+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kollai István
2018. szeptember 24. hétfő, 20:31
A politikusok látják, hogy a középkorról jobban tudnak beszélni az embereknek, mint arról, hogy mi lesz négy év múlva. Nemzetállamok vagy föderáció – ki tudja? Inkább megvédjük magunkat, mint Hunyadi János tette.
Miért menekülünk a múlt idealizált világaiba a jövő firtatása helyett? Miért erősebb a nosztalgia a jövő kutatásánál?

 

Ezeket a kérdéseket kutatja Zygmunt Bauman Retrotópia című könyve. A szociológus szerint a modern világ minden bizonytalansága és durvasága eltántorít minket attól, hogy szívesen foglalkozzunk azzal, mi vár ránk. Zavarosnak érezzük a mát, gyorsan változik körülöttünk minden. Ezért nehezen tudunk arról gondolkodni, mi lesz holnapután vagy száz év múlva. Ellenben elég erős kép él bennünk a korábbi korokról, köszönhetően például a történelemoktatásnak.

 

A korábbi évtizedekre vagy akár évszázadokra jellemző jövőorientált gondolkodást így tehát felváltotta lassan a múlt újrafelfedezése, valahai világok idealizált kontúrjainak felfestése – mondja Bauman. Utópiák helyett retrotópiákat gyártunk.

 

Ebből a megközelítésből egy nagy, globális tendencia része az, amit ma például a magyar közbeszédben is tapasztalunk, ahol se szeri, se száma a modernizáció előtti világ iránti nosztalgikus megjegyzéseknek, a tömegtársadalomhoz vezető felvilágosodással szembeni kritikának.

 

Mégis, van egy nagy különbség a hazai és a nyugati nosztalgiák között: utóbbiak főként egy letűnt polgári világ iránt lelkesednek, egy polgári világot sírnak vissza. A társadalmi nyilvánosság eltorzulásáról könyvet író Jürgen Habermas például a polgári szalonok belső nyilvánosságának atmoszféráját idealizálja, ahol a vita konstruktív volt, egyáltalában: vita volt, nem pedig a tömegek manipulációjáról vagy kényszeredett meggyőzéséről szólt a közbeszéd.

 

De ez a világ a Lajtán innen nem nagyon létezett sosem.

 

Az Osztrák-Magyar Monarchia rövid évtizedei alatt csillant meg valami a polgári mentalitásból, vagy a két világháború között; de ezek a polgári mikrokozmoszok is csak egy úri, rendies dominancia mellett fejlődhettek.

 

Nem győztes polgári forradalmak hozták létre ezeket, hanem kiegyezések, ezért a polgári világ alkupozíciói gyengék maradtak. Márai vagy Bartók is bárók, grófok és vitézek árnyékában alkothatott.

 

Magyarán itt, Közép-Európában nagyjából egy feudális világból estünk át rögtön a modern tömegtársadalmakba. Így aztán a modernizáció-kritika nem egy valahai polgári viselkedésnek ad újra táptalajt, hanem visszahátrálást jelent a középkorba.

 

Különösen amikor a politika megszólalásai erre rájátszanak. A politikusok látják, hogy a középkorról jobban tudnak beszélni az embereknek, mint arról, hogy mi lesz négy év múlva. Nemzetállamok lesznek, vagy föderáció – ki tudja? Egyáltalán ki tudja már, mit jelentenek ezek a folyton változó fogalmak?

 

Inkább megvédjük magunkat, mint Hunyadi János tette. Összefogunk a szomszédokkal, mint Károly Róbert tette. És főleg, munkát adunk mindenkinek, mint azt a korabeli urak tették

 

– hiszen ki lustálkodott a középkorban? Kinek nem jutott egy szabad kapanyél?

 

A középkor elképzelhető, még ha nem is úgy nézett ki, ahogy a fejünkben él. A rend iránti jogos és természetes vágy így lassan és alattomosan egy rendies világ iránti nosztalgiává alakulhat.

 

Kollai István írása először az Új Szó című felvidéki napilapban jelent meg. A Pozsonyban szerkesztett újsággal az Azonnali együttműködik, ezért is olvashattátok ezt a cikket itt és most.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Olyan jelenés történt, ami azt bizonyítja, mekkora ereje van a kimondott szavaknak még tizenkét évvel később is.

Ezt még nem a szerdai blokádért, hanem a hétfői sípolásért kapták.

A már 82 éves olasz exminiszterelnök emellett megkérte Matteo Salvinit: szálljon ki a jelenlegi kormánykoalícióból, és szövetkezzen inkább vele.

Boris Johnson? Jacob-Rees Mogg? Valaki más? May megnyerte az ellene indított bizalmatlansági szavazást, de távolról sem biztos a pozíciója.

Trump lefújta az évtizedes hagyományokra visszatekintő karácsonyi újságírói bulit, az ok az elnök a médiával ápolt viharos viszonya lehet.

A hét kérdése

Tüntetés, parlamenti obstrukció, füttykoncert, kivonulás: ez már mind megvolt, itt az ideje a csínytevésnek! De hogyan?

Azért ide elnéznénk

A budapesti Bem moziban látható az épp 30 éves klasszikus.

Sorrentino két korábbi klasszikusa mellett premier előtt megnézheted a Berlusconi-filmet is. Dec.14-16.

December 17-én a főszerepben: Ady karácsonyi versei és Kosztolányi eddig nem
ismert szövegei.

Kömlődi Ferenc és Tamás Veronika vezet be a látszat-ellentétek világába december 19-én a Múzeum körúton!

A híres osztrák zeneszerző Holdbéli világ című vígoperáját hallhatják a nézők december 20-án a Festetics Palotában.

Ezt is szerettétek

A szélsőjobboldali befolyás azonban töretlen a párton belül.

A zöldpolitikus Karácsony Gergely miért épp az olcsóbb autózásért tüntetők mellett állt ki a sárga mellénnyel?

Nem az a kérdés, hogy jöjjön-e a vasút privatizációja, hanem az, hogy mikor.

Twitter megosztás Google+ megosztás