Nagy-Szerbia! Nagy-Németország! Nagy-Kína! Mire indulnak be a világ sovinisztái?

Szerző: Fekő Ádám
2018.10.25. 17:59

Reméljük, senki se gondolta komolyan, hogy külföldön nincsenek megfelelői a nemezelt tatyós fiataloknak, akik Nagy-Magyarország matricát tesznek a Suzukira! Megnéztük, mire vágynak mások.

Nagy-Szerbia! Nagy-Németország! Nagy-Kína! Mire indulnak be a világ sovinisztái?

Mióta Magyarországon is témává vált, sőt, az egyetlen téma lett a migráció, kicsit mintha visszaszorult volna a radikális jobboldal irredenta vonala. Most, hogy végre lett közös ellenség, talán már a magyar futballszurkolók sem éltetnék Palesztinát egy Izrael elleni barátságos meccsen, de nekem például azt tűnt fel, hogy a Nagy-Magyarországot ábrázoló matricák is kezdenek kihalni.

Talán a Mi Hazánk kicsit visszahozza azokat a régi időket, amikor még a románok és a szlovákok voltak a főellenségek,

és akkor visszatérhetünk azokhoz a szép időkhöz, amikor még egymás közt se tudtak kiegyezni a radikálisok. Nekünk nyilván Erdély, Felvidék, Délvidék és Kárpátalja a fontos, de most megnézzük, mit gondolnak környékünk irredentái jogos területi követelésnek, illetve kerítettünk pár érdekességet a nagyvilágból.

Albánia

Nagy-Albánia egy soha nem megvalósult gondolat, cserébe soha nem is halt el: Szerbia, Montenegró, Macedónia és Görögország egyes részeit csatolnák magukhoz, és természetesen végre egyesülnének Koszovóval is.

Bosznia-Hercegovina

Európa legbonyolultabb országában az sem teljesen egyértelmű, melyik népcsoport akar valamit igazán, szóval leszögezzük, hogy itt a bosnyákokról van szó, akik a Szandzsákat szeretnék magukhoz csatolni. A meglehetősen szegény vidéket jelenleg Szerbia és Montenegró osztja szét, főleg bosnyákok és szerbek lakják. A boszniai szerbek és horvátok természetesen főleg az anyaországukhoz szeretnének átkerülni. 

Bulgária

A Nagy-Bulgária az 1878-as San Stefanó-i békében felrajzolt határok visszaállítását jelentené. Igényt tartanak egész Macedóniára, a nyugati határvidék 1919-ben a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolt területeire, és mindenre, amit elbuktak a II. világháborúban. 

Görögország

Érdekes módon Macedónia nem érdekli őket, csak azt akarják, hogy ne ez legyen a nevük (a fenti alternatív térképen a szerb-horvát királysághoz tartozik Macedónia egyébként is). Szeretnék viszont lenyúlni egész Ciprust, illetve Törökország és Albánia egy részét.

Horvátország

Természetesen létezik fejben egy Nagy-Horvátország, ez konkrétan Bosznia-Hercegovinát, a Szandzsákot, Bácskát, Szerémséget, és a Kotori-öbölt takarja. (A cirill betűk használata a fenti térképen már önmagában elég okot adhat a nacionalistáknak a háborúra.)

Lengyelország

Ott sem nyugodtak bele ebbe az amúgy is nagy országba. Nagyrészt két világháború közötti határokat tartják ideálisnak, tehát hozzájuk tartozna Fehéroroszország és Ukrajna nyugati része is, de egy cseh és egy litván szeletet is akarnak. A legdurvább követeléseik Ukrajna és Litvánia felé vannak, előbbitől Lemberget is visszavennék, utóbbitól pedig egyenesen a fővárosát, Vilniust is behúznák. Mivel ahogy mindenhol, itt is kicsit ködös ideológiáról van szó, a Wielka Polska (Nagy Lengyelország) kifejezés alatt néha ennél is nagyobb területről van szó, amint az a fenti térképen látszik.

Németország

Ők nem vacakolnak, és úgy általában az össszes germán népet egyesítenék egy nagy országba, de minimum az Európában elszórt németeket. A legviccesebbek a Reichsbürgerek (birodalmi polgárok, így nevezik magukat), akik nem ismerik el a Német Szövetségi Köztársaság legitim és szuverén létét, ezért sem adót, sem bírságokat nem fizetnek a német államnak. Többségük úgy gondolja, hogy a Német Birodalom 1937-es határai az irányadók ma is.

Románia

Itt végre rólunk is szó van! A román irredenták főleg Moldovát, a jelenleg Ukrajnában lévő Észak-Bukovinát és a bulgáriai Dél-Dobrudzsát érzik a sajátjuknak, de a Nagy-Románia része lenne a Bánság szerb és magyar része és az egész Tiszántúl. Őket két párt (Nagy-Románia, Mi Romániánk) is képviseli Romániában, ketten együtt valamivel meghaladják a 2 százalékot.

Szerbia

Nagy-Szerbia! A legfontosabb cél jelenleg Koszovó visszacsatolása (sőt, papíron nem is igazán visszacsatolása, hiszen az ország a mai napig nem ismerte el Koszovó 2008-ban kikiáltott függetlenségét), de a Horvátországban és Boszniában lévő szerblakta részekről is szó van. Sőt, a szerb irredenták szerint Bulgária egy része is az övék.

Hogy a szerbek mennyire rajonganak ezért a vonalért, mi sem bizonyítja jobban, hogy létezett egy ezt megelőző irredenta irány is, akkor Jugoszláviát szerettek volna. A legtöbb ilyen elképzeléssel ellentében ez össze is jött, az eredményt mindenki látta az 1990-es években. 

Ukrajna

Nekik mondjuk van egy egészen konkrét területi vitájuk Oroszországgal, de a Krímen kívül is kéne nekik ez-az. A legszórakoztatóbb, hogy az igazából senkinek sem kellő Dnyeszter Menti Köztársaságból is ki akarnak szedni egy darabot, de a további orosz területek mellett van fehérororsz, lengyel, román és szlovák része is Nagy-Ukrajnának. 

Nézzük a szórakoztatóbb irredenta követeléseket!

A spanyol nacionalistáknak egyszerűen csak Gibraltár kell, és akkor boldogok is lennének. Gibraltár amúgy most az Egyesült Királysághoz tartozik, tengerentúli területnként, 1967-ben népszavazáson is megerősítette a lakosság, hogy így jó nekik, viszont a 2016-os brexit-népszavazás után újra felmerült spanyol részről, hogy ők maradhatnának náluk, és ezáltal az EU-ban. Emiatt jól össze is veszett a két ország, tovább hátráltatva az azóta is eléggé döcögő kilépési tárgyalásokat.

Kínában létezik egy Nagy-Kína elmélet, és ahogy Salát Gergő Kína-szakértétől megtudtuk, gyakorlatilag maga az állam is irredenta. Magát viszont nem vallja annak, hiszen Kína szerint Tajvan, Tuva vagy India egy része eleve az övék, és így is kezelik. Rajtuk kívül létezik még egy nemhivatalos nacionalista mozgalom is. A Dühös Ifjak névre hallgató társaság Észak-Mongóliára is igényt tart. A mozgalom nagyjából tízmilliós lehet, de inkább az interneten létezik, az állam természetesen nem ismeri el őket. A kínai kormány néha ad nekik egy kis teret, ha mondjuk Japánnal kell kötekedni, de ha túl hangossá vagy kínossá válnak, gyorsan elhallgattatják őket. 

Sőt, India lakosságának egy része sem érzi elég nagynak Indiát! Az ő elképzeléseik nagyjából Brit-India határaihoz igazodnak, tehát Banglades és Mianmar is benne van, és leginkább a hindutva rajongói tartják fontosnak, a hindutva pedig a fasizmus hindu verzióját takarja. Vannak viszont kevésbé szélsőséges támogatói is az irányzatnak, a miniszterelnök Narendra Modi például támogatná Akhand Bharat, tehát Egységes India gondolatát.

Az angoloknak is van fájdalmuk, mert bár az Egyesült Királyságnak a nevében is benne van, hogy egyesült, ők azt szeretnék, ha a jelenleg Waleshez tartozó Monmouthshire hivatalosan Anglia része lenne.

Az ember azt hinné, hogy Japán is elfogadta már a helyzetét, de nem: az oroszokhoz tartozó Kuril szigeteket akarják. A területekről egy ma is élő nemzetközi jogvita is él a második világháború óta: a jaltai megállapodás szerint a szigetek a Szovjetunióhoz kerülnek, viszont az USA és Japán azt állítja, hogy az ebben foglaltak nem vonatkoznak az Északi Területekre, mivel azok nem tartoznak a Kuril-szigetekhez. Oroszország annyit engedett 1956 óta, hogy a japánok vízummentesen utazhatnak a szigetekre. Valójában egyébként nem a szárazföldi területekről van szó, hanem az oroszoknak és Japánnak is gazdasági érdeke fűződik hozzá, ki használhatja az öblöt.

Érdemes megemlíteni, hogy azért létezik Jugoszlávián kívül olyan nacionalista törekvés, ami bár visszanézve maximum értelmetlennek tűnik, vért nem hozott: 1993-ban a szlovák törekvések és Vladimír Mečiar parádéja lettek annyira erősek, hogy Szlovákia elszakadt Csehországtól, úgyhogy addig tartott Csehszlovákia. 

Amikor egy területet senki nem akar magához csatolni :(

Bár nem teljesen ugyanaz a helyzet, mint a többinél, érdemes megemlékezni a fordított helyzetről, a már említett Dnyeszter Menti Köztársaságról is. Az ország hivatalosan Moldova része, de a moldáv hatóságoknak nincs semmilyen beleszólása nincs abba, amit ott folyik, és bár saját rubeljük is van, egyetlen ENSZ-tagország sem ismeri el 1990-ben kikiáltott függetlenségüket.

A Transznisztriának is hívott kváziországot nagyjából ugyanolyan arányban lakják oroszok, ukránok és románok/moldávok, tehát három országhoz is csatlakozhatnának, de Moldáviához visszakerülni csak akkor hagynák őket, ha Moldova erősebben határolódna el a románokkal való egyesüléstől.

Egy senki által el nem ismert népszavazáson a szavazók 97 százaléka Oroszország exklávéja akart volna lenni, de vágyott országuk jól láthatóan nem tart ténylegesen igényt Tiraszpolra, és elég nekik, ha csak a háttérből irányítanak mindent. Sőt, Ukrajnának is csak akkor kellene a peremállam, ha Moldova túlzottan hozzádörgölőzne Romániához. Ezért az a szomorú és kicsit vicces helyzet állt elő, hogy különösképpen senki nem tart igényt erre a területre. 

Ahogy a gyűjtésből is látszik, olyan soha a büdös életben nem jöhet össze, hogy minden irredentának jó legyen,

de majd ehhez is vissza lehet térni, ha együtt állítottuk meg a Nagyobb Gonoszt!

FORRÁSOK: Wikipedia, Wikimedia Commons

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek