Merkel kancellárként még mindig túlél: harc a korszellemért

A vasárnapi hesseni választás hasonló eredménnyel zárult, mint a bajor: a jobbközép esett, de első maradt. Merkel ezt a választást is túlélte kancellárként. Pártelnökként azonban menni kényszerül. Esetleg már 2021-re készül? Németországban ma a tét az, hogy mi lesz az új korszellem. A CDU-Zöldek vagy az AfD? A baloldalnak ebben a történelmi helyzetben nem osztottak lapot.

Vasárnap választott Németország egyik leggazdagabb tartománya, Hessen. A két héttel ezelőtti CSU-fiaskó után itt már tényleg Merkel pártja, a CDU volt próbára téve. A hesseni kereszténydemokraták eddig a Zöldekkel kormányoztak a tartományban: a Volker Bouffier vezette kormánnyal a lakosság többsége elégedett. A választást azonban nem tartományi, hanem országos kérdések dominálták. Az üzenet is elsősorban Berlinnek és nem Wiesbadennek szólt. Merkel a pártelnökséget feladná, de a kancellárságot nem bukások sorozataként szeretné átadni.

1. A CDU megőrizte első helyét

A CDU ugyan több mint tíz százalékot zuhant korábbi eredményéhez képest, de a párt első tudott maradni. Ez annyira nem is volt kérdéses, se a helyben ellenzéki szocdemek (SPD), se a CDU-val kormányzó Zöldek nem voltak esélyesek az első helyre. A CDU-nak azonban volt oka izgulni: a felmérések nem mutattak többséget a CDU-Zöldek-kormánynak, egyes felmérésekben még egy tisztán baloldali – azaz szocdem-zöld-kommunista – koalíció is lehetségesnek látszott.

Ezzel szemben Volker Bouffier, aki a tízszázalékos zuhanás ellenére is az egész választási éjszakán jókedvűen nyilatkozgatott a német és hesseni közszolgálati tévéknek, elkerülte a teljes összeomlást. Sőt: Bouffier kormányon maradhat, a CDU-Zöldek-kormány végül is nagyon szűken, de többséget szerzett a wiesbadeni parlamentben.

Miközben a CDU óriásit zuhant, minden tűnhet úgy is: semmi sem változik, business as usual. A CDU persze a választási estén a megkönnyebbülést egyedül a Zöldeknek köszönheti. Gyakorlatilag

A helyzet hasonló kicsit Bajoroszághoz, ahol a CSU hiába zuhant nagyot, se elsőségét, se kormányzását nem veszélyeztette semmi sem a végén.

2. Merkel picit fellégezhet

A hesseni CDU rossz eredménye Merkel miatt következett be: nem Bouffier-val, hanem Merkellel elégedetlenek az emberek helyben.

Ha Hessent elveszti a CDU vagy a várakozásoknál is több voksot veszít, akkor Merkel kancellársága felettébb lerövidült volna. Merkel most – a hírek szerint – egyelőre a pártelnöki posztról kíván csak lemondani.

A mostani helyzet azonban megint ad egy kis levegővételi lehetőséget a CDU-nak és Merkelnek. Merkel eleve a döntések kitolásában, a várakozásban és időhúzásban a legjobb. Lassan negyedik kancellárságának első évét sikerült így megúsznia.

3. Merkel már 2021-re készül?

Merkel nem azért nem dönt, mert ne lennének tervei, hanem ő eleve irtózik a nagy vízióktól. Fizikusként inkább a tapasztalatban bízik. Kivár.

Merkel terve ismert: a társadalmi változásokra a CDU akként reagál, hogy jobbközépről a centrumba nyomul, lefedve akár a balközép egy részét is. Ezzel a CDU ugyan feladja a jobbszélt – azaz akár tizenöt-húsz százalékot is átengedne az AfD-nek –, de megőrizné, sőt bebetonozná a kormányzását, mert minden irányba kormányképes lenne.

Ma a tendencia afelé mutat, hogy

– a Nap szerepét így továbbra is Merkel (a CDU) vihetné. A CDU a Zöldekkel, a liberálisokkal (FDP) és a szocdemekkel egyaránt tudna kormányozni, sőt: a keletnémet tartományok kapcsán egy nyugatnémet CDU-s miniszterelnök a Linkét is lehetséges partnerként említette.

Merkel nem akar úgy visszavonulni, hogy menekültválságot, európai válságot és zuhanó CDU-t hagy maga után. Elég gyér eredmény lenne ez tizenhárom év után. Az eddigi összes kancellárnak van egy nagy öröksége. Adenaueré a nyugati integráció, Erhardé a szociális piacgazdaság, Brandté és Schmidté a társadalmi demokratizáció és az Ostpolitik, Kohlé az újraegyesülés, Schröderé pedig (a vitatott eredményességű, de valóban bátor) Agenda2010.

De mi marad Merkel után? Noha én magam felettém kritikus vagyok Merkel ténykedésével szemben, el kell ismerni:

Egy főleg katolikus férfitársaságból mára egy modern centrumot csinált. Merkel igazi öröksége – és eredménye – az lenne, ha a CDU és a Zöldek, amint már egyes tartományokban, úgy országosan is egymásra találnának. Tavaly még nem volt meg ehhez a többség: a liberálisok nem akartak részt venni ebben a kísérletben. Christian Lindner, az FDP elnöke pedig most, a hesseni választás után egyenesen azzal vádolta meg Merkelt, hogy a kancellár „szerelmes a Zöldekbe”.

A mostani felmérések szerint országosan is hesseni helyzet alakulhat ki: a zuhanó CDU-t az emelkedő Zöldek fogják föl. Egy CDU-Zöldek-kormány jelenítené meg leginkább a mai német társadalom közepét: polgári, liberális, EU-párti, ökológiai, de nem baloldali.

Ha Merkelnek sikerül az elkövetkező, már kevesebb, mint három évet folyamatosan túlélnie, ahogy eddig tette, akkor maga tudja megszabni, mikor és milyen örökséggel lép le.

a balra tolódott CDU és a jobbra tolódott Zöldek – mint az új német társadalmi közép – kormánya.

4. Az SPD nagy bajban van

Nem a CDU vagy Merkel, hanem a szocdem SPD van igazán nagy bajban. A CDU mindig túlél, sőt: Merkelnek, amint írtuk, van is terve, hova akarna kilyukadni.

számos munkásvárosban, mint például Kassel vagy Darmstadt vagy Offenbach, kiszorították a pártot a Zöldek.

Az SPD berlini központjában persze megy továbbra is a beakadt lemez: nem szabad hirtelen dönteni, folytatjuk a nagykoalíciót, meg kell újulni. Na, persze.

Az SPD gyakorlatilag értelmét vesztette. Eleve Németországban láthatóan nincs igény baloldaliságra, az új társadalmi közepet a kereszténydemokraták és a Zöldek – azaz két polgári párt – jelentik. Másrészről különösen nincs szükség egy olyan baloldali pártra, amely az elmúlt tizenhárom évben háromszor segítette hatalomra a CDU-t.

Az utolsó, akinek Németországban szüksége lehetett az SPD-re, Angela Merkel volt. Ő azonban már a Zöldekkel való kormányzásról álmodik.

A nagykoalícióban maradás ugyanúgy nem segít rajtuk, mint a kilépés. Hamarabb kellett volna gondolkodni. Például akár már 2013-ban nemet mondani a CDU-nak, de legkésőbb idén legalább Merkel menesztését szabni az újabb koalíció feltételéül. Ez azonban már mind múlt idő és feltételes mód – más nyelvtani szerkezetben viszont az SPD-ről nem is lehet már beszélni.

5. Az AfD marad – de kié a korszellem?

A hesseni választással az AfD végleg bekerült mind a tizenhat német tartomány parlamentjébe. A párt vélhetően nem lesz olyan efemer jelenség, mint a kilencvenes évek szélsőjobboldali pártja, a Republikánusok, akik hirtelen felívelés után gyorsan bele is álltak a földbe.

az AfD ennek németországi jelensége. Mindazonáltal: a nyugatnémet társadalom erre még ma is elég immunis, az AfD jelentette európai korszellem a németeknél még mindig nem többségi. Jövőre persze jönnek a választások a keletnémet tartományokban, ahol az AfD már akár első helyre is berobbanhat – a keletnémet mentalitás sokban ma is közelebb áll a kelet-európaihoz, hiába döntötték beléjük a pénzt a nyugatnémetek.

Az AfD azonban nem egyedül jön. A mai Süddeutsche Zeitungban a kiváló Heribert Prantl doktor mutat rá arra, hogy noha a Duden szerint a korszellem (Zeitgeist) szónak nincs többes száma, az mindig egységes és egyedüli jelenség – ma Németországban mintha mégis két korszellem hatna egyszerre. Az AfD jelentette bezárkózás, nacionalizmus, idegenellenesség mellett

Hegeli dimenziókban világtörténelmi ez a kísérlet: a korszellemet uralni és formálni – azaz egy CDU-Zöldek társadalmi és politikai többséget megteremteni. A nagy kérdés, hogy ki tudja-e ezt a maga sztoikus nyugalmával várni a kancellár. A német társadalom egészéről nem is beszélve.

MONTÁZS: Pintér Bence, Azonnali