+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Foris Zoltán
2018. október 4. csütörtök, 16:40
Vannak előnyei annak, ha van politikai erő, amely felhagy a Fidesz teljes tagadásával. Ne legyen minden erő ilyen, de aki ilyen, attól ne vitassuk el, hogy fontos munkát végez az ország érdekében.

Ungár Péter augusztus végi írásában fontosabb, amivel egyet lehet érteni, mint amivel nem. 

 

Számomra Ungár Péter célja egyértelmű: olyan politikát definiálni, amely valóban alkalmas Orbán rendszerének megbuktatására. Ehhez politikai innovációt sürget, és a régi, hiábavalónak bizonyult rutintól való megszabadulást. Lehet a javasolt lépésekkel vitatkozni, azoknál innovatívabb ötletekkel előállni.

 

Vakhit jobbról-balról

 

Azonban az a fajta kritika, mely szerint Ungár most lebukott mint beépített fideszes, számomra szűklátókörűségről, az érzelmi beállítódás („nem szeretem Ungárt”) kivetítéséről, az újdonságtól való félelemről, saját korábbi álláspontok önigazolásáról szól; nem Magyarország felemeléséről.

 

Ungár tökéletesen látja azt a hibás beállítódást, amely egyformán jellemzi a vakhitű fideszeseket, és az ellenzék hasonlóan vakhitű részét is.

 

Ez nem más, mint az egység és lojalitás hangsúlyozása, a viták elnyomása, áruló kiáltása, a másik oldal lenézése, a másik oldal egyes igazságainak elhallgatása, letagadása, a lövészárkok állandó mélyítése. 

 

Én mindkét oldal szavazóiban elsősorban az embert szeretném látni. Nem szeretnék ítéletet alkotni arról, hogy az egyik fajta ember jobb ember, a másik fajta rosszabb. Ezért teljesen lehetetlennek tartom, hogy ne legyenek mindkét oldalnak igazságai, amiket a másik oldalon is el kell ismerni. Ezen igazságok elismerése számomra elsősorban morális kötelesség, hiszen éppen ennek hiánya a legfelháborítóbb Orbán rendszerében.

 

A szembenállást fokozó attitűd az is, ha a politikai kérdéseket – ilyen például a migráció kezelése – egybites, feketén-fehéren megítélhető kérdésnek állítjuk be. Nem kell a gyűlöletkeltő kampányokkal és az éheztetéssel is egyetérteni, ha egyetértünk mondjuk a bevándorlás nemzeti hatáskörben tartásával. Erre lehet azt mondani, hogy ez túl bonyolult álláspont, a politikában szükséges kétszavas üzenetbe ez nem fér bele. Ha ez így van (meglehet, így van), akkor sincs mit tenni, hazugságot képviselni akkor sem lehet, legfeljebb az álláspontunk eredendő hátrányban lesz a lövészárokásók kétszavas üzeneteihez képest. 

 

Cselekvés és/vagy kommunikáció?

 

Hadházy Ákos Ungárnak írt, szintén az Azonnalin megjelent válaszcikkében bírálja Ungár javaslatát, mondván hogy az csak a kommunikációra fókuszál, nem a politikai cselekvésre. Ebben van igazság, de számomra ebből nem az következik, hogy Ungár téved, hanem az, hogy amit írt, azt ki kell egészíteni. A kommunikáció, és főleg a mögötte lévő erkölcsi alapálláspont, mely szerint mindkét oldalt egyenlő értékű emberekként kell kezelnünk, továbbra is fontos eleme a küzdelemnek, de távolról sem elegendő.

 

Hadházy Ákos kritikájának másik eleme, hogy az Ungár által javasolt attitűd nem praktikus. Vagyis nem az erkölcsösségét kérdőjelezi meg, és ez nálam jó pont, mert Hadházyt sem szeretném besorolni a káros tévedők közé, sőt, olyan politikusnak tartom, akiről a többiek példát vehetnének. Inkább vitatkoznék a véleményével, mely szerint Ungár azt javasolja, hogy ne foglalkozzunk a fideszes választók érzékenységét sértő kérdésekkel: a demokráciával és a korrupcióval.

 

Én nem látom, hogy Ungár ezt kifejezetten javasolná, ha pedig mégis ezt teszi, akkor itt Hadházyval értek egyet. Megint csak el kell szakadni a fekete-fehér megítéléstől.

 

A Fidesz-tábor megértésében nem kell odáig elmenni, hogy ne merjünk kimondani egy igazságot. Én csak odáig mennék el, hogy a másik oldal igazságait nem hallgatom el, de ugyanígy nem hallgatom el a bűneit sem.

 

Valójában, bármilyen meglepő, Ungár és Hadházy álláspontja egészen közel van egymáshoz. Hadházy szerint a korrupció fontos téma. Ungár szerint is (a válaszában kifejtve), de nem az egyetlen. Sok ilyen példát lehet mondani. Már az önmagában sokat tisztítana a képen, ha csupán a vitastílusunkat módosítanánk. Az álláspontunkat nem elsősorban szembeállítással domborítanánk ki, hanem ugyanekkora hangsúlyt tennénk a közös pontokra is.

 

Végül térjünk vissza a praktikusság kérdésére: a szembenállást kiegyensúlyozottabb véleményalkotással felváltó politika segíti vagy gátolja a Fidesz hatalmának megtörését? Nincsen erre biztos válaszom, ezért a következő választ javaslom: engedjük meg mindkét megközelítésnek, hogy megvan a létjogosultsága. Egyik se fideszbérencezze, szekértolózza a másikat (nem is teszi ezt Hadházy, de hatástalannak véli az Ungár-féle megközelítést, ami túlzottan egyoldalú álláspont).

 

Van, aki nem a Fidesz teljes tagadására épít? Pont ettől van félnivalója a Fidesznek!

 

Én Hadházyval ellentétben egyértelműen látom az előnyeit annak, ha van olyan jelentős politikai erő, amely felhagy a Fidesz teljes tagadásával. Ne legyen minden erő ilyen, de aki ilyen, attól ne vitassuk el, hogy fontos, előremutató munkát végez az ország érdekében.

 

A Fidesz maga leginkább egy ilyen erőtől kell féljen, mert ez alkalmas leginkább a tábora lemorzsolására, hiszen könnyű átmenetet biztosít a Fideszből az ellenzékbe úgy, hogy továbbra is a tükörbe tud nézni a szavazó.

 

Erre a szokásos rutinválasz az, hogy a Fidesz úgyis ilyen meg olyan erős, ennyi meg annyi pénze van – és így tovább –, tehát úgyse sikerül. Na, ez az a szöveg, ami tényleg káros. Saját lelkesedésünket rombolni, csupán azért, hogy okosnak tűnő ellenvéleményt mondhassunk. 

 

Senki nem mondta, hogy könnyű lesz. Lehet, hogy Orbán olyan újfajta gazdasági, jogi és médiafölényt épített, ami tartósabb lesz, mint Franco rendszere. Ebből egyáltalán nem következik, hogy az innovatív támadásoknak nincsen helye ellene, sőt, éppen ezeknek van igazán helye.

 

Az Ungár-módszert ki kell próbálniuk azoknak, akik lelkesednek érte, hisznek benne, készek beletenni a munkát és vállalni a kockázatot. A más módszert követők ne ócsárolják, hanem drukkoljanak neki!

 

És sok más módszert is ki kell próbálni. Ez a politika evolúciója.

 

Semmi sem tart örökké. 

 

A szerző a Momentum Mozgalom tagja, de a cikk nem tekinthető a párt álláspontjának.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Nagy formában voltak a szurkolók, egyszerre sikerült a magyarokat, a menekülteket és Koszovót is gyalázni. Plusz még a pályára is bementek.

Tragédia a Krím-félszigeten, újabb bizonytalan tárgyalás a Brexit kapcsán, de legalább minket beengedtek kormányinfóra. Kanadában viszont most jó lehet!

A szocializmusban félre akarták állítani, ezért Angliában csinált karriert Bereznay András térképkészítő. Az Élet, meg mindenből az is kiderül, miért támogatta a brexitet.

Ha Alexander Stubb lesz a Néppárt spitzenkandidatja, elég nyílt harcba fog kezdeni az illiberális demokrácia ellen.

Ha már a plakátokról is ő köszön vissza Magyarországon, az a minimum, hogy a közösségi médiában is tartsa a kapcsolatot az átlagemberekkel!

A hét kérdése

A Fidesz nagyon gyorsan lezavarta a kérdést, de mi a ti véleményetekre is kíváncsiak vagyunk a hét kérdésében.

Azért ide elnéznénk

Hogy állunk ma Magyarországon a drogokkal? Megtudhatod október 18-án az ELTE-n.

A városrészt alapító Paulheim-családról, és az általuk építtetett épületek tucatjairól mesélnek.

Ha szereted a sorozatot, és unatkoznál szombat este,
akkor ott a helyed!

Vasárnap 2,5 kilométeres gyalogtúrát indítanak
a főapátság körül.

A death metál banda október 23-án érkezik Magyarországra. Vendég: Hypocrisy, The Spirit.

Ezt is szerettétek

A bajor keresztényszocialisták müncheni kampányzáróján járt az Azonnali csapata.

A bonyolult okfejtések helyett csak egy kis nyál kell hozzá.

De mégis mit nem sikerült eltanulni a magyar miniszterelnöktől?

Twitter megosztás Google+ megosztás