Új ideológia születik: a macronizmus

A tavalyi francia elnökválasztáson Emmanuel Macron politikai jelentéktelenségbe küldte a hagyományos jobbközepet és balközepet. Mellette szintén újhullámos erők, a baloldali és a jobboldali populizmus jöttek fel. Ő maga azonban adós maradt saját ideológiával. Most azonban hivatalosan is megszületett a macronizmus.

A francia politikai-ideológiai szerkezet 2017 tavaszára gyakorlatilag beomlott. A két hagyományos váltópárt, a konzervatívok és a szocialisták elvéreztek már az elnökválasztás első fordulójában, és a mai napig nem keltek fel a padlóról. A győztesek új ideológiákat hirdettek: Marine Le Pen az apja fasiszta örökségét sok tekintetben kivágva lett mára a szekuláris-laicista, iszlám- és EU-ellenes, cionista szélsőjobboldal vezére. Mellette Jean-Luc Mélenchon, egykori szocialista miniszter a baloldali elitellenességet, a szegények irigységét lovagolta meg: EU-kritikus, populista, gazdag- és és elitellenes, a bevándorlókat támogató, iszlámbarát, de laicista baloldalt épít.

Kicsit jobb, kicsit bal

A győztes pedig Emmanuel Macron lett, akinek mozgalma, a La République En Marche a parlamenti választásokat is megnyerte. Ideológiailag azonban nehéz volt elhelyezni Macront és pártját.

Macron a szocialista François Hollande államfő felfedezettjeként lett egy szocialista kormányban balliberális miniszter. Amikor bejelentette 2016-ban, hogy indulni fog az elnöki posztért – sok esélyt nem adtak akkor neki –, kiábrándult szocialisták, konzervatívok és liberálisok egyaránt melléálltak. A francia Nemzetgyűlésben a konzervatívok egyik frakciója, akik magukat eddig Konstruktívaknak nevezték, nyíltan Macron mellé állt. Így tett François Bayrou centrista politikus Demokratikus Mozgalma (MoDem) is, amely vélhetően a jövő évi EP-választáson közös listát is állít majd Macronékkal.

Macron politikáját is hasonló sokszínűség jellemzi. Konzervatív-liberális elem, hogy a gazdaság- és szociálispolitikában számos reformot akar bevezetni, egyszerűsítené az adójogot, lazítana a munkajogon és a szociális ellátásokon, számos munkavállalói privilégiumot eltörölne, megreformálná a nyugdíjrendszert, növelné a munkaerőpiaci flexibilitást. Példaképnek tartja Gerhard Schröder egykori német szocdem kancellár neoliberális reformjait, a 2003-ban bevezetett Agenda2010-et.

Baloldalisága inkább társadalom- és identitáspolitikában jelenik meg. Támogatja a melegházasságot. Többször is elítélően beszélt Franciaország gyarmati múltjáról. Gazdaságilag baloldali program, hogy növelné az állami szerepvállalást: gyakorlatilag keyseniánus alapokon az állami befektetések, fejlesztések, építkezések felpörgetésével indítaná be a gazdaságot.

Inkább ökológiai, mint baloldali programnak tekinthető, hogy távlati célként jelölné meg a francia atomenergia-függőség csökkentését, bár hasonló teljes leépítésre, mint amit Angela Merkel csinált Németországban, nem készül.

Európapolitikailag pedig egyértelműen föderalista, aki a kelet-európai renitensek problémáját a Mag-Európával oldaná meg, vagyis a további integrációra hajlandó és képes országokkal vinné csak tovább az Európai Unió fejlesztését. E téren a német szociáldemokraták vagy a görög szirizások a szövetségesei, Macron ugyanis nem ellenzi az eurókötvényeket, azaz közössé tenné az euróországok adóságait, amiről természetesen a német kereszténydemokraták – hiába lelkesednek sokszor Macronért – hallani sem akarnak.

Macronról pozitívan nyilatkozott Janisz Varufakisz egykori görög szélsőbaloldali pénzügyminiszter, az Azonnalinak interjút adó Robert Habeck, német zöld társelnök, de közismerten kedveli a francia elnököt Angela Merkel is. Guy Verhofstadt belga liberális politikus pedig Macron pártját az európai liberálisokat tömörítő ALDE csoportosulásba várná, miközben Christian Kern egykori osztrák szocdem kancellár az európai balközép pártokat, egészen a Szirizáig bezárólag, terelte volna össze Macron zászlója alatt.

és ennek érdekében ő valamennyi jobbközép, balközép és liberális pártot, amely az európai föderáció híve, összefogná. Leginkább az Európai Néppártot szerette volna szétszakítani, de a CDU ebben már nem volt partner.

Macron tehát sok irányba nyitott. A kérdést, hogy mi az ideológiai alapállása, vagy azzal válaszolta meg sokszor, hogy Paul Ricœur filozófus melletti munkájára utalt – a strukturalista filozófus műveiből azonban politikai ideológia nem olvasható ki –, vagy pedig egyszerűen pragmatizmusnak nevezte a programját.

Ideológiai irány: progresszió

A kérdésre, hogy Macron hol áll politikailag, sokan próbáltak már választ adni: itt olvashatóak vissza a liberális Opinion napilap ezirányú elemzései, amelyekben hol sarkozystának, hol bonapartistának, hol az 1789-es forradalom igazi örökösének, hol pedig politikai romantikusnak nevezték.

Most hétvégén maga Macron pártja próbálta meg ideológiailag meghatározni önmagát az Issy-les-Moulineaux-ban tartott kongresszusán.

Az ideológiai szintetizálást szolgálta már az is, hogy egy balliberális és egy jobbliberális think tank dolgozta ki az eszmei alapokat. Ideológia helyett inkább az optimizmus és a bátorság fontosságát hangsúlyozták a hétvégi eszmeadó konferencián.

Monique Canto-Sperber, a párthoz közelálló filozófus a nacionalizmus és populizmus ellenében alapozná meg a pártot. A francia Nemzetgyűlés macronista elnöke, Richard Ferrand szerint pedig eleve nincs szükség ideológiai pártdoktrínákra, mert a lényeg, hogy „konkrét megoldásokat“ kínáljanak „meghaladva és egyesítve a törésvonalakat“.

A tagságot a Macron iránti csodálat köti össze

A párt ideológiájáról a tagságnak sincs egyértelmű véleménye.

A jobbközép Terra Nova think tank felmérése szerint többségük önmagát középre, saját pártját viszont inkább jobboldalra (azaz önmagától is jobbra) pozicionálja. A legfontosabb témáknak az európai egységet, a munkanélküliség legyőzését és az oktatást tartják. A biztonság vagy a migráció kérdései nem foglalkoztatják Macron híveit.

A Terra Nova több irányt is megállapított a párttagság körében.

Harmaduk jobboldali liberális, azaz gazdaság- és társadalompolitikában is liberális nézeteket vall. Valamivel több mint húsz százaléka a párttagságnak viszont balliberális, azaz a társadalompolitikai liberalizmus mellett gazdaságpolitikában inkább egalitariánus. Valamivel kevesebb mint húsz-húsz százalékot tesz ki két másik csoport: a liberális konzervatívoké és a mérsékelt konzervatívoké, mindkét csoport társadalompolitikailag inkább jobboldalinak tartja magát.

A Terra Nova szerint éppen ezért nehéz közös ideológiai alapot találni, a pártot ugyanis nem egy nézetrendszer, hanem Macron személye tartja össze. E téren Berlusconi Forza Italiájához vagy Beppe Grillo Öt Csillagjához hasonlít – de amúgy lehetne említeni a Fideszt is, ahol a szintén sokféle politikai nézetet az Orbánban való hit egyesít.

aki – Orbánhoz vagy Grillohoz hasonlóan – populista és autoriter módszereket vet be, igaz: nem nacionalista, hanem aufklérista eszmék érdekében.

Új De Gaulle?

Franciaországban nem volt ritka, hogy egy ideológia eleve egy-egy személyre épült. A bonapartizmustól a pétainizmuson és a poujadismuson át a gaulleizmusig mind olyan ideológiákról volt szó, amelyek nem a jobb-bal-tengelyen, hanem egy-egy karizmatikus vezér körül jöttek létre. Például Charles De Gaulle táborában egyaránt volt baloldali és jobboldali, konzervatív és liberális gaulleista, akiket csupán a tábornok iránti tisztelet kötött össze.

Valami hasonlóra készül Macron is – bár a szükséges népszerűsége még nincs meg. Másfél évvel megválasztása után már csak a lakosság huszonkilenc százaléka elégedett vele. Bár egyetlen ellenfele se érte még utol.