+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2018. október 2. kedd, 08:09
Macedónia többsége nem szavazott a vasárnapi népszavazáson, de aki elment, az igent mondott a görögökkel kötendő történelmi megállapodásra az ország Észak-Macedóniává való átnevezéséről. Enélkül a dél-balkáni ország nem lehetne se NATO-, se EU-tag. De megállítja-e a népszavazás érvénytelensége az eddigi előrelépéseket?

Ha a jelenlegi szkopjei kormányhoz is olyan közel lenne a budapesti vezetés, mint a korábbihoz, nem lenne sok gondja Zoran Zaev szocdem miniszterelnöknek: hiába lett jogilag érvénytelen az ország új nevéről tartott vasárnapi népszavazás, azt nyugodtan nyilváníthatná „politikailag érvényesnek”. A szavazók többsége otthon maradt, de a leadott voksok között elsöprő győzelmet aratott az igenek száma.

 

„Don´t fyrom me!”

 

Amint arról az Azonnali részletesen beszámolt, júniusban megállapodott egymással Macedónia és Görögország a dél-balkáni kis ország új nevéről: Észak-Macedónia.

 

A vita a macedónok 1992-es függetlenségéig nyúlik vissza: az ország nevét, noha már jugoszláv tagköztársaságként is ez volt az elnevezése, kifogásolta az athéni diplomácia. Görögország északi tartományait ugyanis Macedóniának hívják, Athén ezért – persze teljesen alaptalanul – attól félt, hogy az új ország majd igényli a Thesszaloniki központú északgörög régiót is.

 

A vitát tovább súlyosbította, hogy mind a görögök, mind a macedónok (vagy makedónok) maguknak követelik az ókori macedónokat.

 

Azaz Athén és Szkopje mostani viszonyát is megterhelik olyan horderejű kérdések, mint hogy Nagy Sándor akkor most görög volt-e, vagy macedón.

 

Különösen a 2006-tól 2017-ig kormányzó VMRO-DPMNE párt és annak autokratikus kormányfője, Nikola Gruevszki pörgette fel a történelempolitikai vitát: Szkopje belvárosát barokkos Disneylandként építette újjá, a főteret pedig a hivatalosan Macedón Lovasnak nevezett, de valójában Nagy Sándort ábrázoló szobor dísziti. De szobrot kapott Nagy Sándor apja, Phillipposz is, valamint macedónként lettek megfaragva bolgár cárok is – ami meg Szófiával tette kissé feszültté a viszonyt, de ez egy másik (szintén elég balkáni) történet.

 

 

2017 májusában azonban – hosszas tüntetések után, amelyek mögött Gruevszki természetesen Soros Györgyöt látta – Zoran Zaev, a mára teljesen megújult, egykori jugoszlavista állampártból kinőtt szocdemek vezére került hatalomra, aki egy albán párttal kormányozza ma az országot.

 

Az albánok fontos kulcspozícióval rendelkeznek:

 

az alig kétmilliós ország negyedét az albánok adják (jelentős még a török, a szerb és a cigány kisebbség). Az etnikai macedónok csak a lakosság hatvanöt százalékát teszik ki.

 

Főleg az ország nyugati része, a Tetovo városa körüli környék lakott nagyrészt albánok által. Etnikai polgárháború itt is volt, amit a 2001-es ohridi egyezmény zárt le: azóta Macedónia egy deklaráltan multikulturális állam, bár a macedón és az albán társadalom nem egymással, hanem egymás mellett él – de legalább békében.

 

A macedóniai albánok és pártjaik, amelyekből több is van (kevéssé ideológiai, mint inkább klánérdekek mentén különböznek), kezdettől az ország euroatlanti integrációjának voltak hívei. Nem véletlen, hogy éppen a macedón diplomáciában több albán is fontos posztott tölt (töltött) be.

 

Az euroatlanti integrációnak azonban volt egy nagy akadálya: Görögország. A név- és történelmi vita miatt Athén minden nemzetközi fórumon blokkolta északi szomszédját.

 

Macedónia még az ENSZ-nek is „Macedónia Egykori Jugoszláv Köztársaság“ (angol rövidítésben: FYROM) névvel lehetett csak a tagja. Ha pedig bármikor felmerült a NATO-tagság – amelyet főleg Washington támogatott erősen Macedónia geopolitikai jelentősége miatt –, Athén azonnal nyomta a nem gombot. Éppen ezért Macedóniával – ellentétben mondjuk Szerbiával vagy Albániával – nem is tudtak egyelőre megkezdődni az EU-csatlakozási tárgyalások, mert Athén ott is makacskodott.

 

Albánoktól függött a népszavazás

 

Alekszisz Ciprasz görög kormányfő, noha a görög állam brutálisan kisebbségellenes tendenciáin ő se változtatott semmit (a görögországi macedón kisebbség gyakorlatilag ma is be van tiltva), legalább a szomszédsági viszonyt rendezni akarta – ez vezetett a nyári megállapodáshoz, amelynek értelmében

 

Észak-Macedónia lenne az ország új neve.

 

A névváltozás természetesen alkotmánymódosítást is igényel. Erről tartottak vasárnap konzultatív – tehát eredményében a parlamentet nem kötő – népszavazást. A baloldali kormány előre be akarta a győzelmet azzal biztosítani, hogy az új nevet meg se említette a hivatalos kérdésben. A népszavazási kérdés ezért úgy szólt, hogy:

 

„Támogatja-e Macedónia EU- és NATO-tagságának érdekében a Macedónia és Görögország közötti megállapodást?”

 

Zaev azzal akarta a főleg az etnikai macedónok között népszerütlen új nevet elfogadtatni, hogy a keserű gyógyszert EU-s cukormázzal vonta be. A kampányban Zaev mellett megjelent többek között Angela Merkel német kancellár, Sebastian Kurz osztrák kancellár vagy Hashim Thaçi koszovói elnök is. Mind arra kérték az albánokat és macedónokat egyaránt, hogy szavazzanak igennel.

 

Az etnikai macedónok között azonban a többség – a felmérések szerint hatvan-hetven százalék – az új név ellen volt. Az albánok között viszont, – akiknek végül is édesmindegy, hogyan hívják Macedóniát – az új név elutasítottsága egy-két százalékos volt. A népszavazás nagy kérdése tehát az volt – amint az Azonnali is írta nyárvégi elemzésében –, hogy elmegy-e elég albán ahhoz, hogy a népszavazást érvényessé és az igent sikeressé tegye.

 

Vasárnap estére meg is volt már a válasz: nem, nem ment el elég albán.

 

A részvétel a hivatalos adatok szerint 36,89 százalék lett. A macedónok lakta részeken ez a szám ennél is alacsonyabb volt, de az albánok se mentek el sokkal többen. Tetovóban, a legnagyobb albánnyelvű városban a részvétel 41 százalék lett.

 

Akik elmentek, azok viszont – akár albán, akár macedón – nagy többségben igent mondtak: országosan 91 százalék szavazott igennel és öt százalék nemmel (a többi voks érvénytelen volt). Az albánoknál még kiugróbb az igenek győzelme: Tetovóban gyakorlatilag 99 százalék volt a leadott voksok között az igenek aránya. (Részletes, településekre lebontott eredmények itt nézegethetőek, angolul is.)

 

 

Miért mentek el ilyen kevesen? Ennek a fő oka, hogy a macedón jobboldali ellenzék – amely etnonacionalista – végül a választások bojkottjára szólított fel.

 

A jobboldali macedón ellenzék nem mert nyíltan a nem szavazat melllett kampányolni, ezért arra játszott, amire a magyar ellenzék a kvótanépszavazáson: jogilag érvénytelenné tenni a voksolást.

 

Azzal, hogy Gjorge Ivanov jobboldali államfő nyár végén végül rászánta magát, és kiállt a bojkott mellett, megpecsételődött a népszavazás sorsa: a siker kizárólag az albánoktól függött már. De ők, amint a mostani számok mutatják, nem mentek el elegen.

 

A macedónok többsége etnonacionalista büszkeségből, az albánok többsége pedig nemtörődömségből távol maradt a népszavazástól – amely így jogilag érvénytelen lett.

 

Marad a macedón kérdés?

 

Azonban hiába ömlöttek már kora este Szkopje utcáira ünnepelni a bojkottpártiak – akik valójában a nem pártján állnak –,

 

Zoran Zaev kormányfő nem tett le arról, hogy az ország nevét megváltoztassa. A népszavazás ugyanis csak konzultatív volt, hivatalosan az nem köti a parlamentet, a névváltoztatáshoz elég a parlamenti alkotmánymódosítás.

 

Az ahhoz szükséges kétharmados többsége viszont nincs meg a baloldali kormánynak.

 

Amint Mitko Gadžovski, szkopjei politikai elemző nyilatkozta a prágai Szabad Európa Rádió szerb-horvát nyelvű adásának: vagy az ellenzéki VMRO-DPMNE végül mégis megszavazza az új nevet, ami nélkül az ország nem tud az EU és a NATO tagjává válni; vagy jönnek az előrehozott választások.

 

Gadžovski a választás értékelése kapcsán azonban felhívta a figyelmet egy érdekességre: miközben a voksolás békésen zajlott, a választói névjegyzék felettébb problematikus.

