Mondok pár okot, hogy miért nem hülyeség a magyar űrbiztos

Ferencz Orsolya kinevezése űrkutatási biztossá látható hullámokat vetett az interneten. Eltekintve a sajnos legtöbb esetben alpári szinten mozgó kommentektől a biztos személyét és néhány közéleti megnyilvánulását illetően,

mennyi tudatlanság van még egyébként komoly szereplők fejében is a témát illetően. (Szándékosan nem idézek konkrét eseteket, nem akarok senkit megbántani).

A Mérce mutatott rá, hogy a miniszteri biztos kinevezésének miért van értelme, a Magyar Időkben pedig maga Ferencz foglalta össze, hol lát tennivalót és miért fontos „ott lenni” az űrkutatásban az államnak, nyilván a kormány preferenciáit is figyelembe véve.

Hogy mennyire átpolitizált napjainkban tényleg minden, azt a Magyar Idők cikkére való reagálás mutatja. A kormánypárti témáknak megfelelően bekerült a migráció is az érvelésbe: „Az űrkutatás vívmányait olyan kulcsfontosságú területen hasznosítjuk, mint a navigáció, a katasztrófavédelem és a migráció, ezért gazdasági és nemzetbiztonsági szempontból is fontos, hogy az állam is támogassa az űripart”, és erre a mondatra ugrott is jó néhány sajtótermék.

Térjünk vissza a józan elemzéshez

A mindennapi életünket jobbá tevő klasszikus példák – időjárás-előrejelzés, a katasztrófavédelmi alkalmazások, terménybecslés, navigációs rendszerek, és igen, a határellenőrzés is – az ESA portfóliájában is kiemelt szerepet játszanak. Az űrkutatás, űrtevékenység hasznosságát nem lehet elég sokszor hangsúlyozni, hiszen a legtöbb embernek még mindig – vagy már megint? – az a véleménye, hogy minden, ami a világűrrel kapcsolatos, az úri muri, a tudomány és a nagyhatalmi politika játéktere.

Éppen ezért az ESA is nagy hangsúlyt fektet a népszerűsítésre, tudományos ismeretterjesztésre. A nemrég indult ESA Space Talks programjában az első magyarországi eseményt a Puli csapata szervezte, és „Főpuliként” remélem, sokan csatlakoznak hozzánk itthon, hogy minél több ember tudjon arról, miért jó a világűrrel foglalkozni.

Ezen belül érdemes különbséget tenni az űrkutatás és az űrtevékenység között.

A 2000-es évek óta egyfajta csendes forradalom zajlik az űrtevékenységben. Tőkeerős vizionárusok, mint Elon Musk (SpaceX, Tesla), Jeff Bezos (Blue Origin, Amazon) vagy Richard Branson (Virgin Galactic, Virgin Csoport) mellett a technológiai fejlődésnek köszönhetően – elsősorban az elektronikai komponensek miniatürizálásának és a CubeSat platform gyors elterjedésének következtében – egyre több kisvállalat lát lehetőséget a világűrben.

Ez már nem csak a NASA homokozója

Egy példa: a Spire – amely mindössze hat éves múltra tekint vissza, és egy közösségi finanszírozású projektből indult el – ma már valós idejű, globális tengerészeti és időjárási adatokat kínál ügyfeleinek nanoműholdflottája segítségével. Itthon a RadCube / Cross-rendszer fejlesztése megy hasonló irányba. A Spire flottájához hasonló kis tömegű műholdak indítása várhatóan megnégyszereződik a következő években – ennek az igénynek a kielégítésére is megindult a verseny. Az olcsó, kisebb rakéták gyakori, rendszeres indítását kínáló start-up vállalatok közül sikeres tesztrepüléseken van már túl az új-zélandi-amerikai Rocket Lab vagy az arizonai Vector.

és a piaci mechanizmusok megerősödését a korábban az állami űrügynökségek által dominált szektorban.

A Föld körül keringő miniműholdak sokasága óriási adatmennyiségeket fog generálni, amelyek felhasználása remélhetőleg a „jó oldalon” történik majd. Ahogy írtuk, optimalizált időjárás-előrejelzés, katasztófavédelem, terménybecslések, elsivatagosodás monitorozása, stb. Az űrt megjárt emberek számának gyors növekedésével pedig megsokszorozódhat azoknak a száma, akik segítenek felhívni a politikai vezetők figyelmét arra, hogy csak egy közös Földünk van, és a globális problémákat nem lehet bezárkózással, különutas politikával megoldani.

Ezzel abszolút egyetértek, nagyot lökne az országon egy sikeres űrszakma, állami és privát szinten egyaránt, és még nem is kell – nemzetgazdasági szinten –  sok pénz hozzá.

Ahogy a hvg.hu „Beszélgetések a jövőről” vitasorozatában megjelent hozzászólásomban írtam:

„(...) véleményem szerint (...) érdemes lenne megfontolni a luxemburgi példa követését, és önálló költségvetési szervként létrehozni a Magyar Űrügynökséget, amely amellett, hogy a magyar állami űrtevékenységet koordinálná, támogatná a szükséges oktatási (ma nem létezik koherens űrmérnöki képzés Magyarországon) és kutatási infrastruktúrát, valamint átlátható PPP projektek keretében bevonná a magánszektort is.

Étvágygerjesztőnek megjegyzem, hogy Jan Wörner, az ESA főigazgatója szerint az űrtevékenységbe befektetett minden euró akár hatot is fial.”

A megvalósítás persze nem lesz könnyű – még az oly kicsi magyar űrszakmában sem lesz egyszerű konszenzusra jutni, nem beszélve a politikamentesség biztosításáról –, de egy biztos: ha nem indulunk el, nem jutunk sehova. Bár eddigi tapasztalataink nem adnak okot felhőtlen örömre, bízom benne, hogy túl fogunk lépni a szekértábor-mentalitáson legalább a világűrt illetően – a Puli pedig még a Holdra is elvinné Magyarországot! 

A szerző a Puli Space magánűripari cég alapítója. A Puli Space-ről írt korábbi cikkünket itt tudod elolvasni.

Osszad, lájkold, ne sajnáld!

A Facebook újfent lenyeste a magyar híroldalak elérését. Tegyél ellene!
Amerikai büntetőalgoritmusok helyett öntudatos magyar polgárokat!

Azonnali

Van még itt cikk a témában:

A kormány maga csinál mindennél jobb kampánytémát Karácsonynak a hajléktalankórház ügyével

Amikor Gyurcsány vádolta gyilkos oltásellenességgel az ellenzéket, és a Fidesz kételkedett a vakcinában

Az új szuezi válság megmutatta a globális kapitalizmus határait is