüggéseket, értelmezéseket és narratívákat kell adnunk.”

A negyedik pontnál tapsikoltam örömben. Igen, valahogy el kéne jutni oda, hogy az iskola nem a fehér falról, a krétás tábláról, a nehéz táskáról és a tankönyvről meg a füzetről szól. Jó, van, ahol filces tábla, projektor meg okostábla is van – mégsem arról híres a magyar oktatás, hogy az ezekben rejlő lehetőségeket messzemenőkig kihasználná. Ebben a pontban bukkan fel a „összefüggések, értelmezések és narratívák” szentháromságának átadása, ami vezethet az általam hiányolt kritikus gondolkodás fejlesztéséhez.

A demokráciára való nevelés viszont aggasztóan hiányzik a 21. századi életre való felkészítés Schmidt Mária által felsorolt szempontjai közül.

5+6. „Általános iskolában kizárólag magyar történelmet tanítanék, egyetemes történelmet pedig csak annyiban, akkor és azt, ami a magyar történelem szempontjából releváns. A magyarság érdekeinek érvényesítését, érdekképviseletét használva mérceként.” + „Középiskolában tanítanék egyetemes történelmet, az eddigieknél lényegesen nagyobb súlyt helyezve régiónk, illetve az Európán kívüli világ történelmére is.”

Az, hogy a magyar történelem legyen a középpontban az általános iskolában, szerintem teljesen oké. Persze, kell beszélni az egyetemes történet azon eseményeiről, amelyek Magyarországra is hatással voltak, de ha a nebuló először a saját lakóhelyének a múltját ismeri meg, az kezdő lépésnek nem rossz.

Én azzal folytatnám, hogy a környező országok, népek története is megjelenhet (már akár 7. és 8. osztályban), így jobban érthetővé válna a köztünk lévő viszony. Ez jó alap a középiskolai tanulmányokhoz, ahol a magyar történelmet már bele tudjuk illeszteni az egyetemes folyamatokba, és nem alakulna ki az a kép a fejekben, hogy Magyarország egy külön bolygó valahol a világtörténelem univerzumában.

7. „Általános és középiskolában egyaránt a történelem részeként tárgyalnám a gondolkodás, vagyis az eszme, tehát a vallás és kultúra, valamint az anyagi és technikai fejlődés történetét.”

Hogy a technika-, a vallás-, az eszme-, a kultúrtörténet stb. legyen a történelem része? Szerintem ez eddig is így volt. Gondolom, itt Schmidt Mária a tananyag szétprózódásának problémájára utal, miszerint tanul a gyerek a reneszánszról énekórán, történelemórán és irodalomórán is – de mindig másképp, és sosem egy időben.

Szóval első olvasatra nem olyan rossz javaslatok ezek, vitaalapnak mindenképp kiválóak. Csupán az aggaszt, hogy a vitára hol és kik között fog sor kerülni. A rendszerváltás óta létező Történelemtanárok Egylete mellett ugyanis 2016 óta jelen van a Történelemoktatók (!) Szakmai Egyesülete is. Mindkét szervezet a szakma képviseletében dolgozik, de párbeszéd nincs közöttük.

Költői kérdés: vajon melyikük véleményére fog adni a jelenlegi kormányzat?

Bárány Balázs az Azonnali történelemmel foglalkozó Fej vagy írás című vlogjának egyik főszereplője. Tizenegy éven keresztül dolgozott történelemtanárként.

Bárány Balázs
Bárány Balázs az Azonnali állandó szerzője

Történész, történelemtanár.

olvass még a szerzőtől
Bárány Balázs
Bárány Balázs az Azonnali állandó szerzője

Történész, történelemtanár.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek