Amikor a könyvvizsgálónak kell szólnia, hogy legalább ne panamai sufnicégekkel próbáljanak lopni.
Az MVM panamázós ügye az Európai Ügyészségnek ugyan nem lenne hatásköre, de az uniós öt-hat-tíz-százmilliárdokkal is pontosan ez történik.
A legprimitívebb csalás. Amikor a könyvvizsgáló szól, hogy legalább egy gipszkarton fallal takarjátok már el, ti idióták, amit csináltok.
Persze értem én, miért nem találtak ügyvédet. Aki ezt „kivizsgálja” és aláírja, az hülye, vagy nagyon-nagyon megfizetik érte. Csak én mindenkinek azt szoktam mondani, hogy nincs annyi pénz, amiért megéri börtönbe menni. Nem, sokmilliárd forint sem annyi pénz, akkor se, ha „csak” egy-két évet kell ülni.
Való igaz, hogy a KPMG (és a többi „big four” könyvvizsgáló cég) aláírt már ennél sokkal nagyobb disznóságokat is. Igen, az üzleti életben vannak nagy disznóságok, kifogástalan nyugati cégek kifogástalan, öltönyös, Harvardon végzett vezetői is rendeznek céges pénzen bunga-bunga partikat, és mégis alá van írva a beszámolójuk. A budapesti olimpiai pályázatnak is lett big four-os megvalósíthatósági tanulmánya.
Csakhogy ott arról volt szó, hogy a kormány a saját pénzét egy saját pénzmosó bulira költi, a hülye választói meg nézik (nem nézik, vissza kellett táncolni a népszavazás elől).
Itt meg arról van szó, hogy miközben világszerte Wikileaks és PanamaPapers van, idióta módon egy lakótelepi céget meg egy panamai fantomcéget akarnak használni.
Hogy működött ez régen?
Egyszer egy szórakozóhelyen egy kapatos ismeretlen, akinek a nevére nem emlékszem és már fényképről sem ismerném fel, elmesélte, hogy működött ez régen. Megfelelő szakemberek odafigyeltek arra, hogy szükség esetén legyen olyan cég, amelyiknek van öt-hat (vagy több) nyereségesen lezárt éve, a tevékenységében (néha a luftballongyártás és a rendezvényszervezés mellett, de...) ott van a munkához szükséges tevékenység, majd fogták magukat és ezt a céget egy megfelelő befektető felvásárolta, feltőkésítette stb.
Majd ez a cég szépen elindult a közbeszerzésen, konzorciumban azzal, aki a munkát ténylegesen elvégezte, aztán azok, akik ebből kimaradtak, adtak az övénél drágább, esetleg pár ponton direkt hibás ajánlatot. Majd szépen bontották az ajánlatokat, nyert a projektcég és
a mutyit egy lépéssel távolabb, olyan cégnél csinálták meg, ahol nem kell „big four” audit,
hanem bőven elég, ha az egyébként direkt erre a célra tartott hetvenvalahány éves könyvvizsgáló bácsi, aki rozoga állapota miatt legrosszabb esetben is csak felfüggesztettet kaphat, aláírja a beszámolót.
Az ilyesmi azért melós dolog
Persze ilyen rendszereket működtetni fáradságos. Kell hozzá ügyvédi iroda, amelyik figyel és felvásárolja a nyugdíjba menő alapítóktól a különféle mérnöki, kivitelezési és projektmenedzsment cégeket. Kell tartani hozzá néhány tucat strómant, akik „igazgatják” ezeket. Mindegyiknél kell évente egyszer taggyűlést tartani, számlaforgalmat csinálni, ezek után adót fizetni. Mindezt könyveltetni kell egy süket és vak könyvelővel.
A KPMG-nél (és a többi big fournál) nem hülyék ülnek. Pontosan tudják, hogy egy évente 300 milliárd körül költő cégnél évi 3-5 milliárdot még Szingapúrban is ellopnak, pedig ott azonnali akasztás jár érte.
Ha meg állami cég, akkor tudják, hogy kismillió ingyenélő kifizetőhelyeként is működni szoktak az ilyen cégek. Semmi különös, de tényleg.
Annyit kértek, hogy „ti szerencsétlenek, legalább csináljátok profin, ne lakótelepi céggel, meg Panama trust fund company-val”.
Persze most megy a jogászkodás, hogy mit kérdezhet a KPMG meg mit nem. A KPMG-nél bizonnyal hallottak az Arthur Andersen nevű versenytársukról, akik miatt már nem öt, hanem négy ilyen cég van. Az AA ugyanis „nem vette észre”, ahogy a vezetés kiszervezte a veszteségeket egy leányvállalatba, hogy az Enron, amely mit ad isten, szintén egy nagy energiacég volt, nyereségesnek és szárnyalónak tűnhessen.
Aláírták a beszámolót, amelyet alighanem nagyon bántak, amikor az összeomlás után olyan vidám részletek derültek ki, mint hogy a pénzügyi igazgató – aki egy elég jelentéktelen külsejű pasas volt – tinédzserkori álmát megvalósítva, majd’ mindennap lapdance bárba ment. Majd, hogy a táncoslányok erős parfümjét az asszony ne érezze rajta, minden nap tankolt, és pár csepp benzint locsolt az öltönyére, hogy a benzin elnyomja a pacsuliszagot.
Az AA az Enronnal együtt ment a levesbe, és azóta elvárás, hogy legalább egy gipszkarton falat illik az ilyen bulik elé felhúzni.
Persze, Polt Peti garancia arra, hogy belátható időn belül nem veszik elő az ügyet (Zuschlag János is ezt gondolta...) így marad az, hogy nincs beszámoló. Na és, keress másik magyar állami energiaholdingot, ha nálunk akarsz üzletelni. Nincs? Na ugye. Ezek a fiúk meg majd legközelebb ügyesebben lopnak, a birka népnek úgyis mindegy, rezsicsökkentés, migráncsok, Soros. Meg mostmár szardzsentíni.
A gipszkartonhoz értők meg már jó ideje külföldre dolgoznak. Meg auditálnak a KPMG-nél.
Ésik Sándor írása megjelent a Diétás Magyar Múzsán is, tessék lájkolni!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
