A hajléktalanos kiállás legfontosabb tanulsága, hogy az ilyesmi csak akkor működik jól, ha egymásért állunk ki, nem magunkért. A Fidesz célja ugyanis a társadalmi kötelékek rombolása.
Mint az közismert (jöjjön közelebb, Safranek...), az utóbbi napokban bekerültem az országos politikába, mivel írtam egy nyílt levelet a bíróságnak, hogy terjesszék az Alkotmánybíróság elé a hajléktalanos jogszabályokat. Ennek rengeteg tanulsága volt számomra, ezeket írom most le.
A politikai bulvár
Szerepeltem az ATV esti napi hogyishívják műsorában, Drajkó Zsomborral, aki orvos és mellesleg momentumos szakpolitikus. Közvetlenül előttünk két, azt hiszem magát politológusnak nevező alak (ezeket hívják az angol tévézésben punditnak) adott elő egy ilyen Muppet Show-szerű performanszt, utánunk pedig egy híres színházigazgató beszélt arról, hogy Orbán nem fizeti tovább a színházakat. Minden sajnálatom mellett, ha vonatra és kukásautóra sincs pénz, várható volt, hogy a színházakat se fogják fizetni, kell a pénz műkorcsolyapályára, ha jól emlékszem 23 milliárd lesz.
A legerősebb érzésem az volt, hogy ez egy bulvárműsor, megkapjunk a magunk öt percét a Hyde Parkban és elmondhattuk, hogy fujfuj Orbán és jött a következő ugyanilyen alak. Közben végig a Monty Python legendás The man with three buttocks szkeccse járt a fejemben.
Viszont „politikus”, az nem volt.
Az ellenzékünk úgy tűnik, eljutott odáig, hogy már a tévébe se megy be orbánozni, tényleg olyanok, mint a magyar focisták, akik akkor is kapnak pénzt, ha egy métert sem futnak, akkor meg minek rohangáljanak?
3000 kóbor értelmiségi nyomott egy lájkot valami oldalon, és már mentünk is a hírekbe, közben gondolom a Jobbik náci tagozatából kivált a Jobbik mégnácibb tagozata, OGY Laci felnyomta OGY Mártit a nemzetbiztonsági izénél, OGY Betti a fene tudja, mit csinált, OGY Szilárd meg büfögött egy hangosat. Az egész OGY valóságsó viszont mintha nem lenne benne a tévében.
Szolidaritás vs. szánalom
Ott is megkérdezték tőlem, hogy miért érdekelt ez ennyi embert? A kérdés jó, és a pontos választ én sem tudom. Az biztos, hogy a habonyismo úgy működik, mint egy rénszarvas- vagy bölénycsordát üldöző farkasfalka. Igyekeznek mindig egy-egy állatot leválasztani a csordáról, és azt legyűrni. A csorda pedig rohan tovább, és örül, hogy nem őt kapták el. Az állatvilágban nem működik a szolidaritás, mivel ott nem az a legjobb taktika. Az együttműködésnek mindig költsége van, és az épp csak az önfenntartást megoldó (egész nap legelő) állatok ezt a költséget nem tudják megfizetni.
Ezt a költséget az atomizált magyar társadalom se tudja fizetni, ezért aztán le-leválasztanak egy-egy társaságot (rendőrök, pedagógusok, satöbbi) és kinyírják őket. Elveszik a juttatásokat, duplájára emelik a munkaidőt vagy épp a felüket kirúgják. A csordáról leválasztott bölény jajkiáltását meg nem halljuk meg, leszegett fejjel rohanunk tovább, és közben örülünk, hogy nem minket kaptak el. Főleg, hogy közben még kapunk egy jó kis sztorit arról, hogy ezek a gaz mocsok rendőrök (értik, nyilván a 22 éves, 80 ezerért esőben-fagyban járőröző törzsőrmester a gaz mocsok) hogy dőzsölnek...
A hajléktalanos dolog alighanem azért kapott ekkora nyilvánosságot, mert a hajléktalanokról ezeket a sztorikat nemigen lehet eladni. A dőzsölő hajléktalanok. Budapesten is megvan persze az a réteg, aki a haladó magyar hagyomány szerint ezeket az embereket szépen elvitetné valahova, ahol valakik megoldják, hogy ne jöjjenek vissza. A többség azonban néz, hogy ugyan, ezeken mit kell betámadni? Rogánné Cilike másodunokatestvére csak nem akar Nemzeti Főhajléktalan lenni?
Persze, ésszel az ember tudja, hogy itt sincs másról szó, mint arról, hogy a vidéki fideszes bázist akarják etetni rémhírrel. Pesten a hajléktalanhelyzet tarthatatlan,
fetrengenek húgyban-szarban a mocskos liberálisok és Soros miatt Budapesten – mondhatja magának a Fidesz törzsszavazója, midőn már csak minden másnap lehet bebuszozni a városba és lassan eltüzeli az összes, még a nagyfater által épített gazdasági épületet
a vegyes tüzelésűben. Mivel lassan négy éve senki nem látott egy darab migráncsot se, kellenek a pótlékok. Pénteken még a menzán is valami másfajta kaja van, így lazítják egy kicsit a sűrűre habart migráncspropagandát egy kanál hajlékonnyal.
Na de vissza a költségekhez, mert tudom, hogy elég elvontan hangzik
Ott járunk, hogy a csordáról leválasztott bölény kétségbeesetten bőg, miközben széttépi a farkasfalka. Ilyenek voltak a feketeruhás ápolók tüntetései, tüntetési jog hiányában a mindenféle rendőrös Facebook-oldalak. Legjellemzőbb ezekben a keserű gyűlölködés volt. Az épp kinyírás alatt állók gyűlölnek mindenkit, mert azok nem segítenek neki, mindenki más gyűlöli őket, mert beszólnak. Pontosan ez volt a cél, a kötelékek rombolása. Erről már írtam régebben is.
A hajléktalanos kiállás legfontosabb tanulsága, hogy az ilyesmi csak akkor működik jól, ha egymásért állunk ki, nem magunkért. Amikor magunkért kell kiállni, rendszerint már késő.
Ráadásul, ha valaki másért állunk ki, kicsit nehezebb ránk azt mondani, hogy csak eddig összeharácsolt pénzünk védjük a kormány igazságos adószedői elől.
Azonban ez drága és időigényes dolog. Egy-egy ilyen tiltakozó izé is azt eredményezi, hogy az állandó nyilatkozgatás miatt úszom elfele a melóval, a hosszú hétvégén is az irodában ülve dolgozom le a restanciáimat. Ha még gyerekeim is lennének, akkor már tuti nem férne bele, legfeljebb az, hogy ha valaki megszervezi, akkor elmegyek oda, például a két gyerekkel, ameddig az asszony otthon beül egy kád vízbe és relaxál egy órát. Ehhez adott esetben elvárnám, hogy valaki szervezzen egy családbarát tüntit, gondolja végig, hogy olyan helyen legyen, ahol a gyereket lehet etetni-itatni-pisiltetni. Jöjjön oda valaki, aki felkészülten mond valami okosat, és elmondja hogy mit kell tennem, ha folytatni akarom a tiltakozást. Rajzoljanak ilyen Facebook-fotóra rakható jelvényt, meg ilyenek.
És karoljanak fel témákat, ne nekem kelljen már felkutatni, hogy akkor most van-e baja a mozdonyvezetőknek vagy az állatorvosoknak. Vagy szervezzenek össze két-három ilyen bulit. Ja és lehetőleg ne rongyos, sodort cigit szívó, kivilágítatlan biciklivel közlekedő, ápolatlan hippik legyenek, akik ugyanilyen rongyokba burkolt énekesnők minősíthetetlen verseit rikácsolják el fejhangon a színpadról.
Igen, a kifejezés, amit itt kerülgetek, az az „ellenzéki párt”
Az ilyen elszórt tiltakozások pont nem érdeklik Orbánt, engem se érdekelnének a helyében. Ezekből ugyanis forradalom lesz, vagy semmi. De leginkább semmi.
Egészséges, de legalábbis működni akaró demokráciában két dolog kezd el működni: a társadalmi szolidaritás és az ennek kifejeződését segítő szervezetek, a politikai pártok.
Ezért teljesen hibás az ilyen Puzsér-szerű alakoknak az alapállása, amikor tagadják az elitet és a pártokat. Tetszik vagy nem, pártok nélkül európai demokrácia nem működhet. Más kérdés, hogy az Orbán trónja körül a parlamentben sündörgő bárcás kurvák, akik magukat ellenzéki pártnak nevezik, azok valóban nem ellenzéki pártok. Bárki, aki két lépésnél közelebb megy hozzájuk, előttem minden hitelét elveszíti.
Még nagyon sok olyan dolog fog jönni, mint a lakáskassza és a hajléktalanbalhé. Ahogy korábban már írtam, az Orbán-kormányok első másfél évében történnek meg a ciklus legnagyobb disznóságai. A kérdés, hogy az ezek elleni tiltakozások elszigeteltek maradnak, vagy lesz, aki felvállalja ezek szervezését és azt, hogy összefogja a különböző csoportokat?
Lesz-e, aki túlmegy azon, hogy mi vagyunk a „politikamentes civilek, akik kénytelenek vagyunk tüntetni”, és azt mondja, hogy lófaszt, kérem, mi vagyunk az új ellenzék, és politizálni akarunk?
Mert ha nem lesz, akkor mindenki drukkolhat a kis plakkoknak Orbán koszorúereiben. Esetleg Lee Harvey Osvaldnak. Azonban ez rokonjelenség azzal, hogy a börtönkönyvtárak rongyosra olvasott könyvei a szökéses regények.
Ésik Sándor írása megjelent a Diétás Magyar Múzsán is, lájkold be az oldalt!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
