Puzsér mögé is beállnánk Budapesten, ha ezt akarja a nép! Molnár Zsolt az Azonnalinak

2018.10.10. 07:58

Begyógyítaná a Trianon okozta sebeket, támogatná az ezzel kapcsolatos emlékévet, és már azelőtt elkezdett Erdélybe járni, hogy politikus lett volna. Nem, ezek az állítások nem egy fideszes képviselőtől származnak, hanem a szocialista Molnár Zsolttól. Nagyinterjú az MSZP nemzetpolitikájának új irányáról, és arról, hogy kit támogatna az MSZP budapesti főpolgármesternek, ha a választók is úgy akarják.

Puzsér mögé is beállnánk Budapesten, ha ezt akarja a nép! Molnár Zsolt az Azonnalinak

Most, hogy az MSZP politikai kultúrájának része lett a „szopófantomozás”, mit gondol, sikerül a párt támogatottságának visszakapaszkodnia tíz százalék fölé?

Jókor kérdezi, hiszen bő egy hete éppen a szocialisták által is támogatott jelölt 51 százalékkal nyert meg egy választást Budapesten…

… tehát elég szoros volt az eredmény, nem egy átütő sikerről beszélünk.

Győztünk egy budapesti kerületben öt hónappal egy kétharmados választási vereség után. Áprilisban Budapesten tizennyolc százalékot kaptunk az országos tizenkét százalékhoz képest, tehát van okunk azt gondolni, hogy a fővárosban az MSZP a legerősebb párt az ellenzékben.

De a „szopófantomozás” segít? Nem tartják ízléstelennek ezt a kifejezést használni a parlamentben?

A magyar parlamentben az elmúlt években sok minden elhangzott.

Kétségtelen, hogy ez a kifejezés az én személyes kommunikációs tárházamban nem szerepel.

Ezzel együtt a politika nyelvezete egyre inkább követi a hétköznapi beszédmódot és talán egy-egy ilyen mondat alkalmas arra, hogy figyelemfelhívó legyen – még ha megosztó is. Burány Sándor a kőbányai droghelyzetre hívta fel a figyelmet ezzel és a Fidesz zsákutcába vezető drogprevenciós politikájára, ami valójában hezitálás és bénázás.

Mégis: a kőbányai időközin a Fidesz jelöltje nyert az MSZP által is támogatott indulóval szemben.

Burány Sándor áprilisban megnyerte ezt a körzetet egyéniben. Egyébként a kőbányai ellenzéki helyzetet ismerve nem kevés, hogy a momentumos Kovács Róbert 44 százalékot kapott, erre lehet építeni. Ez egy győzelemmel felérő vereség volt, közel van már az a helyzet, hogy itt is le lehessen győzni a Fideszt.

Lesz csodafegyverük a szopófantomozáson túl, amivel vissza tudják szorítani a Fideszt jövőre?

Természetesen, hívhatjuk így is. Két nagyon fontos dologgal készülünk itt Budapesten: az egyik egy olyan Budapest-program, ami alkalmas lesz arra, hogy összefogja a fővárosi szavazókat. A másik az előválasztás intézménye, amely abban segít, hogy a budapestiek döntsék el, ki legyen Tarlós István kihívója.

Párttársa, Horváth Csaba arról beszélt nemrég az ATV-n, hogy még idén le kell bonyolítani az előválasztást. Ezt reálisnak tartja?

Az előválasztás lebonyolításához körülbelül egy bő hónapra van szükség. Én azt gondolom, hogy ezt legkésőbb december 15-ig lebonyolítjuk. Nyilván ehhez az kell, hogy más pártok, a civil világ és a fővárosi értelmiség is támogassa ezt. Többször elhangzott már a magyar közéletben: hagyjuk a „füstös szobákat”, döntsenek a budapesti választók! Az MSZP és a Párbeszéd mindenképpen elkötelezett az előválasztás mellett, a Demokratikus Koalíció támogatja.

Abban is bízom, hogy a Momentum és az LMP is – akik nagyon szeretnek a bázisdemokráciára hivatkozni – nyitottak lesznek.

A Jobbikkal is számolnak?

Az előválasztáson a jelölteknek el kell fogadniuk egy értéknyilatkozatot, nem hiszem, hogy az ő esetleges jelöltjük megtenné ezt. Az megállapítható, hogy a Jobbik elutasítja a Fideszt és a demokráciafelfogásukban sok progresszív elem is van, de kulturális és filozófiai értelemben továbbra is szakadékot látok köztük és a demokratikus baloldal között. Nem tartom reálisnak, hogy a Jobbik elinduljon egy ilyen előválasztáson.

Ha az előválasztást Puzsér Róbert vagy Demszky Gábor nyerné, akkor az MSZP tényleg teljes mellszéleséggel beállna mögé?

Természetesen. Demokratikus párt vagyunk, tudjuk mit vállalunk. Ha a budapestiek tízezres – vagy akár százezres nagyságrendben – elmennek az előválasztásra…

…tehát ön szerint százezren fognak voksolni az előválasztáson?

Budapesten körülbelül 1,4 millió választó van, azt teljesen reálisnak tartom, hogy 10 százalékuk elmenjen.

És ha mondjuk csak ötezren mennek el, akkor is figyelembe veszik az eredményt?

Az ötezer is lényegesen több, mintha öten döntenének a pártok nevében egy asztal mellett. Nem tartom reálisnak, hogy ennyire alacsony legyen a részvétel, de

a tízezres nagyságrend már bőven legitimnek lenne tekinthető.

Egyébként természetesen az is üzenet, ha kevesen mennek el. A pozitív megközelítése ennek az lehet, hogy az emberek bíznak a pártokban, és megtalálják a jó megoldást. Rosszabb esetben azt jelenti, hogy a választók apatikusan állnak a kérdéshez.

Személy szerint kinek a jelöltségének örülne?

Az MSZP budapesti elnökeként a pártunkban is több alkalmas politikust is látok: két kitűnő polgármesterünk is van, Tóth József és Gajda Péter, ahogy van két kiváló várospolitikusunk is, Tüttő Kata és Horváth Csaba. Mondhatnám a Párbeszéd részéről Karácsony Gergelyt is, aki már szintén bizonyította az alkalmasságát. De azt sem zárom ki persze, hogy a civil szférából érkezzen Tarlós kihívója.

Horváth Csaba azt is mondta, hogy rajta kívül más nem akar elindulni ezért a posztért az MSZP-ben. Ez igaz? És jó, ha egy politikus ennyire nyomul egy pozícióért?

Egyelőre valóban csak ő fejezte ki az ilyen irányú ambícióját, mások tartózkodóan nyilatkoztak. Ugyanakkor még egyeztetni fogunk a kérdésről a budapesti és országos elnökségben.

Horváth Csabának nem személyesen kell meghozni ezt a döntést, egy közösséget képvisel.

Az elmúlt években tanúsított munkája valóban alkalmassá teszi a tisztségre.

Mennyire lehet hiteles egy szocialista politikus a nemzeti összetartozás bizottságának alelnökeként?

Pont annyira, mint egy fideszes, vagy bármeny más párt politikusa. Emlékszünk még arra, hogyan nyilatkoztak a rendszerváltás környékén egyes politikusok a trianoni megemlékezéssel kapcsolatosan.

Emlékszünk 2004-re is.

Valóban, 2004 egy súlyos politikai hiba volt, maga a népszavazás kikényszerítése is, nem csak az arra adott válasz.

Változóban a világ, természetesen legitim, hogy a szocialista párt is változtassa nézetét.

A határon túliak viszonya önökhöz nem igazán változott: áprilisban a szavazatuk 0,55 százalékát kapta az MSZP.

Nem sokkal kevesebbet, mint a Jobbik vagy az LMP. De nekünk nem az a fő célunk, hogy a határon túli szavazatokért versenyezzünk, hanem az,

hogy a történelmi sebet, ami Magyarországot Trianon miatt érte, begyógyítsuk.

Ezt csak egy belső határok nélküli Európa képes megtenni, szemben egy rosszul felfogott nacionalista emlékezetpolitikával, amely egy esetleges határrevízió szándékát is sejteti. Szögezzük le, hogy nekünk természetesen nincs szándékunk a határok megváltoztatására.

A Fidesz részéről sincs ilyen szándék.

Raffay Ernő Magyar Időknek adott interjúja arra utalt, hogy nem állt tőlük teljesen távol a gondolat.

Ilyet Orbán Viktortól akkor sem hallhattunk.

Kétségtelen, a Fidesz hivatalos álláspontjában nincs ilyen. Visszatérve: azt gondolom, hogy nem szabad olyan bélyeget ráragasztani egyetlen pártra sem, hogy nemzetietlen vagy hogy a határon túli magyarságot nem képviseli. Vegyük személyesre: én már az előtt elkezdtem Erdélybe járni, hogy politikus lettem volna. Sokkal mélyebbek az elköteleződésem, mint az aktív politika. Egyébként a baloldal és a nemzet eszméje tökéletesen összeférnek.

Ha már nemzetpolitika: ezzel kapcsolatban szoktak tanácsot kérni Szili Katalintól?

Nem, én vele személyesen sosem dolgoztam együtt.

Nem Szili Katalin nemzetpolitikai törekvéseivel van a gond, hanem azzal, hogy az MSZP értékrendjétől eltávolodott más területeken. Tehát hitelességi deficit áll fent az ő esetében.

Árulónak tartják?

Nem. Viszont ha valaki ennyire kötődött egy közösséghez, akkor azt tisztelnie kell akkor is, ha nézetei éppen kisebbségben vannak. Ő akkor egy süllyedőnek látszó hajóról ment el, ezt nem tartom méltányosnak. Szerintem politikailag súlyos hiba, erkölcsileg pedig megkérdőjelezhető, hogy egy nehéz időszakban nem tartott velünk.

Én magam is sokáig kisebbségen voltam a nemzetpolitikai elképzeléseimmel, de azt gondolom, hogy az új pártelnök, Tóth Bertalan végig fogja vinni ezt az irányt olyan politikusok segítségével, mint például Hiller István.

Ön mikor hagyná ott az MSZP-t?

Én nem tennék ilyet.

Térjünk vissza a határon túlra. Mesterházy Attila és Kelemen Hunor még 2013-ban kijelentették, hogy kétoldalú megállapodást kötött az MSZP és az RMDSZ, de ebből aztán nem lett semmi.

Sajnos az akkori belpolitikai események elsodorták a szocialista pártot, nem volt elég erőnk végig vinni ezt a fordulatot. Közben maga az RMDSZ is más irányba fordult. Ugyanakkor Mesterházy Attila nagy érdeme, hogy ennek nekifutott ennek a változásnak.

Az idei áprilisi választás előtt Molnár Gyula és Karácsony Gergely Kolozsváron jártak, ami után Kelemen Hunor azt nyilatkozta, hogy hiába megy oda az MSZP kampányolni, az erdélyi magyarok tudják, hogy kire kell szavazni. Milyen most a viszony a két párt között?

Párbeszéd van, intézményes kapcsolat nincs.

A Magyar Szocialista Párt és az RMDSZ eltávolodtak, vissza kell találnunk egymáshoz.

Miközben jószándékú volt Karácsony Gergely és Molnár Gyula utazása, erős volt az a vád, hogy kampányidőszakban, szavazatszerzési célból történt. Természetesen ha egyszer eljutunk odáig, hogy majd határon túliak megtisztelnek a bizalmukkal és ránk szavaznak, annak külön örülni fogunk.

Mik ennek a határon túli építkezésüknek az első lépései?

Nyáron az MSZP történetében hosszú idő óta először elmentünk Tusnádfürdőre. Azon a részén nem vettünk részt, ahol a Fideszesek önmagukról beszéltek más ellenzékiek akár jószándékú asszisztálásával, de sok mindenkivel találkoztunk: szervezőkkel, rengeteg fiatallal a határon túlról és mindannyian kíváncsian, de nem ellenségesen fogadtak.

Hányan hazaárulózták le önöket?

Ilyet senki nem mondott. A történelmi sebeket megemlítették, és megvallom őszintén, Gyurcsányt Ferencet is bírálták, de számomra világossá vált, hogy ezt az utat végig kell vinni. Utána Marosvásárhelyen beszélgettünk Markó Bélával, ami egy jövőbe mutató találkozás volt, és azt mutatta, hogy van fogadókészség arra, amit mondunk. Tettünk három nagyon fontos állítást: az első, hogy

a határon túliaknak a választási rendszerben maguk közül kell, hogy képviselőt válasszanak. Azt mondjuk, nem helyes, ha pártlistákra szavaznak, és így valós képviseletük sincs,

mert így most megnevezhetetlen listás képviselők kellene, hogy képviseljék őket. Például mivel az MSZP-re 0,55 százaléknyian szavaztak, így ekkora arányban én is képviselem most őket a parlamentben. Inkább az lenne a helyes, ha maguk közül biztosítanák a képviseletet.

