+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kardos Gábor
2018. október 22. hétfő, 17:37
Az állam a mi pénzünkből nem hajlandó megoldani a hajléktalanság problémáját, így maga szegi meg a társadalmi szerződést. Ha pedig ezt a polgárok nem veszik észre, a demokrácia lesz hajléktalan.

Sok alapjában jogos és szociálisan érzékeny kritikát lehet a napokban olvasni a hajléktalanság kriminalizálása kapcsán, de egy nagyon is közérdekű szempont mintha elkerülné a bírálók figyelmét: az új jogszabállyal nemcsak a hajléktalanok joga sérül, hogy az utcán, közterületen lehessenek csak úgy, azaz szabadon, hanem mindenkinek korlátozzák ezt a szabadságát.

 

Ezáltal a közterület lényegében kezd megszűnni, mint közterület, aminek a lényege pont az lenne, hogy bárki bármikor ott lehet. Szabadon.

 

Akár életvitelszerűen, hiszen egész népek, európai régiók élnek gyakorlatilag az utcán (főleg a mediterrán vidékeken) és Pesten is talán a legjobb trend volt az utóbbi években, hogy sokkal több terasz nyílt, és az emberek végre kezdtek jobban kimenni a szabadba akár enni-inni, piknikezni. Ami az új jogszabály egyik kitétele alapján immár törvényen kívüli tevékenységnek minősülhet, hiszen a jogszabály szerint a hajléktalankodás egyik ismérve, hogy az utcán, közterületen eszik valaki. Vagy mondjuk kutyával tartózkodik ott.

 

Mert a jogszabály sehol sem beszél kifejezetten hajléktalanokról, de olyan kritériumokkal próbálja körülírni őket, melyek többsége gyakorlatilag bárkire ráhúzható lenne,

 

aki épp közterületen tartózkodik. Egyedül a hatalom, a jogalkalmazó „jóindulatára” bízzák, hogy mennyire szabadon, mennyire önkényesen értelmeznek egy ilyen törvényt.

 

Dehogy csak a hajléktalanok szabadságát korlátozza egy ilyen jogszabály!

 

Magát az utcát veszi el tőlünk (mindenkitől!) mint szabadon használható közterületet, mint a szabadság életterét. Formálisan még nem kijárási tilalom, de a hatalom már egyre szabadabban (pontosabban egyre önkényesebben) döntheti el, hogy éppen kit vigyen el az utcáról, ami egy ponton ugyebár mindig csak jogalkalmazás kérdése.

 

Most még csak a legforgalmasabb aluljárókban kezdődtek a tisztogatások, és egyelőre csak hajléktalanokat visznek el, mert először mindig azokat viszik el, akik a legvédtelenebbek, akikért a legkevesebben próbálnak fellépni: az elmebetegeket (emlékszünk még a Lipót felszámolására, amikor szélnek eresztették őket?), az ország nyelvét és szokásait nem ismerő, rokonokkal és barátokkal ott nem rendelkező menekülteket, az úgynevezett migránsokat… Ismerős a képlet?

 

Aztán jöhetnek más, a hatalom által éppen kipécézett csoportok. A konkrét kiindulási peremfeltételek változhatnak ugyan, de

 

ennek a folyamatnak mindig mindenhol ugyanaz a folytatása: a végén már az utcákon grasszáló karhatalmisták bárkit bárhonnan elvisznek.

 

Ja igen: és mindez pontosan azért szokott lépésről lépésre bekövetkezni, mert a nagy többség (ó, demokrácia!) eleinte mindig kész tagadni, hogy megint erről van itt szó, illetve ez a tendencia.

 

Vagy mikor már a többség is rájön, hogy mire megy ki a dolog, akkor már fél nyíltan fellépni ellene – fél attól, hogy őt is elviszik, vagy elveszti az állását és ő is az utcára kerül, ahonnan elvihetik –, amivel az ördögi kör bezárul. Igazából értjük ezt sokan már az elején is, csak nem akarjuk megérteni, de legfőképp kimondani. Mert akkor tennünk kéne valamit, amit nem merünk vállalni.

 

Ezeknek Kádár az új Jézus? Miféle kereszténységet akarnak így megvédeni, és kitől?

 

Kisgyerekkoromban nem voltak hajléktalanok az utcán, mert Kádár rendőrei elvitték őket mint „közveszélyes munkakerülőket”. Most más jogi ürüggyel, de újra „szabálysértőkként” viszik el őket.

 

Az úgynevezett rendszerváltás számomra akkor legsokkolóbb megnyilvánulása az volt, hogy hirtelen megjelentek a hajléktalanok az utcákon, akiknek azelőtt gyerekfejjel a létezéséről sem tudtam.

 

Mert elvitték őket. Nem az utcára került emberek látványa vagy szaga sokkolt, hanem az, hogy előtte egy hazugságban kellett élnem, mert elhazudták előlem ennek – és általában minden társadalmi problémának – a létét is. Most tehát számomra a Kádár-rendszer legsokkolóbb jellegzetessége tér vissza, annak éktelen jeleként, hogy mekkora illúzió volt az egész rendszerváltás és mennyire a régi moslékot szervírozzák újra a népnek.


Amúgy szeretném tájékoztatni mindazokat, akik a kereszténység megvédésében látják az ország fő történelmi misszióját, hogy a názáreti Jézus az Újszövetségben elmondott egyértelmű tanúsága szerint tudatosan, mintegy missziós jelleggel hajléktalanként határozta meg magát: „Amint mentek az úton, valaki megszólította: »Követlek, bárhová mész is.« Jézus azonban ezt mondta: »A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.«” (Lk. 9,57-58.) Így

 

ha Jézus netán újra eljönne közénk (az Evangéliumban tett ígéretéhez híven), a magyar rendőrségnek elő kellene állítania „életvitelszerű közterületen tartózkodás” miatt.

 

De erősen barna bőre, közel-keleti vonásai és viselkedése miatt amúgy is eleve gyanús elemnek, kb. szír migránsnak tűnne ma egy magyar utcán.

 

Hát így teljesül a választási ígéret, hogy „senkit sem hagynak az út szélén.”

 

A szállónál a börtön is jobb – mi következik ebből?

 

Mivel a hajléktalanszállások többségében rettenetes állapotok uralkodnak, aminél a börtön sokkal jobb, ezzel az új jogszabállyal arra motiválják a hajléktalanokat, hogy mindent elkövessenek (ideértve garázda viselkedést), amivel minél előbb börtönbe kerülnek. Vagyis a jogszabály a kitűzött célnak pont az ellenkezőjét érheti el.

 

Nemcsak az embertelenség itt a gond és nemcsak az a mélyen szabadág- és jogellenes elképzelés a probléma, hogy a hatalom szerint bűncselekményként vagy szabálysértésként büntetni lehetne a szegénységet, illetve azokat az élethelyzetet, melyekben emberek hajléktalanná válnak.

 

Joggal várhatnánk ugyanis, hogy polgárai adójából az állam a ma ismert leghatékonyabb, legkorszerűbb módszerekkel próbáljon kezelni bármilyen problémát, aminek megoldását rábízza a társadalom: ilyen lenne a hajléktalanság problémája is.

 

Az elzárás és kriminalizálás olyan elmaradott és kontraproduktív álmegoldás mint mikor régen verték és leláncolták az elmebetegeket, vagy később elektrosokkal akarták őket „észre téríteni”.

 

Micsoda sötétség, milyen durva visszalépés az adott probléma kezelésében!

 

Ha az állam leszoktatott a személyes szolidaritásról, legyen szolidáris ő!

 

Páran azzal jönnek, hogy miért nem fogadják be azok a hajléktalanokat, akik most bírálják az új intézkedéseket. Érdekes felvetés, de nézzük meg alaposabban, miért demagóg. Évtizedek óta az állam azon a címen (is) szed egy rakás adót az emberektől, hogy megoldja helyettünk az egészségügy, közlekedés, kultúra problémái mellett a hajléktalanságot is, amennyire lehet.

 

Ez persze alapjában

 

eleve illúzió volt, hogy az emberek helyett egy személytelen intézményrendszer lesz majd szolidáris, de attól még tény, hogy az embereket mára sikerült alapvetően leszoktatni a személyes szolidaritásról

 

a modern nyugati típusú államokban.

 

Nem volt itt se mindig így, és ma sincs így más civilizációkban (például az arab világban, illetve a muszlim országokban), ahol elsősorban az emberek, a civil társadalom dolga máig a szolidaritás, nem állami szerveké.

 

Viszont ne tájololódjunk el: ha egy állam gyakorlatilag elsikkasztja a közpénz tetemes részét, és utána nem végez el ilyen alapfeladatokat, ez esetben nem mi állampolgárok szegjük meg az állammal és képviselőivel kötött társadalmi szerződést. Itt leginkább a másik fél:

 

maga az állam szegi meg a társadalmi szerződést.

 

Egy úgynevezett demokráciában ennek világosnak kéne lennie minden polgár számára.

 

Ahol ez nagyon sok ember számára nem világos, ott lényegében a demokrácia vált hajléktalanná.

 

Itt van a dolog politikailag legérzékenyebb (neuralgikus) pontja.

 

Ki fogadja be a hajléktalanná vált demokráciát?

 

Felháborító, hogy az otthonainkból kiebrudalt demokrácia az utcán kódorogva várja, hátha végül mégis megkegyelmezünk neki, és visszahívjuk magunk közé. Elég mosdatlan és büdös is már. Szemérmetlenül odapiszkít az ingerküszöbünk elé, és figyelmet koldul mindnyájunktól.

 

Mégis, mit képzel ez magáról és rólunk? Semmi közünk hozzá! Elviselhetetlen már a látványa is! Nem is értem, miért nem ítélték még mindig elzárásra.

 

A hajléktalanság maga a megtestesült, megszemélyesült, de egyben tőlünk elidegenült és elidegenített, személytelenné vált közügy (res publica).

 

Ismeretlen ismerősünk, akit immár letagadunk, mert büdös lett számunkra a cselekvés, az érte való felelősségünk.

 

Az a bizonyos politika ő, amiről a nagy többség e „demokráciában” már hallani se akar, látni se akarja, tudni se akar róla, és már a létjogosultságát is kész letagadni. Akkor pedig ez az ördögi kör bezárul, pontosabban: körénk zárul. Egyre szorosabban.

 

Olvasd el Kardos Gábor többi írását is az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Itt a To Dust, vagyis Porrá trailere Röhrig Gézával, Matthew Broderickkel és egy disznóval!

Nem tudni, mikor indul el a rendszeres vasúti közlekedés Budapest és Munkács között.

Ellenzéki kezdeményezésre vitanap lesz a parlamentben az éghajlatváltozás témájában.

Jönnek a fapadosok téli akciói, úgyhogy mindenki vegyen jó vastag kabátot! Pár óra kínszenvedés után már meg is léptünk az országból egy kicsit.

Robert Habeck gondoskodik arról, hogy a német nagykoalíció már csak nevében legyen nagy.

A hét kérdése

Gruevszki egy hatszázezer eurós Mercedes miatt volt kénytelen egy kétéves börtönbüntetés elől Magyarországra menekülni. Mit kérjünk a menedékjogért cserébe? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Nyolc új filmmel és egy Arany Medvével érkezik november 15. és 19. között a Román Filmhét!

Temesváron, november 16-18. között a vicces nevű Rovinhud fesztiválon! Az Azonnali ott lesz.

Ez már BP: kóstold végig a juniboros borászok friss, 2018-as borait november 21-én!

Vázlat egy új politikához, Írók boltja, november 27-e.

DrMáriás kiállítását Orbán, Soros, Putyin és Trump ihlette. Meg még sokan. Megnyitó november 27-én az A38-on.

Ezt is szerettétek

Te hogy rövidítenéd Toroczkai László szélsőjobbos mozgalmának nevét?

Majdnem teljesen kész a december elsejei centenáriumra épülő katedrális a bukaresti parlament mögött.

Visszaszerezték a demokraták az amerikai törvényhozás alsóházát, a képviselőházat

Twitter megosztás Google+ megosztás