Legyen egy hajléktalan a főpolgármester-jelölt!

Techet Péter

Szerző:
Techet Péter

2018.10.22. 08:57

A magyar zömbaloldal megtalálta a választási siker kulcsát: ha a menekültek nem jöttek be, a hajléktalapártiság talán meghozza a győzelmet. Közismert tény, hogy Magyarországon a társadalom a menekültek mellett a leszbikus, egyedülélő lányanyákat és a hajléktalanokat kedveli a leginkább, így jogos és ésszerű, ha egy választást nyerni akaró politikai tábor eme rétegek érdekeit tolja hetekre előtérbe. Hajrá!

Józsefvárosban már sikeresen vette idén nyáron az akadályt egy jelölt, aki bár nem hajléktalan, de egész életét nekik áldozta, áldottjó ember. Jelölt úr annyira jó választás volt, hogy valamivel több mint harminc százalékot össze is hozott egy olyan kerületben, amely hagyományosan melós-kispolgári – azaz a baloldal számára elvileg nyerhető –, és ahol még áprilisban is az ellenzéki jelöltek támogatottsága több volt a Fideszénél.

Persze teljes volt a megdöbbenés, amikor kiderült: a józsefvárosi kispolgárnak és munkásnak fontosabb a közvetlen környezetében a rend, mint hogy a hajléktalanság globális problémáját – mintegy a globális Dél elnyomásának részeként – megoldja-e a polgármesterük.

Aki ugyanis azt hiszi, hogy a munkásságot és a kispolgárságot – amely a baloldal biztos bázisa – bármikor is a történelemben emberi jogi, pláne kisebbségi jogi kérdésekkel meg lehet(ett) nyerni, az tényleg nem ismeri annak az oldalnak a történetét, amelyről pedig annyi, de annyi workshopot rendeztek már másodéves bölcsészhallgató lányokkal.

Most éppen a hajléktalanokat simogatja a Baloldali Buborék, azaz a párezer fős véleményformáló réteg, amely egymást túllicitálva fejezi ki Facebookon és lájkokban elkeseredését a fasizmus újabb tombolása láttán. Ezek az emberek azon hajléktalanok jogait, akik (szemeket behunyni, mert most áldozathibáztatás jön!) sokszor önhibájukból lesznek alkoholisták, vesztik el munkájukat s kerülnek az utcára, előrébb valónak tartják, mint a baloldal egyébkénti választóinak, a magántulajdonnal rendelkező munkásságnak és kispolgárságnak az érdekeit.

Jövőre főpolgármester-választás lesz, a széplelkek rögtön javasolhatnák is, hogy a fasiszta és nőgyűlölő Puzsér Róbert helyett egy hajléktalan induljon a tisztségért.

A fasiszta rezsimet már csak ilyen fontos szimbólumokkal, a humanista, egyetemes szolidaritás ilyen egyértelmű jeleivel lehet visszarettenteni!

Még mielőtt azonnal elindul az aláírásgyűjtés az ügy mellett, és nyakukban fontos üzenetekkel baloldali esztéták, költők, írók, kőfaragók és csepűrágók kivonulnak a Kossuth térre öntestükkel megálljt parancsolni a hajléktalanholokausztnak, gondolkodjunk egy kicsit. Szeretném például, ha pár kérdésre a hajléktalantémában izzó baloldali értelmiség választ tudna adni.

Akartok ti az életben még választást nyerni?

Biztos, hogy egy többségi demokráciában választást akkor lehet nyerni, ha kisebbségi rétegproblémákat emeltek többhetes témákká?

Biztos, hogy a baloldal hagyományos bázisának, a kispolgárságnak és a munkásságnak a hajléktalanok jogai a legfontosabbak?

Elkopott a kispolgári baloldal

Didier Eribon francia baloldali szociológus jó tíz éve már megjelent Retour à Reims című könyvében keresi a választ arra, miért volt az a kispolgári réteg, ahonnan ő jött, a nyolcvanas évekig kommunista, és lett mára masszívan szélsőjobboldali. Megszokott értelmezés, hogy a baloldal nem foglalkozik már a munkásokkal, elfelejti a szociális problémáit. És ez sokban igaz is, de csak az igazság egyik fele.

Eribon ugyanis nagyon őszintén leírja, hogy

családja akkor is idegenellenes, szexista, homofób, értelmiségellenes volt, amikor a kommunistákra szavazott.

Csak aztán elkoptak a szexista vicceket mesélő, homofób szakszervezetisek, kommunista helyi bizalmik, és jöttek a széplelkek, akik már nem meséltek szexista vicceket, és a fizetésemelés meg sztrájkjog témáját ugyanolyan fontosnak tartották, mint az azonosneműek házasságát. És Eribon kommunista családja szépen megköszönte az egészet, és elkezdett átszavazni a szélsőjobboldalra. Ahogy nagyon sokan az underclassból.

Horn Gyula – vagy manapság Tóth Jóska a tizenharmadik kerületben – még tudta, tudja, hogy a melóst, a kispolgárt nem a hajléktalanok, a leszbikus anyák, a menekültek, a nemet változtatni akaró tinédzserek vagy a szipusok ügye hozza lázba. A kispolgár és a melós néha cigányozik, néha buziviccet mesél, a nőkről nem mindig csak az általános választójog jut az eszébe, és nem szereti, ha az ajtaja előtt hajléktalanok tanyáznak.

Legyen végre őszinte a baloldal!

A hajléktalanellenesség éppen nem nagypolgári allűr, nem a fasiszta burzsoázia elnyomása, Budán eleve ritkábban találkozni hajléktalannal, hanem nagyon is a józsefvárosi vagy a kőbányai vagy a csepeli kispolgár, melós gondja.

A Fidesz pedig láthatóan érti őket.

A workshopozó baloldal nem szeretne választást nyerni, nekik elég a morális felsőbbrendűség Facebook-lájkokban visszaigazolt tudata. Csak akkor ezt őszintén be kéne végre jelenteni, és nem az összefogás hiányára vagy a fasizmus tombolására fogni a nyolc éve tartó politikai szerencsétlenkedést. Egy Horn Gyula a mai körülmények között is fel tudná emelni a baloldalt.

Akinek azonban a hajléktalanok fontosabbak, mint a hajlékkal rendelkező többség, az egyrészről ne nevezze magát demokratának, másrészről ne áltassa magát vagy másokat azzal, hogy ötleteivel bárhol a világon lehetne választást nyerni.

A hipermoralista, csak a rétegproblémákra figyelő baloldal – amely versel, slamel, virraszt, lájkol a hajléktalanokért, de se a magán-nyugdíjpénztári tagokért, se az önkormányzatok autonómiájáért egykoron nem csinált ekkora cirkuszt – tényleg indítson jövőre egy hajléktalant az önkormányzati választáson. Sok vesztenivalójuk úgy sincsen.

De talán tanulságos lesz a következő workshopon kielemezni, miért pont a legszegényebb és legprolibb pesti kerületekben kapta a Hajléktalan Jelölt a legkevesebb szavazatot.

Olvass még többet Techet Pétertől az Azonnalin!

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől
Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek