Orbán Viktor, a felcsúti csodarabbi

Orbán Brüsszelt antiszemitázza a Sargentini-jelentés kapcsán. De miért? Új habonyi stratégia van? Orbán Viktor a következő európai parlamenti ülésre már kaftánban és prémkalapban fog elmenni? Ha volt ő már polgári úrigyereknek, szocialista melósnak, elhízott házmesternek öltöztetve, miért ne lehetne a jövőben haszid is akár?

Orbán Viktor a kormányrádiónak adott múlt pénteki interjújában megfejtette a Sargentini-jelentést. Miután először a Fidesz azzal érvelt, hogy múlt szerda délután a tér-idő-görbület olyan volt Strasbourgban, hogy semmi sem történt meg valójában,

Orbán Viktor a Kossuth Rádiónak múlt pénteken ugyanis azt nyilatkozta: „Az a helyzet, hogy a modern antiszemitizmusnak ma a központja, ahonnan finanszírozzák az Izrael-ellenes, Netanjahu miniszterelnök úrral szemben fellépő erőket, Brüsszelben van.” Orbán elsősorban barátját, Netanjahut védte itt, de azzal, hogy gyakorlatilag Brüsszelt megvádolta antiszemiták támogatásával, egyben magát is egy ilyen Európai Unió áldozataként állította ügyesen be.

Az, hogy az antiszemitizmus mára új fénytörésbe került a hivatalos magyar jobboldalon, sok tekintetben alig volt észrevehető, de az egész egy hosszú tervezés része.

Szegény jó Lovas István, de jó, hogy nem éri meg mindezt, mert tényleg fülsiketítően tört volna ketté a személyisége. Nem elég, hogy zsidó származásúként volt antiszemita, most még az is kiderült volna számára, hogy imádott politikai tábora valójában az antiszemitizmus ellen van.

Ez persze a magyar jobboldal egy bizonyos része számára is erős felismerés lehet, főleg hogy a csurkista értelmiséget eddig is elsősorban a zsidóellenessége hajtotta csak jobboldalra („keresztény és magyar“). Tisztességben megőszült antiszemita irodalmároknak, nyilas jogtudósoknak és fasiszta költőknek kell életük alkonyán rájönniük, hogy valójában felcserélték az áldozatot és a tettest.

más országokban ugyanis már sokkal régebb óta bevett volt, hogy inkább a jobboldal és a szélsőjobboldal imádja Izraelt, főleg ha ott is jobboldali és szélsőjobboldali kormányok vannak hatalmon.

Orbán viszont felismerte mára, hogy politikája és számos zsidó, pláne izraeli kör érdekei között átfedés van.

ha valaki kritizálni merné a magyarországi korrupciót vagy a közszolgálati média orosz propagandává süllyesztését.

Ez nem pusztán gátlástlanság. Látni kell ugyanis, hogy Orbán – és főleg az ifjúkonzervatív galeriből származó neokonzervatív szellemi köre – a maga rasszista megalapozottságú iszlámellenességével beleilleszkedik egyfajta jobboldali cionista diskurzusba. E diskurzust Magyarországon hosszú ideig a Hit Gyülekezete szekta képviselte, mára azonban még „ballib“ embereknél is megjelent, elég csak mondjuk Tatár György egyes Facebook-posztjait olvasni.

A nyugati baloldali értelmiség egyes zsidó származású tagjai is – előrébb sorolva zsidó származásukat baloldali meggyőződésüknél – készek felülni a menekültellenes hullámra. Ide tartozik például Alain Finkelkraut francia filozófus, aki trockistából lett mára cionista neokonzervatív.

Mindezen „megtértek“ mellé jön az európai zsidó közélet egyes köreiben mindig is jelenlévő muzulmánellenesség és kritikátlan Izrael-pártiság, amely

Ennek révén Európa-szerte sikeresen alakult ki – egyrészről amerikai, másrészről orosz farvízen – egy olyan zsidó közélet, amelynek nyelvezete Orbánékéhoz hasonló. Jó példa erre a német Jüdische Rundschau újság.

Orbán ezért engedi, hogy a hozzá legközelebb állók csendben egyre sikeresebben alakítsák át a magyar jobboldali közélet nyelvezetét és és ellenségképét.

A 888.hu Olvasói Vélemény nevű szerzője már nyáron hadat üzent a régivágású magyar jobboldalnak, az ottani zsidó- vagy akár melegellenességnek. Békés Márton már nem Lovas István. Ők régóta készülnek arra, hogy a magyar jobboldalt kinyissák a szélsőjobboldali cionizmus (azaz: a cionizmus szélsőjobboldali irányzatai) felé, amibe akár jobboldali liberális alapokon a homoszexualitás elfogadása is belefér. E tekintetben chapeau, ugyanis lassan, csendben – még saját oldaluk szavazói által is egyelőre nem észrevéve –, de sikeresen haladnak előre.

Ez egy érdekes eszmetörténeti helyzetet eredményez. De azt is lássuk persze: a mostani rádiónyilatkozat még inkább hatalomtechnika, mint eszmetörténet.

Sőt, talán pár héten belül azt is kitalálja, hogy ő a fasizmus ellen harcol – Deutsch Tamás már amúgy megpendítette, hogy rasszizmus áldozatai lennének szegény, szegény káeurópaiak –, azaz azon se csodálkozzunk nagyon, ha Orbán antifaként jelenik meg legközelebb az Európai Parlamentben.

Techet Péter többi cikkét itt tudod elolvasni az Azonnalin!