Hogyan tudja kijátszani Irán az amerikai szankciókat?

Hiába keményített be Trump, a teheráni vezetés nem szándékozik felhagyni a kőolajexporttal. Az irániaknak több lehetőségük is van a szankciók megkerülésére: trükközhetnek barterüzletekkel és hajókkal is. De a döntő az lesz, hogy Kína, India és az EU mennyire hajlandó konfrontálódni az Egyesült Államokkal.

„Folytatjuk az olajjal való kereskedést, és meg fogjuk törni az amerikai szankciókat” – fogadkozott Hasszán Roháni iráni elnök, válaszul a Trump-adminisztráció által újból bevezetett intézkedéscsomagra, mely Irán legjelentősebb exportcikke, az olaj mellett a perzsa állam bankszektorára is kiterjed. Az amerikai elnök május elején jelentette be, hogy az Egyesült Államok kilép a világ vezető hatalmai által 2015 nyarán tető alá hozott nukleáris alkuból, és visszaállítja a szankciókat Iránnal szemben.

Az amerikaik két etapban összesen 180 nap türelmi időt adtak az Iránnal üzletelő vállalatoknak, hogy számolják fel érdekeltségeiket, különben megtagadják tőlük az amerikai pénzügyi rendszerhez és így az amerikai piachoz való hozzáférést. Ez a határidő hétfőn telt le. 

mert nem tudnának rövid időn belül máshonnan ennyi olajat venni komolyabb világpiaci következmények nélkül.

A szankciók újbóli bevezetése igencsak érzékenyen érinti a teheráni vezetést. Az iráni gazdaság már Trump fél évvel ezelőtti bejelentése előtt sem állt túl stabil lábakon, de azt követően egyenesen mélyrepülésbe fordult. A helyi fizetőeszköz, a riál jelentős értékvesztést könyvelhetett el a külföldi valutákkal szemben. Emiatt 

Türelemjáték

Az iráni elit ennek ellenére jelenleg még kivár, és a nemzetközi reakciókkal összhangban tervezi majd igazítani a szankcióellenes politikáját – értékelte a jelenlegi helyzetet N. Rózsa Erzsébet, az MTA Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa az Azonnali megkeresésére. Hangsúlyozta, hogy Teheránban elsősorban a szankciók alól jelenleg még felmentést élvező Kínára és Indiára figyelnek. Már a múltban is előfordult olyan, hogy Peking bartermegállapodás keretében, kínai termékekért cserébe vásárolt olajat Irántól. Az indiaiak pedig a hírek szerint készen állnak arra, hogy ne dollárban, hanem rúpiában rendezzék a kőolajimportot. 

A kutató szerint 

A teheráni vezetés pedig bizonyíthatóan mindent megtesz, hogy az ebben foglaltakat teljesítse. Iránnak már csak azért is érdeke ez, mert különben az amerikai szankciók mellett a világszervezet szankcióival is szembe kellene néznie.

Peking és Új-Delhi mellett ugyanakkor Brüsszel is szerepet játszhat a szankciók esetleges bukásában. Az Európai Unió sajátos mechanizmussal igyekszik megvédeni az európai vállalatokat. Egyrészt ki akarnak alakítani egy speciális fizetési módszert, amely kiküszöböli az amerikai pénzügyi rendszert a tranzakciók során, másrészt kárpótolnák az Iránnal üzletelő vállalatokat az amerikai szankciók miatt kiesett bevételeikért. Ez viszont jobbára csak a kis- és középvállalatok számára jelenthet megoldást. Az eddigi tapasztaltok szerint 

Olajat vegyenek!

Irán egy merőben új lehetőséget is bevetett az amerikai szankciók megkerülése érdekében. Október végén kőolajat kezdtek eladásra kínálni a helyi tőzsdén. Az első nap el is adtak mintegy egymillió hordót, amit a magánbefektetők aztán jóval nehezebben visszanyomozhatóan adhatnak tovább. Az amerikai kormányzat ugyan nyilvántart egy listát az Iránnal üzleti kapcsolatban álló szereplőkről, de az újonnan létrehozott vállalatok kezdetben nem igazán vannak szem előtt.

A dollárt megkerülő devizatranzakciók lehetőségeit fentebb már tárgyaltuk, de 

Ez a fizetési módszer nehezen visszakövethető egy harmadik fél számára, és az áruk ellenértéke gyorsabban is mozgatható, mint a hagyományos tranzakciók esetén. Irán kiterjedt pénzmosási hálózata előszeretettel is használja a bitcoint és hozzá hasonló eszközöket. Az eljárás különösen pikáns annak fényében, hogy Iránban be vannak tiltva a kriptovaluták, ugyanis a riál gyengülése miatt sokan ide próbálták menekíteni megtakarításaikat.

Dörzsölt tengeri medvék

A pénzügyi machinációk mellett az olajszállítás során is van pár trükk, amivel ki lehet kerülni a szankciókat, vagy legalábbis nehezen bizonyíthatóvá tenni azt, hogy honnan is származik az áru. Az Atlantic össze is szedett párat ezek közül.

Biztonsági szempontból minden tengerjáró hajó rendelkezik automatikus hajóazonosító és nyomonkövető rendszerrel, mely lehetővé teszi, hogy monitorozható legyen a mozgásuk közel valós időben. Ezt azonban ki is lehet kapcsolni. 

A szankciók kijátszására az is megoldást jelenthet, hogy a szállítmányt kisebb részekre osztják, és még a tengeren átrakják az olajat egy másik hajóra, ami aztán ténylegesen a kikötőben viszi az árut.

De az olajszállító hajók tulajdonosi hátterével, bejegyzésével, és a névváltoztatással is gyakran trükköznek. Közepes méretű céghálókkal már szinte visszanyomozhatatlanná tudják tenni a valós tulajdonosi viszonyokat.

Magánszemélyek ilyen jellegű konspirációját is nehéz felfejteni, hát ha még egy regionális hatalom erőforrásai állnak egy ilyen törekvés mögött.

FOTÓ: Instagram / Vineeth (illusztráció)