+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2018. október 30. kedd, 09:02
Mert jogilag nem tehet mást, hiszen korábban ugyanígy megvédte a kereszténységet is a szólásszabadságtól. Érdekes, hogy akik akkor tapsikoltak, most saria-bíróságot és behódolást emlegetnek.

Történt, hogy jó tíz évvel ezelőtt egy osztrák nő az iszlámról tartott különféle előadásokat, „Alapismeretek az iszlámról“ című sorozatával turnézott. Az akkor még ellenzéki, de már akkor is iszlámellenes (meg zsidó- és katolikusellenes) Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) meghívta többször is előadni a hölgyet, aki többek között arról beszélt ezen nyilvános alkalmakkor, hogy Mohamed próféta pedofil volt, mert egyik felesége, Ajsa hatéves volt, amikor elvette és már kilencévesen közösült is vele.

 

Az ügyészség először gyűlöletkeltés bűncselekményének gyanúja miatt emelt vádat, de a bíróság jelezte: nem ezen, hanem más törvényi alapon fogja megvizsgálni az ügyet. A per tehát nem arról folyt, hogy gyűlöletet keltett-e a hölgy, hanem – amint arra egy másik törvényhely lehetőséget ad – arról, hogy megsértette-e kijelentéseivel egy vallás tanait, tisztelt személyeit, tárgyait, illetve felháborodást keltett-e ezzel.

 

Ausztriában a büntető törvénykönyv ugyanis ismeri még a blaszfémia, azaz istenkáromlás bűncselekményét:

 

egészen pontosan az osztrák Strafgesetzbuch 188. cikkelye „a vallási tanok becsmérlését“ rendeli büntetni. Ennek értelmében: „aki nyilvánosan belföldön létező egyház vagy vallási közösség tiszteletének tárgyát képező személyt vagy dolgot, annak hitbéli tanítását; vagy egy ilyen egyház vagy egyházi közösség törvényileg engedélyezett intézményét vagy szokását becsmérli vagy gúnyolja; ha a magatartása alkalmas jogos felháborodást kiváltani, hat hónapig terjedő szabadságvesztéssel vagy háromszázhatvan napi tételnyi pénzbüntetéssel büntetendő.“

 

A hölgyet, aki Mohamedet – mármint az iszlám Jézus utáni utolsó prófétáját – pedofilnak nevezte, ezen az alapon ítélték meg, mondván: megsértette az Ausztriában 1912 óta bevettnek számító iszlám vallás egyik személyét, és ezzel „jogos felháborodást“ váltott ki. Bár a nő ellen uszítás miatt emeltek vádat eredetileg, az illetékes bécsi bíróság végül is az idézett tényállás, vallási tanok becsmérlése miatt ítélte a hölgyet összesen 480 eurós pénzbüntetésre. Ő azonban – amúgy nagyon helyesen – az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult (ez nem egy európai uniós bíróság, ezt fontos tudni), mert szerinte korlátozták a véleményszabadságát.

 

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatilag a véleményszabadság és a vallási tanok iránti minimális tisztelet – mint a társadalmi béke egyik alapja – közötti konfliktusban kellett döntenie.

 

A döntés múlt csütörtökön meg is született: az osztrák bíróság döntése nem sértette meg a hölgy véleményszabadsághoz való jogát. (Mivel a döntés ellen felháborodottak ritkán olvasták magát a döntést, álljon itt az ítélet, ahol bárki elolvashatja az indokolást angolul.)

 

Saría-bíróságot, a Nyugat alkonyát, behódolást és hasonlókat emlegetnek a neokonzervatív magyar értelmiségiek is. Neokonzervativizmusuk mellett még két tulajdonság jellemzi őket: egyikük se jogász, és egyikük se ismeri az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatát.

 

A döntés ugyanis az eddigi joggyakorlat ismeretében nem meglepő: a bíróság, amely nem holmi összeurópai alkotmánybíróság, amely megsemmisíthet, „alkotmányellenesnek“ (ezesetben egyezményellenesnek) nyilváníthat bizonyos tagállami rendelkezéseket, törvényhelyeket, eddig több ítéletében is elismerte már: ha egy tagállam úgy látja jónak, hogy a társadalmi békét a vallási tanok tiszteletben tartásával (is) segíteni, fenntartani akarja, akkor a vallási tanok becsmérlésének tilalma (pongyolán fogalmazva: a blaszfémia tilalma) legitim indok lehet akár a véleményszabadság korlátozására is.

 

Két dolgot rögtön látni kell

 

Egyrészről mára a legtöbb európai országban nincs blaszfémiát tiltó rendelkezés, ahol mégis – mint például Ausztriában vagy Németországban –, ott elsősorban nem az adott vallást védik, hanem a társadalmi nyugalmat. A német szabályozás kapcsán (StGB § 166), amelyet szintén sok vita övez ma is, több kommentár is kiemeli:

 

nem valamilyen Istent vagy vallási tant véd a szekuláris állam joga, hanem azon társadalmi békét, amelyet valamely Isten vagy vallási tan nyilvános (!) becsmérlése, sértegetése veszélyeztethet.

 

A legtöbb európai országban a második világháború után vagy kivezették vagy enyhítették a blaszfémiát tiltó szabályokat, esetleg a diszkriminatív mivoltukat módosították: Olaszországban például 1995-ben az alkotmánybíróság – a mára már csak szabálysértéssé enyhült – blaszfémiatilalmat a katolikus mellett más vallások tanainak védelmére is kiterjesztette.

 

Másrészről a véleményszabadság ma sem korlátlan jog, az egyes államokban például a becsületsértés tilalma szintén a véleményszabadság korlátjaként fogható fel, de ide tartozhat akár a rémhírterjesztés büntethetősége is.

 

De akkor térjünk rá a lényegi kérdésre.

 

Tényleg behódolt az Emberi Jogok Európai Bírósága az iszlámnak? Tényleg saría-bíróságként működött?

 

Ehhez ismerni kell a bíróság joggyakorlatát: ebben a blaszfémia többször is megjelenik, legtöbbször a keresztény többségi vallás védelmének érdekében elfogadható véleményszabadság-korlátozásként. Azaz:

 

az eddigi ítéletekben a bíróság legfeljebb a keresztény tanoknak hódolt be, ha már szeretjük ezt a houellebecqi fogalmat.

 

Tessék fellapozni az alábbi ítéleteket: Müller and others v. Switzerland (miszerint a keresztény vallás védelmében szabad korlátozni a művészi szabadságot), Abdal Choudhury v. UK (itt tessék nagyon bekapcsolni a kognitív disszonanciát, mert lesz rá szükség, ugyanis ebben azt mondta ki a bíróság, hogy semmi baj nincs azzal, ha a blaszfémiát csak a keresztény tanok, de nem a muzulmánok kapcsán tiltják); Otto-Preminger-Institut v. Austria (itt megint csak a keresztény tanok védelmében született döntés); Wingrove v. UK (szintén a keresztény tanok védelmében); I.A. v. Turkey (itt a többségi muzulmán vallás védelmében, de csak azért, mert az a többségi).

 

Tehát:

 

1. az Emberi Jogok Európai Bírósága legitim oknak fogadta el már eddig is a szólás-, vélemény- vagy művészi szabadság korlátozásaként a többségi (!) vallást védő blaszfémia- vagy egyéb hasonló tilalmakat;

 

2. eddig ebből leginkább a keresztény tanok profitáltak;

 

3. ennek megváltoztatása nemzetállami hatáskör.

 

A mostani ítélet egyetlen újdonsága talán annyi lehet, hogy egy kisebbségi vallás esetében is elfogadta – tegyük hozzá megint: nem a vallás, hanem a társadalmi béke miatti – fokozottabb védelmet.

 

Mit védünk?

 

A blaszfémiát persze szerintem is helytelen tiltani, a véleményszabadság mindenféle vélemény, hit, gondolat kritikáját jelenti – akkor miért csak a vallásokat vegyük ki e kritika alól? Az az érv, hogy a vallásokkal szembeni kritika túlzott reakciókat szokott kiváltani, azaz veszélyes a társadalmi békére, gyakorlatilag annak beismerése, hogy az állam (a jog) meghajol egy hangos többség vagy kisebbség vélt erőszakossága előtt.

