Megmondja a mesterséges intelligencia, ha hamis az írott vallomás

A mesterségesintelligencia-forradalom legújabb gyöngyszeme a rendőrségi munkát segítő, írott hazugságokat, jelenleg csak kamurablásokat azonosító algoritmus. Egyelőre nem a tökély, viszont hatékony és fáradhatatlan.

Az elmúlt öt-tíz év legnagyobb infokommunikációs története a mesterséges intelligencia diadalmenete, napi rendszerességgel röppennek fel szenzációs, legalábbis annak tűnő hírek, főként gépitanulás-projektekről. A gépi tanulás annyira uralja a szerteágazó szakterületet, hogy például Ethem Alpaydin, a Machine Learning MIT Press-kiadvány szerzője egyszerűen csak „új MI”-ként beszél róla.

Gyenge és erős mesterséges intelligenciák

Legyen szó bonyolult robotrendszerekről vagy viszonylag egyszerű képfelismerő programokról: egy kalap alá vesszük őket, és a mindenhez értő általános MI vagy a bőven előttünk járó szuperintelligencia kezdeti megnyilvánulásait vetítjük beléjük, holott semmi más nem történik, csak az algoritmus százezer oroszlános kép – a tanuló- és gyakorlóanyag – után, a következőn már magától azonosítja az állatok királyát.

Riogatni velük több mint felelőtlenség – tudatlanság. Ugyanez érvényes a jelenlegi legfejlettebb MI-programokra is: általában jól számszerűsíthető, akármennyire magas számú, mégis korlátozott mennyiségű megoldási lehetőséget kínáló tevékenységekben (a sakk és a go is ilyen) teljesítenek kiválóan, s múlják felül az embert. Kreativitást, empátiát, józanész-bölcsességek (zöld a fű, kék az ég, az éjszakát nappal váltja stb.) ismeretét igénylő feladatokban pocsékok, maximum példákat másolnak, miután ezres, százezres, milliós mennyiségben átrágták magukat a leckén.

Ezek az MI-k mind az úgynevezett „gyenge” mesterséges intelligenciák, szakterületek egy-egy konkrét problémájára kiképzett algoritmusok, programok. Gyenge mellett „erős”, azaz általános MI-ket tartunk még számon, már ha léteznének, de egyelőre nincsenek. A tipológiát árnyalja, hogy idővel, valamikor 10-200 év múlva (szkeptikusok szerint soha) megjelenhetnek az emberi szintű MI-k, és csak utánuk jöhet majd a „rettegett” szuperintelligencia.

Ettől függetlenül az elmúlt évek eredményei valóban bámulatosak: a nagy infokommunikációs cégek irdatlan mennyiségű pénzt fektetnek az MI-be, megoldásaik egyre eredményesebben kiegészítik az emberi tevékenységet. Ismétlődő, sokszor dögunalmas feladatok alól tehermentesítenek minket, hatékonyabbá teszik és automatizálják a gazdaságot, magasabb szintre emelik az ember-gép együttműködést.

Bűnüldöző MI

A héten egy írott hazugságokat leleplező, szintén tanuláson alapuló rendszer, a Cardiff és a madridi Charles III. egyetemek közös fejlesztése tartotta lázban a tech-közvéleményt.

A bűnügyi filmekből jól ismert hazugságvizsgálók (poligráfok) és más elmés rendszerek hiába rendelkeznek komoly múlttal és megkérdőjelezhető, esetenként megmosolyogtató eredményekkel, a szóbeli kamuzás leleplezésére részsikereik ellenére még fejlett, esetleg csúcskategóriás (de változatlanul „gyenge”) mesterséges intelligenciával sincs megnyugtató, hibátlanul működő megoldás. (Próbálkozások azért vannak.)

Ezzel szemben a gépi tanulást és szövegelemzést használó új fejlesztés, a VeriPol eléggé pontosnak tűnik. Rablásokról szóló hamis beszámolókat olyan eredményesen ismer fel, hogy spanyol rendőrségeken el is kezdték használni. Tegyük hozzá: írott szöveget könnyebb elemezni, mint a beszédet; kevesebb tényezőre kell figyelni, és mivel a bizonytalanság is kevesebb, kisebb a félreértés esélye…

Az összes melléknevet, igét, központozást és azok mintázatait tüzetesen átnéző VeriPol algoritmusokkal azonosítja a szöveg jellegzetességeit, majd azokat összesítve megállapítja, hogy a vallomás hamis-e, vagy sem.

Semmi különöset nem tesz, csupán könnyen felismerhető jegyeket figyel: ugyanazokat, mint az ember. Ha viszont statisztikáról és számításokról van szó, egy mesterséges intelligencia mindig gyorsabb, hatékonyabb, és velünk ellentétben érzelem nélkül dolgozik: adatokon kívül semmi más (szubjektív tényező) nem befolyásolja a döntéshozásban. (A mai MI-k gyakran emlegetett emocionális intelligenciája abból áll, hogy felismernek néhány alapérzelmet: örömöt, dühöt, szomorúságot stb.) 

A Spanyol Nemzeti Rendőrség korábban több mint ezer rablásról szóló vallomást bocsátott a kutatók rendelkezésére, köztük hamisakat is; a rendszert ezeken az anyagokon tanították be. 2017 júniusában két tartományban, Murciában és Malagában tesztelték, és mihelyst kimutatta, hogy a vallomás minden bizonnyal hamis, a bejelentőt tovább kérdezve az esetek 83 százalékában, egy hét alatt összesen hatvannégy esetben lezárták az ügyet.

A kutatók finomítanak a folyamatosan, hibáiból is tanuló és a rendőrségnek már eddig fontos szolgálatokat tevő rendszeren, pontosítanak rajta, és ígérik: az újabb változat eredményesebb lesz.

FOTÓ: Illusztráció! – (USAF / Christopher Maldonado)