+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Böcskei Balázs
2018. október 5. péntek, 08:10
Orbán mozgatja a struktúrákat. Ami döntő: a változások semmilyen elvet nem követnek. Addig áll tehát ez a rezsim, amíg Orbán aktív. Egy jövőbeni visszavonulásával a struktúra összeomlik.

A hibridrezsim-gondolkodás a magyar politikatudomány után immáron a hazai közéleti-politikai zsurnalizmusban is mind nagyobb teret hódít. Ez a megközelítés az intézményes, a formális (de)formációkra és (in)stabilitásokra fókuszál, ezzel pedig figyelmen kívül hagy számos, a politikum természetéből következő kevésbé látványos, nem intézményi szempontokat. A hibridrezsim-gondolkodás a 2000-es évekre már bőven válságba került tranzitológia(-elmélet) részbeni megmentőjének szerepét is betölti.

 

A hibrid rezsim és a liberális demokrácia

 

A tranzitológia a rendszerváltó átmenetek bevett elmélete volt, eszerint a diktatórikus rendszerek jellemzőitől távolodva az érintett országok a demokratikus átmenet szakaszába lépnek, végcél pedig a demokrácia. A folyamat három szakaszra bontható: politikai nyitás, a korábbi rezsim összeomlása, majd az új konszolidálódása. Hasonlóan Steven Levitsky és Daniel Ziblatt napokban magyarul is megjelent könyvében írottakhoz, ez a demokrácia jelző nélküli, mely azt is jelzi, hogy

 

az így gondolkodók szerint a demokrácia vagy „liberális” vagy eleve nem demokrácia.

 

Régi politikaelméleti vita, és leginkább csak a szakmát érdekli a liberalizmus és a demokrácia viszonyának kérdése, viszont az megemlítendő, hogy magának a hibrid rezsimnek is annyi altípusa van, hogy azt még a tudósközösség sem tudja követni: ahogyan egy-egy rezsim változik, ahogyan azok mozognak, úgy születnek új alkategóriák.

 

A hibridrezsim-gondolkodás bár elsősorban tudományos, de (célorientáltsága okán, miszerint a végcél a liberális demokrácia) valamennyire ideológiai irány is – ahogyan a tranzitológia korabeli hívei is azok voltak. Ennek megfelelően a valóságnak (a rezsimnek) nem tud kizárólagos leírása lenni – ezt a politológusok tudják is. Intézményi szempontok mentén összehasonlíthatók rezsimek, de leginkább csak akkor, ha eltekintünk olyan további szempontoktól, mint a társadalom(történet), a politika informális rendszere, a személyek primátusa, a demokráciaelméleti problematikák, stb.

 

Tehát az összehasonlításra csak annyiban nyílik így lehetőségünk, amennyiben egy ideális rezsim (jelen esetben a liberális demokrácia) normarendszere felől vizsgálódunk. Kétségkívül gazdagabb tartalmilag, mint a maffiaállam „paradigmája”, ami egyértelműen a politikai gondolkodás kategóriája alá esik, hiszen nem egy tudományos leírása a rezsimnek (a „maffiaállam” műfaji sajátosságáról írt Schlett István egy korábbi Bukszban), hanem a politikai cselekvés programja. Magyar Bálint munkáiban ugyanis nem egy rezsimet, hanem egy politikai ellenséget ír le.

 

Ez utóbbi nem igaz tehát a hibridrezsim-gondolkodásra, melyet a továbbiakban nem felülírni kívánok, hanem további megközelítések behozatalát javaslom, amely aztán azoknak számára, akik rezsimdöntő politikai ambíciókkal bírnak, további szempontokat adhat a rezsim instabilitását illetően. 

 

Miért veszélyes az autokratikus hatalomszervezés?

 

Az, hogy az Orbán-rezsim mennyire törékeny, azt leginkább G. Fodor Gábort olvasva érthetjük meg, aki egy hosszabb tanulmányának egyikében Tilo Schabert német politikatudóst interpretálja. Érdemes a kormányzati filozófust hosszabban idézni:

 

„Az alkotmányos kormányzat tehát az egyes intézményekben megtestesülő hatalmak szétszórtsága mellett és azzal szemben monokratikus hatalmat, autokráciát hoz létre, de nem a demokrácia lerombolásával, hanem a demokratikus intézményrendszeren belül.

 

Nem az egész politikai rendszer autokratikus tehát, hanem csak a hatalom megszervezése. A fejedelem hatalomgyakorlását ezért jellemzi oligarchikus struktúra, konspiratív politika és korrupció.

 

A kormányzás világa ugyanis korántsem a nyilvános, hanem a rejtett birodalom, maga a titok. (…) Ez az autokrácia a kormányzat konfúziójából ered, amit csak ő, az autokrata tart kontroll alatt – azáltal, hogy megvannak az ehhez szükséges képességei, azaz létrehozza az emberek fluid konfigurációját és az intézmények hasonlóképpen fluid struktúráját. Mindez azt is jelenti, hogy az autokrácia a kormányzaton belül és egyúttal a kormányzat által érvényesül.”

 

Talán ebből az idézetből is kitűnik, hogy a hatalom aggregálását a fejedelem (jelen esetben Orbán) végzi: ő mozgatja a struktúrákat. Ami döntő: a változások semmilyen elvet nem követnek, csak a hatalom összpontosításának, majd szétszórásának kizárólag Orbán által meghatározott szempontjait. Külső elmélet tehát ennek a hatalomgyakorlásai módnak a megértésére kevésbé alkalmas, a fejedelem egyszerre egyesíti ugyanis a láthatatlant és a láthatót, a káoszt és a rendet (erre tökéletes példa a mai napig megfejthetetlen személyzeti politikája).

 

S ezen a ponton egyértelművé válhat, hogy

 

addig áll ez a rezsim, amíg Orbán aktív. Egy jövőbeni visszavonulásával a struktúra úgy omlik össze, hogy a most udvarában lévőknek esélyük sem lesz kontrollálni a folyamatokat.

 

Anélkül, hogy belemennék abba az ahistorikus – és kevéssé tudományos – összehasonlításba, minthogy a Horthy- vagy a Kádár-rendszerhez viszonyítva mennyire stabil az Orbán-rezsim, egyet lehet érteni Török Gáborral: Orbán aktivitásának alábbhagyásával politikai rendszere is dőlni kezd. A kormányzatot és azon belüli struktúrát ő kontrollálja: az autokrata (Orbán) ért(het)i csak azt, hogy mi történik.

 

Így lehet egyszerre a rezsim a „Nemzeti Együttműködés Rendszere”, „illiberális demokrácia”, „kereszténydemokrácia” – mert végül is mindegy, mi is a pontos elnevezés, és minden kétséget kizáróan azt sem tudni, mire is használja ezeket a fogalmakat (nincs messze az idő, amikor Orbán a „hibrid rezsim” kifejezést is kifordíthatja).

 

A jobboldali szavazótábort is csak ő tudja egyben tartani.

 

Kár is azon lamentálni, hogy milyen vezetője lenne Lázár János vagy bárki a mostani vagy egy későbbi Fidesznek, mert egyszerű a válasz: semmilyen.

 

Legalábbis egy Lázár sem tudna soha olyan vezére lenni a jobboldalnak, hogy egy poszt-orbáni helyzetben fenntarthatná magát a rezsimet, nemhogy még működtetni is tudná azt.

 

A rezsim titka tehát kevésbé az intézményekben lakozik, kevésbé az intézményelvű megközelítések abszolutizálása lehet megoldókulcs a válaszhoz arra a kérdésre, hogy „mi a teendő?”

 

A titok Orbán maga.

 

A szerző politikai elemző, az IDEA Intézet vezetője

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Várj ki, amíg meg nem találod az igazit: ezzel kampányol hamarosan a brazil kormány, a cél a nem kívánt tiniterhességek számának csökkentése.

Egy jótékony célú árverésen ennyiért vette meg az elődje arcára formált tésztaszaggatót a főpolgármester. Ott voltunk.

A salgótarjáni Turcsány László lemondott, majd ezt visszavonta, de közölte: frakcióvezető semmiképp sem marad.

75 százalékkal csökkentené ennek mértékét az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, és ami marad, annak a nagy része is a demokráciára és a jogállamiságra menne.

Olyasvalakit keresünk, aki tud szerkeszteni és újságot is írni, és ami legalább ennyire fontos: hogy az Azonnalit is jól ismeri.

Azt viszont még nem tudják, hogy milyen gyakran lesz meghallgatás, és elviszik-e szavazásig a dolgot, de szerintük nem a szankcionálás a lényeg.

Az igazi baj az a főpolgármester szerint, hogy a kormány nem tárgyal Budapesttel a fővárost érintő uniós források elosztásával kapcsolatban.

A hét kérdése

Még mindig nem tudja túltenni magát az ország Győr egykori polgármesterének horvátországi nyaralásán, úgyhogy biztos nem csak a mi fantáziánkat mozgatja Borkai sorsa. Itt a hét kérdése!

Azért ide elnéznénk

Január 20-án, hétfőn este a belvárosi Rába hotelben. Regisztráljatok!

Szakértők beszélik ki a helyzetet január 21-én Budapesten.

Az év legjobb bulija január 22-én szerdán. Reggeltől hajnalig!

Kiállítás Jankovics Marcell ismert és kevésbé ismert műveiből: animációktól Trianon-rajzokig. Február 2-ig a Műcsarnokban.

Politikai aspektusok a cseh és a szlovák művészetben 1989 után. Izgi kiállítás Pozsonyban egészen február 23-ig.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás