+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2018. október 23. kedd, 19:03
Európa, népharag és összefogás: ezt ajánlja az ellenzék maradéka a magyaroknak. Ezzel pedig elismerik: a sikerhez tulajdonképpen semmi szükség rájuk.

1956-ban a magyar népnek volt még egy utolsó tiszta pillanata: a feszültség gyűlt, gyűlt és azokban az októberi napokban eldurrant. Nehéz ezt ma elgondolni, de teljesen hétköznapi emberek fegyvert fogtak, magukhoz ragadták a hatalmat és a kezdeményezést az utcákon, a tereken, az egyetemekben és a gyárakban.

 

Fogjuk meg másképp: az utca embere kész volt meghalni az ügyért, amit igaznak gondolt. Az elit Nagy Imrétől az értelmiségieken és az újjááalakuló pártok tagjain át mondjuk Bibó Istvánig pedig csak futott az események után.

 

November negyedike, illetve a munkástanácsok év végi végleges letörése után nem volt többé ilyen pillanata a magyarságnak. A rendszerváltozást ledealelték a fejük fölött, ahogy a Fidesz 2010-ben a fejük fölött dealelte le a fülkeforradalmat is.

 

A mai ellenzéki tüntetés nagy tanulsága, hogy az ellenzék vezetői, vagy inkább: jelenleg legnépszerűbb, hitelességük vélt maradékát még őrizgető arcai mégis egy ilyen, vagy ehhez hasonló pillanatra várnak. A jogos népharag óráira, ami elsöpri majd az elnyomó rendszert.

 

Abban viszont teljesen tanácstalanok, hogy ezt a pillanatot hogyan segíthetnék elő; sőt, gyanúm szerint nem gondolták végig azt sem, hogy egy ilyen pillanatnak milyen konzekvenciái vannak.

 

Úgy tűnik, még mindig azt gondolják: elég sokszor elmondani, hogy Orbán korrupt, és akkor végre egyszer majd ezt elég sokan megértik. Talán egyszer a fideszesek is megértik, hiszen Lukácsi Katalin is KDNP-s volt egyszer, Hadházy Ákos is fideszes volt egyszer és Márki-Zay is szavazott a Fideszre egykor. S lám, most hol tartanak!

 

Ellenzék politika nélkül

 

A baloldali ellenzék maradéka, az utolsó sor, akik még úgy gondolják, hogy fel tudnak mutatni valamit, ma délután kiálltak, és összességében három állítást tettek le az asztalra, amiből csak egy vonatkozott igazán magukra.

 

1. Írjunk alá elegen, és Európa segíteni fog! 

 

Hadházy Európai Ügyészségért indított petíciója persze előremutató dolog, sok munkát igényel, a talpalásból pedig mindig kinőhet politikailag cselekvőképes alakulat, de ez – pőrén szemlélve – az a kategória, mikor azt várjuk, hogy a szovjet tankok ellenében majd megjelennek az amerikai légideszantosok.

 

Nincs benne inherens politikai mondanivaló, ígéret. Azt mondja: írjatok alá, és akkor majd valaki más, aki nem mi vagyunk, megsegít. Mi adunk hozzá papírt meg tollat, mást nem tudunk.

 

2. Legyen népharag! 

 

Jöjjön el újra október 23-a, ismerjétek fel ti, magyarok, ti, a nép, hogy meg vagytok vezetve, és döntsétek meg a rendszert. Ehhez – ha végiggondoljuk –, a gyakorlatban ugyanúgy semmi szükség Hadházy Ákosra vagy Márki-Zay Péterre, ahogy Nagy Imrére sem volt szükség 1956-hoz.

 

Ahogy 2006-ban az is bebizonyosodott, hogy ez még egy olyan sokkal gyengébb kezű, a narratívát Orbánnál jóval kevésbé uraló vezető ellenében sem ér semmit ma már, mint Gyurcsány Ferenc.

 

Akivel egyébként...

 

3. Legyen összefogás!

 

Márki-Zay Péter kimondta, hogy aki az eddig egyébként mindig elbukó összefogás-kísérletek értelmét megkérdőjelezi, annak a Fidesz írja a szövegeit. A hódmezővásárhelyi polgármester erről a platformról kiindulva alapíthat egy ernyőpártot, mint Messiás-elődje, Bajnai, és megpróbálhatja a Fidesz útját járni, hogy egy akolba terelje az ellenzéket, elmosva minden, legalább még most meglévő politikai színkülönbséget.

 

Ez az egyetlen mondás, ami a politikusokra vonatkozik; és ez az egyetlen mondás is álságos. Hiszen ha közelebbről, s távolabbról vizsgáljuk a korábbi mondásokat, akkor világos, hogy

 

a három megvillantott stratégia közül egy sem mond semmit arról, hogy mit képviselnek valójában ezek az emberek: azt képviselik ugyanis, hogy már minden kötél szakadt, rajtunk már csak a népharag és Európa segíthet.

 

Ebből pedig egyenesen következik, hogy ahogy 1956-ban nem volt szükség a végtelenségig vaciláló Nagy Imrére és körére, az események után loholó, újjáalakuló pártok vezetőire, köztük a szovjetek által már visszafoglalt parlamentben kiáltványt körmölő szegény Bibó Istvánra,

 

úgy a változáshoz most sincs semmi szükség az ellenzék vezetőire.

 

Súlyos fel- és beismerés ez. Időszerű is. Bár a helyzet logikájából adódóan nem oszt és nem is szoroz.

 

Még több Pintér Bence itt olvasható az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Habár a székely fővárosnak nevezett városban ma a magyarok már nincsenek többségben, a román szavazatok felaprózódása miatt Soós Zoltán nagyot tudott nyerni.

A független Nicușor Dan lett Bukarest főpolgármestere. Az exit poll eredmények szerint 47 százalékot szerzett, jelentősen megelőzve a 39 százalékot hozó szocdem Gabriela Fireat.

Azért az MSZP-s Csorbai Ferenc mögött felsorakozó ellenzéki pártok meglepően jól szerepeltek, Csorbai 40 százalékot hozott az egyik legjobboldalibb városban.

Hatalmas többség mondott nemet a kezdeményezésre, amely az EU-val kötött szerződések felmondását jelentette volna.

Egy borvidék, ami azt bizonyítja: megfelelő tudással, akaraterővel és szorgalommal semmi sem lehetetlen, még a legzordabb körülmények között sem.

Utazás, kiállítás, zene, egy jó hely Zuglóban, életvezetési tanácsok és pár tipp a konyhába: itt az Azonnali első őszi mindenajánlója!

A hét kérdése

Orbán Viktor bejelentette, a Magyar Közlöny megírta: hétfőtől minden szórakozóhely és kocsma legkésőbb este 11 óráig lehet nyitva. Mit hoz majd magával a 23 órás zárás?

Azért ide elnéznénk

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29.

Mit tanulhat, exportálhat Budapest Bécsből? Erről beszél Techet Péter, az Azonnali főmunkatársa az IDEA szervezésében. Október 1.

Ezt is szerettétek

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás