Megvédte a francia Horthyt Macron elnök

Az első világháborús megemlékezések sorában szombaton a párizsi Invalidusoknál Philippe Pétain marsallra is megemlékeznek. Pétain ugyanis több csatát vezetett sikeresen, például Verdunnél. Akkori győzelmei alapozták meg azt a hatalmas tekintélyt, amellyel élve 1940-ben, miután Franciaország nagy részét elfoglalták a német csapatok, Vichy központtal egy délfrancia államot (Francia Állam) hívott életre.

Az állam egyrészről Pétain konzervatív-autoriter ideológiájára épült (az állam jelszava az addigi „szabadság, egyenlőség, testvériség“ helyett „munka, haza, család“ lett), és már ezért is reakciósnak számít a francia közgondolkodásban.

amely bár kezdetben akár menedékül szolgált számos zsidónak, akik a nácik elől menekültek, de később maga is folytatott zsidóüldözést.

Noha Pétain elutasította, hogy a Francia Állam a Német Birodalom oldalán vegyen részt a második világháborúban, számos tekintetben együttműködött Hitlerékkel – saját bevallása szerint azért, hogy így mentse a relatív szabadságot délen.

Berlinnek azonban ez sem volt elég: párizsi náci értelmiségiekkel és déli önkéntesekkel megjelent az SS és a Wehrmacht a déli országrészben, a Szovjetunió elleni harchoz pedig délfrancia antibolsevista különítmények is alakultak. Pétain marsall egyre kevésbé volt a helyzet ura. 1942 végén meg is szállták az országrészt a németek, ezzel pedig megindult a dél-franciaországi zsidóüldözés is, a helyi francia csendőrség segítségével.

1945 után Pétaint halálra ítélte a francia bíróság, azonban Charles de Gaulle elnök kegyelemben részesítette az akkor már 89 éves egykori államfőt.

Chirac egyszer már szakított a Pétain-kultusszal

Pétain marsall megítélésének kérdése nagyban hasonlatos Horthy Miklóséhoz:

Ami azonban mindenképp eltérő: Pétain – ellentétben Horthyval – sikeres katona volt az első világháborúban.

Az 1945 utáni Franciaország az elítélés ellenére is mindig lerótta tiszteletét Pétain előtt. François Mitterand egykori szocialista politikus – aki maga is kollaboráns volt Pétain rendszerében – minden évben virágot helyezett, még elnökként is, a tábornok sírjára. Így tett valamennyi elődje is.

A Pétain-kultusszal – amely főleg a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen köreiben volt erős – állami szinten először Jacques Chirac szakított 1995-ben, amikor egyben a francia állam felelősségét is elismerte a zsidóüldözésekben.

Macron Pétain kapcsán – amint a Le Monde idézte  – azt hangsúlyozta: „Nagy katona volt, ez tény. A politikai élet pedig ugyanúgy, mint az emberi természet, sokszor bonyolultabb, mint az hinni szeretnénk”.

Francis Kalifatot, a legfontosabb franciaországi zsidó szervezet elnökét „sokkolták” Macron szavai, szerinte ugyanis Pétainről elég annyit tudni, hogy 1945-ben a francia nép nevében megvonták tőle a nemzeti tiszteletet.

NYITÓKÉP: tortenelmifotok.hu