Ilyen jó időutazásos thrillert rég olvastál

Időutazásos sci-fi, apokaliptikus horror és kemény rendőrségi thriller: a híres rendező, Neill Blomkamp írótársa, Tom Sweterlitsch megírta az év egyik legizgalmasabb fantasztikus regényét.

Az időutazós sztorik mindig elég rizikósak. Az időutazás mint sci-fi elem ugyanis kicsit úgy működik, mint egy fantasytörténetben a mágia: ha nincsen jól körülhatárolt, érthető szabályrendszere, akkor tulajdonképpen bármire megoldás lehet a történeten belül, ezzel pedig hamar olcsó klisévé válhat.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem is lehet jó időutazásos sztorit írni. Az elmúlt években hazai fronton Brandon Hackett rukkolt elő egy remek duológiával a témában, a külföldiek közül pedig Lauren Beukes Tündöklő lányok című thrillere, vagy éppen Neal Stephenson és Nicole Galland elképesztően vicces regénye, A D.O.D.O. felemelkedése és bukása juthat eszünkbe, amelyben egy bürokratikus aktatologatással terhelt amerikai titkosügynökséget húznak fel a szupermodern fizika és a mágia házasságával működtetett időutazás köré.

Tom Sweterlitsch regényében, a Letűnt világokban éppen ez történik. 1997-ben indulunk, egy olyan világban, ahol az amerikai haditengerészet olyan űrhajókat fejlesztett ki, amelyekkel a mélyűrben, és az úgynevezett mélyidőben is képes expedíciókat indítani. Teljes titokban távoli galaxisok és közeli, illetve távoli jövők tucatjait járták már be a haditengerészek. Mindeközben pedig kiderült, hogy

Ha mindez nem lenne önmagában elég nyomasztó, Shannon Mosst, az NCIS (a haditengerészeti nyomozószolgálat) Terminust már egyszer megtapasztaló ügynökét egy brutális családgyilkossághoz riasztják. A gyanúsított az apa, aki a USS Libra nevű űrhajó legénységének tagja volt, ami azonban a korabeli jelentések szerint sosem tért vissza a Mélyidőbe tett tíz évvel korábbi ugrásából. Hogy lehet tehát itt egyáltalán?

Az ügy felgöngyölítéséhez Moss ügynök előreugrik a jövőbe, ami csak egy a lehetséges jövők közül, hogy kiderítse, jutottak-e eredményre nyomozásban húsz év alatt. Nyomozása során azonban olyan információ birtokába jut a Terminusszal kapcsolatban, ami az egész világ jövőjét megváltoztathatja.

Nagy bűn lenne azonban, ha sokat elárulnék a dologról, hiszen a szerző azt is remekül megoldja, hogy a magunkban felmerülő kérdésekre a megfelelő időben válaszoljon. A lényeg az, hogy a lehetséges jövők nem valóságosak, azokat csak az időutazó odaérkezése teremti meg, és csak addig létezik, amíg ő ott van. Visszatérésekor pedig nagyjából ugyanabba az időpillanatba érkezik vissza a jelenbe, amikor elindult.

A gyilkosság rejtélye, az eltűnt USS Libra legénységének titkozatos feltűnése, és a Terminus fenyegetése egyszerre rengeteg különféle zsánert és altémát vegyít, a végső kép pedig meglehetősen hasonlít a fülszövegben emlegetett Twin Peaksre, True Detective-re és az Eredetre, én pedig még hozzácsapnám a Fringe-et és a történetben is emlegetett X-Aktákat is az egészhez.

Sweterlitsch biztos kézzel, pragmatikus prózával visz végig minket a bonyolult, de végig pörgős cselekményen: legalább olyan ügyes a kilencvenes évek végének ábrázolásában, mint a különféle alternatív 2015-ök felvillantásában.

Összességében az a helyzet, hogy

Ahogy pedig az manapság a fantasztikus történetek esetében lenni szokott, a filmjogokat már fel is vásárolták, a District 9 rendezője, Neill Blomkamp fogja rendezni az alkotást, ha minden jól megy. Sweterlitsch és Blomkamp egyébként ismerik egymást, az utóbbi időben együtt dolgoztak az Oats Studios fantasztikus kisfilmjein.

A könyvet az Agave Könyvek adta ki, beleolvasni itt tudsz, megrendelni meg itt lehet. Könyves Kálmán többi cikke és havi könyvajánlója itt érhető el.