Nem kellett hozzá James Bond, hogy a beregszászi akciót megszervezzék az ukránok. Csakhogy ezt a nemzetközi jogilag aggályos állampolgárságosztást a magyar szakszolgálatoknak védeni kellene. Nagy erőkkel.
Előrebocsátom, hogy a határon túli magyar területeket – eltérő okokból, mint a nagy többség – szívügyemnek tekintem. Ezen belül Kárpátalján sok rokonom is él, tehát a kedves olvasók közül azok, akik magyarellenes hőbörgőnek akarnak címezni, fáradjanak át a Nyugati Fényre. Köszönöm.
Múlt heti hír, a magyar netre mostanában került, hogy
a beregszászi magyar konzulátuson rejtett kamerával egy magát állampolgárságot kérőnek álcázó ukrán határőr filmezett, és ebből Ukrajnában botrány van.
Ezzel számtalan baj van.
Diplomáciai hazárdjáték
Az egyik az, hogy a diplomácia alapelve, hogy a külképviselet nem sérti, nem sértheti meg a fogadó állam törvényeit. Ukrajna pedig – nyilvánvaló politikai okokból, elsősorban az oroszok miatt – nem tűri a kettős állampolgárságot. Magyarország viszont nyilvánvaló politikai okokból igen. Ebből feszültség keletkezik a két ország között, ami nem szokatlan dolog a diplomácia világában, elvégre a diplomácia azért van, hogy a feszültségeket meghatározott keretek között kezeljék.
Nemzetközi jogi szempontból persze úgy is értelmezhető a helyzet, hogy a területenkívüliséget élvező magyar konzulátuson történtekhez senkinek semmi köze. De úgy is értelmezhető, hogy ott a fogadó állam törvényeinek tudatos és tömeges megsértése folyik.
Elhárítási kudarc
Én sosem dolgoztam operatív területen, viszont sok, operatív munkáról szóló jelentést és jegyzőkönyvet olvastam utólag. Azt hiszem nem túlzok, amikor azt mondom, hogy
nem kellett hozzá James Bond, hogy ezt az akciót megszervezzék. Főleg nem egy olyan országban, ahol a megfelelő szerveket még most is a KGB és a GRU iskoláiban tanult emberek vezetik,
de a tudás még a tényleges szolgálatot teljesítő fiatalabbakban is onnan származik.
Elhárítani se lett volna olyan nagyon nehéz dolog. Csak hát a magyar kormány nemcsak az ukrán törvényekre tesz magasról, hanem a magyarokra is, és valószínűleg nem végzi el kellő alapossággal (ha egyáltalán) az állampolgárságot kérők biztonsági szempontú vizsgálatát. Mert ha elvégeznék, akkor egy ukrán határőr (aki nyilván beszélt magyarul, járt nyelvtanfolyamra, más szóval előkészített művelet volt ez) nem tudna egy kamerával besétálni a konzulátusra. Ahova biztos lehetne venni egy fémkereső kaput...
Az a helyzet, hogy a Beregszászon osztogatott magyar állampolgárság forró téma. Nem csak az ukránoknak. Hanem az oroszoknak, a németeknek, a románoknak, a szlovákoknak legalább. De lehet, másoknak is. A fene tudja, milyen átjáróház van ott. De például a BND-nél (a német hírszerzés) sem hülyék ülnek, tudják, hogy ott lehet frankó EU-s útlevélhez juttatni beszivárgó embereket például. De a DGSE (a francia hírszerzés) is alighanem nyitott szemmel járkál most, hogy Macronnak érdekében áll Orbánt sározni. Satöbbi.
Ez viszont azt jelenteni, hogy
ezt a nemzetközi jogilag aggályos műveletet a magyar szakszolgálatoknak védeni kellene. Nagy erőkkel. Abba ilyen kudarcok nem férnek bele.
Külpolitikai rövidlátás
Nyilván valaki a kormányban zseniális ötletnek tartja a magyar állampolgárság osztogatását. Ez részben tényleg jó ötlet, de azért azok a tényleg magyar nemzetiségű vagy legalább részben magyar kultúrájú honfitársaink, akiknek ez valóban jár, már rég megkapták. A valós szándék a nacionalista lihegés mögött az, hogy a szabad európai munkavállalást adó útlevéllel megpróbálják elmagyarosítani Kárpátalját.
Az ukránok meg érthetően idegesek.
A mai Ukrajna ugyanis elég vegyesen összerakott ország. Nyugaton egykori lengyel területekből áll, ahol – ha Lengyelország nem is osztogat útleveleket – igyekeznek jóban lenni az amerikaiak által bevédett, EU-tag szomszéddal, hogy ha baj van, legyen hova menekülni. Ami persze elég faramuci dolog, mert se az oroszok, se az ukránok nem nagyon szoktak amúgy egy tálból cseresznyézni a lengyelekkel. Keleten egykori kozák és orosz földek, a városokban oroszul beszélő értelmiség. Nyugaton Kárpátalja.
Ha bármi, az erőszakkal leválasztott Krímen kívül még Ukrajnáról leszakad, abból Ukrajna szétesése következik, és nagyrészt orosz benyomulás. Ez olyan átrendeződés, ami Putyinon kívül senkinek sem érdeke. Neki viszont Ukrajnán kívül azért is, mert precedenst teremt arra, hogy mi történjék a balti államokkal.
A feszültség keltése tehát óriási kockázatot rejt magában. Nem tudom, kinek, milyen szervében lép fel időleges vérbőség ettől az egésztől a magyar kormányban, de jó tudni: hülyeséget csinálunk.
Persze lehetne ezt ésszel is csinálni
Csak ahhoz kormányozni kellene. Már korábban a Ráérünk blogban írtam arról, hogy a Kárpát-medence központja mindenképp Budapest, az elszakított országrészeket pedig nem visszaszerezni kell, hanem elérni, hogy vigyázó szemét mindenki Budapestre vesse.
Azt kéne megérteni, hogy Trianon többek között azért tudott megtörténni, mert a nem magyar nemzetiségű elitnek már nem érte meg Budapesthez lojálisnak lenni.
Nem ide küldték a gyerekeiket tanulni, nem akartak a magyar kultúra részesei lenni. Még tudtak magyarul, de a gyerek már nem tanult meg.
Ezen a magyar kormány nem akar változtatni. Mindenki várja a csodát, az újabb bécsi döntést és átkiabálnak a határ másik oldalára, hogy ne féljetek, megyünk! Nyilván Kárpátalján vannak Magyarországnál sokkal rosszabb helyek, putrikban nyomorgó cigányokkal, szabadrablásos gazdasággal. Meg van rossz infrastruktúra és társai.
Na, ezzel Magyarország nem tud és nem is akar mit kezdeni. Nincsen rá pénze és politikusai annyira elszigeteltek, hogy nincsen lobbiereje se a segítséghez.
Marad tehát a szarkavarás, amiből Magyarország eddig kivétel nélkül mindig rosszul jött ki. Most meg még ráadásul szarul is csináljuk.
Ésik Sándor írása megjelent a Diétás Magyar Múzsán is, tessék lájkolni!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
