Miért akar valaki kárpátaljai magyarként Kelet-Ukrajnában harcolni?

A Kilenc hónap háború egyszerre mutatja be egy háború jellemre gyakorolt hatását és a kárpátaljai magyarság kilátástalan helyzetét. Semmi drámaian lassított jelenet, semmi szépen beállított kép, csak a lehangoló valóság. És egyáltalán nem biztos, hogy nem érte meg még így is jobban a főhősnek, hogy bevonult katonának a kelet-ukrajnai frontra.

A háború és annak a lélekre gyakorolt hatása kimeríthetetlen téma. Nyilván nem véletlenül nyernek díjakat erről szóló könyvek, filmek vagy mondjuk fotók. Ezeket magyar szemmel általában hajlamosak vagyunk valami nagyon messze zajló embertelen dologként kezelni, és örülünk, hogy messze van.

Csakhogy majdnem 25 évvel a Jugoszlávia szétesésével végződő vérontás után megint kaptunk egyet a szomszédba: Oroszország egyrészt magához csatolta Ukrajnától a Krím-félszigetet, Donyeckben pedig megalakult támogatásukkal a Donyecki Népköztársaság nevű szakadár terület, ahol változó intenzitással a mai napig folynak a harcok.

akiknek a magyar-ukrán határ túloldalára kerülésén kívül az égvilágon semmi közük nincs ahhoz, ami az ukránok és az oroszok közt zajlik. 

Egy itt élő fiatal magyarról szól Csuja László dokumentumfilmje, amit először a Szarajevói Filmfesztiválon mutattak be.

Már az bravúros, ahogy a néző kicsit megérti Janit: otthonában annyira látványosan nincs semmi, amibe kapaszkodni lehetne, hogy szinte kívántam valami intenzív élményt, ami kiszakít a szar munka-csúf körülmények-kevés pénz háromszögből. 

A háborúról nehéz újat mondani, de Csujának sikerült: mivel a frontnál játszódó jeleneteket Jani maga vette fel telefonnal, nézőként tulajdonképpen nem juthatunk közelebb ahhoz, mi folyik a világ szerencsétlenebbik felén.

A Kilenc hónap háborúnak nagyon jót tett, hogy nem akarták szóban megfejteni azt, amit amúgy sem lehet: ahelyett, hogy elmondatnák bárkivel is komor tekintettel, mi játszódik le bennük, inkább éreztetik azt. Tökéletesen rajzolódik ki, ahogy a menyasszonyával független életre vágyó vidám srác szép lassan rájön, mit vállalt be. Egyre távolabb kerül az egészséges világtól akkor is, amikor rövid időre hazaengedik a családjához. 

A legsúlyosabb a filmben mégsem a háború bemutatása, de még csak nem is az elidegenedés bemutatása. Ezeket más filmektől is megkaptuk, de Jani történetének új súlyt ad, hogy

A kárpátaljai magyarság még Kelet-Magyarországról nézve is annyira felfoghatatlanul nehéz helyzetben van (sőt, azt Ukrajna épp kicsit nehezebbé tette), hogy a közegből ítélve a háború volt hősünk egyetlen esélye a viszonylagos kitörésre, de még úgy általában arra is, hogy történjen vele valami.

Több okból is erősen ajánlott a Kilenc hónap háború. Annak mindenképp, aki szeretne kicsit tisztább képet kapni arról, mi folyik épp Ukrajna keleti részén, de a határon túli magyarság helyzete iránt érdeklődők is letaglózóan őszintén kapják meg a valóságot. És persze ne felejtsük el azokat sem, akik csak egy nagyon jó és egyedi dokumentumfilmet akarnának nézni. 

A Kilenc hónap háborút a Szarajevói Filmfesztiválon különdíjjal jutalmazta a zsűri, Magyarországon a Verzió Filmfesztiválon lesz először látható november 6-án, utána pedig november 9-én.