A második, hogy a kétségtelen nagyvonalú finanszírozási rendszerekben van egy fideszes betegség, miszerint a kuratóriumokban tulajdonképpen a pártkatonák döntenek, és nem a határon túli szervezetek vagy emberek. Mi azt javasoljuk, hogy az érdemi döntéseket határon túli személyek hozzák, hiszen ők látják át jobban, hová kellene a támogatást juttatni.

Harmadszor pedig azt mondtuk, hogy támogatjuk az RMDSZ autonómiaküzdelmét. Ez összhangban van az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201-es ajánlása 11. cikkelyével, ami egy kulturális jellegű autonómia-mintát vázol fel. Ez nyilvánvalóan nem kérdőjelezné meg Románia területi integritását, de jelentős jogokat adna az ottani kisebbségnek. Ez a három dolog már önmagában sok újdonságot, nemzetpolitikai irányváltást mutat.

Érdemes ezeket az állításokat Markó Bélával, egy volt elnökkel tárgyalni? Nem a mostanival kellene?

Lehet, hogy már nem ő vezeti az RMDSZ-t, de az ő magyarság iránti elkötelezettsége és az Unióval való konszenzusteremtése világos. Természetesen keresni fogjuk majd az RMDSZ-szel is kapcsolatot, bár a kormánypártok befolyása növekszik náluk. Mégis nehéz lesz érdemi választ adniuk arra, hogy miért ne lenne jobb nekik az általunk vázolt három pont annál, mint amit a Fidesz kínál most nekik.

A határon túliak szavazati jogát nem csak az MSZP választóinak, hanem a magyar állampolgároknak a többsége is elvenné. Ebben nem kellene inkább a DK-hoz közelíteniük, akik nyíltan hirdetik, hogy meg kellene vonni a határon túliak szavazati jogát?

Nézzük tárgyilagosan: ez már egy szerzett jog, eldöntött kérdés. Ezen változtatni elméletileg akkor lenne esély, ha a most kisebbségben levő pártoknak kétharmada lenne a parlamentben.

A magam részéről csak azt tartanám elfogadhatónak, hogy egy népszavazás döntsön ebben a kérdésben.

Ez egy demokratikus megoldás lenne, mint ahogyan az is, hogy maguk közül válasszanak képviselőt.

De ha ön most a népszavazást tartja jó megoldásnak, és a jelenlegi felmérések azt mutatják, hogy a társadalom többsége elvenné a határon túli magyarok szavazati jogát, akkor ez nem azt jelenti, hogy egyetért a többséggel?

Én azt gondolom, hogy kevéssé valószínű, hogy a nagyon szigorú népszavazási érvényességi küszöb mellett érvényes lenne egy ilyen népszavazás. Egy ilyen érvénytelen népszavazásból pedig a szerzett jog megmaradása következik.

Az egyházak támogatása hatalmasat nőtt az elmúlt években. Ebből sem faragnának? A szocialista pártok hagyományosan nem arról híresek, hogy szívesen támogatják az egyházakat.

Ebben a kérdésben is árnyalódott az MSZP álláspontja. Úgy gondoljuk, hogy az egyház, amennyiben kulturális, karitatív feladatokat lát el, megérdemli a támogatást.

Azt nem tudjuk elfogadni továbbra sem, hogy valamely párt mellett politikai kampányt folytasson bármely egyházi közösség. Kétségtelen, hogy előfordul ilyen is, hogy néhányan sajnálatosan szerepzavarral küszködnek, és direkt politikai befolyást kívánnak maguknak. A történelmi egyházakkal azonban arra törekszünk, hogy újraértelmezzük a viszonyunkat.

Horn Gyula meg tudta valósítani, hogy korrekt legyen a viszony mind velük, mind a határon túli politikai szervezetekkel. Medgyessy Péter is ezt képviselte, Mesterházy Attilának is volt ilyen törekvése, és biztos vagyok benne, hogy a mostani elnök végig is fogja vinni ezt a folyamatot. Bár voltak tévedései a szocialista pártnak, de a Fidesz ezeket nyilvánvalóan felnagyítja, és úgy kommunikál a határon túliak felé, hogy kisajátítja a nemzeti érzelmeket. Holott a nemzeti szuverenitás és a nemzettudat egy olyan minimum kellene legyen, amelyet mindenki tiszteletben tart.

Akkor sem csökkentenék a támogatások mértékét, ha az MSZP szavazóbázisa nem ért egyet azok nagyságával?

Az MSZP szavazóbázisa ebben a kérdésben megosztott, ahogy minden más párté is. A ránk szavazók nagy része úgy véli, hogy ha valóban az anyaföldön való megmaradást támogatjuk, a magyarság kulturális fennmaradását segítjük, az elfogadható.

Mit tart jobb pártmintának határon túl, etnikai vagy vegyes pártokat?

Én akár mindkettőt el tudom fogadni. Egyet viszont nagyon fontosnak tartok: ne higgyük, hogy az országhatáron belülről jobban tudjuk azoknál az embereknél, akik a szülőföldjükön megszenvedték azokat a traumákat, amit a 20. századi magyar történelem jelentett, hogy nekik mire van szükségük. Nem Budapestről kell megmondani, hogy mi a jó megoldás.

Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke mondta azt, hogy a nemrég kivált Eckstein-Kovács Péter új, etnikailag vegyes pártot alapítana. Az MSZP-nek jól jöhetne egy ilyen?

Semmiképpen nem akarnánk beleszólni a határon túli szervezetek alakulásába, sem akadályozni és sem támogatni, de ismerve a romániai választási rendszert, egy dolog kívánatos: amikor ténylegesen eljön a választások ideje, akkor a romániai magyar pártok olyan megállapodásra jussanak, amely nem lehetetleníti el a magyar képviseletet a parlamentben. Egy biztos: néhány éve a Fidesz komoly veszélybe sodorta ezt.

Ukrajnával most feszült a viszony, mit kellene tenni?

Ukrajna bonyolult helyzet, egyrészt Kárpátalján jelentős magyar, de egyúttal más kisebbség is él. Nehéz itt jó megoldást találni, annál is inkább, mert egy olyan nemzetstratégiával rendelkezik az ország, amely erős centralizációs és asszimilációs célokat tűzött ki. Ez nyilván elsősorban az oroszok ellen irányul, de semmiképpen nem támogatandó, még akkor sem, ha jelenleg is nehéz helyzetben van Ukrajna, hiszen elszakítottak tőle jelentős területeket, és most is polgárháborús helyzet áll fenn keleten. A mi célunk jelen körülmények közt is az, hogy garantáljuk elsősorban az ukrajnai magyarok fizikai biztonságát, majd az esetleges kulturális autonómiájukat.

Ukrajna Oroszországgal való viszonya bonyolult, de nekünk NATO-tagállamként tartanunk kell magunkat ahhoz az állásponthoz, hogy keleti szomszédunk területi integritását megsértették.

Nem látok sajnos olyan megoldást, ami csak a magyar kisebbség helyzetét rendezné, és attól is tartok, hogy egész Ukrajna működése komolyan veszélyeztetett.

Önök megpróbáltak tenni valamit ez ügyben?

Ez elsősorban a kormányzat feladata, mi a jelenlegi pozíciónkból nem sokat tehetünk. Tiltakoztunk a nyelvtörvény kapcsán is, ami nyilvánvalóan komoly támadás a kisebbségek, köztük a magyarság ellen. A magyar kormánynak lépnie kell ez ügyben, ebben az ügyben nem is támadjuk őket. Az ukrán helyzet végleges rendezése a nagyhatalmak nélkül nehezen lehetséges.

Végezetül: támogatják a Jobbik javaslatát a Trianon-emlékévről? (Az interjú a szavazás előtti nap készült, azt a parlament végül nem fogadta el.)

Olyannyira, hogy a Nemzeti Összetartozás bizottságában magam meg is szavaztam, és az Országgyűlésben is támogatta az MSZP frakciója.

Nagyon helyesnek tartjuk, hogy a 2020-as év legyen egy megemlékezés Trianonról. A Jobbik ezen javaslata egyébként önmegtartóztató, ami le van írva, az támogatható.

Sajnálatos, hogy a kormánypártok még csak érdemi egyeztetést sem hajlandóak folytatni erről az egész nemzetet érintő kérdésről. Természetesen arra figyelnünk kell, hogy Trianon nemzeti ügye nem vezethet egy túlfűtött nacionalista politikához.

Hutter Marianna
Hutter Marianna az Azonnali újságírója
Kulcsár Árpád
Kulcsár Árpád az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek