Most az LMP szavazói indíthatnának etikai eljárást a párt ellen

Az LMP történelme legjobb választási eredményét érte el, ezután azonban nem közös ünneplés jött, hanem a teljes szétesés.

Azok, akik az LMP-re szavaztak, az első pofont – vagy még inkább sallert – akkor kapták, mikor közvetlenül a választások után Sallai R. Benedek botrányos körülmények között fizikailag is erőszakosan lépett fel Hadházy Ákossal szemben.

A Szél Bernadett és mások ellen az LMP-ben indított etikai vizsgálatok önmagukban még akár a bázisdemokratikus működés jelei is lehettek volna, ha ezek nem képezik integráns részét egy sor olyan kaotikus megnyilvánulásnak, melyek összességében példátlanul mély válság jeleinek bizonyulnak, és most a párt miniszterelnök-jelöltjének lelépésével érik el csúcspontjukat.

Kilépett a párt kampányarca

Mindez a kétségbeesett vagdalkozás, a szétesés megannyi megnyilvánulása különösen érthetetlen abban a kontextusban, hogy az LMP történelme legjobb választási eredményét érte el. Ezután azonban nem közös ünneplés jött, hanem elképesztően méltatlan személyeskedéssel mentek egymásnak nagyjából mindazok, akik a pártot addig vezették, illetve legismertebb képviselői voltak.

mert az ő kilépése vagy kiléptetése mélyen etikátlan egy olyan kampány után, melyben a párt arca kimondottan Szél Bernadett volt és ki tudja hányan szavazhattak rájuk pont emiatt, azaz kifejezetten miatta.

Mi ez, ha nem a választók nettó megtévesztése, a választói akarat olyan nyilvánvaló semmibe vétele, amit legkevésbé erről a pártról feltételezhettünk volna? Eddig. A magyar politikai kínálatban az LMP nagyjából az egyetlen európai pártnak tűnt, amelyiknek vezetői és tábora a polgári demokrácia normáival és politikai kultúrájával legalább minimálisan tisztában lehetett.

Minden amatőrizmusuk, bénázásuk ellenére választóik nagy része (vélhetően a többsége) pontosan ezért szavazott rájuk, illetve azért, mert az LMP arcaként kampányoló Szél Bernadett által megtestesített stílussal és értékorientációval azonosult. Na, pont ez megy most a kukába.

Teljesen vállalhatatlan

Döbbenetes azt látni, hogy a demokratikus normák alapjaival sincs tisztában sem a párt, sem a közvélemény, amikor most a reakciókban mindenki tovább személyeskedik, saját érdekei és törekvései fénytörésében magyarázgatja azt, amiről leginkább csak annyit kéne mondanunk az írott és iratlan polgári demokratikus normák ismeretében, hogy:

Mert a szavazók akarata iránti felelősség, annak elve és gyakorlata is hiányzik mindebből. Nyomát sem lelni. Mintha az a párt sem lenne tisztában a parlamentarizmus minimális európai normáival, amelyiktől a leginkább elvárhattuk volna.

Persze, hogyan is lehettünk ilyen naívak, hogy elhiggyük akár egy pillanatra is: lehet más a pártpolitika, lehet más akár csak egy parlamenti párt is? Minden párt saját szavazóit veri át legcsúnyábban , az ő politikai akaratukat és képviseletüket hekkeli meg – nem azokét, akik sose szavaztak rá vagy kifejezetten utálják. Szomorú látni azonban, hogy az LMP-n is mennyire beteljesedik most ez a sors. Egy illúzióval kevesebb.

Kardos Gábor többi cikkét az Azonnalin itt tudod elolvasni.