 

Macedóniának hivatalosan kétmillió lakosa van, a választói névjegyzékben pedig 1,8 millió ember szerepel – mintha összesen kétszázezer ember lenne az egész országban tizennyolc évesnél fiatalabb. (Holott éppen az albánok között nagyon magas a születési szám.) Amint arról a PlusInfo macedón hírportál tegnap este beszámolt:

 

Maga a szkopjei parlament albán nemzetiségű elnöke, Talat Xhaferi se tudott szavazni, ugyanis egyszerűen nem volt rajta a neve a választói névjegyzéken.

 

Zoran Zaev – amint a szerb közszolgálati adó idézi őt – abban bízik, hogy az ellenzék a népszavazás eredménytelensége ellenére is megszavazza az ország új nevét. Ha erre nem kerülne sor, ő is előrehozott választással számol, amelyet már november végén meg lehetne tartani. Zaev nem akarja húzni az időt, szeretné mind a NATO-tagságot mihamarabb elérni, mind az EU-csatlakozási tárgyalásokat megkezdeni.

 

Orbáni retorikával élve a népszavazást ezért azonnal „sikeresnek“ nyilvánította, mondván: a leadott szavazatok óriási többsége igen volt. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár se bajlódott részletkérdésekkel: Twitterjén üdvözölte az igen szavazatot, és mihamarabbi megoldást szorgalmazott a macedón-görög vitában.

 

Mivel a szocdemek és az ellenzéki konzervatívok között – noha mindkét párt alapvetően etnikailag macedón – rossz a viszony, fontos közvetítő szerep hárul most Xhaferire, a szkopjei parlament albán nemzetiségű elnökére. Ha az albán többség nem is döntötte el a névvitát, most egy politikusuk segítheti eldönteni a helyzetet. Mint Nagy Sándor, akire egyedül az albánok nem nyújtottak be még igényt a térségben: szétvágni a gordiuszi csomót.

 

A helyzet azonban bonyolultabb. Amint Petar Arsovski az Al Jazeera Balkans oldalán elemezte: a macedón népszavazás az eddigi válságot „nem befejezte, hanem meghosszabbította”. Arsovksi úgy véli, a válság mára kettős:

 

Egyrészről a cél, hogy az új név és az euroatlanti integráció vágya mögött majd egyesül Macedónia, vasárnap elbukott, ma a megosztottság nagyobb, mint a népszavazás előtt; másrészről jövőre Görögországban is választás lesz, ahol a macedónokkal való béke elég elutasított.

 

Azaz a macedón politikai válság várható elhúzódása, valamint a jövőre esedékes görög választások miatt az Al Jazeera Balkans elemzője nem számol azzal, hogy a névvita – és ezzel Macedónia euroatlanti integrációja – a közeljövőben lezárulna.

 

CÍMLAPFOTÓ: Marko Djurica / Reuters

FOTÓ A CIKKBEN: Tanjug/AP Photo/Thanassis Stavrakis

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Olyan jelenés történt, ami azt bizonyítja, mekkora ereje van a kimondott szavaknak még tizenkét évvel később is.

Ezt még nem a szerdai blokádért, hanem a hétfői sípolásért kapták.

A már 82 éves olasz exminiszterelnök emellett megkérte Matteo Salvinit: szálljon ki a jelenlegi kormánykoalícióból, és szövetkezzen inkább vele.

Boris Johnson? Jacob-Rees Mogg? Valaki más? May megnyerte az ellene indított bizalmatlansági szavazást, de távolról sem biztos a pozíciója.

Trump lefújta az évtizedes hagyományokra visszatekintő karácsonyi újságírói bulit, az ok az elnök a médiával ápolt viharos viszonya lehet.

A hét kérdése

Tüntetés, parlamenti obstrukció, füttykoncert, kivonulás: ez már mind megvolt, itt az ideje a csínytevésnek! De hogyan?

Azért ide elnéznénk

A budapesti Bem moziban látható az épp 30 éves klasszikus.

Sorrentino két korábbi klasszikusa mellett premier előtt megnézheted a Berlusconi-filmet is. Dec.14-16.

December 17-én a főszerepben: Ady karácsonyi versei és Kosztolányi eddig nem
ismert szövegei.

Kömlődi Ferenc és Tamás Veronika vezet be a látszat-ellentétek világába december 19-én a Múzeum körúton!

A híres osztrák zeneszerző Holdbéli világ című vígoperáját hallhatják a nézők december 20-án a Festetics Palotában.

Ezt is szerettétek

A szélsőjobboldali befolyás azonban töretlen a párton belül.

A zöldpolitikus Karácsony Gergely miért épp az olcsóbb autózásért tüntetők mellett állt ki a sárga mellénnyel?

Nem az a kérdés, hogy jöjjön-e a vasút privatizációja, hanem az, hogy mikor.

Twitter megosztás Google+ megosztás