 

Ha egy vallási csoport erőszakosan reagál az őt ért kritikára, akkor nem a kritikát, hanem az adott vallási csoportot kell jogilag szankcionálni.

 

Mindazonáltal: eddig éppen azon konzervatív körök álltak ki a blaszfémia tilalma mellett (és pereltek be kereszténygyalázónak gondolt szerzőket, alkotókat), akik ma valamiért hirtelen nagyon fontos emberi jogként fedezték fel a véleményszabadságot. A CDU még 2000-ban is azért nyújtott be törvénymódosítást (amit aztán nem fogadott el a Bundestag), hogy szigorítsák a Strafgesetzbuch 166. paragrafusát, azaz megint ne a társadalmi békét, hanem önmagában a vallási tant, érzületet védje a német állam.

 

Sokan, akik akkor ennek az ötletnek tapsikoltak, most, hogy hirtelen a muzulmánok is elkezdtek a blaszfémia tilalmára hivatkozni, már a véleményszabadságot kezdték el védeni. És persze

 

ahogy egykoron a keresztény- vagy zsidógyalázó véleményszabadság lett a Nyugat alkonyaként megjelenítve, úgy lett mára a Nyugat alkonyává az, ha a muzulmángyalázás se férhet bele a véleményszabadságba.

 

Aki a „zsidó-keresztény kultúra“ (ami persze semmit se jelent, történelmileg a muzulmán vallás hatása az európai kultúrára semmivel se kisebb, mint a zsidóé) védelmében csak a muzulmángyalázást fogadja el, az nem a szekuláris államot vagy a véleményszabadságot, hanem a legtöbbször rasszista alapú muzulmánellenességet képviseli.

 

Akinek tehát fontos a véleményszabadság, az ne csak akkor háborodjék fel, ha azt a muzulmánok érdekében, de akkor is, amikor a keresztények és a zsidók védelmében vagy a holokauszt történelmi igazságának érdekében korlátozzák.

 

Olyankor azonban nem hallani a neokonzervatív siratókórust.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Újabb közös pontra lettünk figyelmesek Szerbiával a pécsi vásárban: 1900 forintért bárki hirdetheti Oroszország urát.

Ma választ Horvátország. Mivel győzködték vagy riogatták a pártok a választókat? Spoiler: menekültekkel nem. Választás előtti plakátkörkép!

A portugál vezetés szerint abszurd, hogy a britek szerint nem biztonságos náluk nyaralni, mert az angoloknál rosszabb a koronavírus-járvány, mint náluk.

„Az, hogy gyakorolhasd a mandátumodat, nem függhet attól, hajlandó vagy-e elfogadni egy magánvállalkozás feltételeit” – véli az Európai Parlament egyik alelnöke.

A szerecsenekről elnevezett berlini metrómegálló, a Mohrenstraße a jövőben egy olyan környékbeli utca nevét fogja viselni, ami egy orosz zeneszerzőről emlékezik meg.

A függetlenként politizáló Bencsik János könyöradománynak tartja azt, és nemet nyomott a kezdeményezésre. Az okokat megkérdeztük tőle!

Az SZFE hallgatói táncoltak és énekeltek, mialatt az Országgyűlés megszavazta egyetemük alapítványi kézbe vonását, a tüntetésen megjelent Karácsony Gergely is. Fotók!

A hét kérdése

Szeptemberig pihenőre megy a parlament, kell is, mert sok minden történt: összegyűjtöttünk 10+1 emlékezetes pillanatot, te pedig szavazhatsz a kedvencedről!

Azért ide elnéznénk

Ivan Krastev bolgár filozófus beszélget a járvány utáni Európáról a bécsi Kreisky Forum online-rendezvényén július 6-án.

Miért menekülnek el melegek még ma is Kelet-Európából? A berlini ZOiS online-rendezvényén erről lesz szó július 9-én.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás