+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2018. november 5. hétfő, 14:49
Ülj le egy pillanatra és gondold végig: milyen fontos dolgot tanultál a közoktatás tizenkét éve alatt, amit azóta használtál is?

Ezt a cikket az Azonnali Reggeli fekete nevű hírlevelének olvasói már ma reggel megkapták postaládájukba. Kérj hírlevelet te is!

 

A hetekben olvastam az olasz fizikus, Carlo Rovelli legújabb magyarul megjelent könyvét, Az idő rendjét. Kevesen tudnak olyan szépen és közérthetően írni a fizikáról, mint ahogy azt a kvantumgravitációval foglalkozó tudós teszi: egyik korábbi könyvét, a Hét rövid fizikaleckét egy este alatt olvastam el. Az után a kötet után úgy éreztem, hogy sikerült valamit megértenem a kortárs fizika alapvető problémáiból, és úgy is éreztem, hogy valószínűleg ezek a világ legfontosabb problémái.

 

A nagy baj az, hogy ilyen érzésem az általános- és középiskolai fizikaórákon egyáltalán nem volt sosem. Ez nem csupán a tanárok hibája, és nem csupán a fizikára vonatkozik (ami, tekintve humán érdeklődésemet, egyébként is kevésbé vonzott), de visszagondolva alig-alig tudok olyan tantárgyat és tanárt mondani, ami hasonló élményt okozott volna a filozófián kívül. 

 

Emelem a tétet: huszonhét évesen már éltem annyit felnőttként, hogy megállapítsam: az iskolában oktatott dolgok jelentős részét egyáltalán nem használtam az elmúlt tíz évben.

 

Olvasni édesanyám tanított meg; kézzel csak néha-néha írok, gépelni – és általában a számítógéppel, kütyükkel bánni – magamtól tanultam; angolul meg különórán és PC-játékokból. Az iskolában tanult németet szinte teljesen elfelejtettem. Alapvető számolási műveleteket nyilván használok néha, és még talán egy másodfokú egyenletet is meg tudnék oldani, de viszonylag ritkán kell egy henger felületét kiszámolnom.

 

Soha az életben egy darab vers vagy versrészlet fejből tudása nem mozdított előre semmit a világomon, még csak egy romantikus pillanatot sem okozott egy randevún, vagy ilyesmi. Ugyanígy: könyvek iránti szeretetemet családi örökségnek tartom; legnagyobb olvasmányélményeimnek nem volt köze a magyarórákhoz; a merev rendszer valójában inkább teljesen elidegeníti a gyerekeket a könyvektől.

 

Az iskolában okított természettudományos tárgyakról csupán halovány emlékeim vannak: arra emlékszem, hogy rengeteg apró részletet tanultunk; miközben – ma már olvasmányaim nyomán tudom –

 

a nagy képről alig beszéltünk valamit, pedig kevés izgalmasabb dolog van, mint a tudományok története és a köztük lévő összefüggések.

 

Sőt, mint kiderült az egész dolog teljesen elválaszthatatlan az általam oly nagyra tartott filozófiától. (Itt szedtem össze egyszer remek tudománynépszerűsítő könyveket mindenféle természettudomány területéről.)

 

Az összefüggések bemutatása általában véve is gyenge pontja az oktatásnak, hiszen általában nincs összekötve a történelem, az irodalom, a zene, a filozófia és a művészettörténet oktatása, így teljesen össze-vissza kapnak rengeteg betanulandó információt gyerekek ugyanarról az időszakról. A történelemoktatás tananyagának lineáris szervezése pedig önmagában baromság, de erre most hosszú lenne kitérni.

 

Amit hasznos tudásnak vélek diákéveimből, annak a jelentős részét az egyetemen tanultam meg: ez pedig a történészi eszköztár és módszer, a forráskritika és általában az a fajta látásmód, ami a történészt egybként is rokonítja a detektívvel és az újságíróval. 

 

Ha most kérdezi valaki, azt kell mondjam: a közoktatásban eltöltött tizenkét évemnek pár nagyon alapvető készség elsajátításán és a társasági életen túl nagyjából semmi értelme sem volt.

 

Ezen gyorsan kéne változtatni

 

Már-már közhelyes megmondás, hogy az iskola nem készít fel az életre. Nem tanítanak pénzügyi alapismereteket például, ami tényleg fájó hiányosság; de nem készít fel arra sem, hogy felelős, szavazó állampolgárok legyünk. Egy sor ilyen gyakorlati dologban van: ezeket aztán jó esetben szüleinktől lessük el, rossz esetben pedig magunk tapasztaljuk meg, az Élet Iskolájában, ahol Isten a tanár, vagy hogy szokták mondani Facebookon. Ezekben nem segít az iskola.

 

De ez csak a jéghegy csúcsa.

 

Nemrég jelent meg magyarul is az egyre népszerűbb Yuval Noah Harari izraeli történész könyve, akiről tavaly megtudhattuk, hogy egyébként ő Orbán Viktor egyik kedvenc írója is, de ez ne tántorítson el senkit, mint látni fogjuk: ha olvassa is Orbán, sokat nem ért belőle, vagy ellene cselekszik. Új könyvének címe nagyjából le is fedi a lényeget: 21 lecke a 21. századra, itt írtunk is róla. Én még nem olvastam végig, csak beleolvasgattam, de van egy nagyon érdekes fejezet az oktatásról, ami külön megjelent a Mediumon is:

 

mit kell tanulnia most a gyerekeknek, hogy sikeresek legyenek 2050-ben?

 

Harari nagyon szép párhuzamot von, mikor arról beszél, hogy 1018-ban az emberek nagyjából tudták, hogy milyen lesz 1050, tudták, hogy nagyjából azokra a skillekre lesz szükségük a gyerekeiknek, mint amiket ők is megtanultak: parasztoknak földművelés és csöndben levés; leányoknak háztartási praktikák; nemeseknek vadászgatás, kardozás, menedzsment, ilyesmi.

 

Manapság fogalmunk sincs nem csak arról, hogy milyen lesz 2050, de azt sem tudjuk, milyen lesz 2023: mikor jön valami forradalmi technológia (vagy, ha már itt tartunk: katasztrófa), ami felforgatja a világot és alapjaiban változtatja meg az életünket. Ami szinte biztos, hogy sok változás előtt állunk. Ahogy Harari mondja:

 

ha valaki úgy írja le neked a 21. század közepét, mint valami sci-fit, akkor valószínűleg téved. De ha nem úgy írja le, mint egy sci-fit, akkor biztosan téved.

 

Nem tudjuk, mi lesz pontosan: csak a változás biztos. Az izraeli történész szerint többek között ezért is teljesen elavult az a fajta oktatási rendszer, ami nagyrészt rendkívül sok adatot próbál csak átadni a diákoknak. Ezt a rendszert abban az időszakban találták ki, amikor kevés információ jutott el az emberekhez, és abban az időszakban jól is működött.

 

Manapság azonban rengeteg információ áraszt el minket, és a problémánk éppen az, hogy hogyan találjuk meg ezek között a fontos és az igaz információkat: erre egyáltalán nem készít fel most az oktatás.

 

(A történészi forráskritika éppen ezért fontos szerintem, mert ezt tanítja meg.) Fel kell készülnünk a folyamatos változásra és az ezzel járó stresszre is.

 

Vajon a kivéreztetett magyar közoktatás és a lemészárlás előtt álló magyar felsőoktatás mennyire tudja majd felkészíteni a fiatalokat erre az illékony, nehéz világra? Szerintem semennyire. Olvassatok inkább sok sci-fit, hogy felkészüljetek az eshetőségekre!

 

Tetszett a cikk? Ha kérsz még ilyeneket, iratkozz fel a Reggeli fekete nevű hírlevelünkre! Hetente háromszor küldjük!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Noha a horvát belügyminisztérium továbbra se engedélyezné a tengerparti városnak a magyar időkben használt trikolórt, a baloldali többségű közgyűlés egy trükkel megkerülte Zágrábot.

Az Azonnali úgy tudja, Eszes Ádám nem a jobbikos kilépési hullámmal összefüggésben távozik a Jobbik portáljától.

Az egészségügyi tanácsnok szerint a budafokiak több, nem egészen konstruktív megjegyzést tettek az ehhez szükséges megállapodáshoz, így elhúzódott minden.

A Dél-dániai Egyetem kutatóinak robotja ráadásul pontosabban is tesztel, mint az emberek.

Ismételten több mint százzal csökkent az aktív esetszám, mivel 140 gyógyultra csak 23 új megfertőzés jutott.

A hét kérdése

Hiába vagyunk EU-tagok, a járvány előtti határforgalmat először nem valamelyik uniós szomszéddal, hanem a nem EU-tag Szerbiával állítottuk vissza. Mi ennek az oka? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Ki nyerheti az amerikai elnökválasztást? Szakértők vitatják meg az American Corner május 28-i eseményén!

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

Ezt is szerettétek

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Hogyan élik meg a koronavírus-járványt a különböző generációk? Kiknek a legnehezebb most, és miért jött elő a nyugdíjasbashing?

Twitter megosztás Google+ megosztás